Böjte Csaba testvér üzenete tanévkezdésre
Jóságoddal, fényeddel öntözgesd a rád bízottakat! – a ferences atya tanév eleji üzenete nem csak pedagógusoknak szól.
Még a virág is a fényre fordul, és ha nem kapja az áldott nap sugarait, meghal. Hogy mellettem ki mennyire jó és alkalmas gyermek, munkatárs, főnök vagy beosztott, az attól függ, hogy én mennyire tudom őt szeretni, mennyire bízom meg benne, mennyi jóság, empátia van bennem iránta.
Szeretnék elmondani most egy nagy titkot: az emberek szeretnek vidámak, jókedvűek lenni. Meg kellene tanulnunk egymást jó értelemben szórakoztatni, felvidítani. Mária látogatása Erzsébetnél jókedvet, örömöt, ujjongást váltott ki, és Erzsébet ujjongására Mária Magnificatot énekelt – a jókedvű örömre örömmel válaszolt. Milyen szép lehetett az az együtt töltött idő! Úgy gondolom, hogy a ferenceseket a Máriás lelkület nagyon megérintette, és számukra talán ezért is ez a Máriás jókedv, a mindennapi nehézségek ellenére is Magnificatot éneklő lelkület irányadó.
Milyen jó lenne, ha a másik ember számára öröm lenne a velünk való találkozás, együttlét. Így a mellettünk való munka, tanulás is örömmé fog válni a másik számára. Ha só és bors nélküli ételt tálalunk fel, abban senki nem fogja örömét lelni, pedig minden jó benne lehet, tápérték, vitamin, kalória – az íztelen étket nagyon nehéz lesz legyűrnünk a torkunkon.
Próbáld meg a reggeli találkozást, az óra első percét egy tréfás megjegyzéssel, egy kedves viccel indítani. Ha jól, kacagva indul a nap, akkor több esélyetek van, hogy eredményes, szép napot fejezzetek be. A mai világban az emberek lejárják a lábukat, hogy őket szórakoztassák. Legyetek egymás számára ti a szórakozás, a vidámság forrásai. Nem tudsz néhány jó poént elsütni?! Dehogynem, és ha valóban nem tudsz, akkor tanuld meg! Nem lehetetlen! A gyermeknevelésben, a munkatársi viszonyban a jókedv, a derű elengedhetetlen.
A jó, szászvárosi kilencvenéves Antal atya mondotta, hogy ő rossz, negatív dolgot nem visz, nem hurcol magával, és kacagva mutatta az évek súlya alatt elnyomorodott kezét: „Ezekkel nem is tudnám!” Minek emlékezni arra, aminek meg sem kellett volna történnie?! Neki mindig mindenre van jókedvű, vidám megjegyzése. A minap azt mondta, hogy lám kilencven éves, és utána huncutul rám nézett, és azt mondta: „Na, ugye ehhez már pofa kell?!” És vidáman kikacagtuk a közel egy évszázad minden súlyát, terhét, a kommunista verőlegényeket, a nincstelenséget, mindent, ami őt nem lehúzta, hanem fénnyel és életörömmel töltötte el. Én tőle még panaszt, rossz szót senkiről nem hallottam, jó is vele együtt lenni, találkozni. Hány idős ember van, aki mindig sopánkodva, siránkozva fogad, ha meglátogatjuk, aztán egy kis ideig fog-összeszorítva állunk mellette, hallgatjuk, nézzük, ahogyan szenved, és utána fáradtan kereket oldunk, és kerüljük a vele való találkozást! A veled való találkozás ne legyen egy béka, amit a másiknak erőszakkal le kell nyelnie.
Ebben az új tanévben arra kérlek szívem minden melegével, hogy légy áldott napfény, meleg őszi eső, jóságoddal, fényeddel öntözgesd a rád bízottakat, és meglásd, a gyermekek, a munkatársaid, de még a hatóságok is, akár a sivatag szélén évek óta töpörödő, aszalódott kis magvak, megerednek, kihajtanak, majd csodálatos virágszirmokba borulva elkezdik kibontakoztatni csodás gyümölcseiket. Hidd el, hogy arra vár mindenki, hogy kiszeressétek aszalódó létükből az életet dicsérő jókedvet, színes virágokat, bomló gyümölcsöket. Nem taktikás fortélyokkal, mindenféle „okos eszközök” trükkös felhasználásával kell színes kartonból szirmokat ügyeskedni a megszáradt magvakra, hanem a bennük lévő csodás életet kell hiteddel, jóságos szent jelenléteddel kibontakoztatnod. Csodás, izgalmas, nagy kaland!
Testvérem, te nem egy szépségverseny zsűrije vagy, hogy megállapítsd valakiről, hogy mennyit ér, te ne a száraz magvat lásd magad előtt, hanem az életet, a csodás szirmokat, és a jövendő érett gyümölcsöket a „töpörödött", rád bízott gyermekben, a melletted dolgozó munkatársban. Azért kaptunk egy újabb évet az élet Urától, hogy türelmes jósággal kiszeressük egymásból az értékeket.
Ez a ti csodálatos, mindennél szebb feladatotok! És ha jól dolgoztok, akkor a drága fizetésetek is!
Isten áldása legyen munkátokon, jó tanévet kívánok mindenkinek!
Még a virág is a fényre fordul, és ha nem kapja az áldott nap sugarait, meghal. Hogy mellettem ki mennyire jó és alkalmas gyermek, munkatárs, főnök vagy beosztott, az attól függ, hogy én mennyire tudom őt szeretni, mennyire bízom meg benne, mennyi jóság, empátia van bennem iránta.
Szeretnék elmondani most egy nagy titkot: az emberek szeretnek vidámak, jókedvűek lenni. Meg kellene tanulnunk egymást jó értelemben szórakoztatni, felvidítani. Mária látogatása Erzsébetnél jókedvet, örömöt, ujjongást váltott ki, és Erzsébet ujjongására Mária Magnificatot énekelt – a jókedvű örömre örömmel válaszolt. Milyen szép lehetett az az együtt töltött idő! Úgy gondolom, hogy a ferenceseket a Máriás lelkület nagyon megérintette, és számukra talán ezért is ez a Máriás jókedv, a mindennapi nehézségek ellenére is Magnificatot éneklő lelkület irányadó.
Milyen jó lenne, ha a másik ember számára öröm lenne a velünk való találkozás, együttlét. Így a mellettünk való munka, tanulás is örömmé fog válni a másik számára. Ha só és bors nélküli ételt tálalunk fel, abban senki nem fogja örömét lelni, pedig minden jó benne lehet, tápérték, vitamin, kalória – az íztelen étket nagyon nehéz lesz legyűrnünk a torkunkon.
Próbáld meg a reggeli találkozást, az óra első percét egy tréfás megjegyzéssel, egy kedves viccel indítani. Ha jól, kacagva indul a nap, akkor több esélyetek van, hogy eredményes, szép napot fejezzetek be. A mai világban az emberek lejárják a lábukat, hogy őket szórakoztassák. Legyetek egymás számára ti a szórakozás, a vidámság forrásai. Nem tudsz néhány jó poént elsütni?! Dehogynem, és ha valóban nem tudsz, akkor tanuld meg! Nem lehetetlen! A gyermeknevelésben, a munkatársi viszonyban a jókedv, a derű elengedhetetlen.
A jó, szászvárosi kilencvenéves Antal atya mondotta, hogy ő rossz, negatív dolgot nem visz, nem hurcol magával, és kacagva mutatta az évek súlya alatt elnyomorodott kezét: „Ezekkel nem is tudnám!” Minek emlékezni arra, aminek meg sem kellett volna történnie?! Neki mindig mindenre van jókedvű, vidám megjegyzése. A minap azt mondta, hogy lám kilencven éves, és utána huncutul rám nézett, és azt mondta: „Na, ugye ehhez már pofa kell?!” És vidáman kikacagtuk a közel egy évszázad minden súlyát, terhét, a kommunista verőlegényeket, a nincstelenséget, mindent, ami őt nem lehúzta, hanem fénnyel és életörömmel töltötte el. Én tőle még panaszt, rossz szót senkiről nem hallottam, jó is vele együtt lenni, találkozni. Hány idős ember van, aki mindig sopánkodva, siránkozva fogad, ha meglátogatjuk, aztán egy kis ideig fog-összeszorítva állunk mellette, hallgatjuk, nézzük, ahogyan szenved, és utána fáradtan kereket oldunk, és kerüljük a vele való találkozást! A veled való találkozás ne legyen egy béka, amit a másiknak erőszakkal le kell nyelnie.
Ebben az új tanévben arra kérlek szívem minden melegével, hogy légy áldott napfény, meleg őszi eső, jóságoddal, fényeddel öntözgesd a rád bízottakat, és meglásd, a gyermekek, a munkatársaid, de még a hatóságok is, akár a sivatag szélén évek óta töpörödő, aszalódott kis magvak, megerednek, kihajtanak, majd csodálatos virágszirmokba borulva elkezdik kibontakoztatni csodás gyümölcseiket. Hidd el, hogy arra vár mindenki, hogy kiszeressétek aszalódó létükből az életet dicsérő jókedvet, színes virágokat, bomló gyümölcsöket. Nem taktikás fortélyokkal, mindenféle „okos eszközök” trükkös felhasználásával kell színes kartonból szirmokat ügyeskedni a megszáradt magvakra, hanem a bennük lévő csodás életet kell hiteddel, jóságos szent jelenléteddel kibontakoztatnod. Csodás, izgalmas, nagy kaland!
Testvérem, te nem egy szépségverseny zsűrije vagy, hogy megállapítsd valakiről, hogy mennyit ér, te ne a száraz magvat lásd magad előtt, hanem az életet, a csodás szirmokat, és a jövendő érett gyümölcsöket a „töpörödött", rád bízott gyermekben, a melletted dolgozó munkatársban. Azért kaptunk egy újabb évet az élet Urától, hogy türelmes jósággal kiszeressük egymásból az értékeket.
Ez a ti csodálatos, mindennél szebb feladatotok! És ha jól dolgoztok, akkor a drága fizetésetek is!
Isten áldása legyen munkátokon, jó tanévet kívánok mindenkinek!
Forrás: Magyar Kurír
){kind=link}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése