Budapest ostroma



A háborús front – a korábbi amerikai szőnyegbombázásokat nem számítva – 1944-ben ért Budapestre.

A város több mint százezer civil lakosa vesztette életét a bombázásokban, a nyilas terror tömegmészárlásában, a német és a szovjet katonák kegyetlenkedéseiben („szabadrablás”). Másokat az ostrom előtt vagy utána deportáltak haláltáborokba vagy a Szovjetunió munkatáboraiba.
A budapesti gettó halálraítéltjei (főleg gyerekek, nők és idősek) közül kb. 70 000 ember túlélte a borzalmakat, amiben többeknek is része volt, de elsősorban Raoul Wallenberg svéd követségi tanácsos által vezetett önfeláldozó küzdelmének, valamint az ország kormányzójának, vitéz nagybányai Horthy Miklósnak köszönhették az életüket, aki az 1944. június 26-i

koronatanácson megtiltotta a megszálló német csapatoknak a zsidók deportálását, amely érvényesítésére a magyar honvédeket is bevetették.

A háború során Budapest valamennyi hídja, a Budai Vár, valamint a középületek és lakóépületek jelentős része teljesen megsemmisült. A belső városrészek szinte minden utcájában voltak helyreállíthatatlanul elpusztított épületek.
A bombabiztos Sziklakórház azonban az ostrom teljes ideje alatt ellátta a sérülteket.



Bejegyezte: dátum:
Témakörök:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)