Tripartitum (magyarul Hármaskönyv) néven ismeretes az a törvénykönyv, amelyet az országbírói ítélőmesterből nádorrá lett Werbőczy István 1504-ben kezdett el összeállítani, és 1514-ben fejezett be.Eredeti latin címe: „Opus Tripartium Juris Consuetudinarii Inclyti Regni Hungariae”.
Lényege: a magyar feudális szokásjog írásba foglalása.
A mű előszóra (Prologus) és három részre (Partes) tagolódik. A részek címekre (tituli) vannak felosztva. Az első részben van a híres „Partis primae titulus nonus”, a nemeseknek négy kiváltságos és fő szabadságáról, mely a magyar nemesség sarkalatos szabadságainak alaptörvényét képezte.
Az első magyar fordítását Weres Balázs készítette 1565-ben.
1. kötet: Nemesi magánjog
2. kötet: Nemesi perjog
3. kötet: Városi és jobbágyi jog, és az 1514-es paraszttörvények
Fő tételei
Az első magyar fordítását Weres Balázs készítette 1565-ben.
1. kötet: Nemesi magánjog
2. kötet: Nemesi perjog
3. kötet: Városi és jobbágyi jog, és az 1514-es paraszttörvények
Fő tételei
Sarkalatos nemesi jogok:
- személyes szabadság,
- királyi bíróság alá tartozás,
- adómentesség,
- ellenállási jog.
Ezeket a jogokat az Aranybullából és az 1351-es törvényekből vette át (az első kötetben találhatók).
A Szent Korona Tana:
a Szent Korona az államhatalom szimbóluma, ezzel bízza meg a nemesség a királyt arra, hogy az ő érdekeiket figyelembe véve uralkodjon. Ugyanakkor nemessé csak a király tehet valakit.
A nemesség tehát a Szent Korona része (a városi polgársággal együtt), a jobbágyság viszont nem! Ez a felfogás azt a rendi szemléletet tükrözi, melynek alapján a köznemesség is részt követelt magának az állam irányításából.
- személyes szabadság,
- királyi bíróság alá tartozás,
- adómentesség,
- ellenállási jog.
Ezeket a jogokat az Aranybullából és az 1351-es törvényekből vette át (az első kötetben találhatók).
A Szent Korona Tana:
a Szent Korona az államhatalom szimbóluma, ezzel bízza meg a nemesség a királyt arra, hogy az ő érdekeiket figyelembe véve uralkodjon. Ugyanakkor nemessé csak a király tehet valakit.
A nemesség tehát a Szent Korona része (a városi polgársággal együtt), a jobbágyság viszont nem! Ez a felfogás azt a rendi szemléletet tükrözi, melynek alapján a köznemesség is részt követelt magának az állam irányításából.
Története
II. Ulászló király Werbőczy István országbírói ítélőmestert bízta meg „az ország minden jogainak, törvényeinek, bevett és jóváhagyott szokásainak s rendeleteinek egybeszedésévéel, cimekre és fejezetekre osztásával”. Az elkészült munkát az 1514. évi országgyűlés tíz jogtudós által átvizsgáltatta. Miután a bizottság a munkát helyeselte és „abban az ország törvényeit s jóváhagyott szokásait jó renddel és kellő módon összeirottaknak megismerte”, a munkát az 1514. évi LXIII. törvénycikk helyeselte, és a király is megerősítette. Azonban a királyi jóváhagyást tartalmazó okmányra nem került pecsét, és amikor a király a hiány pótlása nélkül 1516-ban meghalt, Werbőczy a munkát 1517-ben Bécsben kinyomatta. A pecsét hiánya ellenére a törvénykönyv kötelező ereje nem volt vita tárgya.
Erdélyben a Tripartitumot több fejedelem is a beiktatási eskütétel során megerősítette: Báthory András 1599-ben, Rákóczi Zsigmon 1607-ben, Báthory Gábor 1608-ban, Barcsay Ákos 1658-ban, Kemény János és I. Apafi Mihály 1661-ben. A Diploma Leopoldinum 3. pontja Erdély törvényei közé sorolta.
Erdélyben a Tripartitumot több fejedelem is a beiktatási eskütétel során megerősítette: Báthory András 1599-ben, Rákóczi Zsigmon 1607-ben, Báthory Gábor 1608-ban, Barcsay Ákos 1658-ban, Kemény János és I. Apafi Mihály 1661-ben. A Diploma Leopoldinum 3. pontja Erdély törvényei közé sorolta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése