Káin és Ábel vagy Hunor és magyar?

Az emberi társadalom számára két út lehetséges: egymásért vagy egymásból élni. Ezekkel a szavakkal kezdte beszédét a Magyarok Szövetsége kunszentmiklósi összejövetelén Pap Gábor művészettörténész. Mit is ért ez alatt? Megtudhatjátok a továbbiakban.

A mai magyarság számára is példaértékű lehet Hunor és Magyar magatartásmodellje, mely szerint a másik embert nem eltaposni, hanem felemelni kell. Erről tartott előadást a napokban Pap Gábor művészettörténész Hunor és Magyar útján: Az "íjfeszítő" népek történelmi kapcsolatrendszere címmel. Az Élhető élet sorozat kapcsán tartott előadás hallgatósága teljesen megtöltötte a Debreceni Egyetem központi épületének auditórium maximumát.

- Mi lehet fontos ma számunkra Hunor és Magyar útjában? - tette fel a lényegi kérdést Pap Gábor művészettörténész. A kérdés megválaszolása nem váratott sokat magára, az előadó az egymásnak nyilazás közben hátat fordító testvérpárt ábrázoló kép segítségével tüstént rámutatott a magyarság útjára. A Káin-Ábel testvérpárost a Hunor-Magyar párossal összehasonlítva fedte fel a művészettörténész azt a nagy különbséget, amely nemzetünk erejét adhatná más népekkel szemben.
Káin és Ábel mindig egymás ellen harcolnak, az ilyen konfliktusból mindig a rosszabb, gonoszabb kerül ki győztesen, aki el tudja taposni a másikat.
A magyar nép hagyományos magatartásmodellje azonban ennek épp az ellenkezője. Ez az, amit a Hunor és Magyar testvérpár is megjelenít. Ennek a modellnek a lényege nem az egymás elleni, hanem az egymásért folytatott küzdelem, aminek soha nincs vesztese - magyarázza a művészettörténész.
A Hunor-Magyar-magatartásmodell egy olyan életformát jelent, amelyben az egymásért harcolás során mindkét küzdő fél magasabb szintre kerül, mint ahonnan elindult. Az is feljebb kerül, aki maga fölé emeli a másikat. A modell társadalomban kimutatható következménye, hogy, aki ezt a mintát követi, teremtő jellegű, fölfelé emelő, függőleges mozgást végez, ezzel is gazdagítva környezetét. Káini értelemben a rovar a legsikeresebb élőlény a Földön, mivel eddig mindent túlélt. Ennek a típusnak a feladata a közvetítés, tehát fölfelé nem haladhat, csak oldalirányú mozgást végez. A kettő között az a nagy különbség, hogy az oldalirányú mozgást végző modell soha nem értheti meg a függőlegest, csak fordítva - fejtette ki Pap Gábor.

A magyaroké tehát a Hunor-Magyar-féle magatartásmodell, melyet, ha nem fogadunk el sokat veszíthetünk. A nyerészkedés, és a siker hajszolása nem fér bele ebbe az életformába, hisz anélkül nem lehet sikeres az ember, hogy annak valaki más ne látná kárát, legyen az közvetlen szomszéd vagy a világ másik felén élő ember. A vezető minta ma Magyarországon ennek ellenére a káini modell, ami miatt jelenleg nem jó magyarnak lenni, sehol a világban. Kevés van már hátra ebből a megpróbáltatásokkal teli szakaszból, de a legrosszabb még hátra van - mondta a művészettörténész.
Ez a magyarság tisztulásának az időszaka, meg kell találnunk a ránk jellemző magatartásmintát, hogy esélyünk legyen tovább élni. Ebben a káini korszakban mindenkinek el kell döntenie, hogy Káin vagy Ábel útját választja. Ábel útja az emberi magatartás, Káin útja azonban hosszú távon leépüléssel jár az utódokra nézve is. Ha nem akarunk beszennyeződni újra a vesztes oldalra kell állnunk, ahogy már sokszor megtettük a történelem során - mutatott rá a követendő útra az előadó.

Forrás: Debrecen Online.