Egy írás az internetről!

Némi mazochizmussal kevert kíváncsisággal hallgattam Mesterházy Attilát az MSZP kampánynyitójának felvételén.

Az már az elején látszott, ez már nem a régi banda. Sokan voltak, de korántsem annyian, mint négy éve. A nagy leplekkel kettéválasztott csarnokban, a Gyurcsány Fecót körülrajongó agymosott vén hárpiákat és a lopásban elfáradt középkorúakat hátra szorítva ültek közvetlenül a pulpitus mellett piros táblákkal felszerelkezve a Zuschlag, Arató, Újhelyi, Molnár Csaba generációt követő koncra éhes ifjú menetelők, akik vészjósló tekintettel bólogattak a szakállát kihullató miniszterelnök-jelölt minden ostobaságára. Pont ez a sietős image váltás jelzi, hogy ismét csak a kép változott a szocialista színpadon, a szellemiség ugyanaz. A Mesterházyt felkészítő kampánymenedzserek még arra is ügyeltek, hogy véletlenül se ejtse ki a szitokszóvá vált elvtársak kifejezést, inkább Orbán Viktor által gyakran használt „barátaimmal” szólította meg a hallgatóságot. Igyekeztek lemásolni megjelenésben és szövegben is a Fidesz elnökét, még gyakori retorikai trükkjeiből is átvettek jó néhányat. Az erőltetett átmenet kontrasztját csak fokozta, hogy Kovács László és Lendvai Ildikó - ez a két mindent túlélő, megalkuvó, gátlástalan figura - ellenpontjaként állt színpadra megváltóként a Gyurcsány puccsnál bevált sikereses recept szerint, aki szintén ott ült a nézők között. A volt miniszterelnök elmerengő tekintetét elnézve egy Sztálinról szóló anekdota jutott az eszembe.

A postarablóból vörös pártfőtitkárrá előlépett Joszip Visszarionovics egy-egy általa nem kedvelt elvtársát behívatta a Kremlbe vacsorára, ahol etette-itatta, valamilyen kitüntetést is a mellére biggyesztett, majd a boldogságtól elkábultan távozót a folyosón tarkón lőtték. Gondolom, ez lesz az ifjú titán sorsa, hacsak előbb valahogy ki nem záratja vagy meg nem mérgezi volt főnökét.

Ígéret-ígéret hátán, ahogy már megszoktuk és persze a szokásos náci-fasiszta rasszista ideológia, a Jobbikkal való riogatás. Ebbe Mesterházyék szeretnék belevonni a Fidesz vezetőit is, aminek célja egyértelmű. Megosztani végleg a jobboldalt és olyan mély árkot ásni a polgári párt és a Jobbik közé, amelyből ismét profitálhatnának. Erre csak akkor van esélyük, ha mi, a jobboldali szavazók is bevéve a maszlagot egymással vagyunk elsősorban elfoglalva. Ők mindent megpróbálnak, hogy a baloldal katasztrofális vereségét megakadályozzák, a választásokig az ingyen cirkusz csak fokozódik. Az egész már rég nem a nemzetről és pártok programjáról szól, hanem arról, ki gyakorolhatja a hatalmat. Nincs szó választókkal kötendő megegyezésről, már rég nincs szó arról a szociális piacgazdaságról, amivel Antallék megnyerték annak idején a választásokat.

Az Európai Unió gúzsba köti a mozgásteret, nem véletlen, hogy még marginálisan sem érintik ezt a témát, a Lisszaboni Szerződést olvasatlanul ratifikált pártok. Az sem véletlen, hogy a Duna Televízióban megrendelésre nagyhírtelen Surján László ontani kezdte az Unió dicsőítését, mintegy megmentőnek beállítva azt. Látják, érzik, hogy kevesen olvassák azt a kampányhadjárat részét képező írástömeget, amit a kereszténydemokraták honlapján próbálnak megetetni az emberekkel, a kormánypárt pedig teljesen elhiteltelenedett. A TV és az internetes újság remek lehetőség arra, hogy ne kelljen válaszolni a cáfolatokra, ellenvetésekre.

A szocialista hatalomátmentés nem célja a Fidesznek ugyanakkor egyes hibás gyakorlatok folytatása igen. Orbán nem fog kiállni vitára Mesterházyval, mert akkor nem térhetne ki Bokros Lajos, Vona Gábor és a többi vezér elől. A szocialisták ma már csak a túlélésre játszanak, céljuk, hogy egyrészt képviselői mentelmi joghoz jussanak, másrészt elkerüljék az elszámoltatást. Kampányukban azért hoztak a szűk belső körön kívüli számtalan új arcot, mert tisztában vannak azzal, legtöbbjük úgy sem kerül megválasztásra. Ezek a hatalom és pénzéhes elemek a legveszélyesebbek a magyar társadalom számára, a Szocialista Párt veszélyét csak úgy leírni nagy butaság.

Ezért álljunk meg itt egy szóra: ne higgyük azt, ha nem megyünk el elegendően a jobb oldalon szavazni, hogy ezek végleg eltűnnek önként. Ne higgyük azt, hogy bármi megváltozik, ha nem követeljük folyamatosan az elszámoltatást, hogy itt valaha is jobb lesz a népnek, hogy egy kiegyensúlyozott világot hagyhatunk utódainkra. Ne higgyünk a már számtalanszor hazudott és önmagát lejáratott megélhetési politikusoknak. Követeljünk egy igazi rendszerváltást áprilisban, a szavazófülkékben!

Cságoly Péterfia Béla

Polgár Info