Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban,
kincsben, ahol sötét van,
ahol fény ég,
nincs oly magasság,
nincs oly mélység,
amiben benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Nagyon szeretem ezt a verset. Véletlenül találtam ide, de jó volt újra olvasni... és örülök, hogy Másnak is tetszik!
Üdv,
Tiberius Gallus
Sokunknak kellene Wass Albertet olvasni. Hihetetlen élmény! Minden írása számomra tartást és erőt ad.
Gyönyörű vers, mély gondolatok...
Sillye Jenő is megzenésítette.
úgy talán még szebb.:)
Megjegyzés küldése