Jan Palach - Bauer Sándor - Moyses Márton

Jan Palach (Mělník, 1948. augusztus 11. – Prága, 1969. január 19.) cseh egyetemista 1969. január 19-én kisétált Prága főterére a Vencel térre és az ország védőszentjének Szent Vencelnek a szobránál felgyújtotta magát. Jan Palach így tiltakozott a Szovjetunió megszálló csapatainak a bevonulása és a kommunista diktatúra ellen.
Önégető tette után még három napig küzdöttek életéért az orvosok. Temetésén nyolcszázezer ember vett részt.

Az 1968-as „Prágai tavasz” nem csak a cseh, illetve akkor még csehszlovák lakosságot töltötte reménységgel el, de a környező országok népeit is. Így a magyarok is nagy rokonszenvvel, majd aggodalommal követték az események menetét.
1968 augusztus 21-én aztán nem csak meteorológiailag volt a prágai tavasznak vége. A Varsói Szerződés csapatai megszállták Csehszlovákiát. Az ügy szomorú magyar vonatkozása, hogy a Kádár-rendszer csapatai is részt vettek ebben a szégyenletes akcióban, igaz nem egészen szabad akaratukból és tudtommal atrocitásoktól mentesen.
Jan Palach ekkor csak pár nappal múlt 20 éves (1948 augusztus 1-én Vsedadyban született) és a prágai Károly Egyetem filozófiai karának volt a hallgatója.
A szovjet csapatok megtorlása és a cseh kollaboránsok nemzetellenes tevékenysége keserűséggel töltötték őt el. Ezek elleni tiltakozásul, valamint – meggyőződésem szerint a nyugat tétlensége (hasonlóan mint 56-ban) elleni tiltakozásul is, - egy kétségbeesett tettre szánta el magát.
1969 január 16-án a prágai Vencel-téren a cseh nemzeti zászlóba burkolódzva benzinnel leöntötte, majd felgyújtotta magát. Január 19-én belehalt sebeibe.
Temetése január 25-én volt és szovjetellenes tüntetéssé alakult.
Palach földi maradványait egy prágai temetőbe helyezték el.
Sírjára Olbram Zoubek cseh szobrászművész készített emlékművet.
Mivel sírja a cseh kommunizmus és szovjetellenesség szimbólumává és mint ilyen állandó búcsújáróhellyé vált, az akkori csehszlovák hatóságok 1973 egyik éjszakáján exhumálták Palach holttestét, elhamvasztatták és a hamvakat tartalmazó urnát elrejtették. Ezzel egy időben eltűnt az emlékmű is.
Az urna 1990-ben megkerült, az emlékmű soha. Olbram Zoubek új emlékművet készített.
Palach halála nem volt teljesen értelmetlen, sok fiatalt buzdított tettekre, az 1989-es prágai események is a Pallach-héttel vették kezdetüket.
Jan Palachot Csehország határain kívül is ismerik és tisztelik. Szobra van például Luxemburgban és Romában is.

Hadd idézze emlékét a következő vers is:

Heves volt a nyár,
Európa nyara;
Erős hang szólalt meg:
A szabadság szava.

A cseh nép is kiállott
A szabadság mellett,
De Moszkva parancsolt
És hallgatniok kellett.

A nyár régen elmúlt,
De tovább tart heve.
Lángoktól lett fényes
Hős Jan Palach neve.

Forró lángokban
Lelete a halálát,
Mert forrón szerette
Népét és hazáját!

Írta: Schneider Alfréd


Palach tettét mások is követték, de ők mártírhaláluk ellenére alig ismertek. Bauer Sándor a budapesti Nemzeti Múzeum lépcsőin gyújtotta fel magát 1969 január 20-án, míg Moyses Márton a brassói Román Kommunista Párt székháza előtt 1970 február 13-án.



Bauer Sándor a Nemzeti Múzeum kertjében 1969. január 20 – án délután egy órakor miután benzinnel leöntötte, felgyújtotta magát. Kezében két nemzeti színű zászlót lengetett. A jelen lévők közül egy orvostanhallgató – Bihari Sándor – megpróbálta megmenteni, aki később azt mondta, Bauer mindvégig eszméleténél volt. A közelben állók kérdésére, hogy miért tette, Bauer ezt válaszolta: hazaszeretetből, az orosz megszállás ellen tiltakozásul. Búcsúlevelei is ezt tükrözik.

Barátjának, Sajbán Miklósnak így ír: „…Prágában…tűzhalált választott egy fiatal, tiltakozásul Csehszlovákia orosz megszállása ellen…”.
Osztálytársának, Szilágyi Jánosnak ezt írta: „…Azt üzenem, eszme nélkül nem él, csak létezik az ember…Tűzhalált halok, akár csak az a csehszlovák fiatal, aki 19 – én gyújtotta fel magát, így tiltakozva az orosz megszállás ellen.”
Szüleinek is hagyott búcsúlevelet:…”szeretnék élni, de most szénné égett holt testemre van szüksége a nemzetnek.”

A leveleket lefoglalta a rendőrség – felbujtó szövegezésű levelek – mondták. Két nappal később Kelemen Géza ügyész elrendelte az előzetes letartoztatását a súlyos égési sérüléseket szenvedett fiúnak. „…szabadlábon hagyása esetén a köznyugalmat zavarná…” – szólt az indoklás. A jegyzőkönyvet édesapja írta alá január 22 –én. Bauer Sándor a következő nap hajnalban meghalt.

Pesten, 1952. február 28 – án született, még 17 évet sem élt, három napig haldoklott a Honvéd Kórház égési osztályán!





Moyses Márton Sepsiszentgyörgyön - Székelyföldön – született 1941. április 20 –án.
Baróti diákként 15 évesen, 1956. október utolsó hetében indult el három társával, hogy segítségére legyen a Magyar nép forradalmának.
Neki nem sikerült átjutnia a sötétség leple alatt a zöldhatáron. Eltévedt, leszakadt társaitól.

1960. november 22 – én letartóztatták a „Holnap forradalom lesz”, „Beszélgetés a halállal” és a Vörös és fekete reakció” című kommunista ellenes verseiért. A Securitate emberei az tanteremből rángatták ki. Kevesen látták viszont. Verseit megsemmisítették, 7 év börtönre ítélték. A börtönben kínvallatás, kínvallatást követett. Társai felöl faggatództak és Ő, hogy ne tudjon vallani senki ellen, egy cérnadarabbal levágta saját nyelvét, nehogy vallomásra tudják kényszeríteni a verőlegények. De, nem volt vége a gyötrelemnek, mert a Securitatés titkosrendőrök ott helyben, minden érzéstelenítés nélkül visszavarrták a levágott nyelvét.

Szabadulása után emberi roncsként került kényszerlakhelyére, Nagyajtára. Nincs információ, vajon mi volt azaz utolsó mozzanat ami öngyilkosságra késztette, csak a tényeket ismerjük: 1970. február 13 – án egy évvel Jan Plach és Bauer Sándor mártíromsága után Brassóba a kommunista párt székháza előtt leöntötte benzinnel és felgyújtotta magát. A közelben ólálkodó titkosrendőrök rávetették magukat ezért nem halt meg azonnal. Elhurcolták.
A még fellelhető írásait és a róla készült összes fényképet megsemmisítette a Securitate. Megtagadtak tőle minden orvosi segítséget. Iszonyatos kínok között szenvedett hónapokon át, míg végül 1970. május 15–én nemzeti hősként 29 évesen halt meg.

4 megjegyzés:

Karesz írta...

E két utóbbinak soha senki sem emelt szobrot, és hivatalos emléknapokat sem szerveztek tiszteletükre!

Névtelen írta...

Kösz szépen. A cseh Palachnak nagyobb lett a visszhangja. A magyarok csak fölöslegesen áldozák föl maguk?

vö.:

http://sztandit.blogspot.com/2008/02/esterhzy-j-ismertet-magyarul-s-csehl-i.html

a végin a béjeddzésnek.
előtte Esterházy János

Névtelen írta...

Holnap 13 órakor tart megemékezést a Jobbik és a Horthy Miklós Társaság a mártírokról a Nemzeti Múzeum kertjében!

[Esztike] írta...

A Kasabian együttes is csinált egy emlék klippet Jan Palach-nak, de belekutyultak minket is mert mindenhol a Szabad Európa Rádió felirat van és szerintem nálunk forgatták a klippet is, meg a régi vasutas egyenruhát is felismertem. Nézzétek meg, ha érdekel:

http://www.spike.com/video/kasabian-club-foot/2788853