Wass Albert: Látható az Isten

Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban,
kincsben, ahol sötét van,
ahol fény ég,
nincs oly magasság,
nincs oly mélység,
amiben benne nincsen.

Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon szeretem ezt a verset. Véletlenül találtam ide, de jó volt újra olvasni... és örülök, hogy Másnak is tetszik!

Üdv,
Tiberius Gallus

Babóca írta...

Sokunknak kellene Wass Albertet olvasni. Hihetetlen élmény! Minden írása számomra tartást és erőt ad.

Gémes írta...

Gyönyörű vers, mély gondolatok...
Sillye Jenő is megzenésítette.
úgy talán még szebb.:)