(Magyarpécska, 1875. nov. 13. – Bp., 1932. okt. 11.):
miniszter, az MTA tagja (t. 1922, ig. 1924). Bp.-en, Berlinben, Münchenben és Párizsban végezte tanulmányait.
A miniszterelnökségen fogalmazó, majd osztálytanácsos, 1910-től közigazgatási bíró, 1914-től vallás- és közoktatásügyi min.-i államtitkár.
Az I. világháború idején a Nemzeti Munkapárt egyik országos szervezője. 1917-től a Hadigondozó Hivatal elnöke, majd a miniszterelnökség politikai államtitkára és Kolozsvár ogy.-i képviselője.
1919. febr.-ban Bethlen István gróffal együtt megszervezte a Nemzeti Egyesülés Pártját.
Az 1920-i ngy.-en egyesült keresztény párti, az 1922-i ngy.-en egységes párti képviselő.
1921. dec. 3-tól 1922. jún. 16-ig belügyminiszter, 1922. jún. 16-tól 1931. aug. 24-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter, időközben 1930. szept. 8.–szept. 28. között ideiglenesen népjóléti és munkaügyi miniszter is a Bethlen-kormányban.
A Magyar Történelmi Társulat és több társadalmi és tudományos egyesület elnöke volt.
Minisztersége idején kiépítették a tanyai iskolák hálózatát, megreformálták a polgári iskolát és leányközépiskolát, lerakták a szegedi egy. alapjait és felállították a bécsi, berlini és római m. intézeteket.
KözoktatáspolitikájaKözoktatáspolitikáját az egységes jogosítású, de háromágúvá tagolt középiskolarendszer megteremtése (1924) a polgári iskola önálló középfokú iskolaként való törvényesítése, a középfokú lányoktatás reformja a tanárképzés reformja jellemezte. Népiskolapolitikáját az érdekeltségi népiskola megteremtése a 8 osztályú népiskola törvénybe iktatása 1928 - ban, azzal, hogy a majd csak 1940 -ben váljék kötelezővé, s csak azoknak, akik már a negyedik elemi után nem lépnek polgári iskolába, vagy középiskolába) ill. nemzetközi forrásokból történő intenziv fejlesztés jellemezte.
Közoktatáspolitikáját a kortársak, a baloldali, a liberális és jobboldali ellenzék is erősen vitatta. Ma is széles a skála a közoktatáspolitika megítélésében a vezető neveléstörténészek között, melynek egyik végpontját a klebelsbergi oktatáspolitika előremutató voltáról Mészáros István, másik végpontját a rendies szerkezetet konzerváló voltáról Nagy Péter Tibor képviseli.
Ugyancsak 1922-ben létrehozta a Magyar Országos Gyűjteményegyetemet és annak tanácsát, melynek hatókörébe tartozott a Magyar Királyi Országos Levéltár, a Magyar Nemzeti Múzeum és Országos Széchenyi Könyvtár, az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, Országos Iparművészeti Múzeum, Pázmány Péter Tudományegyetem könyvtára.
Pécsett, Szegeden, Debrecenben egyetemi építkezéseket indított, és megteremtette a felsőoktatás korszerű keretlehetőségeit. Egyetemi építkezései mindhárom vidéki egyetemen a klinikákkal kezdődtek, azon belül is hangsúlyt kaptak a szülészeti és gyermekklinikák. Célja volt ezzel a magas gyermekhalandóság csökkentése. Sem a klinikákat, sem az egyetemek más területeit nem tudta elképzelni magas színvonalú kutató munka nélkül.
Másfelől, még parlamenti bizottsági elnökként nem támogatta a dualizmuskori tanszabadságot súlyosan sértő, Európában egyedülállóan diszkrimatív Numerus Clausus törvényt, melynek bevezetését nem helyeselte, csak nemzetközi nyomásra módosította, 1928-ban, s bízott abban, hogy erre a későbbiekben már nem lesz szükség. (Sajnos reményei nem váltak valóra.)
Külföldön Collegium Hungaricumokat (CH) hozott létre a tudósutánpótlás biztosítására, éppúgy, mint az egyéb külföldi ösztöndíjak rendszerét. Az 1930–1931 tanévig a következő létszámmal működtek: Bécsi CH: 35 fő, Berlini CH: 26 fő. A hallgatók között volt például Náray-Szabó István (1926–28) kémikus, Vargha László (1927–30), majd Szabó Zoltán Gábor (1936-38) és Szegedről Bay Zoltán fizikus (1926–30). A római CH-ban tanult 35 fő, Franciaországban 17 fő, Angliában 12 fő, Genfben négy, Páviában és Münsterben egy-egy fő.
balra: gróf Klebelsberg Kunó
Az ifjúság sportoktatására is igen nagy hangsúlyt helyezett, megszervezte a Testnevelési Főiskolát. Ugyankkor 1928-ban - német mintára - megszüntette a Magyar Olimpiai Bizottság önállóságát, hivatali apparátussá, az Országos Testnevelési Tanács egyik szakbizottságává alakította. A kiváló magyar sportteljesítményekben nemcsak hazánk jóhírnevének propagandáját látta, hanem azt is szerette volna elérni, hogy a jövő nemzedék izmos, életerős ifjakból álljon és természetesen az iskolarendszer révén művelt ifjakból.
Klebelsberg minden fiatal tehetséget számontartott, pld. 1930-ban ő hívta haza Szent-Györgyi Albertet Cambridge-ből és kinevezte a szegedi Orvos Vegytani Intézet vezetőjének.Klebelsberg az egyetemeket sem úgy képzelte el, hogy oda majd csak a leggazdagabb és a legkiváltságosabb családok gyermekei járnak, úgy gondolta, hogy oda a legtehetségesebbek jussanak be, ez az elgondolása sem akkor, sem most nem aratott és nem arat osztatlan sikert, talán itt van a gyökere annak, hogy életművét már akkor is és most is vitatják. A "kulturfölény" filozófiája a két világháború közt nem zavarta a politikusokat és az értelmiségieket, s az arisztokrata származású Klébelsberg meg talán csak azért vallotta magáénak ezt a filozófát, mert tárcája számára így tudott legtöbb anyagi támogatást kapni.
Világlátott ember volt, leginkább Európához szerette volna ő felzárkóztatni a magyar oktatási, kutatási és kulturális intézményeket, s ha jól megnézzük, látjuk, ezt is tette. Tartott attól, hogy iskolázatlanságunk miatt gazdaságilag sem tudunk majd felzárkózni. Az ő iskolái és az ő főiskoláin képzett tanítók nélkül nehezen keveredett volna ki a magyarság az analfabetizmusból és adott volna annyi híres tudóst és művészt a világnak.
A hazai múzeumok fejlődésének ügyét is támogatta, egyre több gyűjteményt létesítettek és működtettek közpénzen. A Szépművészeti Múzeumben új gyűjteményi osztályt nyitott, segítette a megyei és városi múzeumok fejlesztésének ügyét.
Kulturális létesítményeinek létrehozása részletezve az 1920-as évek végétől:
1928-ra már 1500 népkönyvtárt létesített,
1929-ben nyílt meg a római Collégium Hungaricum. Magyarországon 17 mezőgazdasági népiskolát és sok elemi népiskolát építtet.
1930-ban a Margit-szigeten fölavatta a nemzeti sportuszodát. Nagy népiskola építőtervezete ebben az évben fejeződött be. Szegeden Horthy Miklós, Magyarország kormányzója és az egész magyar hivatalos világ jelenlétében felavatták az 5000. népiskolai épületet, ugyanekkor, 1930. október 24-én szentelik fel Klebelsberg Kunó büszkeségét, a szegedi Fogadalmi templomot és a Dóm téren az árkádok alatt a Nemzeti Emlékcsarnokot.
Klebelsberg a közoktatási minisztersége alatt az ún. „szellemtudományok” (bölcselet, teológia, jog, történelem) mellett felkarolta a természet- és műszaki tudományokat.
1926-ban a József Műegyetemen országos kongresszust szervezett, amelyen az orvosi, műszaki és mezőgazdasági, tehát a természettudományok kutatására munkaprogramot hoztak létre.
A program végrehajtását kettős szervezet biztosította: társadalmi szervezetként a Széchenyi Tudományos Társaság, amely a gyárak, ipari és mezőgazdasági üzemek, vállalatok adományait használta fel a kutatások támogatására, valamint az állami segélyt kezelő Országos Természettudományi Alap és Tanács. Ezek a szervezetek 1944-ig több millió pengővel segítették a természettudományos és műszaki kutatók munkáját. Klebelsberg Kunó érdeme, hogy figyelmet fordított a természettudományok és a műszaki tudományok fejlesztésére, és támogatásának is köszönhetők a korszak reál-értelmiségének eredményei a villamossági és gépiparban, valamint a vegy- és gyógyszeriparban.
Mindenre gondja volt, ami az ő hatáskörébe tartozott, ő mentette meg támogatásával az akkori Orvos Továbbképzés szakmai szervezet ma is prosperáló orgánumát, az Orvosképzés c. szakfolyóiratot.
forrás: wikipedia.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése