Pikkelysömörnek azt a kórképet nevezzük, melynek során a bőrfelszínen gyulladással, nedvezéssel, beszáradással együttjáró hámfolytonossági hiányok jelennek meg. Ezek a "soha begyógyulni nem akaró" sebek, a bőr belülről induló felmaródásával alakulnak ki. A betegség során autoimmun folyamatok játszódnak le, melyek következményeként a bőr alapszövetei felemésztődnek, s ezzel a bőr, mint határ feloldódik, a belső folyamatok pedig a bőrfelszínt áttörve megnyilvánulnak a külvilág felé. Eközben a szervezet erőlködve igyekszik a megnyíló sebeket befedni egy újabb, elégtelen hámképzés folyamán, melynek eredménye a pikkelyesedés megjelenése.
A modern orvoslás tüneti kezelésként a szervezet önmagát idegenként felismerő tevékenységét, illetve annak hatását immunszupresszív szerekkel /szteroidok/ igyekszik csillapítani, a kialakuló hámképzési zavart pedig szövetregeneráló szerekkel korrigálják. Bár e kezelések átmenetileg hatásosak lehetnek, végleges megoldást azonban nem jelentenek, hiszen a kezelés szüneteltetésével a tünetek újból felerősödnek.
A betegség lelki hátterét szépen kirajzolják a fent említett tünetek. Az ilyen típusú kibillentség esetén a tudat világunkban megjelenő "mérgek" fékező erőinket meghaladva nyilvánulnak meg mindig újraszülető "seb" formájában.
Ezt a folyamatot egy rossz beidegződésünk által tápláljuk, aminek segítségével bármilyen helyzetből, táplálékból - ami elénk kerül - saját életerőnket, átalakító képességünket felhasználva állítjuk elő, illetve vonjuk ki azt a "mérget", amely ezt a beteg állapotot fenntartja, s amely minden gondolatunkat, érzésünket, vágyunkat folyamatosan megmérgezi. Ez ellen természetesen állandóan harcolunk, ami maradék energiánkat is képes felemészteni.
Életünk egyes részeinek hibás alakulásáért hajlamosak vagyunk valami vagy valaki mást hibáztatni, hiszen lelki sérüléseinket, sebeinket e külső behatásnak tulajdonítjuk. Ennek során végül felismerjük magunkban azt a "területet", amely számunkra idegen, illetve ellenséges, s amely ellen - tulajdonképpen magunk ellen - úgy gondoljuk, hogy harcolni kell. Mindemellett persze igyekszünk feloldani, átgondolni, átalakítani a problémáinkat, s e küszködés a betegség ciklikus változása során jól megfigyelhető az analóg testtájék bőrfelszínénk. Ha a "mérgeket" nem sikerül emberi léptékkel mérve emészthetővé átalakítanunk vagy kiürítenünk, akkor személyiségünket alakítjuk a mérgezettségnek megfelelően, méghozzá beteggé.
A víz-energiának köszönhető, hogy a sebek nedveznek. Túlsúlyakor a mérgezett érzelmek tompító özöne jellemzi lelki folyamatainkat. A küszködés, indulat, düh megjelenése esetén tűz-energiával párosulva jelentkezik a méreghatás gyulladás formájában, mellyel az érzelmi válságot igyekszik a lélek ellensúlyozni. Az ezt követő kesergés, bánkódás, félelmek a levegő energia túlzott mértékű megjelenésének köszönhetőek. Ez a sebek kiszáradását, pikkelyesedését vonja maga után.
A "pikkelyek" lelki "kérgesedési" folyamatot mutatnak. A hámlás és viszketés pedig jelzik, hogy az illető nem érzi jól magát a bőrében, de legalább is utat akar nyitni magán, hogy a mérgek távozhassanak.
Ezek a tünetek alkatnak, évszaknak, napszaknak, állapotnak - vagyis az energiák alakulásának - megfelelően analógiás változást mutatnak. Kinél melyik tünetcsoport a gyakoribb, olyan belső állapotok kialakulását éli meg általában. A megjelent "méreg" tehát bármely ártó energiához képes kapcsolódni az egyéni hajlamnak megfelelően.
A méreg forrása életünknek azon a területén található, ahol a sérülést elszenvedtük. Itt alakult ki az a rossz beidegződés, melynek hatása akár az egész szervezetre kiterjedhet, ha hagyjuk magunkon elhatalmasodni ezt az állapotot.
Mindamellett nem feledkezhetünk meg arról, hogy e méreg termelésére saját hajlamaink adnak lehetőséget és ezek a hajlamok alakíthatják ki az adott beidegződést, amely a megnyilvánulást megalapozza. A külvilágban mint tükörképnek a szemlélésében e hajlamokra láthatunk rá, ahogy azok életünk szereplőire rávetülnek. Mindezek ellenére, bár igen nehéz a kint észlelt hibákat magunkban fellelni, mégsem lehetetlen felszámolni hajlamainkat, s az indítékokat, mert azok "csupán" világnézeti kötöttségeinkből fakadnak. Sokszor meg sem fordul a fejünkben, hogy másképp is lehetne szemlélni a világot, például egészségesen.
Sajnos igen gyakran abba a tévhitbe ringatjuk magunkat, hogy a gondok, gondolatok elfojtásával megoldottuk a problémakört, de ezzel csak rontunk állapotunkon. E mérgek jelenléte kül- és belvilágunkban egyaránt olyan kellemetlenül érint minket, hogy akár bele is betegszünk. Ezért próbáljuk visszafogni illetve palástolni az okozott sebeket. Pont ez a takargatás, "visszafogottság" az oka annak, hogy óhatatlanul is elfojtások alakulnak ki, mert mindannyian tudjuk, hogy a mérgezettségből fakadó indíttatások, megnyilvánulások mindig helytelenek.
A másik természetes védekező reakció, mellyel úgy véljük valamelyest stabilizálhatjuk kibillent állapotunkat, hogy aszkéta módjára nem veszünk be a világunkba semmi olyat, amely újabb fájdalmat, sérülést okozhat. Ez a gyógyuláshoz nem elég, csak a tünetek csillapításához.
Valószínűsíthető, hogy ezt a betegséget, illetve tudatállapotot nevezik "Nesszosz ingének" a görög mitológiában, ami a sértett féltékenységet takarja. Ez nem annyira a szó profán értelmében értendő, inkább egy stabilnak hitt nézőpont elvesztéséről és az ezzel kapcsolatos indulatokról, érzelmi válságokról, illetve félelmekről szól.
Bár univerzális terápia nem adható, mivel a terápia iránya egyénenként más és más, és nem is ez a célja e tanulmánynak, mégis megemlítünk néhány javaslatot, gyógyírt azzal a megjegyzéssel, hogy az alkatnak megfelelően az arányokat tapasztalati úton, egyénileg kell kialakítani az elvek ismeretében.
Lelkileg érdemes a belátásra, a középútra törekedni, a búskomorság, a félelmek, a küszködés helyett érdemes megkeresni az emberhez, a Naphoz méltó létformát. Ezt a "Nap" állapotot elősegíthetjük különböző segédeszközökkel: csukamájolaj, D vitamin, napfény bevitelével, alkalmazásával.
A négy elem megtisztításához a betegség kezelésének kulcsszervei a máj, a lép és a vese. Ennek értelmében a máj megtisztításához a zsálya, mályva, aloé szükségesek, a vese kezeléséhez pedig zsurló, királydinnye, petrezselyem ajánlott sok folyadékkal.
A legjobb és legeredményesebb gyógymód pedig a világhoz való viszonyuláson változtatni. Miért ne lehetne?
Forrás: Javaslap
A modern orvoslás tüneti kezelésként a szervezet önmagát idegenként felismerő tevékenységét, illetve annak hatását immunszupresszív szerekkel /szteroidok/ igyekszik csillapítani, a kialakuló hámképzési zavart pedig szövetregeneráló szerekkel korrigálják. Bár e kezelések átmenetileg hatásosak lehetnek, végleges megoldást azonban nem jelentenek, hiszen a kezelés szüneteltetésével a tünetek újból felerősödnek.
A betegség lelki hátterét szépen kirajzolják a fent említett tünetek. Az ilyen típusú kibillentség esetén a tudat világunkban megjelenő "mérgek" fékező erőinket meghaladva nyilvánulnak meg mindig újraszülető "seb" formájában.
Ezt a folyamatot egy rossz beidegződésünk által tápláljuk, aminek segítségével bármilyen helyzetből, táplálékból - ami elénk kerül - saját életerőnket, átalakító képességünket felhasználva állítjuk elő, illetve vonjuk ki azt a "mérget", amely ezt a beteg állapotot fenntartja, s amely minden gondolatunkat, érzésünket, vágyunkat folyamatosan megmérgezi. Ez ellen természetesen állandóan harcolunk, ami maradék energiánkat is képes felemészteni.
Életünk egyes részeinek hibás alakulásáért hajlamosak vagyunk valami vagy valaki mást hibáztatni, hiszen lelki sérüléseinket, sebeinket e külső behatásnak tulajdonítjuk. Ennek során végül felismerjük magunkban azt a "területet", amely számunkra idegen, illetve ellenséges, s amely ellen - tulajdonképpen magunk ellen - úgy gondoljuk, hogy harcolni kell. Mindemellett persze igyekszünk feloldani, átgondolni, átalakítani a problémáinkat, s e küszködés a betegség ciklikus változása során jól megfigyelhető az analóg testtájék bőrfelszínénk. Ha a "mérgeket" nem sikerül emberi léptékkel mérve emészthetővé átalakítanunk vagy kiürítenünk, akkor személyiségünket alakítjuk a mérgezettségnek megfelelően, méghozzá beteggé.
A víz-energiának köszönhető, hogy a sebek nedveznek. Túlsúlyakor a mérgezett érzelmek tompító özöne jellemzi lelki folyamatainkat. A küszködés, indulat, düh megjelenése esetén tűz-energiával párosulva jelentkezik a méreghatás gyulladás formájában, mellyel az érzelmi válságot igyekszik a lélek ellensúlyozni. Az ezt követő kesergés, bánkódás, félelmek a levegő energia túlzott mértékű megjelenésének köszönhetőek. Ez a sebek kiszáradását, pikkelyesedését vonja maga után.
A "pikkelyek" lelki "kérgesedési" folyamatot mutatnak. A hámlás és viszketés pedig jelzik, hogy az illető nem érzi jól magát a bőrében, de legalább is utat akar nyitni magán, hogy a mérgek távozhassanak.
Ezek a tünetek alkatnak, évszaknak, napszaknak, állapotnak - vagyis az energiák alakulásának - megfelelően analógiás változást mutatnak. Kinél melyik tünetcsoport a gyakoribb, olyan belső állapotok kialakulását éli meg általában. A megjelent "méreg" tehát bármely ártó energiához képes kapcsolódni az egyéni hajlamnak megfelelően.
A méreg forrása életünknek azon a területén található, ahol a sérülést elszenvedtük. Itt alakult ki az a rossz beidegződés, melynek hatása akár az egész szervezetre kiterjedhet, ha hagyjuk magunkon elhatalmasodni ezt az állapotot.
Mindamellett nem feledkezhetünk meg arról, hogy e méreg termelésére saját hajlamaink adnak lehetőséget és ezek a hajlamok alakíthatják ki az adott beidegződést, amely a megnyilvánulást megalapozza. A külvilágban mint tükörképnek a szemlélésében e hajlamokra láthatunk rá, ahogy azok életünk szereplőire rávetülnek. Mindezek ellenére, bár igen nehéz a kint észlelt hibákat magunkban fellelni, mégsem lehetetlen felszámolni hajlamainkat, s az indítékokat, mert azok "csupán" világnézeti kötöttségeinkből fakadnak. Sokszor meg sem fordul a fejünkben, hogy másképp is lehetne szemlélni a világot, például egészségesen.
Sajnos igen gyakran abba a tévhitbe ringatjuk magunkat, hogy a gondok, gondolatok elfojtásával megoldottuk a problémakört, de ezzel csak rontunk állapotunkon. E mérgek jelenléte kül- és belvilágunkban egyaránt olyan kellemetlenül érint minket, hogy akár bele is betegszünk. Ezért próbáljuk visszafogni illetve palástolni az okozott sebeket. Pont ez a takargatás, "visszafogottság" az oka annak, hogy óhatatlanul is elfojtások alakulnak ki, mert mindannyian tudjuk, hogy a mérgezettségből fakadó indíttatások, megnyilvánulások mindig helytelenek.
A másik természetes védekező reakció, mellyel úgy véljük valamelyest stabilizálhatjuk kibillent állapotunkat, hogy aszkéta módjára nem veszünk be a világunkba semmi olyat, amely újabb fájdalmat, sérülést okozhat. Ez a gyógyuláshoz nem elég, csak a tünetek csillapításához.
Valószínűsíthető, hogy ezt a betegséget, illetve tudatállapotot nevezik "Nesszosz ingének" a görög mitológiában, ami a sértett féltékenységet takarja. Ez nem annyira a szó profán értelmében értendő, inkább egy stabilnak hitt nézőpont elvesztéséről és az ezzel kapcsolatos indulatokról, érzelmi válságokról, illetve félelmekről szól.
Bár univerzális terápia nem adható, mivel a terápia iránya egyénenként más és más, és nem is ez a célja e tanulmánynak, mégis megemlítünk néhány javaslatot, gyógyírt azzal a megjegyzéssel, hogy az alkatnak megfelelően az arányokat tapasztalati úton, egyénileg kell kialakítani az elvek ismeretében.
Lelkileg érdemes a belátásra, a középútra törekedni, a búskomorság, a félelmek, a küszködés helyett érdemes megkeresni az emberhez, a Naphoz méltó létformát. Ezt a "Nap" állapotot elősegíthetjük különböző segédeszközökkel: csukamájolaj, D vitamin, napfény bevitelével, alkalmazásával.
A négy elem megtisztításához a betegség kezelésének kulcsszervei a máj, a lép és a vese. Ennek értelmében a máj megtisztításához a zsálya, mályva, aloé szükségesek, a vese kezeléséhez pedig zsurló, királydinnye, petrezselyem ajánlott sok folyadékkal.
A legjobb és legeredményesebb gyógymód pedig a világhoz való viszonyuláson változtatni. Miért ne lehetne?
Forrás: Javaslap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése