Túl vagyunk a felháborodás és a megdöbbenés első hullámain, melyet az a hír keltett, miszerint egy chicagói bíróságon beperelték a Magyar Államvasutakat a”magyarországi holokauszt áldozatainak örökösei”, amiért a cég a II. világháború idején közreműködött a zsidók deportálásában.
240 millió dollár, vagyoni és egymilliárd dollár nem vagyoni kár megtérítését követelik.
A nemzeti oldal véleménynyilvánítói és fórumozói őszinte, jogos és keresetlen szavakkal illették azokat, akik ezt a beadványt elő merték terjeszteni, de lehet, hogy a keresetet beadóknak az anyagiakon túlmenően ez is lehetett egyik céljuk. Az antiszemitizmusnak nevezett vírus aktiválása ezúttal a tengerentúlról érkezett és az indulatokat már rendesen felkorbácsolta.
Sokan kérdőre vonták a beadvány jogosságát és egyszerűen képtelenségnek nevezték az ügyet. Remélhetőleg a választások előtt nem születik jogerős ítélet. Fontos, aktuális kérdés, hogy miért pont mi kerültünk a célkeresztbe, holott nem is nálunk történtek azok a bizonyos események?
Szerintem az ügy kapcsán próbáljunk meg higgadtak maradni és nézzük a dolognak a lehetséges pozitív oldalát. Ezen a ponton, ha mást nem is tehetünk, de legalább a magunk kérdéseit, kárpótlási igényeinket gondolatban, szóban azért talán mi is feltehetjük. Élnünk kell most ezzel a lehetőséggel!
Tényleg az állandóan legázolt és kifosztott magyarság ugyan kikhez és hova forduljon kártérítésért, mikor lassan a fél világ adós nekünk?
Hol is kezdjük a kárpótlási kérelmeinket, hogy túl mélyre ne menjünk? Talán adjuk be kártérítési igényünket a néhány ezres mongol jurtalakónak a tatárjárás okozta hatalmas veszteségért?
Vagy pereljük be a törököket a 150 éves megszállásért? Erre lehet, hogy azt mondanák, hogy ők meg gyönyörű fürdőket és minareteket építettek és felszámolnák azokat.
Vagy pereljük be a Habsburgokat a történelmünk meghamisításáért, váraink tönkretételéért?
És ki kártalanítja a magyarságot Trianon mérhetetlen veszteségeiért és máig ható szenvedéseiért?
Még mindig nem kártalanították megfelelően a pont tíz évvel ezelőtti ciánszennyezés kárvallottjait!
Kártalanítás kap-e a MÁV a Trianon idején elbitorolt Magyar Királyi Vasútvonalakért, őrházakért, mozdonyokért?
Kapnak-e kártérítést a kifosztott kulákok, a lesepert padlások tulajdonosai, kaptak-e méltó kárpótlást a kitelepítettek, a Gulágra hurcoltak, 56 forradalmának hősei és a megtorlás áldozatai? És ha már nem vagyoni kártérítésről is szó van, lesz-e elégtétel a „porba hullott könnyekért”?
Ezen a ponton a saját személyes kérdéseimet is aktuálisnak tartom feltenni!
Talán megfelelően kárpótolták Édesanyámat a huszonévesen a Gulág bányáiban eltöltött 3 és fél év bányamunkáért, az életfogytig tartó gyógyíthatatlan betegségéért?
Vagy engem ki kártalanít azért, hogy egy életen át nélkülöznöm kellett az Édesanyámat, ki kártalanít az intézetekben eltöltött kegyetlen évekért, a családi tűzhely melegének elvesztéséért, az örökös hátrányos helyzetért, a jelenleg is tartó kiszolgáltatott állapotért?
Ki kártalanítja a gyermekeimet a nagymama nélkülözéséért?
Az egyik nemzeti oldal fórumozója javasolta, hogy valaki ,akinek hozzátartozóját bevagonírozták a Gulágra, az is adjon be egy keresetet a chichagói bíróságra, hogy kártérítési igénye van pl. az orosz állami vasutak felé. Érdekes javaslat, vajon mit szólnának ehhez Putyinék?
A túlélőknek lehet azt üzennék, hogy ingyen haza is hozták őket, más kérdés hogy mennyi idő után és milyen állapotban.. Nem hiszem, hogy be kellene állni ebbe a sorba és nevetségessé kellene tenni magunkat, holott nekünk meg vannak a bizonyítékaink és a rászorultsági állapotunk is bőven indokolná követelésünket.
Azért sokunkat érdekelne, hogy ezek a kártérítést követelő személyek vajon milyen életszínvonalon élnek, mennyire vannak rászorulva ezekre a számunkra felfoghatatlan követelésekre.
Ugyan tegyenek már fel néhány eredeti képet a világhálóra tengődő hétköznapjaikról, hogy rászorultság, mindennapi megélhetés veszélyeztetése esetén támogatni tudjuk őket.
Vagy látogassanak meg még néhány Felsőtisza-vidéki, Gulágot megjárt túlélőt is és nézzék meg, hogyan élik maradék mindennapjaikat. Mi tudunk róluk képet mutatni.
A kérdések felvetését, a kártérítési követeléseket a végtelenségig lehet folytatni. A magyarságot kifosztók és legázolók múltbeli és jelenlegi felelősei olyan sokan vannak már, hogy el sem férnének a vádlottak szabadtéri padján. Védekező reflexük folytán most minket próbálnak fojtogatni, de örökké nem lehet fenntartani ezt a kettős mércét és az antiszemitizmus gerjesztett és koholt vádját.
Csaba Zoltán
Kárpáti Harsona munkatársa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése