Lovas István: Van a külföldi laprágalmakra orvosság

VAN A KÜLFÖLDI LAPRÁGALMAKRA ORVOSSÁG -
BÁTORSÁG ÉS STRATÉGIAI GONDOLKODÁS KELL HOZZÁ

Aki semleges akkor, ha igazságtalansággal találkozik, az elnyomó oldalát választja. Ha az elefánt az egér farkára lép és mi azt mondjuk, semlegesek vagyunk, az egér ennek nem fog örülni.
Desmond Tutu (dél-afrikai püspök)

Engedjük, hogy a politikai és morális prostituáltak legvisszataszítóbb hazugságait ne kérdőjelezzük meg. Ezeket a hazugságokat vég nélkül ismételgetik a kereskedelmi médiában, ameddig igazságként nem ívódnak be a nyilvánosság tudatába.
Charles Sullivan (1979-ben elhunyt amerikai politikus)

* * *

A választásokat követően várható jobbközép kormányt a külföldi sajtóban olyan erős támadások érik majd, amelyek hevességükben és alantasságukban túlmennek majd azokon a hasonló támadásokon, amelyeket eddig már két jobboldali koalíció megtapasztalt és azt hitte, azok fokozhatatlanok.

Az eddig eltelt húsz év bebizonyította, hogy az intézményes magyar politikai jobboldal nem csak nem tud, de nem is akar védekezni, ellenstratégián nem gondolkodik, mintha híján lenne a védekezési ösztönnek.

Ennek eredménye könnyen lehet a nemzetközi légkör megfagyása Magyarország és kormánya körül, hasznos energiák elfecsérlése hiábavaló védekezésre, a stabil kormányzás hiánya, sőt a kormány bukása akkor, amikor a választóktól megkövetelt, gyökeres fordulatra lenne szükség az ország irányításában.

Ami pontosan azok célja, akik a rágalom- és gyűlöletkampányt elindítják és életben tartják.

A jövő jobboldali kormánya ellen induló támadás messze nem pártügy, mert egy földbe döngölt, cselekvésképtelenné tett, majd az útjából eltávolított kormány eredményeként már nem csak gazdaságilag kerülünk közelebb Gabonhoz, mint amilyen messze van már tőlünk a Cseh Köztársaság egy főre jutó jövedelme nyolc évi szocialista-szabaddemokrata kormányzás után.

A nyilvánosságnak tudnia kell, hogy ezek a támadások már most megindultak. E "megágyazó" cikkek könnyen azonosítható jegyeket viselnek magukon, a céljukról árulkodó egyfajta hullafoltokként. Mint az, amikor egy néhány száz főből álló hazai tábor "félelmeit" közvetítik fenyegető jóslatokként, sőt "tényként".

Néhány példa arra, mire számíthat a jövendő kormány és az ország.

Gregor Mayer a vezető osztrák hetilapban, a Profilban tavaly december 14-én megjelent cikkében (Magyarország a fasizmusba süllyed? A populista Orbán Viktor a hatalmat akarja megragadni) azt írja, a várhatóan kétharmados többséggel kormányzó Orbán "gátlástalan jobboldali populista". "Az igazságügy, a pénzügy, az adóhatóság és a legtöbb médium parancsára működik majd, vagy kérdés nélkül engedelmeskedik neki (...) Ideológiai udvara a történelmi magyarázat biedermeieres légkörét kultiválja majd, amelyben Orbán a nemzet megmentőjeként szerepel". Orbán az ellenzékben töltött 8 év miatt a szocialistákat börtönbe akarja zárni. Orbán, aki az antiszemitizmussal kacsingat.

Mayer ezután Orbánt területi revizionizmussal vádolja.

A cikkben három tiszta hang szólal meg. Kőszeg Ferencé, Kis Jánosé és Debreczeni Józsefé.

Ez az a Mayer, aki 2001. április 10-én ugyanebben a hetilapban azt írta, hogy "a haiderizálódó Magyarország és Orbán neokonzervatív kormánya a szélsőjobbal paktál" és hogy "a Nyugat mintadiákja az EU-belépést teszi kockára".

Hja..., amikor Mayer fájdalmára is még mintadiákok voltunk...

A német, angol, francia és lengyel nyelvű cikkeket megjelentető german-foreign-policy.com címen elérhető német külpolitikai portál - amelynek írásait nem csak olvassák, de internetes helyek át is veszik - január 5-én és 6-án is foglalkozott Magyarországgal, méghozzá igen bő terjedelemben.

Az 5-i írás már a címével - Élettér /Lebensraum/ a Kárpátmedencében - is azonnal a "náci érába" röpíti az olvasót.

Interjújában Magdalena Marsovszky - akinek munkásságát Gregor Mayeréhez hasonlóan a Magyar Nemzet kimerítően dokumentálta az elmúlt években - gondosan ügyel arra, hogy a magyar jobboldalról beszélve minél több hitleri időkhöz kötött terminológiát használjon, mint például a "völkisch" (nemzeti) szót. Marsovszky az MTA-ban "szélsőségkutató", aki a német sajtóban felbecsülhetetlen szolgálatot tesz azoknak, akik hivatkozási alapot keresnek arra, hogy a magyar jobboldal karanténba zárandóan náci.

Marsovszky elmondja, a Fidesz, amely megszerezheti a rettegést okozó kétharmados győzelmet, "együttműködik" a Jobbikkal, hogy "terveit megvalósítsa". Az a tény, hogy a "völkisch" Fidesz az MSZP-t nevezi szélsőségesnek, az "a Fidesz strukturális antiszemitizmusával" magyarázandó. Az MSZP ugyanis vegytiszta szociáldemokrata párt, de, folytatódik a kissé nehezen követhető érvelés, "a völkisch felfogás szerint még a nyugati liberalizmus is a 'népi közösség' /Volksgemeinschaft/ 'zsidók általi aláásása'", írja Marsovszky, aki arra nem tér ki, vajon a szocdemeknek mi közük a liberalizmushoz.

Az interjú azzal folytatódik, hogy Gyurcsány volt miniszterelnök szociáldemokrata, viszont a "völkischek" szemében ő, Gyurcsány, valamint a szociálliberális értelmiség, mint Kertész Imre, Esterházy Péter vagy György Konrád, főellenség és a "patkányhoz" hasonlatos.

De ez sem elég: A Fidesz-közeli Hír TV az MTV székházát megrohamozó "völkisch" horda gyújtogatását "forradalomnak" nevezte és Balog Zoltán (Marsovszkynál Balogh), az Országgyűlés Emberjogi Bizottságának elnöke 2008-ban Embervadászat utasításra című kiadványában azt merészelte állítani, hogy Gyurcsány parancsára történtek azok a rendőri támadások, amelyekről Marsovszky egyébként nem ejt szót.

A Fideszt sokan egy "Jobbik light"-nak tekintik, mondja. Az utóbbi pártot, állítja Marsovszky, Stumpf István korábbi kancelláriaminiszter találta ki.

Marsovszky asszony máshol is nyilatkozott arról, hogy mi várható itt a Fidesz-uralom nyomán. Mint például a Lottában, az észak-rajna-vesztfáliai antifasiszta kiadvány tavaly őszi számában, ahol azt mondta, "Több Fidesz-politikus antiszemita mellékjelentésű ellentétpárokkal operál, mint 'jó-rossz', 'világos-sötét', 'angyal-sátán'." (!)

A 3 teljes folyóiratoldalra kiterjedő, Magyarország már most iszonyatos, rasszista jelenét felfestő interjúból csak az az információ hiányzik, hogy ki van most kormányon. Illetőleg az interjú végén az áll - nyilván az olvasók jobb tájékoztatására -, hogy tavaly február 11-én a Vér és Becsület Hungaria egyesület kifejezetten a magyar és német csapatok 2. világháborús jó együttműködésére emlékezett a Várban a Hősök terén "egy olyan kerületben, amelyet a Fidesz irányít, és amelynek polgármestere, Nagy Tamás Gábor". És, olvashatók az interjú zárószavai: a polgármester "jelképesen meghajolt azok előtt, akik 'bajtársaikért és hazájukért hoztak áldozatot'"

A beszélgetés a magyargyűlölettől sugárzó Tőről metszett magyarok címet kapta. Ha ugyanez a jelző egy jobboldali médiumban más etnikumot minősítene, akkor több tucat idegen nyelvű cikkel indulna elítélő hadjárat azzal a felhanggal, hogy egy "Fidesz-lap" végérvényesen bizonyította anti-...-át. A három pont helyére mindenki behelyettesítheti tippjét.

A külpolitikai portál a Marsovszky-interjú másnapján saját tudósításban ír ugyancsak igen terjedelmesen a Duna-stratégiáról. Ennek bevezetőjében - már Marsovszky nyomán - figyelmeztet arra, hogy "tavasszal komoly feszültségekre kerülhet sor Kelet-Európában: az áprilisi parlamenti választások révén Magyarországon előreláthatólag agresszíven 'völkisch' antiszemita színezetű, tekintélyelvű kormány kerül hatalomra". Amely állítást a cikk végén nyomatékkal megismétli: "Az a tény, hogy Berlin Magyarországot választotta junior társként a Duna-stratégia és egyéb hegemón tervei keresztülvitelére, idén tavasztól súlyos feszültséget kelthet Kelet-Európában". A cikk hozzáteszi: a kormányra kerülésre váró Fidesz "agresszív 'völkisch' politikát képvisel, amely nem csak a szomszédos államokban élő magyar nyelvű kisebbségeket monopolizálja 'külföldi magyarokként', de magában az országon belül is mély árkokat ás ki, és végül antiszemita zöngékkel hívja fel magára a figyelmet..."

A Fidesz-kormánynak nemzetközileg "megágyazó" cikkeket végeláthatatlanul idézhetnénk.

Kanada vezető és naponta egy millió példányban megjelenő lapja, a Globe and Mail január 22-i számában arról ír, hogy a magyar romák az életükért rettegnek, Kanadába áramlanak, mert az áprilisi választások után visszatérhetnek a cigányölések. "A választások győztese várhatóan a középjobboldali Fidesz lesz, amelynek vezetői nem igen sietnek bírálni azon tagjaikat, akik a szélsőjobbhoz kapcsolódnak, vagy antiszemita, illetve romaellenes kijelentéseket tesznek."

De ugyanebben a hangnemben ír osztrák kiadványokban Karl Pfeiffer és - a tényekkel jóval óvatosabban bánva - Paul Lendvai, illetőleg elsősorban brit kiadványokban, még Lendvainál is óvatosabban, Adam LeBor, aki számos tudósítótársával a rendszerváltás óta éli rettegésben életét Budapesten - elsősorban jobbközép kormányok idején.

Martonyi János a Magyar Nemzetnek tavaly karácsony előtt adott interjújában azt mondta, "az elmúlt húsz év során is - nagyon sok torzítás, hamis, alaptalan tény terjeng a Fideszről, illetve a polgári jobbközép pártokról. A mi feladatunk, hogy ezeket megcáfoljuk és elmondjuk a valóságot, és ezt el kell mondani sokszor. Nemcsak a sajtóban, hanem az embereknek is, én most ezért találkoztam több tucat emberrel az amerikai adminisztrációban. A hamis tényeket ugyanis ki kell igazítani. Amerikai látogatásom után azt azonban elmondhatom, hogy a Fideszről alkotott kép lényegesen jobb, mint amit mi itthon hiszünk."

Kár, hogy Martonyi János külügyminisztersége idején éppen annak ellenkezője történt, mint amit a Magyar Nemzetben fejtett ki. És az is, hogy a nyugati közvélemény ma sem olvashat szinte egyetlen sort sem fideszes vezetőktől, még a legsúlyosabb vádak cáfolatát sem. A hamis tényeket senki nem igazítja ki. Akkor Patagóniától Voralbergig honnan tudnák, hogy az, amit olvasnak, nem igaz?

A volt külügyminiszter és államtitkára, Németh Zsolt idején a külügyminisztérium egyetlen hamis tényt vagy vádat nem utasított vissza a külföldi lapokban.

Hogy mit kellene tenni, nyilván megoszlanak a vélemények. Vannak, akik szerint a megtámadottat jó magatartással kellene kiengesztelni.

A szélsőségesen középszerű és egyénekű Solymosi Frigyes is ezt javasolta legutóbb szellemileg komfortos otthonában, a Népszabadságban, január 26-án Magyarország külföldi megítéléséről címmel megjelent írásában, amelynek lényege tulajdonképpen: vessünk Sacher-tortát a krokodilnak, mert attól elvásik a foga és így leszokik a húsevésről.

Csakhogy a tétel hamisságának bizonyítására, vagyis arra, hogy a tudósítók természete a tényektől függetlenül változatlan (tisztelet az olyan kivételeknek, mint a BBC budapesti tudósítójának, Nick Thorp-nak és néhány társának) csupán elő kell venni akár a felsoroltak, akár a többi, korábbi budapesti tudósítók cikkeit az Antall- és Orbán-kormány idejéből. Egyetlen példa: a balliberális Libération című francia lap korábbi tudósítója, Florence LaBruyere egyike volt, aki Orbán Viktor akkori miniszterelnököt összehozta a nácikkal, Hitlerrel és a többi szokásossal. Amikor Várkonyi Tibor az akkori Magyar Hírlapban ismertette a cikket, elhallgatva a tudósítás súlyos "tévedéseit", elfelejtette megemlíteni, hogy LaBruyere tudósításában ő, Várkonyi, a megnevezett forrás szerepét is betöltötte.

A másik stratégia a mai világ messze legbölcsebb politikusának, Lí Kuan Júnak, Szingapúr mentor-miniszterelnökének a nevéhez fűződik, aki minden egyes alaptalan vádra akkori kormánya tagjaival válaszoltatott vagy maga fogalmazta meg válaszát. Amelyik lap nem közölte a helyreigazítást, annak szingapúri terjesztését erősen csökkentették. Lí totális győzelmet aratott a nyugati sajtó fölött: ma azok tárgyilagosan ismertetik Szingapúr egyedülálló eredményeit.

E két megközelítés között is van élet, amit Románia esete bizonyít.

Ott a legnagyobb pártok vezetői saját nézetükkel szerepelnek a nagy lapok hasábjain, mint Mircea Geoana, az ottani szociáldemokraták első embere, aki legutóbb az International Herald Tribune tavaly október 23-i számának véleményoldalán fejtette ki nézetét. Vezető román politikusoknak rendszeres kapcsolatuk van az ottani külföldi tudósítókkal: közöttük éppen annyira megvannak magukhoz édesgetett embereik, mint itt a jelenlegi kormánynak.

Az pedig elképzelhetetlen lenne, hogy az ellenérdekelt párt vezetője ne tartana nemzetközi sajtótájékoztatót olyan, Bukarestben ma elő nem forduló esetben, mint ami nálunk történt Gyurcsány volt miniszterelnök rendőrsége részéről 2006. október 23-án Budapesten.

Nyilvánvaló, a sajátos magyar helyzet sajátos stratégiát követelne.

Ha az említett Lí Kuan Jú-nak kellene tanácsot adni, a rá jellemző módon megvizsgálná az itteni helyzetet, az erőviszonyokat, és azt, hogy a világban eddig mi vált be leginkább. Lehet, hogy ennek alapján egy kopernikuszi fordulat megtételét javasolná, Tito, a volt jugoszláv vezető könyvéből kitépett lappal: a hidegháború idején az ő kegyeiért egyformán versengett Kelet és Nyugat.

Talán azt javasolná: ha a magyar vezetésbe a szövetségesek sajtója ismét belerúg, ne azzal feleljen, hogy ismételten kinyilvánítja atlanti hűségét, hanem azzal, hogy zárt ajtók mögött adja tudtára azoknak, akiknek megfelelő befolyásuk van: aktívabban kereshetünk Keleten is befektetőket és partnereket, ha végre nem veszik tudomásul: nyugati hűségünk fejében hasonlót várunk cserébe.

Ami a Kelet sajtóját illeti, ha írnak rólunk, nem rágalmaznak. Miért?

Forrás: "Magyar Élet" (Észak-Amerika legnagyobb magyar nyelvű hetilapja)