Fél-elem - félelem

Ádám egyedül ült és tudta, hogy azért derült az idő, mert ő derűs, azért borús, mert ő borús. Unatkozott. Kért egy feleséget.
Elgondolhatta volna maga is, de akkor tudta volna, hogy ez azért van, mert ezt ő gondolta, és ez így nem lett volna az igazi, csak illúzió.
A Teremtő elaltatta és megteremtette Évát.
A férfiban a két kundalini kígyó /értelem és érzelem/, mint kettős spirál fordítva indul mint a nőben /ezért fordított a csakrák forgása is/.
A szívcsakrát a férfinál az érzelem, a nőnél az értelem uralja...
Ádám azóta is alszik.
A bűnbe esés nem a tudás, hanem a jó és a rossz tudása /minősítés/ miatt volt, és nem kígyó, hanem az előbb említett kundalini kígyók /érzelem, értelem/ közreműködésével.

A kiűzetéssel - az egység, az egész szétválásával /jóra és rosszra, stb./ megjelenik a fél-elem, a félelem.

Amíg tudjuk, hogy minden belőlünk indul, addig nincsenek véletlenek.
Elindítjuk az ok-okozati folyamatokat, aztán elalszunk, és elfeledkezünk az egészről.
Találkozunk a véletlennek tűnő folyamatokkal, és jónak-rossznak minősítjük őket.

A bűnbe esést úgy tudjuk visszafordítani /feljebb ébredni!/, ha nem minősítünk /nem ítélünk, hogy ne ítéltessünk, azaz nem teremtünk magunknak karmát.