Kádár salgótarjáni beszéde

A majd egy év múlva megszűnő Népakarat 1957. február 2-i számának hátoldalán nem látni, hogy még három hónap sem telt el a forradalom leverése óta. A Blaha Lujza Színházban bemutatták a Lili bárónőt, a támlák lehajtásával kényelmes karosszékké alakítható kombinált heverőt ajánlanak a szakszervezeti lap olvasóinak, a viccrovatban pedig nyugati munkások sanyarú sorsán nevethetünk. „Éljen a személyzet!” – mondja a cég jubileumi ünnepségén az igazgató. „Miből?” – kérdezi valaki a háttérből. (A szakszervezeti lap fontosnak tartja jelezni, hogy a vicc nem a magyar viszonyokról szól, mivel az Österreichische Volkestimeből vették át.)


A lap a belső oldalain két kolumnán közli Kádár János salgótarjáni beszédét. A helyszín megválasztása különös jelentőségű: 1956. december 8-án a munkástanácsi vezetők letartóztatása ellen tiltakozó tömegbe lőttek a karhatalmisták; 131 ember meghalt, 150 megsebesült.

A salgótarjáni volt az első hivatalos eligazítás a forradalom leverése után arról, hogy az új hatalom szerint mi is történt, ezt írják majd a tankönyvek több mint harminc éven keresztül. Egy különbséggel: Kádár ekkor még forradalomként értékeli október 23-át és az azt követő napokat, vagyis azt az időszakot, amíg tagja volt Nagy Imre kormányának és el nem tűnt a színről a Szovjetunióba.

„Vannak elvtársak, akiket megtéveszt a tisztánlátásban Nagy Imre és társainak szerepe. Nincs semmi okunk ezeknek az embereknek kommunista múltját elemezgetni, mert az most alárendelt, tizedrangú kérdés.
A tények alapján kell eligazodnunk. Nagy Imre, Losonczy Géza, Háy Gyula meg Zelk Zoltán igenis szította a fegyveres támadást a Magyar Népköztársaság ellen és védelmezte a forradalmi erők megmozdulása után is az ellenforradalom ügyét.
Nem Mindszentyt, meg B. Szabót, meg herceg Eszterházy Pált, meg gróf Takách-Tolvayt változtatta forradalmárrá Nagy Imrének, Losonczynak, meg Háy Gyulának a csatlakozása, hanem ők léptek az ellenforradalom útjára (Taps).”

Kádár nem volt éppen vicces kedvében ezekben a napokban, egyre több falon virított a MÚK, a karhatalom nagy erőkkel készült március 15-ére, nehogy márciusban újrakezdjék. A hosszú beszéd alatt mindössze egyszer váltott ki mondandója derültséget a hallgatóságból:

„Egyetlen ellenforradalmár sem mondhatja, hogy kedves magyar nép, én azelőtt burzsuj voltam, 10 000 holdas nagybirtokom volt, vagy bányarészvényes voltam, nagyszerűen éltem, nagyszerűen tudtam a népet nyúzni, hát legyetek szívesek, szavazzátok meg, hogy én kerüljek újra hatalomra.”

Na, lehet röhögni.

forrás: http://index.hu/belfold/tegnapiujsag/2008/02/12/1957_kadar_megrohogteti_salgotarjant/