Valék siralm-tudatlan. Si-
ralmal sepedek, búal aszok,
epedek. Választ világom-
tól zsidó, fiadomtól, ézes
örömömtől. Ó én ézes uradom,
egyen egy fiadom, síró a-
nyát tekintsed, búábelől
kinyújtsad! Szemem konyűel
árad, én jonhom búal fárad,
te véred hullatja én jon-
hom alélatja. Világ vilá-
ga, virágnak virága, keserű-
en kínzatol, vas szegekkel
veretel! Oh nekem, én
fiam, ézes mézül, szégye-
nül szépséged, véred hiul
vízül. Siralmam, fohá-
szatom tertetik kíül, én
jonhomnak bel búa, ki
somha nem [effacé: kíül] hűl.
Végy halál engemet, egye-
dem éljen, maradjon ura-
dom, kit világ féljen!
Ó igaz Simeonnak bezzeg
szava ére: én érzem ez bú-
tõröt, kit néha ígére.
Tőled válnom, de nem
valállal, hol így kínzassál,
fiam, halállal! Zsidó,
mit tész törvénytelen?
Fiam mért hal bűntelen?
Fogva, húztozva, öklel-
ve, kötve ölöd! Kegyed-
jetek fiamnak, ne legy
kegyelm magamnak! Avagy
halál kínáal anyát ézes
fiáal egyembelű öljétek!
(MAI MAGYAR NYELVEN)
(Molnár Ferenc értelmezése)
Nem ismertem a siralmat,
Most siralom sebez,
Fájdalom gyötör, epeszt.
Zsidók világosságomtól,
Elválasztanak fiamtól,
Édes örömemtől.
Ó, én édes Uram,
Egyetlen egy fiam,
Síró anyát tekintsed,
Fájdalmából kivonjad!
Szememből könny árad,
Szívem kíntól fárad,
Te véred hullása,
Szívem alélása.
Világ világa,
Virágnak virága,
Keservesen kínoznak,
Vas szegekkel átvernek!
Jaj nekem, én fiam,
Édes, mint a méz,
Megrútul szépséged,
Vízként hull véred!
Siralmam, fohászkodásom
Láttatik kívül,
Szívem belső fájdalma
Soha nem enyhül.
Végy halál engemet,
Egyetlenem éljen,
Maradjon meg Uram,
Kit a világ féljen!
Ó, az igaz Simeonnak
Biztos szava elért,
Érzem e fájdalom-tőrt,
Amit egykor jövendölt.
Ne váljak el tőled,
Életben maradva,
Mikor így kínoznak
Fiam, halálra!
Zsidó, mit tész
törvénytelen!
Fiam meghal,
de bűntelen!
Megfogva, rángatva,
Öklözve, megkötve
Ölöd meg!
Kegyelmezzetek meg fiamnak,
Ne legyen kegyelem magamnak,
Avagy halál kínjával,
Anyát édes fiával
Együtt öljétek meg
A leuveni kódex az Ómagyar Mária-siralommal (XIII. sz. közepe)
ralmal sepedek, búal aszok,
epedek. Választ világom-
tól zsidó, fiadomtól, ézes
örömömtől. Ó én ézes uradom,
egyen egy fiadom, síró a-
nyát tekintsed, búábelől
kinyújtsad! Szemem konyűel
árad, én jonhom búal fárad,
te véred hullatja én jon-
hom alélatja. Világ vilá-
ga, virágnak virága, keserű-
en kínzatol, vas szegekkel
veretel! Oh nekem, én
fiam, ézes mézül, szégye-
nül szépséged, véred hiul
vízül. Siralmam, fohá-
szatom tertetik kíül, én
jonhomnak bel búa, ki
somha nem [effacé: kíül] hűl.
Végy halál engemet, egye-
dem éljen, maradjon ura-
dom, kit világ féljen!
Ó igaz Simeonnak bezzeg
szava ére: én érzem ez bú-
tõröt, kit néha ígére.
Tőled válnom, de nem
valállal, hol így kínzassál,
fiam, halállal! Zsidó,
mit tész törvénytelen?
Fiam mért hal bűntelen?
Fogva, húztozva, öklel-
ve, kötve ölöd! Kegyed-
jetek fiamnak, ne legy
kegyelm magamnak! Avagy
halál kínáal anyát ézes
fiáal egyembelű öljétek!
(MAI MAGYAR NYELVEN)
(Molnár Ferenc értelmezése)
Nem ismertem a siralmat,
Most siralom sebez,
Fájdalom gyötör, epeszt.
Zsidók világosságomtól,
Elválasztanak fiamtól,
Édes örömemtől.
Ó, én édes Uram,
Egyetlen egy fiam,
Síró anyát tekintsed,
Fájdalmából kivonjad!
Szememből könny árad,
Szívem kíntól fárad,
Te véred hullása,
Szívem alélása.
Világ világa,
Virágnak virága,
Keservesen kínoznak,
Vas szegekkel átvernek!
Jaj nekem, én fiam,
Édes, mint a méz,
Megrútul szépséged,
Vízként hull véred!
Siralmam, fohászkodásom
Láttatik kívül,
Szívem belső fájdalma
Soha nem enyhül.
Végy halál engemet,
Egyetlenem éljen,
Maradjon meg Uram,
Kit a világ féljen!
Ó, az igaz Simeonnak
Biztos szava elért,
Érzem e fájdalom-tőrt,
Amit egykor jövendölt.
Ne váljak el tőled,
Életben maradva,
Mikor így kínoznak
Fiam, halálra!
Zsidó, mit tész
törvénytelen!
Fiam meghal,
de bűntelen!
Megfogva, rángatva,
Öklözve, megkötve
Ölöd meg!
Kegyelmezzetek meg fiamnak,
Ne legyen kegyelem magamnak,
Avagy halál kínjával,
Anyát édes fiával
Együtt öljétek meg
A leuveni kódex az Ómagyar Mária-siralommal (XIII. sz. közepe)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése