Ha nem tudjuk, mi az, legalább mérjük.
Mivel? Mechanikusan ketyegő, kerek szerkezettel. Lapján számok jelzik, hol is jár pontosan a mutató.
Hogy mit mutat? Azt, hogy hány az óra.
Ki érti? Az emberen kívül semelyik földi lény, sőt, az is csak úgy 7 éves korától.
Aztán a kezdeti rácsodálkozás után a gyermek is megutálja, amikor reggelente hirtelen zakatolásba, csörgésbe kezd.
Akkor már ő sem kérdez rá, hogy minek. Az iskolában már belenevelték a játékszabályokat.
A századelőn a falusi gyereknek még nem volt. Igaz, az apjának se. A kakas kukorékolására keltek. A Napot figyelték, hogy tudják: mikor kell fejni, enni adni az állatoknak. Mikor kell a veteményt meglocsolni, az ételt elkészíteni. Nem is idegeskedték agyonra magukat.
A "munkahely" mindjárt ott volt a kert végében. Nekik nem kellett kerekeken gördülő, zsúfolt szerkezeteken "órákat" utazgatniuk naponta, többségükben csak azért, hog olyat csináljanak, amit nem szeretnek. Hogy az érte kapott pénzen tartósított ételt, ízesített italt vegyenek. Hogy a divat és nem a praktikum diktálta mesterséges alapanyagból készült ruháikat megvehessék.
Minek ezért annyit utazgatni, meg tudjuk csináljuk azt mi magunk is - mondták az öregek.
Mert ők még mertek kérdezni.
Mert ők még mertek a maguk - mi most úgy mondjuk: egyszerű - módján gondolkodni.
Az órára azt mondták: minek? A kakas úgyis tudja az "időt".
De honnan?
A múlt, a jelen és a jövő nem pillanatok sorozataként folyik előre vagy hátra. Az időnek szerkezete van, az emberre mindaz egyidőben hat, ami élete során történt és történni fog. Ez a gondolat már ősidőktől fogva megfogalmazódott az emberekben - l. a mítoszokat és a legendákat.
Az időutazást is el tudjuk már képzelni az egyik irányban:a múltba visszatekintésre már van modell. Ha elfogadjuk, hogy minden pillanat képe fénysebességgel távolodik tőlünk (mivel a fény elektromágneses sugárzás, így anyagi természetű, tehát sebessége nem lépheti túl a fénysebességet), akkor az valahol most is fellelhető a világegyetemben.
Gondolatunkkal túllépve az anyagi világ korlátain (ahol már nem érvényes Einstein állítása, hogy a fénysebességnél nem létezik nagyobb sebesség) ezeket a képeket utól is érhetjük. A benne megfigyelt információval pedig vissza is térhetünk a "jelenbe".
A misztikusok szerint ez akkor következik be, amikor a meditáció során fizikai (anyagi) testünkből kilép az asztráltest (nem anyagi) és korlátok nélkül csatangolni kezd az "időben".
Lehet, hogy mégegy dimenzióval kívülebbre kerülve a számunkra még ismeretlen és véleltlenszerűnek tűnő jövőbe is beleláthatnak majd emberiségünk kiválasztottjai?
Forrás: www.c3.hu/~zahonyia/
Mivel? Mechanikusan ketyegő, kerek szerkezettel. Lapján számok jelzik, hol is jár pontosan a mutató.
Hogy mit mutat? Azt, hogy hány az óra.
Ki érti? Az emberen kívül semelyik földi lény, sőt, az is csak úgy 7 éves korától.
Aztán a kezdeti rácsodálkozás után a gyermek is megutálja, amikor reggelente hirtelen zakatolásba, csörgésbe kezd.
Akkor már ő sem kérdez rá, hogy minek. Az iskolában már belenevelték a játékszabályokat.
A századelőn a falusi gyereknek még nem volt. Igaz, az apjának se. A kakas kukorékolására keltek. A Napot figyelték, hogy tudják: mikor kell fejni, enni adni az állatoknak. Mikor kell a veteményt meglocsolni, az ételt elkészíteni. Nem is idegeskedték agyonra magukat.
A "munkahely" mindjárt ott volt a kert végében. Nekik nem kellett kerekeken gördülő, zsúfolt szerkezeteken "órákat" utazgatniuk naponta, többségükben csak azért, hog olyat csináljanak, amit nem szeretnek. Hogy az érte kapott pénzen tartósított ételt, ízesített italt vegyenek. Hogy a divat és nem a praktikum diktálta mesterséges alapanyagból készült ruháikat megvehessék.
Minek ezért annyit utazgatni, meg tudjuk csináljuk azt mi magunk is - mondták az öregek.
Mert ők még mertek kérdezni.
Mert ők még mertek a maguk - mi most úgy mondjuk: egyszerű - módján gondolkodni.
Az órára azt mondták: minek? A kakas úgyis tudja az "időt".
De honnan?
A múlt, a jelen és a jövő nem pillanatok sorozataként folyik előre vagy hátra. Az időnek szerkezete van, az emberre mindaz egyidőben hat, ami élete során történt és történni fog. Ez a gondolat már ősidőktől fogva megfogalmazódott az emberekben - l. a mítoszokat és a legendákat.
Az időutazást is el tudjuk már képzelni az egyik irányban:a múltba visszatekintésre már van modell. Ha elfogadjuk, hogy minden pillanat képe fénysebességgel távolodik tőlünk (mivel a fény elektromágneses sugárzás, így anyagi természetű, tehát sebessége nem lépheti túl a fénysebességet), akkor az valahol most is fellelhető a világegyetemben.
Gondolatunkkal túllépve az anyagi világ korlátain (ahol már nem érvényes Einstein állítása, hogy a fénysebességnél nem létezik nagyobb sebesség) ezeket a képeket utól is érhetjük. A benne megfigyelt információval pedig vissza is térhetünk a "jelenbe".
A misztikusok szerint ez akkor következik be, amikor a meditáció során fizikai (anyagi) testünkből kilép az asztráltest (nem anyagi) és korlátok nélkül csatangolni kezd az "időben".
Lehet, hogy mégegy dimenzióval kívülebbre kerülve a számunkra még ismeretlen és véleltlenszerűnek tűnő jövőbe is beleláthatnak majd emberiségünk kiválasztottjai?
Forrás: www.c3.hu/~zahonyia/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése