Ezen a napon történt

1657. szeptember 25. - megszületett Thököly Imre

A Habsburgok elleni harc egyik vezéralakja Késmárkon látta meg a napvilágot.
Apja részt vett a Wesselényi Ferenc nádor vezette főúri összeesküvésben, amiért 1670-ben jószágvesztésre ítélték, s ezután váratlanul meghalt. Hívei a teljes árvaságra jutott fiát Erdélybe menekítették, ahol Nagyenyeden tanult.
1678-ban indította meg Habsburg-ellenes függetlenségi harcát, miután a bujdosók vezérükké, majd 1680-ban a kuruc seregek fővezérévé választották. Rövidesen elfoglalta Kassát, Felső-Magyarországot és a bányavárosokat.
1682-ben feleségül vette Zrínyi Ilonát, I. Rákóczi Ferenc özvegyét. A házassággal kezére került Rákóczi-birtokok jelentősen megnövelték a fölkelés anyagi lehetőségeit. Szövetségre lépett a török Portával, a szultán 1682-ben királyi címet adott neki, de ő csak a Felső-Magyarország fejedelme címet
használta.

Székely Bertalan: Thököly Imre


Sikertelenek maradtak a tartós francia kapcsolatok megszerzésére irányuló törekvései, és ezért jobbára csak a hanyatló török birodalom szövetségére támaszkodhatott.
Amikor a törökök 1683 szeptemberében vereséget szenvedtek Bécs alatt, s megindult a Habsburg ellentámadás, ez megpecsételte Thököly sorsát is. A budai pasa 1685 tavaszán - hogy kiszolgáltatásával békét vásároljon a császártól - Nagyváradon elfogatta, s ezzel összeomlott a felső-magyarországi fejedelemség. Bár végül a Porta hamar visszaadta szabadságát, korábbi pozícióját már nem sikerült visszaszereznie Thökölynek.

Apafi halála után, 1690 szeptemberében a zernyesti csatával megszerezte ugyan még Erdélyt, s fejedelemmé választották, de a Lajos badeni őrgróf vezette császári csapatok már két hónap múlva kiszorították az országból. Thököly a török seregben harcolt tovább a Habsburgok ellen. Foglyul ejtett császári főtisztekért cserébe elérte felesége, Zrínyi Ilona szabadon bocsátását. Az 1699-es karlócai béke
kimondta száműzését,
s a Porta 1701-ben a kisázsiai parton Nikodémiát jelölte ki híveivel tartózkodási helyéül.

Ott hunyt el 1705. szeptember 13-án.
Hamvait 1906-ban hazahozták, és a késmárki evangélikus templomban helyezték el.