Öt elem praxis

Külső ági harcművészet - a gyakorlót érő külső hatásokkal dolgozik.
Öt állat stílusa: Sárkány, Tibris, Daru, Leopárt, Kígyó

Sárkányelv: a "szabad elmozdulás elve"
Jogom van nem fejjel nekimenni a falnak, illetve a fejemnek jövő tégla elől is elhajolhatok. A Sárkány-elv a Jupiterrel analóg dolog, illetőleg a fa elemmel.

Tigriselv: "az elpusztíthatatlanságnak vagy a tartásnak az elve"
Ha az első /sárkány/ el nem jön be, vagyis nem tudok félrelépni a probléma elől. Ez a jogos bántódásnak az elviselése: ha valóban okkal megkaptam valakitől a magamét, akkor legyen olyan tartás bennem, hogy el tudjam viselni.
A Tigris-elv a fém elemmel és a Vénusz bolygóval analóg.

Daruelv: "az egyensúly megtartásának elve"
Amikor úgy érzem, hogy engem jogtalanul ér a probléma, akkor az egyensúlyomból nem engedem magam kibillenteni.

Ez az első három elv a belépő ahhoz, hogy valaki azt mondhassa, hogy ő egy olyan praxissal foglalkozik, ami a hagyományt célozza, ami őt szellemi fejlődésében előreviszi. Ha valaki ezt a hármat meg tudja egymástól különböztetni, tudja, adott helyzetben melyiket kell alkalmazni, az eljutott odáig, hogy a külvilágot el tudja viselni.
Ez az első három elv arra való, hogy a felém jövő dolgokkal valahogy el tudjak bánni.

Leopárd-elv: "a rugalmasan használt erő elve"
Ha két lépés helyem van, akkor kettőt lépek. Ha egy, akkor egyet, ha három, akkor viszont hármat. Tehát ez az optimális mértékű kifelé hatásnak az elve. Amennyiben én egy tigrises hozzáállással akarnék kifelé hatni, tehát ezt az elvet nem arra használnám, hogy én megállok a külvilággal szemben, akkor én lennék az agresszív. A leopárd-elv arról szól, hogy nem olyan betonjelleggel megy neki valaki a világnak, mint ahogy egy tigris menne neki, hanem pontosan tudom azt, hogy egy adott helyzetben mekkora lépést kell tennem valamilyen irányba.
A leopárd-elv már egy kifelé ható dolog.

Kígyó-elv: "az illúzió tana"
Az egész világ egy álom, annak az álma, aki átéli. Az illúzió nem azt jelenti, hogy ez a dolog nincs itt, hanem azt, hogy amilyen én belül vagyok, és amire nekem szükségem van a saját továbbfejlődésem érdekében, az fog megjelenni körülöttem a világban, és ezeket a jeleneteket kell nekem átélnem. Ettől illúzió.
Ugyanaz a dolog két különböző szemszögbőlnézve nem ugyanolyan. Nincsn objektivitás, erről szól a kígyó-elv. Csak és kizárólag szubjektivitás van.
Nagy gondolati felszabadultság kell ahhoz, hogy valaki ezt jól használja. A lényeg az, hogy megértsük azt a bizonyos "hagyd a karmát, a karmára" című mondást, tudjuk azt, hogy aminek meg kell történnie, az úgyis meg fog történni.
A teremtéstan nem ismeri a véletlen fogalmát.
Két dolog van. Az egyik, hogy az ember elkezd szembenézni életének eseményeivel, és aztán azt mondja: nem, inkább legyen csak véletlen, mert ez borzasztó. És akkor végülis visszahintázom abba a langyos vízbe, amiben már teljesen jól elvagyok, már megszoktam, nincsen semmiféle inspiráció, hogy az én problémámnak a valódi gyökerét megtaláljam, illetve a valódi megoldásokat megtaláljam.
A másik lehetőség az, hogy az ember komolyan elgondolkozik azon, hogy márpedig ha nincsen véletlen, akkor tulajdonképpen az életem összes létező eseménye egy nagyon gondosan megcélzott, felépített dolog.