Ez történt a mai napon - fatimai jelenés, a napcsoda

1917. október 13-án a portugáliai Fatima kisváros közelésben három pásztorgyereknek megjelent a Szűzanya.
A napcsoda

Tudósítás a napcsodáról az Ilustracao Portugueza, 1917. október 29-i számában
Az utolsó jelenéskor, 1917. október 13-án az egyes becslésektől függően 30-100 000 ember volt jelen.
A megjelenő hölgy azt mondta, ő a Rózsafűzés Királynője, és ezen a helyen állítsanak kápolnát a tiszteletére. A jelenés végén mindenki láthatta a csodát: a Nap egy ezüstkoronghoz vált hasonlóvá, szabad szemmel is lehetett szemlélni, saját tengelye körül forgott, mint egy tűzkerék, majd úgy tűnt, mintha a földre zuhanna.


A napcsoda után a fátimai jelenések Portugáliában az általános érdeklődés és figyelem középpontjába kerültek.
Az első hosszabb beszámolót Formigao atya közölte 1921-ben. Kezdetben ő maga sem hitt a történetek hitelességében, de az 1917. október 13-i jelenés meggyőzte őt, és utána már nem voltak kétségei.
A római katolikus egyház 13 év múlva adott ki hivatalos állásfoglalást az ügyről, anélkül, hogy kitért volna minden részletre.



Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk!
Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk:
Magyarországról, édes hazánkról
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!



Mária kegyhely - Máriagyűd

A mai Máriagyűd dombja alatti forrás a Római Birodalom idején, amikor erre futott a Sopianaet (a mai Pécset) és Mursát (a mai Eszéket) összekötő út, már természetes pihenőhelyként szolgált. Később hunok, longobárdok, avarok, majd antok (keleti szláv törzs) laktak ezen a vidéken. Valószínűleg a keresztény szlávok Szűz Mária-oltárt helyeztek itt el.
A hagyomány szerint a falu nevét a magyar honfoglalók közt érkező Győd (vagy Eudu, Győd,Gyödö) vezérről, Etu kun vezér fiáról kapta. Szent István király a területet az 1000 körül Pécsváradra telepített bencés szerzetesekre bízta a vidéket, akik 1006-ban megtalálták a kegyelettel körülvett Mária-szobrot és kápolnát emeltek fölé. 1148-ban II. Géza király templomot építtetett itt. A király és főnemesei gyakran látogattak ide. A kápolnát a 15. században gótikus újjáépítették, majd a 18. században nagy barokk stílusú templomot emeltek.Itt vonult keresztül csapatával Moré Fülöp pécsi püspök a mohácsi csatába igyekezve, ahol életét vesztette. A török megszállás idején a templom nem működhetett tovább: benne mecsetet alakítottak ki. 1687-ben a közelben arattak nagy győzelmet a keresztény seregek a török felett a harsányhegyi csatában. A templomot azonban előbb a görögkeletiek, majd a kálvinisták vették birtokba, mielőtt visszakerült a katolikusok kezébe.

A Mária-jelenés
A korabeli feljegyzések szerint Szűz Mária 1687-ben jelent meg fényözönben az akkor még apró templom ablakában egy Tamás nevű katolikus gazdának, abban az időben, amikor a templom a kálvinisták kezén volt, majd ezután újra Mátyás siklósi ispánnak, a vele lévő Huppi János kálvinista gazda azonban nem látta, csak miután Mátyás azért imádkozott, hogy a másik is láthassa. Ezután történt, hogy Kraljevics Tamás ferences gvárdián személyesen a szigetvári Vecchi gróf generálishoz fordult, aki megparancsolta, hogy a templomot adják vissza a katolikusoknak.
A kegyhelyhez kötődnek Mária következő népnyelvi nevei:
Harsányhegy fehér asszonya, Forrásközi Boldogasszony

A kegytemplom
Máriagyűdöt hivatalosan VII. Pius pápa ismerte el zarándokhelynek 1805-ben.A ferencesek építette és a Sarlós Boldogasszonynak szentelt barokk kegytemplomot[4] 1964-ben újították fel belülről, 1972-ben kívülről, az oltárok felújítása 1981-ben kezdődött. A kereszt alaprajzú mai templom 1742-ben épült, Batthyányi Kázmér gróf, horvát bán adományából.



Csíksomlyó
A templom legértékesebb tárgya a Szűz Mária kegyszobra. A XVI. század elején (1510-1515) reneszánsz stílusban készült, hársfából. Alkotója ismeretlen. Magassága 2,27 m. A világon ismert kegyszobrok között a legnagyobb. A napba öltözött Asszonyt ábrázolja, akinek lába alatt van a hold, fején a tizenkét csillagból álló koszorú. Királynőként is ábrázolja Szűz Máriát: fején korona, jobb kezében jogar, bal karján tarja szent Fiát, a világ Megváltóját. 1798-ban, Batthánnyi Ignác erdélyi püspök idején az egyház "Csodatevőnek, segítő szent Szűznek" nevezi el.

A Kegyszobor a Mária-zarándoklatok középpontjában áll. Régi szokás, hogy a zarándokok, miután a Kegyszobor előtt Máriához, Isten Anyjához könyörögtek, megsimogatják a Kegyszobor lábát, hozzáérintik ruhájukat és kegytárgyaikat. Így óhajtják kiesdeni a maguk számára az Istenanya áldását.
A századok folyamán a Kegyszoborral sok csoda történt, sok ima meghallgatásra talált. Többször olyan fényben ragyogott a szobor, hogy világossága betöltötte a templomot. Nagy katasztrófák előtt szomorúnak látták az emberek az arcát.

Az 1661-es török-tatár dúlás alkalmával, amikor a templomot felgyújtották a tatárok, a Kegyszobor sértetlen maradt. A hagyomány szerint az egyik tatár vezér, azt gondolván, hogy a Kegyszobor nagyon értékes lehet, el akarta szállítani, de az olyan súlyossá vált, hogy nyolc pár ökör sem tudta elhúzni a szekeret. A tatár vezér ledobta a szobrot a szekérről, kardjával hozzávágott, megsebezve a Kegyszobor arcát és nyakát. Ezek a sérülések ma is láthatók a Kegyszobron. A tatár karja bénán hanyatlott alá.

Az idők folyamán a hívőknek a Kegyszobor előtt elmondott imája, a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására, igen sokszor meghallgatásra talált. Ennek emlékét őrzik a Kegyszobor két oldalán kifüggesztett fémtárgyak (fogadalmi tárgyak). Ezek a XVII-XVIII-XIX. századokban készültek. Imameghallgatás esetén ilyen fogadalmi tárgyakat készíttettek és adományoztak hálából a Szűzanyának. Az 1940-es évektől napjainkig, márványból készült hála-táblák tanúskodnak arról, hogy a Szűzanya most is meghallgatja tisztelőinek imáját.




Máriapócs - a könnyező Szűzanya kegyhelye

A Könnyező Szűzanya kegyhelyeMáriapócs a Nyírségben, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Hajdúdorogi Bizánci Katolikus püspökségben fekszik. A görög katolikus világ legnagyobb búcsújáró helye.
A középkori eredetű kis községet először a XIII. században említik a források. Előbb a Báthory, majd a Károlyi család birtokolta.
A XVII. század második felében az itt élő görög katolikus ruszinok kis fatemplomába készíttette el az Istenszülő képét a helybeli Csibi László az ugyancsak helyi Papp István festővel. Ezzel teljesített fogadalmát, amit a török fogságból való szabadulásakor tett.
Ez a kép könnyezett háromszor is az elmúlt évszázadok során.
Először 1696. november 4-től december 8-ig. Ez az első könnyezés a faluban állomásozó császári katonák szeme láttára történt. Az eset hírére megindult a kíváncsiskodók és a zarándoklók tömeges látogatása és az egyházi vizsgálat is. A csodás hírbe került képet I. Lipót császár parancsára Bécsbe vitték, máig ott látható a Szent István dóm jobboldali első mellékoltárán. A helyette 1717-ben küldött kép 1715-ben második alkalommal is könnyezett.

Ezt követően 1731 és 1749 között felépült a mai kegytemplom és a Nagy Szent Vazulról elnevezett bazilita kolostor. A bazilita szerzetesek voltak a hely gondozói 1950-es szétszóratásukig. A harmadik csodás könnyezést 1905. decemberében jegyezték fel.

A kegytemplomot az 1948-as Mária-év alkalmával XII. Pius pápa basilica minor rangra emelte. A kegyhelyet magyarországi látogatása során felkereste II. János Pál pápa is.

Máriapócs a történelmi Magyarország egyik legnagyobb és leglátogatottabb kegyhelye. Tízezrek, százezrek keresték és keresik fel napjainkig Mária-ünnepeken: római és görög katolikusok, magyarok, ruszinok, románok, szlovákok és németek.
Mária közbenjárására számos csodás gyógyulás és esemény történt itt. Erről tanúskodnak a kegyoltár mellett a falra függesztett mankók, bilincsek, hajfonatok, képek és nemesfém ajándékok. Szép látványt nyújt a görög katolikus templom sajátos berendezése, a képfal, az ikonosztázion. Emögött XVIII. századi oltár van, a szentély falképén pedig Szent István felajánlja országát Máriának.

Nincsenek megjegyzések: