Paksi Zoltán: Mágia és asztrológia a magyar régmúlt tükrében

Az ember földi élete során számtalan megoldandó feladattal találja szembe magát. A gondolkodó ember keresi ezek mélyben megbúvó okait is. A nehéz életszakaszokat pedig meg kell oldani, a sors cselekvésekre kényszeríti, megmozgatja az embert. Kevesen tudják, hogy a földi sorsot lehet uralni, irányítani. De ezért meg kell dolgozni. Az irányítás pillanata előtti földi életben kezdődik a munka. Ez az okkult, avagy a mágikus „praxis”. Ez akár útnak is tekinthető, ahol a tanítvány megszerzi a tudást, majd megtanulja az erőket használni, végül uralni. Így volt ez régen, és így van ez ma is…
A leszületésre váró lélek kiválasztja azt a NÉPET, amelynek tagjaként tud még közelebb kerülni a Teremtőhöz. Rákapcsolódik egy nemzet karmájára. Nem csak önmagáért felel majd. Népéhez is feladat, sőt küldetés kapcsolja.
A leszületésre váró lélek kiválasztja azt a CSALÁDOT, amelynek karmája az övé is. Látja a múlt erényeit és vétkeit, s eljövetelével a fényt hozza, melyet meg is kell tartania, hogy a család ne a sötétség labirintusában bolyongjon még hosszú időkig.
A leszületésre váró lélek kiválasztja az ANYJÁT és az APJÁT, hogy az isteni teremtés üzenetének ünnepét felerősítse bennük. Az Ő képére és hasonlatosságára lettünk teremtve, tehát mi is teremtők vagyunk. Az anya, az apa és a gyermek együtt teremtettek egy új létet, egy régi-új életet.
A leszületésre váró lélek kiválasztja a TÁRSÁT. Nem azért, hogy megküzdjön vele, hanem azért mert közösen kell küzdeniük egymás emeléséért, karmájuk tisztításáért. Az úton a hűség az alapkő. A szexuális „szabadság” a karmikus rabság egyik fő oka. Minden szeretkezés voltaképpen megmártózás a másik karmájában is. A partner karmájából magára vesz egy jó adagot a szerelmes. Hét esztendő alatt kopik le teljesen a másik fél karmája. És ez még csak egy aktus… Nos, így már érthető, hogy a „nagy kalandorok” miért pesszimisták, miért válnak a boldogságra alkalmatlanná. A mágikus úton járó vállalja annak az EGYnek, a TÁRSnak a sorsát. Őt választja ki a születés előtt.
A leszületésre váró lélek felépíti az ÉLETÉT. Múltból hoz elvégezni valót, megtisztítandót. Múltban vetett magvakat arat, s a jövő magvait elvetni érkezik. Végső soron csak egyetlen feladata van. Szeretnie kell. Az isteni szeretet fényét munkáljuk már évezredek óta…
Ennyit tudnia kell annak, aki a misztikus útra kíván lépni. Ami velem történik, annak én vagyok az oka. Az utamat én választottam. Sokan a mágiát arra használják, hogy megússzák a sorsukat. A nehézségeket akarják kivédeni, elkerülni, sőt olyanok is akadnak, akik másokat akarnak befolyásolni, manipulálni. „Szerelmi oldás-kötés”. „Hűtlen szerelmét visszafordítjuk.” A sort sokáig lehetne folytatni. Pillanatokra „sikert” érhet el így az ember, de aztán ezzel is el kell számolni, és a feladatok is megmaradnak. Sőt! „Varázslatainkkal” még nehezítjük is azokat.
Tudom tehát, hogy felelősséggel tartozom magam mellett a társaimért, a családomért és a nemzetemért is. Amíg itt nem tudok eredményeket felmutatni, addig kár hivatkozni az emberiségre és az univerzumra.
Elkezdődik az ezoterikus út. Az élet sok esetben azonban nem válik könnyebbé. Felgyorsulnak az események. Nagyobb adagban kapjuk a magunkkal hozott megoldandó feladatokat. Amit elvileg már tudunk, azt a gyakorlatban is működtetnünk, alkalmaznunk kell. Másokban gyorsan észrevesszük a hibákat. Az már nehezebben tudatosul, hogy a másik „tükör”. A sikeresen megoldott feladatok által elkezd emelkedni az életünk. Egészségesebbek és boldogságra alkalmasabbak leszünk.
A „tudás” alkalmazásának elsődleges területe a párkapcsolat. A gyógyító energiáinkkal először otthon kell működnünk, utána lehet a „világot” is gyógyítani. Fordított esetben csökken a hatékonyságunk. A „mesterek” párkapcsolati élete bizonyítja, hogy „látványpékséggel”, vagy igazi tanítóval találkoztunk. Nem igaz az a széles körben elterjedt képzet, mely szerint a misztikus útra lépőnek le kell mondania a magánélet boldogságáról. A férfiből lesz a király és a főpap. A nőből királynő és papnő válhat az úton. Ketten együtt váltják meg végül a világot.
A régiségben a tudáshoz hozzá tartozott a csillagos ég ismerete. A csillagtudók egykor a bolygók és a csillagok által alkotott ábrák titkait fejtették meg, hogy előbbre haladjon a nemzet sorsa. A magyarság is a Csodaszarvast követte. Fénylő szarvasunk valójában az égen látható, és asztrológiai üzenete különösen fontos, hiszen az Istenek Útján szökell a csillagok születésének helye, a Csillagbölcső irányába, melyhez a Nyilason át vezet az út!
A Föld különböző pontjairól nézve más és más csillagképek vonulnak át az ég zenitjén. Mást látunk tavaszi éjjelen és mást télidőben, mikor a csillagok fénye szikrázva táncol a friss havon. Magyarországról nézve az ekliptikai csillagképek soha nem kerülnek a zenitre, tehát a korona csakránk fölé. Így életet vezérlő elvként sem jelenhetnek meg nálunk. A bolygók sem emelkednek az ég tetejéig… Egészen más a helyzet pl. Mexikóban! Ott már a fejünk felett is elhaladnak a planéták és a Nap is eléri a zenitet. Más égi üzenet válik fontossá ott, nem véletlen tehát, hogy jelentős különbségek vannak a mágikus szertartásokban a Föld különböző területein. Nem véletlen az sem, hogy a messzi országból importált mágiák jelentősen veszítenek hatékonyságukból hazánkban.
Hagyomány. Az ősök tudásának megőrzése a nagy titok. Magyarországon a magyar hagyomány a legértékesebb kincs. Mondáinkban, meséinkben a látó és halló lélek észreveszi a Teremtő bölcsességét. A magyar népi kultúra csillagkultúra. A mesék hősei az égen is láthatóak. Táncainkban, muzsikánkban, szokásainkban az égi mozgások, törvények és a kozmosz ritmusa van jelen.
Az égen látható az Istenek útján, a Tejúton Atilla király, ki az Aquila csillagképben jelenik meg. És valóban. Atilla élete ugyanaz a földön, mint az Aquila csillagkép üzenete az égen! A földkerekség első koronázott királya, a magyarok ősapja Nimród is égi jelként ragyog felettünk, pont Atillával szemben, vállán tartva a karma körforgásából kiemelő utat, a Tejutat.
A Tejútról tudással születő táltos, már a Nyilas csillagképben látható galaxisközpont képviselője, melyben a csillagok születnek. A táltos őrzi a tudást, majd átadja az arra méltóknak és gyógyít, ahogy az égen is a Nyilas felett látható a gyógyítás csillagzata, az Ophiuchus.
A magyar hagyomány, őseink csillagtudása még elérhető. Révülésben a Tejútra léphetünk, és az „archetípusok” szintje fölé emelkedhetünk. A szegény ember legkisebb fiából király lesz. Mert ezért született. Ez a küldetése – kötelessége. Ezt a hagyományt hiába irtották, irtják már félezer éve, újra él és működik a szellem, a lélek és az anyag szintjén is. Ez a hagyomány táplálta és óvta az Ókontinenst… A hagyomány őrei látják, hogy az egyik világtengely (nyári-téli Napforduló) a Tejúton áll Nimród vállánál és az Ophiuchus gyógyító erőket tartó kezénél. Ez a hagyomány most minden csillag fényével együtt táplálja a Fény és a SZERETET útjára lépőket.