MÉG EGYSZER A „TEKERCSEKRŐL”…

A kéziratok feldolgozásánál szükség volt egy egységes rendszerre, amely könnyen használható és takarja a tekercsek fellelésének helyét és számát. Ezért kifejlesztettek egy jelrendszert. Arab sorszámozás és Q jelöli a barlang számát, amelyben a kéziratot találták, az ezt követő szám a kézirat sorszáma az azonos barlangból származó kéziratok között. Pl.: 1Q27 vagy 4Q248. Az összefüggő nagyobb műveket egy közös címmel jegyezték.
Ilyen például a „Közösség Szabályzata” amit egyetlen szóval SEREK-nek hívnak. Szántai Lajostól is tudjuk, hogy a SZER szavunk nem jelent mást, mint TÖRVÉNYT (lásd Pusztaszer).
Tehát valójában nem „Közösségi Szabályzat” a cím, hanem a „Közösség Törvényei” a helyes fordítás.
A kéziratok nyelvezete, mint azt az újság előző számában kifejtettem roppant érdekes. Ezek az iratok egy olyan népnek szólnak, akik eltértek az ősi hittől és szövetségtől. Hozzájuk, nekik szólnak az intelmek. Héberül és arámi nyelven írva. Ha valaki visszafelé olvassa az arámi szót, máris rájön, hogy ez a nyelv valójában mire való. Erről a nyelvről nagyon keveset lehet tudni.
Rejteki nyelv.
Jogos a felvetés, hogy miért héberül íródott a tekercsek nagy része. Erre talán az a legpontosabb válasz, hogy a németekhez németül, a héberekhez héberül kell szólni, ha valamit közölni akarok velük.
A másik nagyon fontos dolog, a tekercsek felfedezésének helye. Qumrán a Holt-tenger mellett fekszik. Az itt élő embereket a tudomány mai állása szerint esszénusoknak hívták. De hát, mint tudjuk a tudomány sajnos nem mindig ad pontos választ, fontos kérdésekre.
Az esszénusok előtt ugyanis az ókorban, már élt itt egy nép. MAGHARI-nak hívták őket, és nagyon valószínű, hogy a tekercsek nagyobb részét ők írták. Tehát Qumránban valószínűleg az ősi tudás megtartására „szakosodtak” ezek a népek. Ezt a helyet úgy kell elképzelni (legalább is szerintem), mint egy nagy egyetemet. Jöttek mentek a különböző nemzetiségű emberek, akik a tudásért hajlandók voltak éveket itt eltölteni. De itt nemcsak ők tanultak, hanem ő tőlük is tanultak. Nagy olvasztó üstje lehetett ez a hely a különböző kultúráknak.
Valószínűleg a tekercsek sem mások, mint tankönyvek, amiből ezeket a tudásra éhes embereket tanították.
Feltételezésem szerint ezen a helyen meg kellett fordulnia Jézus urunknak is tanulás céljából. Egy dolog egészen biztosnak tűnik, és erre már bizonyítékok is rendelkezésre állnak, mégpedig arról, hogy Keresztelő Szent János megfordult itt. Hogy tanítani-e, vagy tanulni azt nem lehet, tudni.

Nagyon érdekes, hogy az egyik tekercsben, amit Testimoniának hívnak, szó esik három megváltóról. Miért pont háromról? Szerintem azért, mert a világot három szinten kell megváltani. Anyagi, lelki és szellemi szinten.
Ezek után magától értetődik a kérdés, hogy mi lehet a nevük ezeknek a megváltóknak. Nyomozzunk együtt. A kiindulási alap az, hogy mindhármuknak azonos módon kellett gondolkodnia Istenről, vagyis egyforma hitüknek kellett lenniük.
Badiny Jós Ferenc: A pártus herceg című könyvében szépen levezeti Jézus urunk származását és hitét. Mivel biztos, hogy a három megváltó közül az egyik Jézus urunk ezért még két olyan prófétát kell keresnünk, akik ugyanezen a hiten voltak és ugyan abból a népből származtak.

Viszont az is egyértelmű, hogy korban Jézus előtt kellett, hogy éljenek, azért, mert feltételezésem szerint itt is van egy „sorrend”. Mégpedig az, hogy először az anyagi világot kell rendbe tenni, majd a lelkeket kell megtisztítani és végül a szellemet kell felemelni. Ebben a sorrendben természetesen nem különülnek el élesen egymástól a szintek, hiszen itt ebben a világban egyik sem létezik a másik nélkül. Tehát olyan prófétákat kell keresni, akik ezeket a feladatokat el tudták látni és ezekkel a tulajdonságokkal rendelkeztek.

Ha végignézünk a történelem folyamán két ilyen próféta kerül a szemünk elé. Az egyik Zarathustra, a másik Buddha. Bármilyen furcsa is mind a ketten a szkíta népből származtak. Zarathustra a szkíták baktriai törzséből származott, nem úgy ahogy még ma is hirdeti a tudomány, mégpedig hogy perzsa.
Az ő próféciái között találunk egy nagyon érdekeset. Ez egy bukott szellemről szól, amelynek töredékei lekerülnek a Földre, testet öltenek, és itt eltöltött életükkel a bukott szellem szellemvilágban való előrejutását segítik vagy gátolják. Ez lenne a karma első leírása? Ezek között a próféciák között van olyan is, amelyik arról szól, hogy Istennek ismét áldozatot kell hoznia, azért hogy a világ meg tudjon újulni.
Mi az hogy ismét? Isten akkor is áldozatot hozott, amikor a világot megteremtette, ismét ezt kell tennie, ha azt akarja, hogy a világ megújuljon. Ez lett volna Jézus Krisztus életének valódi célja? És ezt már több mint 4000 évvel ezelőtt ismerték!
Buddháról, Kovács András előadásaiból is lehet azt tudni, hogy nem is szólították másképp, csak úgy, hogy a szkíta herceg. Édesanyját (minő véletlen), Danunak hívták. Azonnal kihallik belőle nagy folyónk a Dunának neve. A Duna pedig csillagmítoszainkban a Tejút leképeződése. A Tejútban pedig a teremtés történik. Így Buddha édesanyjának neve szimbolikusan nem más, mint maga a teremtő erő.
Még egy azonosság a három megváltóról. Mind hármójukat egy szűz hozta a világra, mégpedig angyalok hírét követően. Ezek után már levonhatjuk a következtetést, hogy a tekercsek készítői nagyon pontosan tudták és hitték az ősi hitet. Márpedig, ha ez így van, akkor nem nagyon lehettek zsidó vallásúak. És nehogy azt higgyük, hogy itt véget érnek a megváltói tulajdonságokkal rendelkező próféták sora.
Ugyanezek a tulajdonságok (angyali jelenlét születéskor, külső testi jegyek, származás, a haláluk utáni fénnyé válás stb.), jellemzik Álmost, Szent Lászlót, Nagy Lajost, de az összes Árpád-házi királyt is. Ismét nyilvánvalóvá lett vérségi rokonságunk Jézus urunkkal.
Vegyük tehát észre, hogy nem valami ködös, homályba vesző mesebeli alakokról beszélünk.
A megváltók folyamatosan jelen vannak történelmünk során. Nincs még egy nemzet, akinek soraiban újból és újból reinkarnálódik a mindent átölelő tudás és szeretet. Időben és térben nagyon közel is hozzánk.

Nézzük sorrendben a kéziratok tartalmából a számunkra érdekesebb részeket.
Vizsgálódásunk első tárgya az úgynevezett „Damaszkuszi Irat”. Ez a mű jóval a qumráni barlangok feltárása előtt ismert volt már, hiszen 1896-ban egy kairói zsinagógából kerül elő. Tartalmilag arról szól, hogy milyen bűnöket követtek el a zsidók, Isten, népük és saját maguk ellen és hogy milyen utat választottak a valódi Szövetség megtartása helyett.„… nem hallgattak Teremtőjük hangjára, hanem zúgolódtak sátraikban.
Megátalkodott szívvel jártak, ki-ki a maga akaratát cselekedve…”„… be is mocskolják a Szentélyt, mivel nem választják el a tisztátalant a tisztától, hanem együtt hálnak olyan nővel is, aki vére folyását látja, és feleségül veszik fivérük, vagy nővérük lányát.„… senki ne háljon férfival, ahogyan asszonnyal szokás hálni…”„…
Bosszút álltak és haraggal voltak társaik iránt; gyűlölködött mind társa ellen, és közömbös volt mind vérrokonai iránt.
Gonosz szándék után mentek, erőszakkal szereztek vagyont és harácsoltak. Azt tette mind, ami saját szemében jó, és mind a megátalkodott szívet választotta. Nem különültek el a néptől, és nyíltan voltak gátlástalanok, hogy a gonoszok útján járjanak, akikről Isten megmondta: Boruk sárkánytajték, viperáknak gyilkos mérge...
Hát nagyjából így nézett ki az erkölcsi helyzet. Ez lehetett az egyik oka annak, hogy emlékeztetni kellett az embereket az Egyetlen Szövetségre.
A Damaszkuszi Iratban természetesen még nagyon sok információ megtalálható, de sajnos a magyar fordítással van egy kis baj. Úgy fordították le, hogy az ismert Ószövetséghez igazították minden szavát (bár ez nem csak a Damaszkuszi Iratra igaz, hanem minden tekercsre, azzal a különbséggel, hogy a Jézus életéről szóló tekercsek szövegeit természetesen nem az Ószövetséghez, hanem a judeo-keresztény egyház eszméihez igazították).
Ezért roppant nehéz és körülményes kihámozni belőle a valódi mondanivalót. De hát azt könnyen elképzelhetjük, hogy ezeket az embereket nem lehetett másképp visszavezetni a helyes útra, csak ha szembesítették őket hibáikkal, és utat mutattak nekik. Ebben az iratban egyébként figyelmeztetik a zsidókat, hogy ne esküdözzenek, hiszen ezt már annyiszor megtették, hanem végre éljenek úgy, ahogy azt őseik tették, akik még ismerték a Szövetséget.

Sárosi Zoltán