Néha már bőszüljünk fel egy kicsit két jóindulatú bégetés között, és öntsünk tiszta vizet a pohárba. De óvakodjunk attól, hogy olyanok legyünk, mint a "mi" Nobel-díjasunk, Imre Körtisssz: gyűlölettel teli, identitás és meggyőződés nélküli.
2001.július.20.
"A magyar műveletlenséget ma ismét a magyar kultúrának nevezik.
Egy ostoba rágalomcikk szerint azt mondtam volna egy holland újságnak, hogy "nem meggyőződésből élek itt, a bőröndöm állandóan öszszecsomagolva" - stb. Hogy nem "meggyőződésből élek itt"?! Ekkora marhaságot biztos nem mondhattam. Nagyon kevés helyen él az ember, úgymond, meggyőződésből. Mondjuk az izraeliek közül sokan tényleg meggyőződésből élnek Izraelben. No de Magyarországon? Itt az ember történetesen megszületik, és vagy életben marad, vagy nem. Meggyőződésről szó sem lehet.
Demokrata 2002.10.23.
“Mindig másodvonalbeli, félreismert, félreértett magyar író leszek; a magyar nyelv mindig másodrendű, félreismert, félreértett nyelv lesz; a magyar kultúrának soha nem lesz helye abban a kultúrában, amely számít, amely egyetemes, mert a magyar kultúra mindig másodvonalbeli, félreismert, félreértett kultúrának látja önmagát. Illúzió, amit művelek, és erre tékozlom az életemet, amely úgyszintén illúzió. És mégis, akár a rovar, amely azonnal újrakezdi csápjában cipelni az építőanyagot, bár a hangyabolyt széttaposták, eláztatta az eső stb.: én is mindig újra elkezdek egy mondatot, egy konstrukciót. Ki lát? Isten?"
“...semmiféle nemzeti szolidaritást nem tudok kialakítani magamban az úgynevezett »magyarsággal«, azaz nincs magyar identitásom, nem érzek s nem gondolkodom együtt a kétségbeesett magyar ideológiával.”
ma.hu 2002.10.19
"Nem tekintem a magyar nemzet képviselőjének a szélsőséges jobboldalt... nincs olyan európai ország, ahol négy százaléknyi őrült ne lenne.
Interjú a Die Zeltnek (Népszabadság, 2002. okt. 18.)
“Magyarországon nem tudtam dolgozni. Ön nem tudja az ottani körülményeket elképzelni. Nyílt antiszemitizmus uralkodik. Nyíltan nácik, agresszív nacionalisták lépnek fel a médiában. Egyáltalán nem olyan finom urak, mint Herr Walser. Ez majdnem olyan undorító, mint amilyen a harmincas évek vége felé volt.”
Részletek a Valaki más című könyvéből (Magvető, Budapest, 1997., 168 p.)
“Március van, süt a nap, közel a nemzeti ünnep. …A Margit-híd aluljárójában fehér szakállas vénember, csendőrsárga ruhában, nemzeti színű karszalag, a közepén fekete kettőskereszt, a fején cserkészkalap, árvalányhaj, színes tollak… egy kiöregedett nacionalista Winnetou. Lepedőnyi trikolórba burkolózó fiatalok, öles kokárdák fölött razziázó, gyűlölködőn villanó tekintetek. …ezeket az embereket nem az antiszemitizmusuk, a fékezhetetlen, korlátolt és mindenféle alkalmazkodásra képtelen egocentrizmusuk fogja elveszejteni – ezek a tulajdonságok csupán jelei annak, hogy már régen elvesztek.” (100–101.o.)
“A nyelv – igen, az egyetlen, ami köt. Milyen különös. Ez az idegen nyelv az anyanyelvem. Anyanyelvem, amelyen megértem gyilkosaimat.” (37.o.)
“Szeretem széles berlini ágyamat, amelyen kényelmes és kemény fekvés esik. Ebben az évben mindössze három hónapot töltöttem ott(hon) (Budapesten). Úgy élek, mint egy menekült.” (67.o.)
“A zsidóságom mellett most a magyarokat sújtó diszkriminációt is vállalnom kell; az előzővel semmi bajom, mert annak, hogy úgy mondjam, stílusa van; a másodikat viszont méltánytalannak érzem. Nem magyarságomat sérti, hanem a megszenvedett zsidóságomat, minthogy bármilyen minőségben érjen is diszkrimináció, engem az mindig kizárólag zsidó minőségemben érint.” (146.o.)
“…e kritika engem »magyar írónak« nevez. Kérdés: miért kell engem »magyar írónak« nevezni, holott (többnyire) magyar környezetben játszódó történeteket írok, s (mindig) magyar nyelven? Miért e szinte provokatív állítás tehát: »magyar író«? Nyilván, mert nem vagyok az. …bizonyos körülményeknél fogva nem tartozom (nem tartozhatom) ide, nagyrészt legalábbis nem azoknak írok, (írhatok), akiknek a nyelvét beszélem, s ezt szinte jólesik ennyire világosan megfogalmaznom…” (112–113.o.)
“Ez a nyár, 1993 forró nyara… miért emlékeztet annyira 1944 nyarára? A köröttem bugyogó gyűlölet, a szakadatlanul tevékeny őrület. A »nemzet« fogalma mint egy egész országra ráerőltetett szerencsétlen tudat. … Csak nem kívánjátok tőlem, hogy megfogalmazzam nemzeti, felekezeti és faji hovatartozásomat? Csak nem kívánjátok tőlem, hogy – identitásom legyen?” (74–75.o.)
“Antiszemitizmus nélkül ugyan miféle identitása is lenne annak, aki szakadatlanul a maga specifikusan magyar identitásával van elfoglalva? Ugyan mi a magyar specifikum? Így kiélezve többnyire csak negatív állításokban vertikálódik.” (86.o.)
Magyar Nemzet, 2002. november 05.
“… Nem kell nekem se haza, se otthon, se ország – nem tudok mit kezdeni a nemzet fogalmával.”
Forrás: www.gyopar.blog.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése