Az első munkásőrzászlóalj

1957. február 28-án Kőbányán megalakul az első munkásőrzászlóalj

„Esküszöm, hogy pártomat, hazámat és népemet, a marxi-lenini eszmén alapuló munkásmozgalmat, a munkásmozgalom vívmányait minden osztályellenséggel szemben a proletárdiktatúra minden eszközével, ha kell, az életem feláldozásával is megvédem" – szólt a munkásőrök esküje. Komolyan hangzik, és sokan komolyan is vették a pártállam „munkáshadseregének" elveit. Pátoszos korabeli híradók adják tudtunkra, hogy a fegyver és a vakolókanál milyen jól megfér egymás mellett, hogy a festőművész-munkásőr metsző késével miként örökíti linóleumba az ellenforradalom komor képeit, hogy puskára van szükség a munkásőrök, a „konok arcok, küzdő jellemek" szolgálatához, nehogy még egy '56 legyen. „Támadjanak, bitangul pusztulni fognak, Népünkért vélük bátran meghalunk." – énekelték szürke overallban, kék ingben, vörös karszalagban.