A madár és a kakas az égbolton egyaránt a Halak téridő-tartományának keleti jelzőállata.
A Halak pedig egyaránt jelzi a Krisztus földi életével kezdődő világkorszakot és élete példázatának legbennső lényegét: a szeretet általi teljes önfeláldozást. Ennek a szeretet-szerelemnek bolygói képviselője viszont a Vénusz, amit a szumír hagyományban Istar istennő képviselőjeként azonosítottak. Vénusz-Istar viszont épp a Halakban van erőben, ezzel segítve az előbb említett önfeláldozást. A Duna folyó korábbi neve azonban éppen Ister volt. Az Ister szónak az Astur hangalaki megfelelője viszont ősmitoszi Turul madarunkat idézi meg krónikáink tanúbizonysága szerint (Astur-féle madár).
Ezzel át is lendültünk az égbolt egy másik tartományába, hiszen a Turul a csillagképek téri rendszerében a Sas csillagképpel azonosítható a Nyilas és a Skorpió csillagképek felett, a Tejút folyamában, melynek épp itt szétágazó-kanyarodó formáját a Duna épp Esztergom után idézi meg.
E város nevét többen is Ister istennőhöz vezetik vissza (Ister-gam jelentése Ister-kapu vagy Ister- könyök és ha felidézzük magunk előtt az istennő babiloni oroszlános kapuját, akkor az esztergomi oroszlános kápolna is tágabb megvilágításba kerülhet e megfelelés okán…).
Az Ister névnek van még egy fontos hangalaki megfelője, ami ráadásul szorosan kapcsolódik az oroszlán szumír csillagmítoszi értelmezéséhez: ez az ostor! Az ostor pedig a magyar hagyomány vonalán Atillához vezet! Ezzel viszont a kozmikus lét mindkét PóLusSát sikerült megidéznünk: a Nyilas-Ikrek(Tejút)-tengely jelenlétével a teremtő, férfi természetű, a Szűz-Halak(halál)-tengely jelenlétével (a Szűz-minőséget a „m áriaság” erőteljes jelenléte képviseli /Márianosztra/) a befogadó, női természetű oldalt, a szerelemvallásból fakadó PáRoS működésnek(Ikrek) megfelelően.
Ha a párosságot őstörténetünk keretei között bontjuk ki, akkor mindenek előtt Hunorra és Magorra kell gondolnunk. Rajtuk keresztül pedig Nimrud ősatyánk idéződik meg. Ha most megint az égre tekintünk, akkor a Tejútnak épp az ellentétes végénél állunk mint az előbb, az Orion csillagképnél, hiszen mint láthattuk, Nimrudnak ez az alakzat felel meg. Ő viszont, mint a föld első királya, minden királyságnak, de egyúttal önálló nemzeti létünknek is a forrása! Talán ez (is) az oka annak, hogy az egész Pilis az ő égi befolyása alatt áll!
Égi csillagpontjai épp úgy helyezkednek el a Tejút égi folyamához képest, mint e pontok földi megfelelői a Dunához képest (hasonlóan a gízai piramis-rendszerhez). Mint ismeretes, ott a fáraó beavatása zajlott az örök test misztériumába.
A pálosok szellemi ősüknek azt a Thébai Szent Pált tekintik, aki a hagyomány szerint épp e misztériumot fedezte fel újra remetesége ideje alatt! Mint már láthattuk, Nimrud égi alakja is ezt a megvalósulási fokozatot képviselte. Különösen a csillagkép övét alkotó három(!)csillag játszott ebben jelentős szerepet. Őket a Pilisben, mint már láttuk, a Rám-hegy, a Szakó-hegy és az Árpád-vára képviseli egy csodálatos ősvallási szellemi vonulatot megrajzolva neveik által.
Ennek az állapotnak a magyar hagyományban „fehér” a jelzője, s mint sok kutató rámutat, Fehérvárt, a Turul nemzetség királyainak koronázási székhelyét is valahol itt kell keresnünk.
Azt is tudhatjuk krónikáinkból, hogy nem csak egy nyilvános koronázás (és temetés) zajlott, hanem egy rejteki is, melynek színhelye a Képes Krónika képeinek tanúbizonysága szerint (ahogy erre Szántai Lajos felhívja figyelmünket): kődobogó. Ez pedig amellett, hogy egy bizonyos vallási alakulatot sejtet, amelynek oldalágát a vallástörténet a manicheizmus név alatt tartja számon, jól rímel Dobogókő nevére… E beavatás eszközlője pedig maga a Szent Korona, mely mint láthattuk, egylényegű a Kárpát-medencei Magyar Hazával.
Ebből az egylényegűségből következik a működés analógiája, melynek alapján a földi (és ezen belül a pilisi), hangsúlyozottan a magyar üdvtörténeti szerep szempontjából legjelentősebb szakrális csomópontoknak a Szent Korona zománcképei felelnek meg.
Ezek a megfelelések az eddigi vizsgálatok alapján a következők /Pap G. közlése nyomán/: Felső Pantokrátor-kép Vénusz-vonatkozása: Velemér Hold-vonatkozása: Mexikó (a 20. szélességi és a 100. hosszúsági fok metszéspontjában, Mexikóvárostól északnyugatra) Homlokközépi Pantokrátor-kép Jupiter- vonatkozása: Dobogókő Hold-vonatkozása: Dzsungária Szűz Mária-kép Vénusz-vonatkozása: Pilis-hegy (Hoffman-kunyhó) Hold-vonatkozása: Tarim-medence, Turfán Buda-kép bolygóminőség szempontjából közömbös részletének földrajzi megfelelője: a Kórógy-ér „nyuszifüle”, a csúcsán Szentes városával Atilla-kép „standardjának” földrajzi megfelelése: hajdani Etellaka-puszta (Debrecen és Balmazújváros között) „standardjának” rúdja földrajzi megfelelője: Karcag Damján-kép Hold-vonatkozása: Úrkút és környéka (Kab-hegy) Kozma-kép Nap-vonatkozása: Kolon-tó, tágabban a Kiskunmajsa-Kecel-Kunszentmiklós-Nagykőrös-Kecskemét-Bugac-Kiskunmajsa „téglány” Az oromzati két kép közül mindkettőnek van többféle földrajzi megfelelése. Szent Koronánkhoz kapcsolódóan még egy lényeges földrajzi megfelelésre szeretném felhívni a figyelmet: a Piliscsaba feletti Nagy-Kopasz-hegytől indul egy olyan különleges, leginkább a csillagösvényekre hasonlító energia-vonulat, mely a Pilis-hegyen át Dobogókőt veszi célba.
Itt kétfelé ágazva egyik ága Pilisszentlélekre tart, hogy a szentléleki medencében kiöblösödve lezáródjon, míg másik ága a szentkereszti medence felső részét érintve a Tornyos-hegy előtt öblösödik és záródik le. Az eredeti vonulat folytatása pedig a Három Forrás, a Rám-hegy-Rám-szakadék-Árpádvár hármas, majd Dömös érintésével „átkel” a Dunán, hogy a Szent Mihály-hegy közvetítésével a Csóványosra fusson fel lezáródni. Ez arra figyelmeztet, hogy a Pilis csak a Börzsönnyel együtt vizsgálható igazán eredményesen, minthogy egyetlen rendszert alkotnak, amelyben a Szent Mihály-hegynek kulcsszerepe van. (Talán a Pilis az ő közvetítésével kapja a „betáplálást” a Börzsöny irányából.)
Amit pediglen így kirajzol vonulatunk, „kísértetiesen” hasonlít arra a keresztre, mely a Szent Korona tetején látható és amelyről tudható, hogy a Szent Korona működésében egyfajta „indítókulcs” szerepét tölti be. Arra a keresztre, melyről már megemlítettük, hogy a koronázáskor épp a király „pilise”, azaz fejtetője fölé került és arra a Szentkeresztre, melynek „megtalálására”, mint üdvtörténeti programra építették rá rendjüket a pilisi Pálosok…. ÁRPÁD – ATILLA – CSABA
Szegezzük tekintetünket ismét az égboltra, mégpedig az örök test misztériumát hirdető csillagképre, az Orion-Nimrúdra. Ennek is talán legjellegzetesebb csillagcsoportosulására, a három, majdnem egy vonalban elhelyezkedő csillagból álló „övére”. E hármas magyar népi csillagnevei között a következőket találjuk: Háromkirályok; Hármashalom; Jákob lajtorjája; külön-külön pedig Rónakirály, Rónaőrző és Rónapallér. Az első elnevezés az újszövetségi üdvtörténet irányába indít el minket, mégpedig egy jól körülhatárolható vallás nyomdokain, a mágusvallásén. Ennek megalapítójaként (máshol megreformálójaként) a hagyomány Zarathusztrát tartja számon. Epiphanius bizánci egyházatya írja, hogy „Nimrúd, a kusok fia fedezte föl a csillagászatnak (csillagvallás!) és a mágiának tanait.” De ugyancsak ő jegyzi meg máshol, hogy „ez a Nimrúd a fekete Kusnak fia, akit Zoroaszternek hívtak a görögök és aki keletre költözvén, a baktriai Hunniában(!) uralkodott egykor…”.
Nimrúd ősatyánk azonban további meglepetéseket is tartogat! Kőrösi Csoma Sándor szerint: „A buddisták Jeruzsáleme az ősrégi időkben a jugarok országában volt. Én azt hiszem, hogy a legrégibb Budda, akiről említés van téve, Zarathusztra.” Két vallás indul el itt, azonos forrásból? Vagy találunk még más vallást is, mely erre a vonulatra fűzhető fel? Egy szíriai apokrif evangélium szövegében olvashatjuk a következőket: „Amikor az Úr Jézus megszületett Júda Betlehemében, Heródes király napjaiban, íme mágusok jöttek keletről Jeruzsálembe, ahogyan megjósolta Zeradus (Zarathusztra) és ajándékot hoztak.” János Evangéliumában pedig a farizeusok többször azzal vádolják Jézust, hogy az „ördög fia”! Ezt a szófordulatot pedig ekkor kétségtelenül a mágus vallásúakkal kapcsolatban használták.
A gnósztikus hagyomány Zarathusztrát szintén a krisztusi üdvtörténet leszármazási vonalán említi, míg Nimrúdot a zsidó Talmud – mint láthattuk – a vérségi leszármazás vonalán kapcsolja ide.
Jól érzékelhetően ahhoz a vallási-metafizikai tanításhoz érkeztünk vissza, melynek egyik oldalági képviselőjével, a manicheizmussal már találkozhattunk a halmok útján járva, de a főágán visszatekintve, az ősforrását több, egymással egybehangzó hagyomány és szerző tanúbizonysága szerint is Szkítianosz személyében, és ezzel a szkíta nemzetben találhatjuk meg!
Ebből a forrásból hömpölyög tovább és tovább ezen ősvallás, hogy meg-megújulva az oldalágakon, mint lezárt tanítás, vagyis történeti vallás jelenjék meg, vagy a fősodrásban, a hullámzás útján, rejteki, mag létet éljen az elkövetkezendő kiteljesedésig, vagyis a feltámadásáig!
Mert itt bizony arról a vallásról van szó, mely jellege szerint szerelem- és fényvallás, vagy ha úgy tetszik, az Örök Kereszténység! Örök, mert égi és kozmikus és az Örök Igén alapszik és az örök ember küldetését tanítja: az elmúlhatatlan fényvilág, a halhatatlan test és az örök szerelem megvalósítását. Az Úr Krisztus mondja: „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég.”
A Halak pedig egyaránt jelzi a Krisztus földi életével kezdődő világkorszakot és élete példázatának legbennső lényegét: a szeretet általi teljes önfeláldozást. Ennek a szeretet-szerelemnek bolygói képviselője viszont a Vénusz, amit a szumír hagyományban Istar istennő képviselőjeként azonosítottak. Vénusz-Istar viszont épp a Halakban van erőben, ezzel segítve az előbb említett önfeláldozást. A Duna folyó korábbi neve azonban éppen Ister volt. Az Ister szónak az Astur hangalaki megfelelője viszont ősmitoszi Turul madarunkat idézi meg krónikáink tanúbizonysága szerint (Astur-féle madár).
Ezzel át is lendültünk az égbolt egy másik tartományába, hiszen a Turul a csillagképek téri rendszerében a Sas csillagképpel azonosítható a Nyilas és a Skorpió csillagképek felett, a Tejút folyamában, melynek épp itt szétágazó-kanyarodó formáját a Duna épp Esztergom után idézi meg.
E város nevét többen is Ister istennőhöz vezetik vissza (Ister-gam jelentése Ister-kapu vagy Ister- könyök és ha felidézzük magunk előtt az istennő babiloni oroszlános kapuját, akkor az esztergomi oroszlános kápolna is tágabb megvilágításba kerülhet e megfelelés okán…).
Az Ister névnek van még egy fontos hangalaki megfelője, ami ráadásul szorosan kapcsolódik az oroszlán szumír csillagmítoszi értelmezéséhez: ez az ostor! Az ostor pedig a magyar hagyomány vonalán Atillához vezet! Ezzel viszont a kozmikus lét mindkét PóLusSát sikerült megidéznünk: a Nyilas-Ikrek(Tejút)-tengely jelenlétével a teremtő, férfi természetű, a Szűz-Halak(halál)-tengely jelenlétével (a Szűz-minőséget a „m áriaság” erőteljes jelenléte képviseli /Márianosztra/) a befogadó, női természetű oldalt, a szerelemvallásból fakadó PáRoS működésnek(Ikrek) megfelelően.
Ha a párosságot őstörténetünk keretei között bontjuk ki, akkor mindenek előtt Hunorra és Magorra kell gondolnunk. Rajtuk keresztül pedig Nimrud ősatyánk idéződik meg. Ha most megint az égre tekintünk, akkor a Tejútnak épp az ellentétes végénél állunk mint az előbb, az Orion csillagképnél, hiszen mint láthattuk, Nimrudnak ez az alakzat felel meg. Ő viszont, mint a föld első királya, minden királyságnak, de egyúttal önálló nemzeti létünknek is a forrása! Talán ez (is) az oka annak, hogy az egész Pilis az ő égi befolyása alatt áll!
Égi csillagpontjai épp úgy helyezkednek el a Tejút égi folyamához képest, mint e pontok földi megfelelői a Dunához képest (hasonlóan a gízai piramis-rendszerhez). Mint ismeretes, ott a fáraó beavatása zajlott az örök test misztériumába.
A pálosok szellemi ősüknek azt a Thébai Szent Pált tekintik, aki a hagyomány szerint épp e misztériumot fedezte fel újra remetesége ideje alatt! Mint már láthattuk, Nimrud égi alakja is ezt a megvalósulási fokozatot képviselte. Különösen a csillagkép övét alkotó három(!)csillag játszott ebben jelentős szerepet. Őket a Pilisben, mint már láttuk, a Rám-hegy, a Szakó-hegy és az Árpád-vára képviseli egy csodálatos ősvallási szellemi vonulatot megrajzolva neveik által.
Ennek az állapotnak a magyar hagyományban „fehér” a jelzője, s mint sok kutató rámutat, Fehérvárt, a Turul nemzetség királyainak koronázási székhelyét is valahol itt kell keresnünk.
Azt is tudhatjuk krónikáinkból, hogy nem csak egy nyilvános koronázás (és temetés) zajlott, hanem egy rejteki is, melynek színhelye a Képes Krónika képeinek tanúbizonysága szerint (ahogy erre Szántai Lajos felhívja figyelmünket): kődobogó. Ez pedig amellett, hogy egy bizonyos vallási alakulatot sejtet, amelynek oldalágát a vallástörténet a manicheizmus név alatt tartja számon, jól rímel Dobogókő nevére… E beavatás eszközlője pedig maga a Szent Korona, mely mint láthattuk, egylényegű a Kárpát-medencei Magyar Hazával.
Ebből az egylényegűségből következik a működés analógiája, melynek alapján a földi (és ezen belül a pilisi), hangsúlyozottan a magyar üdvtörténeti szerep szempontjából legjelentősebb szakrális csomópontoknak a Szent Korona zománcképei felelnek meg.
Ezek a megfelelések az eddigi vizsgálatok alapján a következők /Pap G. közlése nyomán/: Felső Pantokrátor-kép Vénusz-vonatkozása: Velemér Hold-vonatkozása: Mexikó (a 20. szélességi és a 100. hosszúsági fok metszéspontjában, Mexikóvárostól északnyugatra) Homlokközépi Pantokrátor-kép Jupiter- vonatkozása: Dobogókő Hold-vonatkozása: Dzsungária Szűz Mária-kép Vénusz-vonatkozása: Pilis-hegy (Hoffman-kunyhó) Hold-vonatkozása: Tarim-medence, Turfán Buda-kép bolygóminőség szempontjából közömbös részletének földrajzi megfelelője: a Kórógy-ér „nyuszifüle”, a csúcsán Szentes városával Atilla-kép „standardjának” földrajzi megfelelése: hajdani Etellaka-puszta (Debrecen és Balmazújváros között) „standardjának” rúdja földrajzi megfelelője: Karcag Damján-kép Hold-vonatkozása: Úrkút és környéka (Kab-hegy) Kozma-kép Nap-vonatkozása: Kolon-tó, tágabban a Kiskunmajsa-Kecel-Kunszentmiklós-Nagykőrös-Kecskemét-Bugac-Kiskunmajsa „téglány” Az oromzati két kép közül mindkettőnek van többféle földrajzi megfelelése. Szent Koronánkhoz kapcsolódóan még egy lényeges földrajzi megfelelésre szeretném felhívni a figyelmet: a Piliscsaba feletti Nagy-Kopasz-hegytől indul egy olyan különleges, leginkább a csillagösvényekre hasonlító energia-vonulat, mely a Pilis-hegyen át Dobogókőt veszi célba.Itt kétfelé ágazva egyik ága Pilisszentlélekre tart, hogy a szentléleki medencében kiöblösödve lezáródjon, míg másik ága a szentkereszti medence felső részét érintve a Tornyos-hegy előtt öblösödik és záródik le. Az eredeti vonulat folytatása pedig a Három Forrás, a Rám-hegy-Rám-szakadék-Árpádvár hármas, majd Dömös érintésével „átkel” a Dunán, hogy a Szent Mihály-hegy közvetítésével a Csóványosra fusson fel lezáródni. Ez arra figyelmeztet, hogy a Pilis csak a Börzsönnyel együtt vizsgálható igazán eredményesen, minthogy egyetlen rendszert alkotnak, amelyben a Szent Mihály-hegynek kulcsszerepe van. (Talán a Pilis az ő közvetítésével kapja a „betáplálást” a Börzsöny irányából.)
Amit pediglen így kirajzol vonulatunk, „kísértetiesen” hasonlít arra a keresztre, mely a Szent Korona tetején látható és amelyről tudható, hogy a Szent Korona működésében egyfajta „indítókulcs” szerepét tölti be. Arra a keresztre, melyről már megemlítettük, hogy a koronázáskor épp a király „pilise”, azaz fejtetője fölé került és arra a Szentkeresztre, melynek „megtalálására”, mint üdvtörténeti programra építették rá rendjüket a pilisi Pálosok…. ÁRPÁD – ATILLA – CSABA
Szegezzük tekintetünket ismét az égboltra, mégpedig az örök test misztériumát hirdető csillagképre, az Orion-Nimrúdra. Ennek is talán legjellegzetesebb csillagcsoportosulására, a három, majdnem egy vonalban elhelyezkedő csillagból álló „övére”. E hármas magyar népi csillagnevei között a következőket találjuk: Háromkirályok; Hármashalom; Jákob lajtorjája; külön-külön pedig Rónakirály, Rónaőrző és Rónapallér. Az első elnevezés az újszövetségi üdvtörténet irányába indít el minket, mégpedig egy jól körülhatárolható vallás nyomdokain, a mágusvallásén. Ennek megalapítójaként (máshol megreformálójaként) a hagyomány Zarathusztrát tartja számon. Epiphanius bizánci egyházatya írja, hogy „Nimrúd, a kusok fia fedezte föl a csillagászatnak (csillagvallás!) és a mágiának tanait.” De ugyancsak ő jegyzi meg máshol, hogy „ez a Nimrúd a fekete Kusnak fia, akit Zoroaszternek hívtak a görögök és aki keletre költözvén, a baktriai Hunniában(!) uralkodott egykor…”.
Nimrúd ősatyánk azonban további meglepetéseket is tartogat! Kőrösi Csoma Sándor szerint: „A buddisták Jeruzsáleme az ősrégi időkben a jugarok országában volt. Én azt hiszem, hogy a legrégibb Budda, akiről említés van téve, Zarathusztra.” Két vallás indul el itt, azonos forrásból? Vagy találunk még más vallást is, mely erre a vonulatra fűzhető fel? Egy szíriai apokrif evangélium szövegében olvashatjuk a következőket: „Amikor az Úr Jézus megszületett Júda Betlehemében, Heródes király napjaiban, íme mágusok jöttek keletről Jeruzsálembe, ahogyan megjósolta Zeradus (Zarathusztra) és ajándékot hoztak.” János Evangéliumában pedig a farizeusok többször azzal vádolják Jézust, hogy az „ördög fia”! Ezt a szófordulatot pedig ekkor kétségtelenül a mágus vallásúakkal kapcsolatban használták.
A gnósztikus hagyomány Zarathusztrát szintén a krisztusi üdvtörténet leszármazási vonalán említi, míg Nimrúdot a zsidó Talmud – mint láthattuk – a vérségi leszármazás vonalán kapcsolja ide.
Jól érzékelhetően ahhoz a vallási-metafizikai tanításhoz érkeztünk vissza, melynek egyik oldalági képviselőjével, a manicheizmussal már találkozhattunk a halmok útján járva, de a főágán visszatekintve, az ősforrását több, egymással egybehangzó hagyomány és szerző tanúbizonysága szerint is Szkítianosz személyében, és ezzel a szkíta nemzetben találhatjuk meg!
Ebből a forrásból hömpölyög tovább és tovább ezen ősvallás, hogy meg-megújulva az oldalágakon, mint lezárt tanítás, vagyis történeti vallás jelenjék meg, vagy a fősodrásban, a hullámzás útján, rejteki, mag létet éljen az elkövetkezendő kiteljesedésig, vagyis a feltámadásáig!
Mert itt bizony arról a vallásról van szó, mely jellege szerint szerelem- és fényvallás, vagy ha úgy tetszik, az Örök Kereszténység! Örök, mert égi és kozmikus és az Örök Igén alapszik és az örök ember küldetését tanítja: az elmúlhatatlan fényvilág, a halhatatlan test és az örök szerelem megvalósítását. Az Úr Krisztus mondja: „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése