A leghíresebb kristálykoponya az 1924-ben egy ősi maja város, Lubaantum (a mai Belize területén) feltárásakor talált darab.
Ez a koponya az egyetlen, amely két darabból áll, az összes többi esetében a fogakat csupán rávésték a tömör koponyára. A kvarckristályból készült koponya tömege, 5,2 kg, 12,7 cm magas, 17,8 cm hosszú és 12,7 cm széles, tökéletesen hasonlít az emberi koponyához, anatómiailag szinte tökéletes. A koponya szemüregei trapéz alakúak, a járomcsont kicsit elemelkedik az ékcsonttól, és a halántékcsontnál ér össze újra az alappal.
Az egész enyhén aszimmetrikus, ebben a finom vonásban is hűen tükrözi a valódi emberi koponya jellegzetességeit.
A fogakat egyenként faragták ki, mégpedig olyan alapossággal követve a modellt, hogy a kopás mértéke alapján meg is lehet mondani, milyen korú volt, mintha valódi emberi koponyát tartanánk a kezünkben.
Frederick Albert Mitchell-Hedges 1959-ben halt meg, a koponyát fogadott lánya, a tényleges megtaláló, Anna Le Guillon örökölte. Anna Kanadába költözött, ott élt egy Toronto melletti kisvárosban, Kitchenerben 1996-ig.
Halála után unokaöccse örökölte a kincset, ma ő a tulajdonosa és őrizője.
A koponyának számos természetfeletti erőt tulajdonítanak: képes a színét változtatni, illatot és hangot kibocsátani. A szemüregre koncentrálva pedig, állítólag rég élt embereket, épületeket lehet látni, a legkisebb légmozgásra is reagál.
Eredete
A kristálykoponya eredete a történelem homályba vész: kora meghatározatlan, funkciója, elkészítésének módja nem ismert. A kvarckristály ilyen precíz megmunkálása olyan technológiát feltételez, amely még ma sem áll az emberiség rendelkezésére. A koponya két részből áll, az alsó álkapocsból és a koponya felső részéből, azonban az egész koponya egyetlen nagy kvarckristályból készült, bizonyították az 1970-es évek végén a Hewlett-Packard kristálytani laboratóriumában folytatott kutatások.
Frank Dorland vezető restaurátor elmondása szerint a mikroszkópos vizsgálatok a felületén a legcsekélyebb mértékű karcolást sem tudták kimutatni.
A kvarckristály Mohs-féle keménysége 7, ezért az egyetlen eszköz amivel meg lehet munkálni – a mai ismereteink szerint – a gyémánt. Dorland szerint a koponya készítői először gyémánttal gömbformát faragtak ki, majd a csiszolást, maratást, fényezést víz és homok oldatával végzett megszámlálhatatlanul sok kezeléssel kivitelezték. Ez a folyamat körülbelül 300 emberévnyi munkába kerülhetett.
A Mitchell-Hedges-féle kristálykoponya tehát vagy egy mára már elfeledett eljárással készült, vagy több évszázad alatt nyert el a mai ismert formáját.
Forrás: mommo.hu
Ez a koponya az egyetlen, amely két darabból áll, az összes többi esetében a fogakat csupán rávésték a tömör koponyára. A kvarckristályból készült koponya tömege, 5,2 kg, 12,7 cm magas, 17,8 cm hosszú és 12,7 cm széles, tökéletesen hasonlít az emberi koponyához, anatómiailag szinte tökéletes. A koponya szemüregei trapéz alakúak, a járomcsont kicsit elemelkedik az ékcsonttól, és a halántékcsontnál ér össze újra az alappal.
Az egész enyhén aszimmetrikus, ebben a finom vonásban is hűen tükrözi a valódi emberi koponya jellegzetességeit.
A fogakat egyenként faragták ki, mégpedig olyan alapossággal követve a modellt, hogy a kopás mértéke alapján meg is lehet mondani, milyen korú volt, mintha valódi emberi koponyát tartanánk a kezünkben.
Frederick Albert Mitchell-Hedges 1959-ben halt meg, a koponyát fogadott lánya, a tényleges megtaláló, Anna Le Guillon örökölte. Anna Kanadába költözött, ott élt egy Toronto melletti kisvárosban, Kitchenerben 1996-ig.
Halála után unokaöccse örökölte a kincset, ma ő a tulajdonosa és őrizője.
A koponyának számos természetfeletti erőt tulajdonítanak: képes a színét változtatni, illatot és hangot kibocsátani. A szemüregre koncentrálva pedig, állítólag rég élt embereket, épületeket lehet látni, a legkisebb légmozgásra is reagál.
Eredete
A kristálykoponya eredete a történelem homályba vész: kora meghatározatlan, funkciója, elkészítésének módja nem ismert. A kvarckristály ilyen precíz megmunkálása olyan technológiát feltételez, amely még ma sem áll az emberiség rendelkezésére. A koponya két részből áll, az alsó álkapocsból és a koponya felső részéből, azonban az egész koponya egyetlen nagy kvarckristályból készült, bizonyították az 1970-es évek végén a Hewlett-Packard kristálytani laboratóriumában folytatott kutatások.
Frank Dorland vezető restaurátor elmondása szerint a mikroszkópos vizsgálatok a felületén a legcsekélyebb mértékű karcolást sem tudták kimutatni.
A kvarckristály Mohs-féle keménysége 7, ezért az egyetlen eszköz amivel meg lehet munkálni – a mai ismereteink szerint – a gyémánt. Dorland szerint a koponya készítői először gyémánttal gömbformát faragtak ki, majd a csiszolást, maratást, fényezést víz és homok oldatával végzett megszámlálhatatlanul sok kezeléssel kivitelezték. Ez a folyamat körülbelül 300 emberévnyi munkába kerülhetett.
A Mitchell-Hedges-féle kristálykoponya tehát vagy egy mára már elfeledett eljárással készült, vagy több évszázad alatt nyert el a mai ismert formáját.
Forrás: mommo.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése