1504. október 12. - meghal Corvin János

Corvin János - hasonlóan nagyapjához, Hunyadi Jánoshoz - a déli végeken jó szervezőnek, vitéz katonának bizonyult.
A politikában azonban sokkal ügyetlenebbül vett részt.
Akárcsak apja és nagyapja, Corvin János is a köznemesség bálványa volt: hazai, közülük származó királyjelölt, ellentétben az idegen, elsősorban a Habsburg uralkodójelöltekkel.
Apja halála után mégis elsőként hullott ki a trónért folyó versengésből.

1490 júliusában a kincstárral és a Szent Koronával együtt már menekülni kényszerült Budáról, útközben azonban Báthory István és Kinizsi Pál csapatai vereséget mértek rá. Hercegi címét és a Mátyás által neki adományozott birtokok egy részét azonban megtarthatta. A Délvidéken váltakozó sikerű harcokat folytatott a törökkel.
Az 1504. évi választáson nem őt, hanem az udvari párt emberét, Perényi Imrét választották nádorrá. Ebben az évben Corvin János meghalt.

Anyja Edelpeck Borbála boroszlói polgárlány volt.
Nagyanyja, Szilágyi Erzsébet nevelte, tanulmányait Taddeo Ugoletti, a Corvina könyvtár vezetője irányította. Egy gyermekkori balesete miatt egész életében sántított.
Apja eleinte egyházi pályára szánta, 1480-ban győri püspöknek jelölte, de 1482-től, amikor nyilvánvaló lett, hogy Beatrix királynétól nem lesz gyermeke, utódjának szánta.

Számos birtokot és tisztséget adott neki: több főispánságot, Árva, Gyula, Hunyad, Krapina, Likava, Lippa, Munkács, Sáros és Solymos várát, a bajmóci, maróti és siklósi uradalmakat. 1484-85-ben részt vett az osztrák hadjáratban, az elfoglalt Bécs polgárai neki tették le a hűségesküt, ezután megkapta a troppaui és öt másik sziléziai hercegséget. Beatrix azonban nem támogatta őt, maga szeretett volna férje utóda lenni. Mátyás 1489-ben megeskette az ország méltóságait, hogy halála után Jánost királlyá koronázzák.

Anyja Edelpeck Borbála boroszlói polgárlány volt. Nagyanyja, Szilágyi Erzsébet nevelte, tanulmányait Taddeo Ugoletti, a Corvina könyvtár vezetője irányította. Egy gyermekkori balesete miatt egész életében sántított. Apja eleinte egyházi pályára szánta, 1480-ban győri püspöknek jelölte, de 1482-től, amikor nyilvánvaló lett, hogy Beatrix királynétól nem lesz gyermeke, utódjának szánta. Számos birtokot és tisztséget adott neki: több főispánságot, Árva, Gyula, Hunyad, Krapina, Likava, Lippa, Munkács, Sáros és Solymos várát, a bajmóci, maróti és siklósi uradalmakat. 1484-85-ben részt vett az osztrák hadjáratban, az elfoglalt Bécs polgárai neki tették le a hűségesküt, ezután megkapta a troppaui és öt másik sziléziai hercegséget. Beatrix azonban nem támogatta őt, maga szeretett volna férje utóda lenni. Mátyás 1489-ben megeskette az ország méltóságait, hogy halála után Jánost királlyá koronázzák.


Apja 1490. évi halálakor János az ország első birtokosa volt, 30 vár, 49 mezőváros, 17 várkastély és mintegy ezer falu tulajdonosa. Mostohaanyjával a kormányzótanács egyik vezetője volt, de a bárók nem támogatták trónigényét, ezért a Bosznia királya és a Szlavónia hercege címek fejében lemondott arról. A délvidéki főurak, a Brankovicsok, Héderváriak, Ernusztok, Újlakiak azonban rávették, hogy fegyverrel lépjen fel a hatalomért, mivel a korona János kezében volt. Azonban 1490 júliusában a csontmezei csatában elsöprő vereséget szenvedett, s behódolt II. Ulászlónak, akinek koronázásán ő maga vitte a koronát. Ezután az új király megbízásából visszafoglalta Habsburg Miksától Szlavóniát, 1495-ben lemondott a szlavón hercegségről, s a szlavón bán címet kapta. Második felesége, Frangepán Beatrix révén a szlavóniai főurak vezére lett, s apósával fellázadt Ulászló ellen, aki ezért 1497-ben megfosztotta a báni címtől. A következő évben kibékült a királlyal, s visszakapta tisztségét.

Sikerrel harcolt a török ellen, 1499-ban Sebenicónál, 1500-ban Mostarnál legyőzte őket. 1501-ben vereséget szenvedett, de később felszámolta a jajcei vár körüli török ostromzárat. Lemondott a troppaui hercegségről, ennek fejében jelentős birtokokat szerzett a délvidéken. Anyagi helyzete, amely az apja halála után elvesztett birtokperek miatt megingott, jelentősen javult. 1503-ban a köznemesi párt nádornak jelölte, de törekvését Bakócz Tamás esztergomi érsek megakadályozta. 1504-ben nagy vereséget szenvedett egy portyázó török seregtől, nem sokkal ezután meghalt. A lepoglavai kolostorban temették el.

Két kiskorú gyermeke, Kristóf és Erzsébet 1505-ben, illetve 1508-ban követte a sírba. Özvegyét Ulászló saját unokaöccséhez, Brandenburgi György őrgrófhoz kényszerítette feleségül. Miután 1509-ben ő is meghalt, a Hunyadi-birtokok Brandenburgi Györgyre szálltak.
A köznemesség vezetését Szapolyai István nádor fia, János vette át.