Festett kazettás mennyezeteink motívumkincse

Tákos
(Szabolcs-Szatmár-Bereg megye),

Asztalos Lándor Ferencz munkája, 1766.

A virág-mintázat - akárcsak a többi festett kazettás mennyezeten szerte a Kárpát-medencében - itt is világ-mintázatot jelenít meg a képírás ősi eszközeivel. Alul-fölül a középről induló és rendre visszakunkorodó szirmok-szárnyak a megtartó erők évköri képviseletét vállaló Mérleg-tulajdonságok megidézői. Alul középütt a hűvös kékben úszó pikkelyes alakzatok az utolsó téli hónap, a Halak havának vizes közegét varázsolják elénk. Ebből szökik égre - kétoldalt és függőleges középvonalban - a következő, a tavaszindító Kos-hónap robbanó természeti erők nyomvonalát követő összesített mozgásképlete. A "keret" (a Mérleg-tulajdonságok) és a "kép" (a Kos működésrendje) egymással szemközti tulajdonságokat tapogat le az évkörből, így egymáshoz képest a szellemiség illetve a testiség viselkedését modellezik.
Magyarázó szöveg: Pap Gábor
Fotó: Horváth Zoltán György


Csengersima
(Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) 1761.

Ha állóképnek véljük, azt mondjuk rá: "kétfejű sas", és mindjárt hozzátesszük: "Habsburg címerállat". Csakhogy a festett kazettás templomi mennyezetek ábrái nem állóképek, hanem folyamatábrák. Sasunk hát nem kétfejű (Habsburgokhoz pedig semmi köze sincs), hanem egyetlen fejét ingáztatja két szélső helyzet között. Így pontosan modellezi a tavaszi napéjegyenlőségi napfelkelte pillanatában tetten érhető természeti mozgástípusokat. Ilyenkor az egy-egy napnyi időegységben egyforma távol vagyunk az előző éjféltől és a következő déltől, az éves időkeretben pedig az előző téli napfordulótól és a következő nyáritól. Ábránk azonban függőleges irányban is folyamatot ír le a madártesttel. Alul a farokrész kancsót idéz, egy emelettel feljebb a pikkelyes mell-rész halat (kétoldalt a szemközti "Szárnyas"-, azaz Szűz-tulajdonságok jelzésével), és csak legfölül teljesedik ki a tavaszkezdő Kos-hónap újító, életre támasztó mozgástendenciáinak máig használt képjele. A tél közepétől valóban így következnek egymásra az állatövi jegy-érvénytartamok (mai nevükön csillagászati hónapok): Vízöntő (Kanta), Halak, Kos.

Magyarázó szöveg: Pap Gábor
Fotó: Horváth Zoltán György

Szilágylompért
(Szilágy vármegye, Erdély), XVIII. sz. második fele (?)

A "Bűnbeesés"-jelenet főszereplői ezúttal - várakozásunkkal ellentétben - nem a bűnbeesők, Ádám és Éva, hanem a csábítás eszköze, az Alma és eszközlője, a Kígyó. Ha így, nagy kezdőbetűkkel írjuk a nevüket, akkor az előbbi a Bika évköri egységét (jegy-érvénytartamát, azaz hónapját) idézi, az utóbbi pedig a vele szembe eső Skorpióét, mint annak "keleti" állat-névadója. A kétféle - egymáshoz képest szellemiség-testiség viszonyban lévő - tulajdonságrendszert a Tejút-fa köti össze képtáblánkon, akárcsak a nekik megfelelő Bika-, illetve Skorpió-csillagképeket az égbolton. A precesziós "nagy Nap-évben" fordított sorrendben követik egymást a hónapok, mint ahogyan a 365 napos "kis" évben megszoktuk. Itt az Ikrek havára következik a Bika hava, amikor a bennünk és körülöttünk egy ütemre lélegző természet érzéki élvezetek soha nem látott pompájával vesz körül bennünket. Nem csoda, hogy ennek a csábítás-özönnek, amelyet a testiség kígyó-hízelgéssel felkúszó indulatai fordítanak át nemi jellegű "bűnesetbe", nem tudnak ellenállni a mindaddig csupán "plátói" szerelmet ismerő ősszülők.

Magyarázó szöveg: Pap Gábor
Fotó: Horváth Zoltán György



Técső
(Máramaros vármegye, Kárpátalja), Felsőbányai Asztalos János munkája, 1748.

Mit keres egy sárkányon lovagló garabonciás diák egy református templom mennyezet-kazettáján? Úgy látszik, ennek a vallásfelekezetnek - ahol más felekezetekkel együtt szerepelt egy-egy településen, ott általában ezt nevezték "magyar vallásnak" - a templomai tovább őrizték az un. "szentistváni térítés" előtti ősvallás elemeit, mint a többiek. A garabonciás egy négylépcsős beavatási menet első állomását képviseli, és mint ilyen, az évkörben az Ikrek téridő-állomásán mozgósul (a további beavatási fokozatok: a tudósé a Szűzben, a táltosé a Nyilasban, illetve a megváltóé a Halakban). A garabonciás - akárcsak a táltos - készen kapja tudományát, nem részletről részletre araszolgatva, iskolapadban szerzi be azt. Birtokában van tehát a magasabbrendű tudásnak, de még nem tudja kifogástalanul irányítani. Hol túlságosan lazára engedi a gyeplőt, hol túlhajszolja hordozó állatát. Ez utóbbi a técsői kazettán óriáshal-szerű lény, amely a Halak világhónapjában esedékes, szigorúan korhoz kötött adottságok (állapot-, azaz állat-szerűségek) összességét testesíti meg.

Magyarázó szöveg: Pap Gábor
Fotó: Horváth Zoltán György


Tancs
(Kolozs vármegye, Mezőség, Erdély), Parajdi Illyés János munkája, 1676.

A legtöbb ember-, illetve állatalakos kazetta az egész Kárpát-medencén belül a mezőségi Tancs református templomában található. A sok szokatlan témájú és vonalvezetésű képtábla közül is az egyik legérdekesebb a mondák Nagy Sándorának égbe ragadását ábrázolja. A középkorban nemcsak Európában, de Ázsiában, sőt Afrikában is elterjedt apoteózis-jelenet sajátos feldolgozását találjuk itt. Nagy Sándor nem világvevő hadvezérként áll elénk, hanem tetőtől-talpig fehérbe öltözött fényhozóként. Fegyver egyáltalán nincs nála, ehelyett virág-formában megjelenített világ(osság)ot emel jobbjával a magasba. A két kar egyesített mozgásvonulata az Oroszlán évköri egységének, a kánikula havának hagyományos jelét írja elénk, míg a sötét madár, ha hollónak nézem, az Oroszlánnal szemközti, az ő testiségét meghatározó Vízöntő második Hold-házának névadójaként, ha viszont sasnak, akkor a hősünk "karriervonalára" merőleges Skorpió-tendenciák képviselőjeként szorul megfékezésre.

Magyarázó szöveg: Pap Gábor
Fotó: Horváth Zoltán György



Gyügye
(Szabolcs-Szatmár-Bereg megye), 1767.

Miféle "Szent Eklésia" lehet az, amelynek a két fő jelvénye a szőlő és a dinnye? "Reformáta" - állítja magáról, tehát valaminek - vélhetőleg egy korábbi, időközben feledésbe merült-merített eszmerendszernek, illetve szertartási gyakorlatnak - a vissza-alakítására vállalkozott. De vajon minek? A két gyümölcs így együtt és ennyire kiemelt szerepkörben egyetlen vallásalakulat keretében szerepelt. Ezt az egész középkoron át a "manicheista" jelzővel illette és eretnekségnek bélyegezte a "nagyegyházi" rangra emelkedett judeo-krisztiánizmus. Nálunk azonban - I. Endre királyunk tiltó rendelkezésének tanúsága szerint - "szkíta népi-nemzeti szertartásrend" a neve. A jelek szerint a XVI. században ennek az ősi, Szent István előtti "pogány" vallásgyakorlatnak az újjáéledése biztosította a hazai - sajátos arculatú - reformációs mozgalom egyik, talán éppen a legfontosabb utánpótlási vonalát. A Kárpát-medence magyarlakta területein ekkortól feltűnően nagy számban készülő festett kazettás templomi mennyezetek motívumkincse mindenesetre egy ilyenfajta szellemi forrásra, nem pedig Luther Márton vagy Kálvin János tanításaira vezethető vissza. Ebben a motívumkincsben a szőlő a teremtett világ működésének energia-típusú, a dinnye pedig az anyagi jellegű megnyilvánulásaira utal. Az évkörbe átvetítve azután az előbbi a Vízöntő, az utóbbi a Szűz képjeleként ragozódik tovább. A felirat hangsúlyos jelenléte ezen az un. "király-kazettán" a kettős szerepköréből a Szűz-tulajdonságokat emeli meghatározóvá.

Magyarázó szöveg: Pap Gábor
Fotó: Horváth Zoltán György



Csengersima
(Szabolcs-Szatmár-Bereg megye), 1761.

Mennyezetkazettánk ábrája vitathatatlanul az ószövetségi Noé bárkáját idézi elénk. A fent megjelenő betűk - egyik lehetséges olvasatuk: NB - ugyanebbe az irányba mutatnak. A bárka azonban a magyar népi műveltség jelhasználatában ennél jóval tágabb jelentéskörű képlet. Akár meseszövegben, akár hímzett, faragott, írókázott minták között tűnik föl, mindenképpen az őszi napéjegyenlőséget követő Mérleg-hónap labilis egyensúlyi viszonyait, menedék-kereső mozgástendenciáit összegzi egyetlen képjellé. A túlélés záloga ez a "bárka" az élővilág számára az évkörnek ebben a szakaszában, hiszen ekkor fordul át a természet a fényben gazdag év-félből a sötétség és a hideg féléves birodalmába. A Mérleg havában Vénusz bolygó-uralmát tartja nyilván a népművészetünk valamennyi ágában kimutathatóan jelenlevő egyetemes csillagmítoszi hagyomány. A három galamb - egy világos, egy sötét, egy rejtőzködő - a Vénusz három lehetséges viselkedésmódjára utal. Van úgy, hogy hajnalcsillagként tűnik föl, van úgy, hogy esti csillagként, és van úgy, hogy nem látszik, mert vagy a Nap mögött vonul éppen vagy előtte, és akkor a "nagy világító" fénye elnyomja az övét. A két sötét madár a bárka két szélén az ugyanitt erőben levő szaturnuszi tulajdonságokat jeleníti. Ez a kemény visszafogó-gátló erőhatás kényszeríti menedékbe - a viszontagságoknak ellenálló, jól épített közegbe, bárkába-burokba - a máskülönben pusztulásra ítélt élőlényeket.

Magyarázó szöveg: Pap Gábor
Fotó: Horváth Zoltán György


Szilágylompért
(Szilágy vármegye, Erdély), XVIII. sz. második fele (?)

"E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik néki jel, hanemha a Jónás prófétának jele." (Máté 16, 4.) - mondta Jézus a farizeusoknak. Jel lett hát Jónás az evangéliumban, és jel lett a magyarországi festett kazettás templomi mennyezeteken. A szilágylompértin például többször is, más-más szerepkörben. Az egyiken éppen a tengeri szörny szájában hadonászik kecskeszakállas, kopasz hősünk. Benyeli vagy éppen kiokádja őt a cethal? Netán ki-mondja? Azaz a teremtő Igét tovább működtetve támasztja életre a "jónásságot", Jézus-tolmácsolta tanulságaival együtt?... Mert bizony nagy és mély titok a jónási titok. Ugyanakkor igen-igen sokrétű és nagyonis nekünk, XX-XXI. századi, utat tévesztett küldetés-hordozóknak szóló. Ha a testi vágyak vonzásának engedünk, menthetetlenül elmerülünk a Halak-korszak állati létbe süllyesztő gyomrában. Emberi méltóságunk őrzője és egyben emelkedésünk szavatolója ebben a fenyegetett léthelyzetben a szellemiség (fej) és a lelkiség (kebel) rendezett önműködése. Jellegzetes Skorpió-dilemma az évkörön belül: felfelé induljak vagy lefelé? "Szálla alá poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada..." - mondja az Apostoli Hitvallás Jézusról, de ez a vallomás a mi Jónás-képünk aláírásának is tökéletesen megfelelne.

Magyarázó szöveg: Pap Gábor
Fotó: Horváth Zoltán György


Csengersima
(Szabolcs-Szatmár-Bereg megye), 1761.

Az összes állatövi jegy közül a Nyilas az egyetlen, amelynek a jele a négyzetes képmező átlójára szerveződik. Erről a sajátosságáról bármilyen konkrét fogalmazású Zodiákus-kínálatban azonnal fel lehet ismerni. Képtáblánk esetében is a négyszög alakú képmező egyik sarkából indul el a jelíró növény szára egyenesen az átellenben lévő sarok felé. Hamarosan azonban megszakad ez a nagy lendülettel nekiiramodott életfolyam. A növény törzse oldalirányba egy-egy vékonyka virágos ágat növeszt - ezek képezik a Nyilas-jel keresztvonalát -, majd se szó, se beszéd, eltűnik. Helyette két húsos sziromlevél bontakozik ki az immár láthatatlanná vált átló két oldalán, amelyek befelé egy-egy sor kis virágot növesztenek. Ez utóbbiak közén - nem az egyik virágból vagy a másikból, nem is a virágok sorából, hanem a közöttük lévő szünetből - szépen kirajzolódik az átló. És ez egyenes folytatása a sarokból kiindult, majd látszólag megszakadt törzsnek. Aztán amikor fölül már-már összeért a két húsos levél, egyszerre robbanásszerűen megújul - mégpedig ebből a "negatív" vonulatból - az élet. Íme, a magyarság sorsvonala a szkítáktól a hunokon és avarokon át Árpád népéig. A külvilág csak annyit lát mindebből, hogy népek tűnnek fel és tűnnek el a történelem nagy színpadán. Csak mi, az "íjfeszítők népe", tudjuk, hogy változó nevek alatt ugyanaz a szellemiség él tovább.

Magyarázó szöveg: Pap Gábor
Fotó: Horváth Zoltán György


Csengersima
(Szabolcs-Szatmár-Bereg megye), 1761.

A hurkos farkú sárkány - népművészetünknek bármelyik ágában találkozunk is vele - a tankönyvábrák pontosságával rajzolja elénk a téli napforsulóval induló Bak-hónap hagyományos jelét. Ha a farok hurkolódása Bak-sajátosságnak tekinthető, csodalényünk feje az orrába húzott karikával viszont kifejezetten disznószerűnek adódik (a Disznó a Bika keleti zodiákusbeli megfelelője!), szárnya pedig a népi szóhasználatban "Szárnyasnak" nevezett Szűz tulajdonságcsoportja felé mutat. Bika, Szűz, Bak - ezek hárman a föld-elemű jegyek az Állatövben, mint ilyenek, egymás rész-egységei, más szóval dekanátusai is. Így lesz rész-állata (-állapota) a Disznó és a Szárnyas a Baknak, az évkör legmostohább sorsú, mert legsötétebb téridő-egységének. A Bak-hurok magát az életet veszélyezteti. Ha itt nem kap energia-utánpótlást egy magasabbrendű kozmikus egységből, a saját tejútrendszerünk központja irányából, lecseng a földi élet, hiszen az évkörben mindvégig csak apasztotta a maga erőtartalékait. A Nap-hősöknek - például Jézusnak, mint az Igazság Napjának - ide kell hát születniük, hiszen ha ennél kedvezőbb helyzetbe érkeznének, az annál rosszabb helyzetben lévő földlakók megváltatlanok maradnának. A vészhelyzetre és a menekülés útjára együtt utal a képen a sárkányfarok hurkába írott bibliás szöveg: "Az aszszonyi állatnak magva meg rontya a kigyonak fejét."

Magyarázó szöveg: Pap Gábor
Fotó: Horváth Zoltán György



Técső
(Máramaros vármegye, Kárpátalja), Felsőbányai Asztalos János munkája, 1748.

"Kánaáni követjárás" - ezen a néven emlegeti a művészettörténeti szakirodalom ezt az ábratípust, akár az Ormánságban bukkanjon fel (Patapoklosi), akár a Szamosháton (Csenger), akár itt, a kárpátaljai Técsőn. Az utóbbi két tábla olyannyira közel áll egymáshoz a rajzi sajátosságok tekintetében is, hogy könnyen ráismerhetünk a közös mesterkézre. Az ószövetségi téma-ürügy mögött ezúttal is mélyebb, az évkörben jól modellezhető tanulságcsoport húzódik meg. A két, megszólalásig hasonló férfiú az Ikrek-tulajdonságok megjelenítője. A vállukon átvetett rúd a maga középső kipúposodásával a Mérleg-tulajdonságoké. A képmező leghangsúlyosabb formaeleme azonban kétségkívül a kettős közepén terpeszkedő óriás-szőlőfürt, a Vízöntő hagyományos képjele. A másik két "levegős" jegy-képviselet szemmel láthatóan az ő jelentőségét hivatott kiemelni. Tehetik, hiszen ők ketten a Vízöntő-hónap rész-egységei, s a három dekanátus - a Vízöntő, az Ikrek és a Mérleg - mozgástendenciáit nehézségek nélkül leolvashatjuk a hátulsó, a kisebbik alak kéztartásának összesített nyomvonalából. A tengely-szerepű rúd túlsó végén pedig ugyan miféle mozgás-diagram bontakozik ki a "fejesebb" figura karjaiból? Természetesen a Vízöntővel szemközti Oroszláné. Mintha ez a viselkedés-tendencia irányítaná - modern szakszóval: vezérelné - az egész díszes Vízöntő-menetet.

Magyarázó szöveg: Pap Gábor
Fotó: Horváth Zoltán György


Drávaiványi
(Ormánság, Baranya megye), 1792.

A szimbólum-lexikonok egybehangzó vallomása szerint a sellő a bujaságot jeleníti. No de egy templom mennyezetén? Ráadásul 167 tábla közül az egyetlen alakos - értsd: ember- és állatalakokat felvonultató - díszítésűn?... Valószínűbbnek látszik, hogy a kép üzenete évköri keretben fogalmazódott, és a Halak havának fő gondjait-örömeit foglalja képjelekbe. Ebben a hónapban a Vénusz, a szerelem bolygó-istennője van "erőben", ami rövid ideig tartó, de rendkívül erős, cselekményindító megnyilvánulást jelent. A kérdések kérdése ilyen körülmények között leginkább így szólhat: sikerül-e az emberségnek kiemelkedni a Halak-testiség érzéki szerelembe fullasztó bűvköréből, vagy visszazuhanunk az állati lét szintjére? Ábránk tanúsága szerint a lelkiség már szabadulóban van, sőt a maga harcias indulatait (kardok!) a szellemiség emeletére tornászta föl, a fejtetőn pompázó piros virág pedig lángoló szellem-kitörésekre utal. Ha a testi megjelenést Halak-tulajdonságok határozzák meg, akkor a szellemiség csakis a túloldali Szűz jegyében működhet (Virág = Virgo = a Szűz latin megnevezése!). Ugyanakkor a lelkiség szintjén Ikrek-tulajdonságok mutatkoznak, ugyancsak szabályszerűen. De ugyanitt azt is megtudhatjuk, hogy a kettősség a felemeléssel nem szűnt meg: az egyenes vonalú tőr és a görbe kard a gondolkodás lineáris, illetve fordulatos működésének jeleként értelmezhető.

Magyarázó szöveg: Pap Gábor
Fotó: Horváth Zoltán György


Csetfalva



A református templom festett famennyezetének egyik kazettája (1773, Bereg vármegye, jelenleg Kárpátalja)










Énlaka



Székely rovásírásos kazetta az unitárius templom festett famennyezetéről (1668).

Valószínű olvasata: "Georgyius Musnai csak egy az Isten" (Erdély, Udvarhely vármegye, ma Hargita megye)





http://152.66.73.137/~horvi/kl-kaz.htm

Nincsenek megjegyzések: