"A kapu nem arra való, hogy kizárjon, hanem, hogy megmutassa a beutat."
Még hideg van, de a Fény egyre növekszik. Nemsokára eljön a jégbontás ideje. Az Isteni Teremtés a szellem és a lélek által megalkotta az anyagot és ugyanezen erőn keresztül a Mag népe megkapta az anyag megmunkálásához szükséges képességet, készséget, hogy gondolatával és alkotásával maga is részese lehessen a Teremtésnek. Ebben a körfolyamatban nekünk magyaroknak kulcsszerepünk van.
Mi, az Életfa magjának nemzete vagyunk. Annak a magnak, amely örök körforgásban újjáteremti az életet. Az élhető élet titkát is ránk bízta ezzel a Teremtő. Az anyag megmunkálásának tudományát, szeretetét és kapcsolatát a lélekkel. Mert a mag lélek-zik.
A gonosz ezért akar minket belefojtani az általa legyártott lélektelen anyagba. Mert mi még őrizzük az alkotás örömének kézzelfogható tapasztalását, ami egyben az élet lényege is. A rontók azt hiszik, hogy nem vesszük észre a jól álcázott cserét. Hihetik, mert úgy látszik, mintha nyerésre állnának.
De vajon mi céljuk lehet a mag elsorvasztásával? Talán a helyünkbe lépni. Maguk lenni a mag. Hogy aztán az Élet fáját elborítva uralhassák az életet. Bármilyen hazugságot is taníthatanak nekünk, mindig minden történelmi korban az volt a törekvésük, hogy az ősi titkot megszerezzék és trónjáról letaszítva az Istent, helyére üljenek, és a titok erejével "új világrendet" építsenek, csak ők egyedül, ezért is nevezik magukat építőmestereknek.
Hosszú tapasztalás után sem tudják, hogy a titok nem érhető el számukra, mert a titok maga a szeretet. A szeretet pedig az eredet, a lényeg.
A szeretet magja képes csak az újjáteremtésre. Ha a mag elpusztul, pusztul vele elpusztítója is. De a szeretetet elpusztítani nem lehet. Mert a mag és a szeretet szervesen összetartozó része a világnak. Egy igazi perpetuum mobile. Hiába hívják segítségül Isis istennőt. Hiszen Isis nem más, mint a mi Boldogasszonyanyánk, ki a kelyhében őrzi az élet vizét, és ez a kehely a mi Szent Koronánk. Ebből az isteni kehelyből öntözi a magot és az Életfa tőjét. Mely tő nem más, mint a Teremtő.
Teremtő Atyánk, kérjük, adj munkát kezünkbe, hogy az anyagot megmunkálva mi lehessünk a szeretetlenség jégbontói!
Kiss Krisztina és Nagy Tibor
Forrás: Aranytarsoly
Még hideg van, de a Fény egyre növekszik. Nemsokára eljön a jégbontás ideje. Az Isteni Teremtés a szellem és a lélek által megalkotta az anyagot és ugyanezen erőn keresztül a Mag népe megkapta az anyag megmunkálásához szükséges képességet, készséget, hogy gondolatával és alkotásával maga is részese lehessen a Teremtésnek. Ebben a körfolyamatban nekünk magyaroknak kulcsszerepünk van.
Mi, az Életfa magjának nemzete vagyunk. Annak a magnak, amely örök körforgásban újjáteremti az életet. Az élhető élet titkát is ránk bízta ezzel a Teremtő. Az anyag megmunkálásának tudományát, szeretetét és kapcsolatát a lélekkel. Mert a mag lélek-zik.
A gonosz ezért akar minket belefojtani az általa legyártott lélektelen anyagba. Mert mi még őrizzük az alkotás örömének kézzelfogható tapasztalását, ami egyben az élet lényege is. A rontók azt hiszik, hogy nem vesszük észre a jól álcázott cserét. Hihetik, mert úgy látszik, mintha nyerésre állnának.
De vajon mi céljuk lehet a mag elsorvasztásával? Talán a helyünkbe lépni. Maguk lenni a mag. Hogy aztán az Élet fáját elborítva uralhassák az életet. Bármilyen hazugságot is taníthatanak nekünk, mindig minden történelmi korban az volt a törekvésük, hogy az ősi titkot megszerezzék és trónjáról letaszítva az Istent, helyére üljenek, és a titok erejével "új világrendet" építsenek, csak ők egyedül, ezért is nevezik magukat építőmestereknek.
Hosszú tapasztalás után sem tudják, hogy a titok nem érhető el számukra, mert a titok maga a szeretet. A szeretet pedig az eredet, a lényeg.
A szeretet magja képes csak az újjáteremtésre. Ha a mag elpusztul, pusztul vele elpusztítója is. De a szeretetet elpusztítani nem lehet. Mert a mag és a szeretet szervesen összetartozó része a világnak. Egy igazi perpetuum mobile. Hiába hívják segítségül Isis istennőt. Hiszen Isis nem más, mint a mi Boldogasszonyanyánk, ki a kelyhében őrzi az élet vizét, és ez a kehely a mi Szent Koronánk. Ebből az isteni kehelyből öntözi a magot és az Életfa tőjét. Mely tő nem más, mint a Teremtő.
Teremtő Atyánk, kérjük, adj munkát kezünkbe, hogy az anyagot megmunkálva mi lehessünk a szeretetlenség jégbontói!
Kiss Krisztina és Nagy Tibor
Forrás: Aranytarsoly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése