A torinói lepel egy olyan ember képét hordozó vászon, akit valószínűleg a keresztre feszítéshez egyező módon kínoztak meg.
A leletet a torinói Szent János-katedrálisban őrzik.
A lepel heves viták tárgya tudósok, hívők, történészek és írók, de legelsősorban szindonológusok körében. Sokak szerint a textília akkor szineződhetett el, amikor Jézus feltámadt a sírjából. A kétkedők szerint ez az elmélet egy középkori hiedelem, ami egy meg nem értett folyamatot próbált magyarázni.
A lepel anyaga: egy több mint négy méter hosszú és egy méternél is szélesebb, jellegzetesen a szövési mód „halszálka-mintájáról” könnyen felismerhető eredendően fehér, - bár a korának köszönhetően megfakult, megsárgult, - vajszínű lenvászon anyag.
Alkalmas egy ráfektetett emberi test / a leplet a fejnél visszahajtva / teljes befedésére. Az időszámításunk kezdete körül a közel-keleten elterjedt szövőszékfajtán készítették. Korábban gyapotot is feldolgoztak rajta, mivel ilyen anyagmaradványok kerültek a len szálai közé. A rajta lévő képmás: amely a felszíni elemi - rost - szálak / szépia, – szalmasárgaszínű / elszíneződésével keletkezett, anatómiailag pontosan követi egy keresztre feszített és ott kínhalált halt ember testének képét.
A férfialakon kívül, az így elhunytaknál várható módon, vérzősebek körvonalai ismerhetők fel. A közel-keleten gyakori AB vércsoportba tartozó emberi vér foltjai Krisztusnak, az evangéliumokban leírt bántalmazásaival vannak összhangban.
Sebek: Krisztusnak az elfogatása után említett, az evangéliumokban leírt sebeire utaló jelek a leplen mind fellelhetők, nagyfokú egyezőséget mutatnak a passiótörténetben foglaltakkal! Az emberi testet szemünk elé idéző frontális és dorziális kép, negatív: Az eredetileg fehér, de manapság már sárgás vásznon látható képet alkotó elszíneződés, szalmasárga színű képmás, a modern fényképezés technikájának fejlődése után a tizenkilencedik században, a lepel lefényképezése után tisztázta azt, hogy az miért olyan furcsa szemünk számára.
A lepel eddigi legalaposabb vizsgálatakor olyan tulajdonságára derült fény, amely csak a legmodernebb számítógépes analizáló rendszerek megalkotása után vált elérhetővé, hozzáférhetővé a kutatók számára.
A képanalizátor feltárta a lepel azon tulajdonságát, mely szerint a képmást létrehozó kenderszálak elszíneződése, víztelenedése / dehidrálása / egyenes arányosságot mutat a hullamerevségbe rögzült emberi test, és az azt borító textília távolságával. Az ennek megfelelően létrehozott háromdimenziós képmás részletgazdagabb, amely kimutatott egy egyébként nem látható tárgyat, az áll felkötésére használt kendőt is.
1988-ban a Római Katolikus Keresztény Egyház hozzájárulását adta a C14-es eljárás alkalmazásához, kifejezve ezzel elkötelezettségét a tudományos vizsgálatok iránt.
A korábbi korszerű technikai analízisek (1978)mind a hitelesség mellett szóltak: a leplen található virágpor maradványok Palesztinában és kis-Ázsiában honosak. A
sebek környékén, a leplen fellelt vöröses anyag – korábbi elképzelésekkel szemben nem festék vagy állatból származó vér, hanem a közel-keleten gyakoribb AB vércsoportba tartozik, a vászon az időszámítás kezdetén elterjedt szövőszék terméke, a festéssel való elkészítésnél kötelezően előforduló irányítottság hiánya. A talpak környékéről vett és vizsgált szennyeződések a jeruzsálemi sziklasírokból ismert édesvízi travertino aragonitból, mészkőből származik.
forrás: www.mommo.hu/media
A leletet a torinói Szent János-katedrálisban őrzik.
A lepel heves viták tárgya tudósok, hívők, történészek és írók, de legelsősorban szindonológusok körében. Sokak szerint a textília akkor szineződhetett el, amikor Jézus feltámadt a sírjából. A kétkedők szerint ez az elmélet egy középkori hiedelem, ami egy meg nem értett folyamatot próbált magyarázni.
A lepel anyaga: egy több mint négy méter hosszú és egy méternél is szélesebb, jellegzetesen a szövési mód „halszálka-mintájáról” könnyen felismerhető eredendően fehér, - bár a korának köszönhetően megfakult, megsárgult, - vajszínű lenvászon anyag.
Alkalmas egy ráfektetett emberi test / a leplet a fejnél visszahajtva / teljes befedésére. Az időszámításunk kezdete körül a közel-keleten elterjedt szövőszékfajtán készítették. Korábban gyapotot is feldolgoztak rajta, mivel ilyen anyagmaradványok kerültek a len szálai közé. A rajta lévő képmás: amely a felszíni elemi - rost - szálak / szépia, – szalmasárgaszínű / elszíneződésével keletkezett, anatómiailag pontosan követi egy keresztre feszített és ott kínhalált halt ember testének képét.
A férfialakon kívül, az így elhunytaknál várható módon, vérzősebek körvonalai ismerhetők fel. A közel-keleten gyakori AB vércsoportba tartozó emberi vér foltjai Krisztusnak, az evangéliumokban leírt bántalmazásaival vannak összhangban.
Sebek: Krisztusnak az elfogatása után említett, az evangéliumokban leírt sebeire utaló jelek a leplen mind fellelhetők, nagyfokú egyezőséget mutatnak a passiótörténetben foglaltakkal! Az emberi testet szemünk elé idéző frontális és dorziális kép, negatív: Az eredetileg fehér, de manapság már sárgás vásznon látható képet alkotó elszíneződés, szalmasárga színű képmás, a modern fényképezés technikájának fejlődése után a tizenkilencedik században, a lepel lefényképezése után tisztázta azt, hogy az miért olyan furcsa szemünk számára.
A lepel eddigi legalaposabb vizsgálatakor olyan tulajdonságára derült fény, amely csak a legmodernebb számítógépes analizáló rendszerek megalkotása után vált elérhetővé, hozzáférhetővé a kutatók számára.
A képanalizátor feltárta a lepel azon tulajdonságát, mely szerint a képmást létrehozó kenderszálak elszíneződése, víztelenedése / dehidrálása / egyenes arányosságot mutat a hullamerevségbe rögzült emberi test, és az azt borító textília távolságával. Az ennek megfelelően létrehozott háromdimenziós képmás részletgazdagabb, amely kimutatott egy egyébként nem látható tárgyat, az áll felkötésére használt kendőt is.
1988-ban a Római Katolikus Keresztény Egyház hozzájárulását adta a C14-es eljárás alkalmazásához, kifejezve ezzel elkötelezettségét a tudományos vizsgálatok iránt.
A korábbi korszerű technikai analízisek (1978)mind a hitelesség mellett szóltak: a leplen található virágpor maradványok Palesztinában és kis-Ázsiában honosak. A
sebek környékén, a leplen fellelt vöröses anyag – korábbi elképzelésekkel szemben nem festék vagy állatból származó vér, hanem a közel-keleten gyakoribb AB vércsoportba tartozik, a vászon az időszámítás kezdetén elterjedt szövőszék terméke, a festéssel való elkészítésnél kötelezően előforduló irányítottság hiánya. A talpak környékéről vett és vizsgált szennyeződések a jeruzsálemi sziklasírokból ismert édesvízi travertino aragonitból, mészkőből származik.
forrás: www.mommo.hu/media
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése