Advent

Ahogy az idő egyre hidegebbre és morcosabbra fordul, az emberbe beköltözik lassacskán a melegség és meghittség érzése, és a napok múltával egyre inkább várjuk már az advent időszakát, mely talán az év egyik legszebb ünnepét készíti elő.

Esztendőnk leggazdagabb szokásrendje a karácsony köré csoportosul, december havát hosszú ideig Karácsony havának is nevezték.

A karácsonyi ünnepkör azonban nem csak decemberrel kezdődött el, hanem azt megelőzte a novemberben elkezdődő adventi időszak, illetve az e hónapra eső jeles napok, népszokások is.
Katalin napján (november 25.) jósoltak időjárást Karácsonyra, de számos vidéken elterjedt volt a Borbálaág vágása is.
Szent Borbála hajdan a lányok pártfogója volt, így a hölgyek Borbála napján (december 4.) levágtak egy barack, cseresznye vagy orgona ágat, azt vízbe állították, és ha Karácsonyig kizöldült, akkor a lány kezét az azt követő évben megkérik, ha nem, akkor várni kell még egy esztendőt. Néhány helyen ezen a napon nem kívánt vendég volt a férfi, mert úgy tartották, hogy elviszi a ház szerencséjét.
December 4-e után következik a hónap 6. reggele, Miklós napja, Szent Miklós ünnepe. Szent Miklós püspök Myrában élt, és segítője volt a szegényeknek, nincsteleneknek. Egyik legenda szerint a nyitott ablakon át dobott be aranyat három hajadonnak, akik így tisztességen férjhez tudtak menni.

Talán egyik legismertebb hagyományunk a Luca napi (december 13.) jóslás, amikor a lányok 13 egyforma papírkára 13 fiú nevét írják fel, majd minden nap egyet tűzbe dobnak. Amelyik név marad Karácsonyra, az lesz a lányka férje. Természetesen a szerelmi jóslásokon kívül számos hiedelem volt még, így például azt tartották, hogy Luca napján a Luca nevűeknek nem szabad fonni és kenyeret sütni, vagy e napon kezdték el készíteni a Luca széket is, mely Karácsonyig készült.
Aztán az éjféli misén a székre állva meg lehetett pillantani, a falu boszorkányát.

Luca napjától Karácsonyig tartó tizenkét nap időjárásából következtettek az új esztendő tizenkét hónapjának időjárására is.

Amíg a lányokra főként a szerelmi jóslás volt a jellemző, addig a fiúk inkább Lucázni jártak, ahol a munkájukért almát, diót, mogyorót kaptak.


Tréfás köszöntőjükkel házról-házra vándoroltak:

Lucát jöttem köszönteni,
adjanak egy kicsit hörpinteni,
vagy egy pohár pálinkát,
vagy egy pohár borocskát,
mind a kettőt meginnám.
Tyúkok, ludak tojjanak,
malacos legyen a disznójuk,
borjas legyen a tehén.
Amennyi szekér széna, szalma,
annyi legyen a lányuk kérője.

Aki kicsit figyelmesebb, az már november utolsó hetében megvásárolja, vagy saját kezűleg elkészíti az Adventi koszorút, hiszen a naptári év szerint András napja /november 30./ a téli napforduló időpontja, az advent kezdete.

Advent: latin eredetű szó adventus- megérkezést jelent másrészről, pedig lelki felkészülés a Karácsonyra.
Felkészülés Jézus születésére.

Ez a négy hét a szent várakozás időszaka. Talán érdemes egy picit erre és önmagunkra is odafigyelni rohanó életünkben.

"Ó szent magány, szép csönd, ó szűz nemesség,
Szívem adventje, hófehér roráte,
Ó áldott Angelusz, ó tiszta áve!"

/Juhász Gyula/