Természttudós, néprajzkutató, Amerika és Délkelet-Ázsia utazója.
Apja, Xántus Ignác Széchenyi István magántitkára volt. Jogi tanulmányait Pécsett végezte, de Pesten tett ügyvédi vizsgát 1847-ben. Az 1848-as forradalam idején nemzetőrnek állt, részt vett a pákozdi csatában. 1849 februárjában elfogták, a világosi fegyverletétel után a császári hadseregbe sorozták. Sikerült megszöknie. Londonba ment, ahol másfél évet töltött, de a kilátástalanság tovább űzte Amerikába. A "korlátlan lehetőségek hazájában" élete igen változatos volt, sok megpróbáltatást kellett elviselnie. Itt vált elismert természetrajzi gyűjtővé. Gyűjteményéből a Magyar Nemzeti Múzeumnak is küldött anyagot. Küldeményei és itthon megjelent publikációi elismeréséül az MTA levelező tagjává választotta. 1861 novemberében hazatért Magyarországra, de a kedvezőtlen polgári körülmények miatt már a következő évben újból Amerikába utazott, ahol hadnagyi rangban lépett vissza a hadseregbe. Utóbb Mexikó egyik kikötővárosába (Manzanillo) nevezték ki konzulnak. 1864 júliusában végleg visszaköltözött Magyarországra. Részt vett az állatkert szervezésében, és annak megnyitásától (1866) igazgatója volt.
1868-ban állásáról lemondva csatlakozatt az Osztrák-Magyar Kelet-ázsiai Expedícióhoz. 1872-ben a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának őrévé (1893-ban igazgató-őrévé) nevezték ki. A Magyar Földrajzi Társaság egyik alapítója volt, 1890-ben alelnökké is megálasztották. 1892-ben a Néprajzi Társaságnak is az elnöke lett. - 1873-ban megnősült, de fél év után elvált. 1886-ban ismét megnősült. Elborult elmével halt meg.
Amerikai utazásai: 1852. június közepén érkezett New Yorkba. Egy darabig itt próbált megélhetést találni, majd a vadnyugaton szecsencsét keresők egyik nagy gyülekezőhelyére, Saint Louisba ment, és fél évig alkalmi munkával itt kereste a kenyerét. Később sikerült bejutnia egy vasútépítő társaság terepfelmérő expedíciójába. Hazaküldött levelei nem nyújtanak megbízható támpontot arról, hol is járt valójában, de az biztos, hogy akkora utat, amekkoráról említést tesz, semmiképp sem járt be. (A leveteket nem közlésre szánta, csupán otthoni rokonai szórakoztatására.)
A következő év márciusában New Orleansba ment, ahol több mint egy évig időzött. Szerencsés időpontot választott, ebben a városban a híres utazók valósággal egymásnak adták a kilincset. Pál württenbergi herceg fogadta kísérőjéül, de ebből végül csak rövid utazgatás lett Texasban, valamint a Mexikói-öböl szigetein. Mivel nem tudott csatlakozni a kontinens belsejébe induló expedíciók egyikéhez sem, elhatározta, hogy farmernak áll. A magyar emigránsok alapította Új Budán (ma: Davis City, Iowa) akart letelepedni. 1854. augusztus közepén érkezett ide. Rövid idő múltán összekülönbözött a település egyik vezetőjével, Madarász Lászlóval (aki 1848-1849-ben az Országos Honvédelmi Bizottmányban a rendőri ügyek felelőse volt), és 1855. augusztusában visszatért Saint Louisba, ahol belépett az amerikai hadseregbe. Egységét egy Kansas Citytől Ny-ra fekvő, határmenti erődbe, Fort Rileybe vezényelték.
Az ezen időszakban hazaküldött, utóbb megjelent levelei térképező expedícióról beszélnek, a valóságban azonban egyszerű zsoldoskatonai szolgálatról volt szó. Xántus helyzete akkor fordult jobbra, mikor az ezred egyik segédorvosa (maga is jeles zoológus felfigyelt kiváló képessgeire, és támogatni kezdte vadász, gyűjtő és preparátori tevékenységét.
Xántus hamarosan szakszerűen preparált állatok, növények, magvak tömegét küldte az Unió tudományos intézményeinek. 1857. februárjában átvezényelték a Kalifornia állam D-i részén fekvő Fort Tejonba. Közel másfél évet töltött az erődben, szigorú katonai kötöttségek között, csupán szabad idejében folytathatta a gyűjtést. A tudományosasan addig földolgozatlan táj-, növény- és állatvilágát rendkívüli alapossággal tárta fel. Később őt bízták meg azzal, hogy a Kaliforniai-félsziget D-i csücskén lévő Szt. Lukács-fokon szereljen fel és irányítson egy tengerkutató állomást. Amerikai gyűjtéseinek hazatelepülése vetett véget.
Kelet-ázsiai utazása: Az elsősorban gazdasági és diplomáciai célzatú expedíció 1868. októberében indult Triesztből. de Xántust csak novemberben jelölték ki az útra, ezért Szingapúrba utazott, hogy ott csatlakozzék a két hajóhoz. Útközben érintette Alexandriát, Szuezt, Adent, valamint Ceylont (Srí Lankát), ahol három hetet időzött és gazdag zoológiai gyűjteményre tett szert. Szingapúrban több hétig hiába várakozott, ezért előrement Bangkokba, s ott egy hónapig gyűjtött, majd csatlakozott az expedícióhoz, mely Kína és Japán felé vette útját. A hajók osztrák tisztikara és az osztrák tudósok igyekeztek az utazást Ausztria számára kisajátítani, a maroknyi magyar utazó munkája elé akadályokat gördítettek, ezért Xántus októberben megvált az expedíciótól és a továbbiakban mint a magyar közoktatási minisztérium önnáló gyűjtője folytatta útját. Visszatért Hongkongba, majd Makao szigetére, onnan Kantonba és Szingapúrba látogatott. Rövid időzés után továbbutazott Borneó szigetére, a fejvadász dajákok földjére, ahol nagyszerű kollekciót állított össze állat és növénypreparátumokból, valamint néprajzilag értékes tárgyakból. 1870. májusában Szingapúrba ment, onnan pedig Jávára, ahol három hónapot töltött gyűjtéssel. 1870. novemberében érkezett vissza Magyarországra.
Gyűjtéséből értékes anyagot juttatott a Magyar Nemzeti Múzeumnak, itthoni hírnevét azonban könyvei alapozták meg. Leveleit nyomtatásban is megjelentette, és ez korának egyik legnagyobb könyvsikere volt, annak kellenére, hogy nagyobbrészt más amerikai útleírók munkáit dolgozta át, nem is mindig következetesen. Még különösebb, hogy a Kaliforniáról szóló művét évekkel azelőtt írta, mielőtt valóban eljutott erre a területre. Mint természettudományos gyűjtő, a legjobb képességeit kamatozhatta. Nagy jelentőségre tett szert néprajzi gyűjteménye is: az abból rendezett kiállítása lendületet adott a magyarországi néprajztudománynak: megszületett a döntés, hogy az 1873-as bécsi világkiállításon hazánk egyebek mellett néprajzi anyaggal is szerepeljen. Ennek összeszedésében Xántus is részt vett. (Az anyag jelentős része utóbb szétszóródott.)
Az utókor emlékezetében Xántus elsősorban mint a két "amerikai könyv" szerzője marad meg. A korabeli sajtóban megjelent cikkei száma meghaladja a kétszázat. Publikációi közül kiemelkednek a Borneóról, Jáváról és Ceylonról írottak.
Apja, Xántus Ignác Széchenyi István magántitkára volt. Jogi tanulmányait Pécsett végezte, de Pesten tett ügyvédi vizsgát 1847-ben. Az 1848-as forradalam idején nemzetőrnek állt, részt vett a pákozdi csatában. 1849 februárjában elfogták, a világosi fegyverletétel után a császári hadseregbe sorozták. Sikerült megszöknie. Londonba ment, ahol másfél évet töltött, de a kilátástalanság tovább űzte Amerikába. A "korlátlan lehetőségek hazájában" élete igen változatos volt, sok megpróbáltatást kellett elviselnie. Itt vált elismert természetrajzi gyűjtővé. Gyűjteményéből a Magyar Nemzeti Múzeumnak is küldött anyagot. Küldeményei és itthon megjelent publikációi elismeréséül az MTA levelező tagjává választotta. 1861 novemberében hazatért Magyarországra, de a kedvezőtlen polgári körülmények miatt már a következő évben újból Amerikába utazott, ahol hadnagyi rangban lépett vissza a hadseregbe. Utóbb Mexikó egyik kikötővárosába (Manzanillo) nevezték ki konzulnak. 1864 júliusában végleg visszaköltözött Magyarországra. Részt vett az állatkert szervezésében, és annak megnyitásától (1866) igazgatója volt.
1868-ban állásáról lemondva csatlakozatt az Osztrák-Magyar Kelet-ázsiai Expedícióhoz. 1872-ben a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának őrévé (1893-ban igazgató-őrévé) nevezték ki. A Magyar Földrajzi Társaság egyik alapítója volt, 1890-ben alelnökké is megálasztották. 1892-ben a Néprajzi Társaságnak is az elnöke lett. - 1873-ban megnősült, de fél év után elvált. 1886-ban ismét megnősült. Elborult elmével halt meg.
Amerikai utazásai: 1852. június közepén érkezett New Yorkba. Egy darabig itt próbált megélhetést találni, majd a vadnyugaton szecsencsét keresők egyik nagy gyülekezőhelyére, Saint Louisba ment, és fél évig alkalmi munkával itt kereste a kenyerét. Később sikerült bejutnia egy vasútépítő társaság terepfelmérő expedíciójába. Hazaküldött levelei nem nyújtanak megbízható támpontot arról, hol is járt valójában, de az biztos, hogy akkora utat, amekkoráról említést tesz, semmiképp sem járt be. (A leveteket nem közlésre szánta, csupán otthoni rokonai szórakoztatására.)
A következő év márciusában New Orleansba ment, ahol több mint egy évig időzött. Szerencsés időpontot választott, ebben a városban a híres utazók valósággal egymásnak adták a kilincset. Pál württenbergi herceg fogadta kísérőjéül, de ebből végül csak rövid utazgatás lett Texasban, valamint a Mexikói-öböl szigetein. Mivel nem tudott csatlakozni a kontinens belsejébe induló expedíciók egyikéhez sem, elhatározta, hogy farmernak áll. A magyar emigránsok alapította Új Budán (ma: Davis City, Iowa) akart letelepedni. 1854. augusztus közepén érkezett ide. Rövid idő múltán összekülönbözött a település egyik vezetőjével, Madarász Lászlóval (aki 1848-1849-ben az Országos Honvédelmi Bizottmányban a rendőri ügyek felelőse volt), és 1855. augusztusában visszatért Saint Louisba, ahol belépett az amerikai hadseregbe. Egységét egy Kansas Citytől Ny-ra fekvő, határmenti erődbe, Fort Rileybe vezényelték.
Az ezen időszakban hazaküldött, utóbb megjelent levelei térképező expedícióról beszélnek, a valóságban azonban egyszerű zsoldoskatonai szolgálatról volt szó. Xántus helyzete akkor fordult jobbra, mikor az ezred egyik segédorvosa (maga is jeles zoológus felfigyelt kiváló képessgeire, és támogatni kezdte vadász, gyűjtő és preparátori tevékenységét.
Xántus hamarosan szakszerűen preparált állatok, növények, magvak tömegét küldte az Unió tudományos intézményeinek. 1857. februárjában átvezényelték a Kalifornia állam D-i részén fekvő Fort Tejonba. Közel másfél évet töltött az erődben, szigorú katonai kötöttségek között, csupán szabad idejében folytathatta a gyűjtést. A tudományosasan addig földolgozatlan táj-, növény- és állatvilágát rendkívüli alapossággal tárta fel. Később őt bízták meg azzal, hogy a Kaliforniai-félsziget D-i csücskén lévő Szt. Lukács-fokon szereljen fel és irányítson egy tengerkutató állomást. Amerikai gyűjtéseinek hazatelepülése vetett véget.
Kelet-ázsiai utazása: Az elsősorban gazdasági és diplomáciai célzatú expedíció 1868. októberében indult Triesztből. de Xántust csak novemberben jelölték ki az útra, ezért Szingapúrba utazott, hogy ott csatlakozzék a két hajóhoz. Útközben érintette Alexandriát, Szuezt, Adent, valamint Ceylont (Srí Lankát), ahol három hetet időzött és gazdag zoológiai gyűjteményre tett szert. Szingapúrban több hétig hiába várakozott, ezért előrement Bangkokba, s ott egy hónapig gyűjtött, majd csatlakozott az expedícióhoz, mely Kína és Japán felé vette útját. A hajók osztrák tisztikara és az osztrák tudósok igyekeztek az utazást Ausztria számára kisajátítani, a maroknyi magyar utazó munkája elé akadályokat gördítettek, ezért Xántus októberben megvált az expedíciótól és a továbbiakban mint a magyar közoktatási minisztérium önnáló gyűjtője folytatta útját. Visszatért Hongkongba, majd Makao szigetére, onnan Kantonba és Szingapúrba látogatott. Rövid időzés után továbbutazott Borneó szigetére, a fejvadász dajákok földjére, ahol nagyszerű kollekciót állított össze állat és növénypreparátumokból, valamint néprajzilag értékes tárgyakból. 1870. májusában Szingapúrba ment, onnan pedig Jávára, ahol három hónapot töltött gyűjtéssel. 1870. novemberében érkezett vissza Magyarországra.
Gyűjtéséből értékes anyagot juttatott a Magyar Nemzeti Múzeumnak, itthoni hírnevét azonban könyvei alapozták meg. Leveleit nyomtatásban is megjelentette, és ez korának egyik legnagyobb könyvsikere volt, annak kellenére, hogy nagyobbrészt más amerikai útleírók munkáit dolgozta át, nem is mindig következetesen. Még különösebb, hogy a Kaliforniáról szóló művét évekkel azelőtt írta, mielőtt valóban eljutott erre a területre. Mint természettudományos gyűjtő, a legjobb képességeit kamatozhatta. Nagy jelentőségre tett szert néprajzi gyűjteménye is: az abból rendezett kiállítása lendületet adott a magyarországi néprajztudománynak: megszületett a döntés, hogy az 1873-as bécsi világkiállításon hazánk egyebek mellett néprajzi anyaggal is szerepeljen. Ennek összeszedésében Xántus is részt vett. (Az anyag jelentős része utóbb szétszóródott.)
Az utókor emlékezetében Xántus elsősorban mint a két "amerikai könyv" szerzője marad meg. A korabeli sajtóban megjelent cikkei száma meghaladja a kétszázat. Publikációi közül kiemelkednek a Borneóról, Jáváról és Ceylonról írottak.
Munkái:
Xántus János levelei Északamerikából, Pest 1858.,
Utazás Kalifornia D-i részeiben, Pest 1860.,
Néhány hét Ceylon szigetén, Budapesti Szemle, 1877-1878.,
Úti emlékek Singapore és vidékéről, Győri Közl. 1879.,
Borneó szigetén 1870-ben tett utazásom, Földr. Közl. 1880.
forrás: www.fsz.bme.hu/mtsz/mhk/csarnok/x/xantusid.htm
Xántus János levelei Északamerikából, Pest 1858.,
Utazás Kalifornia D-i részeiben, Pest 1860.,
Néhány hét Ceylon szigetén, Budapesti Szemle, 1877-1878.,
Úti emlékek Singapore és vidékéről, Győri Közl. 1879.,
Borneó szigetén 1870-ben tett utazásom, Földr. Közl. 1880.
forrás: www.fsz.bme.hu/mtsz/mhk/csarnok/x/xantusid.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése