1803. október 17-én megszületett Deák Ferenc
Deák Ferenc Söjtörön született, jómódú középbirtokos családban.
Szüleit kamaszkorában veszítette el, így csendes, zárkózott természetűvé vált. Iskoláit Keszthelyen kezdte el járni, majd 1812-1813-ban a pápai Királyi Algimnázium növendéke lett .
Innen került a nagykanizsai piarista gimnáziumba, ahol 1817-ben végzett.
Az év őszétől a Győri Királyi Tudományakadémia jogakadémiára járt. 15 éves volt, mikor gyámja, Hertelendy György Győrbe vitte. A bölcseleti kart 1819-ben végezte el, a jogit 1921-ben. Ezután Pestre került joggyakornoknak, és 1823 végén kapta meg ügyvédi oklevelét. 1824-től 1832-ig Zala megye fizetés nélküli alügyésze és árvaválasztmányának jegyzője volt.
A törvényszéki üléseket járva megismerte a megyei jogi élet minden apróbb részletét. Szabadidejében sokat olvasott és tanulmányozta a magyar alkotmány- és jogtörténetet.
Irodalomban Berzsenyi Dániel és Kisfaludy Sándor verseit kedvelte, de leginkább Vörösmarty költészetéhez vonzódott. Ez utóbbival levelezett is, és 1827 májusában személyesen is találkoztak. 1833-36 között - és később 1839/40-ben - ő képviselte Zalát a pozsonyi országgyűléseken, ahol az ellenzék egyik vezéreként a jobbágyság helyzetének javításátért és a szólás valamint a sajtó szabadságáért küzdött. Elvállalta a tiszti ügyész, árvaszéki jegyző és helyettes alispáni feladatot.
Pozsonyban a liberális ellenzéket párttá kovácsolta, és vezérszónokuk lett.
A Magyar Tudományos Akadémia 1939-ben választotta tagjai közé. 1845-ben a Védegylet tagja lett, de politikailag Kossuth és Széchenyi eszméi között állt.
1847/48-ban ismét követ lett, április 11. és szeptember 11. között igazságügyi miniszterként Batthyány Lajos miniszterelnök jobb keze.
1851-ben Schmerling osztrák igazságügy-miniszter felszólította, hogy vegyen részt az igazságügyi reformok tárgyalásában, de nem vállalta el.
1855-ben az MTA elnökévé választották. 1860. december 29-én Ferenc József császár kihallgatásra kérette, hogy vele is megvitassa a kiadatás előtt álló februári pátenst, amivel azonban Deák nem értett egyet.
Az 1861-es országgyűlés előtt részt vett az országbírói értekezleten, Pest belvárosi képviselője és egyben az ún. Felirati párt vezére lett.
Május 13-án megtartotta felirati beszédét és javaslatát, miszerint szerkesszenek feliratot a királyhoz a 48-as alkotmány visszaállítása miatt. Annak visszautasítása után, augusztus 8-án újat szerkesztett.
1865. április 15-én a Pesti Naplóban megjelent Húsvéti Cikke, amelyben a jövőbeni kiegyezés lehetőségét vázolta fel. Az 1865-ös országgyűlés meghozta pártja számára a győzelmet: (48-as törvények, a megyei autonómia visszaállítása, dualisztikus tervek) 1866-ban egy újabb császári meghallgatás alkalmával gróf Andrássy Gyulát ajánlotta miniszterelnöknek.
1867-ben Kossuth Deáknak címezve megírta a kiegyezésellenes ún. Kassandra levelet.
1867. június 8-án megkoronázták Ferenc Józsefet. Az új kormányban Deák Ferenc nem vállalt munkát, de az országgyűlés többségi pártját - amit róla neveztek el -, ő irányította.
Jelentős szerepe volt az első évek liberális polgári törvényeinek létrehozásában.
Később Deák betegsége miatt és a vezető réteg visszáságait látva elkedvetlenedett, és a kiegyezést követően visszavonult a politikától, de haláláig neve tartotta össze különböző platformokból álló pártját.
Még 3 évig élt, mert utána szívbetegsége -1876. január 29-én - elvitte.
A nemzet halottjának tekintették, a végtiszteletadást az országgyűlés rendezte.
A Kerepesi temetőben felállított mauzóleumban nyugszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése