Born Gergely: Mária országa (1. rész)

A Kárpát-medence szent helyei

„Azért olyan szép a világ,mert a szíve Magyarország.”
népdal

Kevés olyan hely van szerte e világon, mint a Kárpát-medence. Hegyek karéja által óvott termékeny föld, mely a legősibb idők óta lakott és többszörös hullámban benépesítője Európának, sőt Ázsiának. Az élethez minden szükségessel rendelkező, az önellátást biztosító szerves, teljes egész. A szárba szökkenőt nemesítő, a reá leselkedő erőket tompító, a teremtő erőket befogadó anyai öl. A gyógyító erők és vizek földje, hiszen sehol annyi gyógyforrás nem fakad, mint itt. Szorgalmas kozmikus kísérőnkön, a Holdon egyetlen földi tájnak van pontos megfelelője: a Duna-Tisza közének. Szentföld. Ha a dalai láma Magyarországra látogat, feltétlenül felkeresi Dobogókőt a Pilisben, mert Őszentsége tudja, hogy itt rejtőzik a Föld áldott szíve. Az élet utolsó menedéke: Mária országa, benne Krisztus népével.Földünk megmentő után kiált! Óriási a felelősségünk, különösen nekünk magyaroknak, az előbb elmondottak miatt. Egy természet- és szellemközelibb, azaz egy esszenciálisabb életre kell áttérnünk, így talán elkerülhető a pusztulás. Ehhez azonban ismernünk kell éltető anyánk, a Föld működését. Tudnunk kell, hogy ez a működés: szentség! A baj talán még orvosolható és ehhez szent helyeink nyújthatnak segítséget. A megszentelt helyen és időben végzett szent cselekedet még helyreállíthatja a felbomlott harmóniát. Talán……. A hívó, cselekvésre sarkalló hang már évek óta hallható annak, akinek van füle a hallásra. Most már rajtunk a sor, ezért íródott e tanulmány.Ha a Kárpát-medence működéséről valami érdemlegeset szeretnénk megtudni, mindenképp címerábránk tanulmányozásával kell kezdeni, hiszen ez sűrítve tartalmazza mindazon tudnivalót, ami témánkkal kapcsolatos.

Célszerűbbnek látszik azonban a heraldikailag nem teljesen pontos, „hivatalos” változathoz fordulni, hanem egy olyan közegben megfogalmazotthoz, amely hordozója még a teljességet megcélzó ősi képírási sajátosságoknak. Erre pásztorművészetünk kiváló példákat kínál.

Nézzük tehát, mit is olvashatunk ki egy ilyen címerrajzolatból? Kezdjük legfelül, a szellemiség szintjén, és kezdjük a legfontosabbal, vagyis azzal, hogy a Kárpát-medence működése és működtetése szorosan kapcsolódik a Magyar Szent Koronához. Ami azt jelenti, hogy királysággal állunk szemben. Mégpedig nem elsősorban társadalmi berendezkedés szerint, hanem üdvtörténeti szempontból, ugyanis e koronát láthatóan a fény működteti, minthogy a fénymagocskák képjelei jól láthatók rajta (ezért egyedülálló e királyság az európai történelemben). Hogy kitől ered ez az örök királyság, pontosan lehet tudni: Atillától.
Ezt egyértelműen közli a hagyomány, amikor leírja, hogy ő adott örök koronát, örök királyságot és országot e nemzetnek. Őtőle, mint forrástól indul tehát egy folytonos, egyszerre időbeli és időtlen, hullámzó természetű élő-éltető, e hazát működtető energiafolyam (az Atilla név jelentése: folyó).

De van e hazának és nemzetnek egy örökös királynéja is: Szűz Mária Boldogasszony személyében. Ezt a kapcsolatot erősíti meg halálos ágyán Szent István király, mikor a Szent Korona képében felajánlja e hazát Szűz Máriának. Ettől a pillanattól lehet tudni, hogy a Kárpát-medence működésrendje és a Szent Korona működésrendje egylényegű, ami azt is jelenti, hogy az ország egységének megbontásához „elegendő” a Szent Korona egységét megbontani!
A második fontos tudnivaló az, hogy ez a működés: emberszabású és emberléptékű. Azaz személyes arculatú, sőt maga is személy (hasonlóan a Szent Koronához)! Ez azt jelenti, hogy ami eddig személytelen volt, az ettől fogva jó eséllyel személyessé válik, legmagasabb szintjén abszolút személlyé!
Ha a szellemiség szintjéről (fej) a lelkiségére (törzs) térünk át, láthatjuk, hogy a legmeghatározóbb sajátosság itt a hullámzás(!), vagyis az energia-természet. Ennek, mint láthattuk, szintén Atilla a forrása, Ő ölt testet ilyen formán a folyók hullámzásában és az Árpád-sávokban is (baloldal), hiszen Álmos élete épp e folyammal indul (Emese álma) és Árpádék épp erre az örökségre hivatkozva érkeznek e hazába. A másik fél részben a szokásos hármas halmon álló kettős kereszt látható. A hármas halom maga is szépen „beszél” a hullámzásról mind képi, mind nyelvi úton, hármasságával pedig az atillai örökséget idézi ( hármas koporsó ). De utal a feltámadásra éppúgy, mint Boldogasszonyunkra is (miképp e jel a szumír ékjelek között is ennek megfelelő jelentésű), míg a kettős kereszt az eget a földdel összekötő életfára vagy/és az egyetlen Istenre….
A jobb-bal kettősség – mint a lelkiség jellegzetes megnyilvánulása – szakrális földrajzi működésünkben szintén tetten érhető. Hagyományunk számon tartja azt a sajátosságot, hogy a Kárpát-medence újabb és újabb hullámban(!) történő elfoglalása/visszafoglalása mindig két ágban valósult: egy fehér és egy fekete ágban. Szakrális földrajzi vonatkozásban ennek megfelelően beszélhetünk Fehér-, vagy Felső-Magyarországról és Fekete-, vagy Alsó-Magyarországról. Az előbbi pólusa ennek megfelelően Fehérvár lesz (a PiLiSben!), az utóbbié pedig – sejtésünk szerint – Csíksomlyó, amely valóban a befogadó típusú erők központja, hiszen ősi Boldogasszony-kegyhelyünk (de napvárta-helyünk is). Ez a sajátos kétpólusú szerkezet tovább pontosítható, de erről majd később szólunk. E két pólus együtt már eleve a teljességet feltételezi, de ez a teljesség más vonatkozásban is valósul. Ha a Kárpát-medence formai analógiáit vesszük sorba, a következőket mondhatjuk. Először is egy emberi koponyára/agyra emlékeztet. Ekkor tehát a szellemi működés szintjéről beszélünk. Másodszor, ha a képét kilencven fokkal elfordítjuk, egy emberi szív néz velünk szembe, ami azt is jelenti, hogy a lélek szintjén járunk. Azonban e kettő földrajzilag egyetlen helyhez köthető: a Pilishez! A pilis szó régi magyar jelentése ugyanis fejtető, és ennek a Pilisnek a közepén található Dobogókő! Ez arra utal, hogy működésének/működtetésének kulcsa az értelmi-szellemi és szívbéli szerelem-erők összekapcsolása, ami viszont földrajzilag kizárólag itt valósítható, természetesen az egész világ üdvére. A harmadik formai megfelelést részint középkori térképek, részint saját néphagyományunk örökítette tovább. Ezek szerint a Kárpát-medence Mária öle vagy méhe! Itt már a testi működés szintjén járunk, mégpedig a testet öltött ige működésén! Hiszen itt épp az a hármasság bontakozott ki az előbb, amelynek harmónikus együttműködése a teljessé válás kulcsa. A teljessé lett, azaz a metafizikai megvalósulásban végigvitt test elnyeri eredeti fényből-valóságát. A Szentlélek templomává lesz. Ez a fénytest vagy örök test (örök királyság/fénykirályság) az a templom, amelyre Krisztus Urunk is utal a felépítés három napjával kapcsolatban, ugyanis ez az a test, amely képes a feltámadásra, s amelynek forrása Boldogasszonyunkban van. Van a Kárpát-medencének még egy formai analógiája: a magyar cipó! Vagyis a kenyér. A kenyérről pedig tudvalévő, hogy az Úr Krisztus élő teste. E test itt a nemzet és az ország is. Talán ezért nincs (még) testisége címerábránknak. De ami szétdaraboltatott, előbb-utóbb – ha érdemes rá(!) – feltámad!

Ezért soha ne feledjük: a Kárpát-medence Mária országa! /Ország szavunk régiesen urszágnak íródott, ennek jelentése pedig lehet az Úr teste, minthogy a szumír és egyiptomi hagyományban is a „szah/u/”, „szag” egyik értelme: örök test vagy fénytest, ennek asztrális megfelelője pedig az az Orion csillagkép, melyet a Közel-Keleten Óriás vagy Nimród néven tartottak számon! Ő a föld első királya volt, aki az égből, a csillagok közül kapott koronát és a magyarok ősatyjaként tartják számon!
(A Pilisben az Orion-öv három csillagának megfelelői között ott találjuk a Szakó-hegyet!) Általa vissza is tértünk Atillához, működésrendünk forrásához…. Az ő mitikus visszatérő alakja Csaba királyfi, aki népét háromszor segíti meg, hogy negyedszer, az utolsó nagy csatában, csillagösvényen érkezve, csillagserege élén végképp legyőzze a sötétség erőit./

A SZENT HELYEK ÁLTALÁNOS MŰKÖDÉSE
A szent helyek működése három szinten zajlik. Először is, van egy földi-fizikai arculat, amely a magasabb metafizikai erők levetülése. Ez maga is három tényezőből áll: a hely fizikai jellegzetességeiből, a működés térbeli és időbeli rendjéből és a szent helyet működtető ember(ek) rituális cselekedeteiből.
Másodszor létezik egy szellemi arculat, a szent hely spirituális lényege, amit nevezhetünk a hely szellemének is, aki/ami maga is három megnyilvánulással bír (szellemi, lelki és testi szinten). Emellett minden szent hely nem csak önmagában teljesség, hanem kiveszi szerepét mind az adott nagyobb tájegység, mind a Kárpát-medence, mind pedig az egész Föld szakrális működéséből, azaz a szent helyek hierarchikus elrendeződést mutatnak, amire számos hagyomány utal.
Harmadszor, találunk egy olyan „közvetítő közeget”, melyen keresztül a szellemiség fokozatosan formát ölthet, vagyis itt a lelki arculattal állunk szemben. Konkrétabban: az eddig vizsgált szent helyek és szakrális szerepű építmények jellemző módon a nem-homogén természetű tér kitüntetett pontjaira épültek. A tájban (a Földet körülölelve) egy egyszerre több szinten működő, minőséggel jellemezhető erőmintázat nyilvánul meg, melynek egyik legfontosabb sajátossága az élő minőségre oly jellemző lüktetés (pulzáció).
A mintázat alapszerkezete a csomópontok (erőközpontok) és az őket összekötő erővonalak rendszere. Ez az alapszerkezet legalább három léptékben, egymással minden valószínűség szerint kölcsönhatásban működik. E raszterhálós erőhatások egyik része már egyetlen ember által is irányítható-befolyásolható, minden gondolatunkra és lelki rezdülésünkre annak minőségétől függően, mintázatának és minőségének megváltoztatásával válaszol. E rendszer 12 hálót tartalmaz (melyek közül a legismertebb elem az ún. Hartman-háló), melyek működésének térbeli és időbeli léptéke is (néhány méteres tartomány, közelítőleg napi ciklusosság) a legemberszabásúbbnak és leghétköznapibbnak tekinthető. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ember és világ kapcsolatában a „hétköznapi létszint programozója”, amely minket a legközvetlenebb módon sarkall létminőségünk megváltoztatására (egészségkárosító hatások).
A raszterhálós erőhatások másik nagy csoportja már nem befolyásolható ilyen egyszerű és közvetlen módon. E hálók – a Szent György-, a Mária-, és a Krisztus-hálók (valamint ezek interferenciái, az ún. delej-vonalak) - elsődleges és megszentelt csomópontjai - a szakrális működésben kapnak kiemelkedő szerepet. Ezt mutatja az a tény, hogy szakrális szerepű építményeink közül a halmok, patkó alakú(!) földváraink és a templomok többsége előszeretettel „vonzódik” e hálók csomópontjaihoz. Befolyásolásukhoz már egy nagyobb közösség együttes imádságára (meditációjára) van szükség. Működésük tér- és időbeli léptéke és az eddig elmondottak alapján e hálók az ember és világ kapcsolatában az éves változásrend és a kisebb közösségi létszint programozói. (Jelenlétük vagy éppen hiányuk, pontosabban megjelenésük „kronológiája” pedig talán a Nagy Év precessziós változásrendjével függ össze?!)
Mint látható, e két fenti lépték legjellemzőbb tulajdonsága az, hogy raszterháló (interferencia-háló) szerkezetű. Ezek mellett és felett működik egy olyan erőhatás is, melynek épp az a sajátossága, hogy szerkezete nem ragadható meg ilyen egyértelműséggel, éppen erőteljesen dinamikus jellege folytán. Olyan örvénytérről van szó, mely (nem raszter-) csomópontokba szerveződve nyilvánul meg a raszterhálók felett, mintegy beforgatva őket saját örvénylésébe, hogy azután e hálók az egyes, nekik megfelelő létszintekre továbbítsák a kapottakat (és viszont). Biofizikai analógiát tekintve olyan működést kapunk, mely megfelel az emberi csakrák és meridiánok rendszerének. Az örvényterek és az őket legközvetlenebb módon összekötő, helyenként elágazó szerkezetű és nem szabályos egyenes erővonulatok rendszerünk harmadik, legnagyobb léptékű elemét alkotják, amelyet a legfeltűnőbb formai analógiája okán csillagösvények rendszerének neveztünk el. Működésük tér- és időbeli jellemzőit és befolyásolhatóságuk sajátosságait tekintve ezek a nagyközösségi és a történeti létszint (nemzet) programozói.
A mesterséges szakrális szerepű építmények közül a halmok rendszerei (koncentrikus, pávaszem-alakú, sor elrendezésű halom-rendszerek), nagyobb földváraink, legjelentősebb székesegyházaink és Mária-kegyhelyeink „vonzódnak” csillagösvényeinkhez.De mi érkezik az örvényterek téridő-csatornáin keresztül hozzánk emberekhez? Ha igaz, hogy az örvényterek csatornái létszinteket (dimenziókat) kötnek össze (gondoljunk itt a HaLoM-HuLLáM-SzeLLeM hangalaki megfelelésre!), akkor bármi, ami valamelyik létsíkról felénk tart, vagy innen magasabb létsíkra távozik! Mérhető-érzékelhető mindez? Nos, a válaszunk egyértelműen igenlő. Beazonosítható például, mint valamely bolygóminőség földi tartománya vagy mint valamilyen erőalakzat vagy akár úgy, mint az adott hely szellemi őrzője. De ezzel vissza is csatolódtunk a működés szellemi szintjéhez és egyben a működtetés szellemi kérdéseihez is.

„…AMINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.”
A táj régen útmutatóul szolgált a mennyek országához. A Teremtő akarata valósult benne az ember közvetítése által. Így válhatott a lent fenté, a Föld Paradicsommá. A fenti – azaz égi – világ kétféleképpen jelenik meg földi környezetünkben. Egyrészt a táj formáiban/formálásában ölt testet, másrészt működésében nyilvánul meg. Minthogy e működést az előbbiekben tekintettük át, ezért kezdjük itt a megfelelések kibontását.Mivel egy láthatóan hierarchikus működésrenddel állunk szemben, az összevetés az ugyancsak hierarchikus kozmikus vonatkoztatási rendszerekkel (és a hagyomány által hozzájuk kapcsolt „világfa”-típusokkal) látszik a legkézenfekvőbbnek. Ezek Pap Gábor rendszerezése nyomán a következők:- oLaJ – a mindenség mindenütt jelen lévő „élő” alapszövete- ePeR – („furu”, „burus fa”) – (tengely-) forgás- KőRis, HáRs, éGeR, KöRte – (Nap körüli) keringés- TöLgy („törfa”, „turu”=sámánfa) – (saját) Tejútrendszerünk- NyíR, (jegenye-) NyáR – Nyúl (=szűz) extragalaktikus szuperhalmaz- SzőLő, SziL(va) – „Sűrű” mindenség-„clusterek” (=fürtök)A fentieknek megfelelő működésszintek sorrendben tehát a következők lesznek: - az ember, mint az egész rendszert szertartásaival működtető, nélkülözhetetlen eLeJe működésrendünknek- a 12 közvetlenül irányítható-befolyásolható háló- a Mária-háló, a Krisztus-háló és a Szent György-háló- a csillagösvények rendszere- ez a kozmikus hatás valószínűleg magában a raszterháló-szerkezetben és a csillagösvény-elágazások örvénytereinek függőleges irányú „húzásában” érhető tetten- az egyre sűrűsödő, egymásba épülő raszterhálók rendszerei
Mindezek alapján a szent helyek működésének hierarchiája nagy biztonsággal meghatározható. Legjelentősebb helyeinken nyilvánvalóan az összes működésszint együttes jelenléte lesz a meghatározó, míg a hierarchia alsóbb fokain azok lesznek a dominánsak, amelyek a hozzá tartozó kozmikus működést kapcsolják be.
A forgásterekben voltaképpen két – egymással poláris viszonyban lévő – kozmikus erő találkozik egymással és hoz létre minőségileg magasabb megnyilvánulást. Az egyik a Tejútrendszerünk középpontjából kiáradó teremtő erő, a másik pedig – mint láthattuk -, a Szűz csillagkép irányában elhelyezkedő extragalaktikus szuperhalmaz nyíró hatása. Kettejük találkozása hozza létre lényegében azt az örvénylést, amely azután ezt a minőségileg magasabb megnyilvánulást már egy emberközelibb dimenzió felé tereli, az éves változás keretébe (Állatöv), ott is elsőrendűen az életet tápláló, és önkéntes áldozatával továbbgyarapító Rák téridő-tartomány irányába. Innen osztódik azután a raszterhálók egyre finomabb rendszerein még tovább, az egyes emberig a Teremtő kozmikus parancsa….!
Ami a bolygóminőségek mozgó rendszerét illeti - ami egy jóval kompaktabb és „teremtésközelibb”, ezzel együtt viszont emberközelibb működésszintet képvisel -, ennek is megtalálhatóak változó kiterjedésű földi tartományai, általában egybeesve a szakrális szerepű hálók besűrűsödéseivel. A megtapasztalható és a hagyományok által is gyakran megerősített szakralitás különösen ott erőteljes és kiemelkedő, ahol a Nap princípiumi területét öleli körül a Hold princípiumi területe.
A fenti – égi – világ azonban a fentieknél kézzelfoghatóbban, fogalmazhatnánk úgy: képszerűbben is megjelenik a tájban. Ennek talán legismertebb példája az angliai „glastonburyi Zodiákus”, egy olyan tíz mérföld átmérőjű körben elhelyezkedő földábra rendszer, amelynek körvonalait erdők, utak, dombok és folyómedrek rajzolják ki, pontosan követve égi megfelelőjének 12 állatövi jegysorrendjét. De nyugodtan ide sorolhatjuk az ugyancsak elhíresült perui Nazca-vonalak rendszerét és még a világban számosan megtalálható hasonló földábrát. Az épített halmok gyakran egy-egy csillagot, sőt csillagképet jelenítenek meg. Az előbbi esetben a nevük az árulkodó (például gyakori a Sánta Katával kapcsolatos névképzés a magyar halom neveknél, márpedig Sánta Kata a Sirius, vagyis a Nagy Kutya csillagkép legfényesebb csillagának magyar népi megnevezése), az utóbbiban elrendezésük. Erre is számos külföldi és hazai példa említhető. Hogy csak néhányat említsünk: a gízai nagypiramisok és az Orion-öv csillagainak megfelelése, a Quinche és Cochasqui völgyében (Equador) található, a Göncöl szekere csillagainak pontosan megfelelő halmok, vagy a kétegyházi (Békés m.) Göncöl-szekér alakú halomcsoport (ami az equadori rendszer pontos megfelelője). Természetesen települések, erődítmények vagy ezek láncolata is „ragozódhat” valamilyen égi vagy akár földi(!) mintára, ősképre (például Esztergom, Buda, Debrecen), mint ahogy a természetes formák mögött is gyakran felsejlik valamilyen égi minta. Erre szolgáltat jó példát a Pilis-hegység vagy maga a Kárpát-medence is, mint már láthattuk.