Harcok a nápolyi trónért
Lajos, trónra lépése után támogatta öccse András herceg nápolyi királlyá választását. András felesége, a nápolyi Johanna, aki magának akarta a trónt megtartani, hallgatólagos támogatásával meggyilkoltatta férjét. Lajos magyar király ezt nem hagyhatta megtorlás nélkül, és Nápoly ellen 1347-ben hadjáratot indított.Aversaban, öccse meggyilkotatásának színhelyén kivégeztette a feltételezett, Durazzói Károly herceget és a fölbujtót, a többi herceget pedig túszként Magyarországra küldte el, ahol Visegrádon "tiszteletben és bőven részesültek mindenben, mint a királyi felség rokonaihoz illik." Miután kitört a pestis-járvány Itáliában és átterjedt Magyarországra is, a király hazatért és Laczkfi István erdélyi vajdát, Nápoly kormányzójává nevezte ki.
1350-ben a nyugati zsoldosok és Johanna hívei fellázadtak a magyar uralom ellen és Lajos király újra visszatért hadserege élén. Ő maga járt élen a harcokban, "éljen Magyarország" felkiáltással vezette vitézeit ostromra.
Eközben súlyos sebesülést is szerzett. Nápoly ismét az övé lett, de belátta, hogy a nép és a pápa akarata ellenében nem tudja azt megtartani. 1352-ben kibékült Johannával és a nápolyi királyságot visszaadta a pápának, de fenntartotta jogát a nápolyi trónra.
Dalmácia visszaszerzése
Nagyobb sikerrel járt Dalmácia visszavétele, amely Kálmán király óta Magyarországhoz tartozott. Mintegy kétévi hadviselés után, az 1358-as zárai békében Velence lemondani kényszerült a dalmát városokról és a szigetekről. Lajos felségjoga kiterjedt Raguzára is, miáltal meg volt a lehetőség a magyar királyok tengeri hatalmának kiépítésére.
Lajos tervét, hogy a Magyarországtól délre eső államokat újra fennhatósága alá hajtsa és római katolikussá tegye őket, csak részben tudta véghezvinni. Bár hódító hadjáratai következtében Horvátország, Bosznia, Szerbia, Bolgárország, Havasalföld mind elismerték Magyarország királyának fennhatóságát, de az erőszakos hittérítéssel sok elégedetlenséget szült.
Lajos király úgy vélte, hogy csak a római katolikus vallásban egyesített népek képesek megvédeni a keresztény világot, az Ázsiából Európába átjött török nép ellen. Első betörő csapataikat 1366-ban Nikápolynál le is győzte.
Még 1345-46-ban a székely ispán és az erdélyi vajda vezetésével indított hadjárat magyar győzelmet hozott a tatárok fölött, akiket saját területükön támadtak meg. Akkor Moldova és a Fekete-tenger északi partvidéke tartozott a tatárokhoz (arany hordához).1378-ban Velence ellenében indított háborúja, amelyben olasz államokkal szövetkezett (Padova, Genova...) látványos győzelemmel zárult. A torinoi békében Magyarország megtartotta jogát Dalmáciára, és kereskedelmi kedvezményt kapott a velencei köztársaság területén. A nápolyi trón kérdése is megoldódott. Még 1364-ben fogadta udvarába a nápolyi trón egyik várományosát, a "Kis" nek nevezett Károly herceget. Őrá ruházta át trónigényét, amelyet az Avignonból Rómába visszatért pápa is elismert.
A lengyel trón elnyerése
Lajos király nagybátyját, III. Kázmér lengyel királyt nagyszámú hadsereggel segítette a litvánok ellen, akik Galicia birtoka miatt kerültek összeütközésbe Lengyelországgal. Lajos csapataival szövetségben sikerült megadásra kényszeríteni a pogány litvánokat, akik hajlandónak mutatkoztak a kereszténység felvételére.
III. Kázmér 1370-ben örökös nélkül halt meg. Lajos egy régebbi szerződés révén trónörökösi joggal rendelkezett, és ezt a lengyelek örömmel el is fogadták. Igy jött létre a 'perszonál únió' Magyarország és Lengyelország között.
Mivel neki fiú utóda nem volt, gondoskodnia kellett arról, hogy leányai trónigényét elfogadják a lengyel főurak. Kassán egyeztek meg a leányág örökösödési jogáról, és ennek ellentételezéseként a lengyel adózás mértékét képletesen két garasra szállította le a király.
Az ősiség törvénye Lajos nem csak a külpolitikában jeleskedett, de belpolitikájában is nagyjelentőségű intézkedéseket foganatosított meg.
1351-ben az országgyűlés megerősítette II. András 1222-es Aranybulláját azzal a változtatással, mely szerint az ősi nemesi birtok fiúgyermek nélkül szálljon a legközelebbi rokonra és azok leszármazottaira. Ha ez a sor megszakadna, a birtok visszaszáll a királyra illetve a Szent Koronára, mint minden birtok és hatalom tulajdonosára. A király így akart gátat szabni a nemesség elszegényedésének, és az ország védelmi képessége meggyengülésének.
Ez az ősiség törvény lett az alapja a rendi alkotmánynak, amely 1848-ig érvényben volt.
A jobbágyság a súlyos adóterhek ellensúlyozásául megkapta a szabad költözködés jogát és fellebbezési jogot az úriszéktől a királyi udvarhoz.
A polgárok, érdekeik védelmében céhekbe tömörülhettek és külön kiváltságokat kaptak a királytól.A kereskedelem számára jó pénzeket veretett, amivel biztosította a tartós fejlődést. Személyesen utazta be az országot, hogy a törvények betartását ílymódon is ellenőrizze.
A szellemi gyarapodás érdekében nagy pártfogója volt a művészeteknek, ennek kiemelkedő példája a gyönyörű kassai székesegyház építtetése. De más templomokat is építtetett, kolostorokat alapított, sőt nevéhez fűződik hazánk első egyetemének a pécsinek az alapítása 1367-ben. Ezzel olyan egyetemeket előzött meg Európában mint a németek heidelbergi, bonni, tübingeni és kölni, vagy a brittek cambridgei, a svédek uppsalai és a spanyolok toledói egyetemei. Igaz, a prágai, krakkói és bécsi egyetemek alapításai néhány évvel korábbiak.
Lajos király méltán kapta a "Nagy" előnevet, mert uralkodása alatt Magyarország határait olyannnyira terjesztette ki, hogy három tenger mosta partjait a Keleti- Adriai, és Fekete-tenger. Ezt a dicsőséges időszakot így énekelte meg Petőfi Sándor:
"Nagy volt hajdan a magyar,
Nagy volt hatalma, birtoka
Magyar tenger vizében húnyt el,
Észak, kelet s dél hulló csillaga."
De nemcsak ezért volt nagy, hanem mert az országban jólét volt, törvényes rend és béke uralkodott.
Betelepülések A XIV. században Magyarország népességét történészeink 3,5-4 millióra becsülik. Ebből a magyarság 80%-os részarányával (Horvát-Szlavonország nélkül véve) kellő erővel és súllyal töltötte be a Kárpát medencét. Etnikai fölényét biztosan megőrizte annak ellenére is, hogy a bevándorlások tovább folytatódtak.
Északon a lengyelek, morvák és Szlavóniából szlavónok települtek be, akikből évszázadokkal később a mai szlovákság alakult ki. Folytatódott az Északkeleti-Kárpátok tájain a ruténok beszivárgása, és a déli Kárpátokban a Balkánról felnyomuló románok betelepülése. A Fogarasok nyugati vidékén öt településükről tudunk. Nyugatról főleg német kereskedők és kézművesek érkeztek, akikkel a mezővárosok erősödtek.
Kultúrtörténeti emlékek
A gótikus aacheni dóm magyarkápolnája (balról), miután leégett,barokk stílusban épült újjá.Nagy Lajos király európai kapcsolatainak máig híres dokumentuma az aacheni dóm 1367-ben épült magyar kápolnája, amelyben t.k. Szent István, Szent Imre, Szent Adalbert és Szent László szobrai láthatók.
A kápolna homlokzatán "Fundata Lodevico Primo, Rege Hungariae" olvasható. Aachen híres zarándokhely volt abban az időben, ahová a magyarok rendszeresen (gyalogosan) zarándokoltak el. Ez a szép szokás még ma is él, ha nem is gyalogosan jönnek a mai zarándokok. A dóm kincstára számtalan magyar királyi ereklyét őriz.
A Mariazell-i Madonna
Nagy Lajos támogatásának köszönhető, hogy Mariazell messzeföldön híressé vált.
A törökön aratott győzelme után felújíttatta a templomot és megajándékozta azt egy Madonna képpel, amely ma is ott látható. Művelődéstörténeti érték ebből az időből a Képes Krónika, amelynek szövege XIV-századbeli kompozíció, miniatűr képei hűen tükrözik a kor viseletét, fegyverzetét. Küküllei János Krónikája Nagy Lajos tetteit meséli el. A kor igényességéről tanuskodik a Nekcsei Biblia, az Anjou Lengendárium, a korszak egyik csodálatos alkotása, amely a Vatikánban található.
www.naput.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése