Szent Mihály - szeptember 29.

Az utolsó ítélet angyala

A főangyal végítéletnapi szerepléséhez kapcsolódik, hogy megtették a holtak bírájának, a lelkek mérlegelőjének. Az Utolsó ítélet-ábrázolásokon gyakran így jelenik meg; egyik kezében kivont karddal, a másikban kétkarú mérleggel, amelynek mindkét serpenyőjében egy-egy csöpp meztelen lélek reszket. A mérleg nincs egyensúlyban, egy csúf kis ördög az egyik serpenyőt alattomban lehúzza.
Nem véletlen, hogy e kép: a lélekért vívott párharc az ördöggel megjelenik a Mihállyal szomszédoló szentek legendáriumában is. Áttételesen Jusztina legendájában: a szerelmes Ciprián varázsláshoz folyamodik, és megidéz egy démont, hogy az a leány szívét „tiltott szerelemre gerjessze” iránta. A több menetes küzdelem során, melynek leírása nem nélkülözi a humort sem, a leány egyedül vív meg az ördöggel és győz. Szent Forseus (szept. 28.) esetében viszont a viadal a Szent Mihály-i mintát követi.
A Legenda aurea leírása szerint a szent haldokolván végignézi, amint két angyal a lelkét a túlvilágra kíséri, s egy harmadik, pajzzsal, villámló karddal fölfegyverkezve legyőzi a lelkét megkaparintani kész, tüzes nyilakkal támadó ördögöket. Az angyal és a főördög közti szóváltás a lélek fölötti bíráskodásba torkollik e szavak kíséretében: „Ítélkezzünk Isten színe előtt!”

Mihály nemcsak a végítélet bírája, hanem a lelkek vezetője, a holtak túlvilági szószólója is. A zsidó hagyomány úgy tartja, Mihályt küldte az Úr, hogy az elhunyt Mózesről gondoskodjék, a keresztények szerint viszont Máriát vitte az égbe. Temetők, temetőkápolnák, csontkamrák védnökének tekintették, innen a halottszállító eszközök „Szent Mihály lova” neve.
A Göncöl egyik régies neve, „Szent Mihály szekere” azoknak a példáknak a számát szaporítja, melyek tanúsítják, hogy a régiek e csillagképben halottas menetet, halottaskocsit láttak.


Már Szent István magának és királyi házának örök üdvösségére Mihálynak szenteli a veszprémi székesegyházat (1009). Ő a patrónusa a váci és erdélyi, társpatrónusa az egri egyházmegyének is.

Mihály és Gábor zománcképe tűnik föl a Szent Korona alsó részén, Dukas Mihály ajándékán. Moravcsik Gyula utal rá, hogy a koronázási szertartás ősi bizánci szövege szerint az új császár előtt maga Mihály arkangyal tárja majd föl az uralom kapuit. Ez a hit a magyar királyi udvarban sem lehetett ismeretlen. Szintén Moravcsik szerint egy XI. századi miniatűr II. Basileos császár koronázását úgy ábrázolja, hogy Krisztus nyújtja a koronát a császár feje fölé, Gábor teszi a fejére, Mihály pedig lándzsát ad a kezébe. Aligha kétséges tehát, hogy a két arkangyal a koronázás, illetőleg uralkodói hatalom égi eredetére akarja királyainkat emlékeztetni.

Szent Mihály (freskórészlet) Velemér – templom (fotó: Török Máté)

Szent Mihály arkangyal ünnepét megjelenése, győzelme, templomszentelése és emlékezete ünnepének nevezzük.

Forrás: Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)