Magvető Szertartás


Kedves MAGosok, Barantások és egyéb Rendes Emberek!

Október 25-26-án, azaz Magvető havának végén, Magfalvának magaslatain ahol a száraz, terméketlen, magtalan homok magától csak parlagfüvet és átoktüskét terem, Magvető szertartást tartunk.

Mi a szertartás célja?
Ideje a természet nyelvén is megszólítanunk azt a teremtőerőt, amelynek a nevét magunkon viseljük. Ideje megerősítést kérnünk, ha jó úton járunk, vagy figyelmeztetést, ha eltévedtünk volna. Ez a szertartás szellemi célja, de van kézzelfoghatóbb cél is: Magfalvára hívni és marasztalni a vízpárát, búvóhelyet adni a magot hordó állatok sokaságának,jóvátenni azt a pusztítást és magtalanítást, amit 'melioráció', 'modernizáció' vagy 'globalizáció' néven tettek Magfalva területével, Hazánkkal és egész Földünkkel.

Mindezek érdekében magról telepített gyümölcserdőt hívunk életre. Nem szakszerűen, hanem szertartásosan.
Azért szertartásosan, mert minden mozzanata jelkép lesz. A Mintaként Alkalmazott Gondviselés úgy kel életre, ha sokan, sokfelől sokféle segítséget hozunk.

Hozzatok hát otthonról gyümölcsmagokat. Úgy hozzátok, mintha a saját ötleteiteket, tudásotokat, tapasztalataitokat, meséiteket, dalaitokat,táncaitokat, mesterfogásaitokat, lelketeket hoznátok. Hozzatok frissen szedett diót, mogyorót, szilvamagot, őszibarackmagot, almamagot, körtemagot, makkot,bogyót, vagy ami a szíveteknek kedves, vagy aminek egyszerűen ízlett a gyümölcse. Mennyit? Amennyit gondoltok, ezt mindenkinek saját magának kell éreznie. Az összegyűlt magokat összekeverjük, és szétszórjuk a magaslaton.

Ez azonban még nem elég.
Hiába hozzuk otthonról a legcsodálatosabb dolgokat is, ha nem kértük rá a helyszellemének, vagy ha úgy tetszik, a helyi közösségeknek áldását és védelmét.

Magfalva Gomba és Monor között csírázik, tehát ezt a két települést kell szertartásosan, jelképesen megszólítanunk. Monortól és Gombától avart kérünk, amivel majd betakarjuk az otthonról hozott magokat. A legjobb az lenne, ha maguk a helyiek hoznák személyesen a saját kertjeikből az összegereblyézett leveleket. Ennek lenne a legnagyobb ereje. Természetesen mi magunk is felkerekedhetünk, és begyűjthetjük az utcára kirakott zsákokat, miközben az érdeklődőknek elmagyarázzuk, mire is kell nekünk. De amit a helyiek önként hoznak, az az igazi. Ebben számítunk a Monori Barantára is! Milyen avart kérünk? Teljesen mindegy.

A diólevél is jó, sőt nagyon jó, mert oly sok mindennel rágalmazzuk, hogy bocsánatot kell kérjünk tőle. Sokan még a komposztba se merik beletenni, pedig ugyanolyan jól bomlik, mint más falevél, ugyanolyan jó talajjavító, mint más szerves anyag.
Még fenyőtű is jöhet, vagy akár bokornyesedék is. A többség úgyis vegyes avar lesz.

A természetben nem merevek a határok, hanem az is - is törvénye érvényesül. Ha tehát valaki avart is akar otthonról hozni, hát hozzon, áldás lesz rajta, ha tiszta szívvel hozza.

Ha Monorról és Gombáról is hoz valaki magot, szeretettel fogadjuk. Csak a súlyozásban van eltérés: távolról főleg magot, közelről főleg avart kérünk. Mint ahogy a gondolatok jöhetnek akármilyen messzeségből, akár egy másik csillagrendszerből is, de a gondoskodás jó, ha helyben van.

Egyébként a szertartáson túl az észszerűség is ezt kívánja: egy maréknyi mag betakarásához két-három nagy zsák avarra is szükség lehet.

Szóval, ha tenni is akarsz egy jobb világért, nem csak álmodozni és beszélni róla, várunk szeretettel!

Isten áldjon Benneteket!

TóthFerenc

Nincsenek megjegyzések: