Az ENSZ és a világgazdaság méltóztatott észrevenni, hogy az élelmiszerárak az utóbbi három év során 83%-kal (!) nőttek, a világon pedig újabb 100 millió ember süllyedt az 1,2 milliárd nyomorszinten élő közé. A globalizáció eddigi legsúlyosabb kudarcaként a világ élelmiszertartalékai történelmi minimumra süllyedtek, az élelem hiánya miatt pedig zavargások törtek ki Afrikától Ázsiáig számos országban. A tömeges nélkülözés eredménye: háborúk, embercsempészet, éhséglázadások és az, hogy mára a „fejlett Nyugat” is érzi a válság gazdasági hatásait. Magyarország helyzete mégis speciális: a világ egyik mezőgazdasági nagybirodalmaként a Kárpát-medence minden válságot és az „igazi gonosz” birodalmának minden támadását átvészelheti!Tünetek
Sokakat sokkolt a Világbank jelentése, amely szerint az elmúlt három évben világszerte átlagosan 83%-kal nőttek az élelmiszerárak. Ilyen mérvű élelmezési válság a második világháború óta nem fordult elő. Az ENSZ mezőgazdasági szervezete, a FAO szerint már 37 országot fenyeget élelmiszerválság, több helyütt pedig szó szerinti felkelések robbantak ki. A sokkoló példákról nap mint nap hallani: éhséglázadások kezdődtek Egyiptomban, Etiópiában, a Fülöp-szigeteken, Indonéziában, Haitin pedig a zavargások szinte azonnali kormányváltást okoztak. A környezeti menekültek amúgy is százmilliós táborát tovább duzzasztják az éhezés elől eltántorgók, akiket gyakran embercsempészek által próbálnak nyugatra, sok esetben Európába juttatni. Ha pedig a gazdasági hátrányokkal nem törődtünk, ezen a ponton mindenképp érintetté válunk: Magyarország az EU peremvidékén helyezkedik el, és bizony, nemzeti önvédelem szempontjából jelen pillanatban elmarad szomszédai mögött – a menekültek célpontja.
A káosz egyik leglátványosabb példáját az amúgy is környezeti katasztrófát átélő Fülöp-szigetek produkálja. Az ország a hetvenes években még képes volt rizst kivitelre termelni, de azóta földjeit hagyta leromlani, szó szerint a tengerbe mosódni, így mára vetési területeinek nagy része megszűnt, élelmezése más országok termelésétől függ. A mai élelmiszer-áremelés pedig olyan súlyosan érinti, hogy nem győzi fizetni a számlákat, végső, kétségbeesett lépésként pedig politikusai úgy döntöttek, hogy rizstermesztésre fogják a 100 legnagyobb, az országban működő vállalatot! Ilyet a klasszikus parancsuralmi rendszerek óta nem nagyon látott a világ – legalábbis a kamerák kereszttüzében bizonyosan nem.
A válságot az önmagát szeretettel ajánlgató Világbank is észlelte: közlésük szerint az ENSZ Világélelmezési Programjának alapját hozzávetőleg 500 millió dollárral kellene feltölteni csak erre az esztendőre, és csak arra, hogy a legégetőbb gondokat megoldják. De talán nem az élelemosztás az egyetlen megoldás: hal helyett hálót és tudást is lehetne adni…Az ENSZ válságtanácskozást tart, és még Bush amerikai elnök is bejelentette: újabb 770 millió dollárt kíván fordítani az élelmiszerkrízis kezelésére. Az összeg a probléma méretéhez képest nem nagy, de jelzésértékű, ahogy az is, hogy a hidegháború óta először „túlélési” beszerzés is megkezdődött, azaz a totális élelmiszerhiánytól tartó emberek pánikszerűen vásárolnak és készleteznek.
Okok
A fenti kaotikus képet rögtön átláthatóvá teszi, ha feltárjuk a problémák valós okait. Tény, hogy az élelmiszerek iránti kereslet növekszik, a termelés viszont nem tud ezzel lépést tartani, így állandó hiány alakult ki. Ha pedig valamiből kevés van, annak bármeddig emelheti az árát: az élelem drágulásának elvileg nincs felső határa. Azon energiahordozók ára, amelyek szükségesek a táplálék előállításához, szállításához, valamint az alapanyagok megtermeléséhez, szintén felfelé kúszik, ez inflációt gerjeszt, tehát a pénzünk is kevesebbet ér – ördögi körbe kerültünk.
A drágulásra a legtöbben olcsóbb termékek vásárlásával és étrendjük egyszerűsítésével reagálnak (különösen jellemző ez az amerikai háztartásokra, itt a legkisebb az élelmi kiadások családonkénti aránya, mindössze 7,2 százalék az összes elköltött pénz tekintetében – magyarul a legolcsóbb hulladékot vásárolják fel…). Ez az egészségügyre hárít még több feladatot, hiszen a sok műanyag szemét elfogyasztása betegségek tömegét okozza. De súlyosbítja az élelmiszerválságot a részben szintén emberi környezetpusztításból fakadó szélsőséges időjárás, valamint az életterüket óvni képtelen, a növekedésnek mindent alárendelő Kína és India új középosztályának világpiaci igényei is. Csak Indiában ez 350 millió olyan új polgárt jelent, aki mostanában kezd rendes táplálékot vásárolni, de a közeljövőben veszi meg első autóját is…
A fenti kaotikus képet rögtön átláthatóvá teszi, ha feltárjuk a problémák valós okait. Tény, hogy az élelmiszerek iránti kereslet növekszik, a termelés viszont nem tud ezzel lépést tartani, így állandó hiány alakult ki. Ha pedig valamiből kevés van, annak bármeddig emelheti az árát: az élelem drágulásának elvileg nincs felső határa. Azon energiahordozók ára, amelyek szükségesek a táplálék előállításához, szállításához, valamint az alapanyagok megtermeléséhez, szintén felfelé kúszik, ez inflációt gerjeszt, tehát a pénzünk is kevesebbet ér – ördögi körbe kerültünk.
A drágulásra a legtöbben olcsóbb termékek vásárlásával és étrendjük egyszerűsítésével reagálnak (különösen jellemző ez az amerikai háztartásokra, itt a legkisebb az élelmi kiadások családonkénti aránya, mindössze 7,2 százalék az összes elköltött pénz tekintetében – magyarul a legolcsóbb hulladékot vásárolják fel…). Ez az egészségügyre hárít még több feladatot, hiszen a sok műanyag szemét elfogyasztása betegségek tömegét okozza. De súlyosbítja az élelmiszerválságot a részben szintén emberi környezetpusztításból fakadó szélsőséges időjárás, valamint az életterüket óvni képtelen, a növekedésnek mindent alárendelő Kína és India új középosztályának világpiaci igényei is. Csak Indiában ez 350 millió olyan új polgárt jelent, aki mostanában kezd rendes táplálékot vásárolni, de a közeljövőben veszi meg első autóját is…
Miért érint minket?
- Az alapanyagárak növekedése miatt minden hazai élelmiszer is drágábbá válik, ez családonként havonta több tízezer forintos veszteség!
- Magyar feldolgozóipar híján a drágább élelmiszerárakat nem tudjuk kihasználni, mivel kevés az eladható magyar termék. Ezért kell újra saját iparágakat építeni.
- Az olcsó termékek iránt nagyobb a kereslet, ezért több élelmiszeripari szemét lep el minket.
- A válságot a génmódosítás-lobbi emberei arra fogják kihasználni, hogy saját tevékenységüket legalizálják, mivel a génpiszkált magoknak nagyobb hozamot tulajdonítanak. Erről számtalan esetben kiderült: hazugság.
Kína és India sem minden alap nélkül mutogat az USA-ra mint első számú felelősre, hiszen a FAO adatai szerint épp az Egyesült Államokban nő leginkább a gabonafélék iránti kereslet, ami egyértelműen a bioüzemanyag-programok következménye. Mint ismeretes, ebben az üzletágban manapság még szinte kizárólag amerikai multinacionális cégek halmozzák a profitot, a környezet megkímélése eddig „valahogy” nem sikerült – egy liter bioüzemanyag előállítása az amerikai módon még mindig jobban szennyezi a földet, mint egy liter olaj elégetése. Mégis, az USA „falja” a gabonát, többek között ezért nem jut a világ más részeire megfizethető élelem. A héják birodalmában idén 30 millió tonna kukoricaalapú biodízelolaj is készülhet, e szint pedig várhatóan emelkedik a jövőben, hiszen az elmúlt hat év során két és félszeresére növelték termelésüket.
Utolsó tényezőként meg kell említenünk a lélektelen spekulációs tőkét: a multik, miután a hagyományos működési terepükön, főként az olajiparban egyre kevésbé képesek új érdekeltségeket szerezni, a pénzügyi válság elől a mezőgazdaságba „menekültek”. Itt vásárolják fel a termelési eszközöket, a földeket, de ők tartják mesterségesen magasan a gabonaárakat is. Hogy tényleg így történik, levezethető e társaságok hihetetlen profitarányaiból is, melyeket, ne feledjük, pénzügyi világválság idején érnek el!
Mára csak néhány multinacionális nagyvállalat tartja kezében a vetőmag- és a műtrágya-forgalmazást, az élelmiszer-feldolgozást és -elosztást. Mivel a világ államai nem regulázzák meg ezeket a cégeket, szabad a vásár.
Az ágazat nagy cégeinek nemrégiben nyilvánosságra hozott negyedéves üzleti eredményei elképesztők. Példának okáért a gabonafeldolgozással foglalkozó Archer-Daniels-Midland 42 százalékos (!) profitnövekedésről számolt be, s ebben jelentős részt vállalt azon részleg hétszeres bevételnövekedése, amely készletezi, szállítja és értékesíti a gabonaféleségeket. A Monsanto (ismert világgyarmatosító, amely vetőmag és „növényvédőszerek” előállításával foglalkozik), a Deere & Co. mezőgazdasági gépgyártó vagy a Mosaic műtrágyagyártó egytől egyig rekordbevételeket könyvelt el. Tehetik ezt annak árán, hogy milliók halnak éhen. Ez már a Szép Új Világ, ahonnan azért van visszaút, mint a későbbiekben kiderül. A fenti tények is mutatják, hogy a helyzet tarthatatlan, azonnali megoldásra vár.
- Az alapanyagárak növekedése miatt minden hazai élelmiszer is drágábbá válik, ez családonként havonta több tízezer forintos veszteség!
- Magyar feldolgozóipar híján a drágább élelmiszerárakat nem tudjuk kihasználni, mivel kevés az eladható magyar termék. Ezért kell újra saját iparágakat építeni.
- Az olcsó termékek iránt nagyobb a kereslet, ezért több élelmiszeripari szemét lep el minket.
- A válságot a génmódosítás-lobbi emberei arra fogják kihasználni, hogy saját tevékenységüket legalizálják, mivel a génpiszkált magoknak nagyobb hozamot tulajdonítanak. Erről számtalan esetben kiderült: hazugság.
Kína és India sem minden alap nélkül mutogat az USA-ra mint első számú felelősre, hiszen a FAO adatai szerint épp az Egyesült Államokban nő leginkább a gabonafélék iránti kereslet, ami egyértelműen a bioüzemanyag-programok következménye. Mint ismeretes, ebben az üzletágban manapság még szinte kizárólag amerikai multinacionális cégek halmozzák a profitot, a környezet megkímélése eddig „valahogy” nem sikerült – egy liter bioüzemanyag előállítása az amerikai módon még mindig jobban szennyezi a földet, mint egy liter olaj elégetése. Mégis, az USA „falja” a gabonát, többek között ezért nem jut a világ más részeire megfizethető élelem. A héják birodalmában idén 30 millió tonna kukoricaalapú biodízelolaj is készülhet, e szint pedig várhatóan emelkedik a jövőben, hiszen az elmúlt hat év során két és félszeresére növelték termelésüket.
Utolsó tényezőként meg kell említenünk a lélektelen spekulációs tőkét: a multik, miután a hagyományos működési terepükön, főként az olajiparban egyre kevésbé képesek új érdekeltségeket szerezni, a pénzügyi válság elől a mezőgazdaságba „menekültek”. Itt vásárolják fel a termelési eszközöket, a földeket, de ők tartják mesterségesen magasan a gabonaárakat is. Hogy tényleg így történik, levezethető e társaságok hihetetlen profitarányaiból is, melyeket, ne feledjük, pénzügyi világválság idején érnek el!
Mára csak néhány multinacionális nagyvállalat tartja kezében a vetőmag- és a műtrágya-forgalmazást, az élelmiszer-feldolgozást és -elosztást. Mivel a világ államai nem regulázzák meg ezeket a cégeket, szabad a vásár.
Az ágazat nagy cégeinek nemrégiben nyilvánosságra hozott negyedéves üzleti eredményei elképesztők. Példának okáért a gabonafeldolgozással foglalkozó Archer-Daniels-Midland 42 százalékos (!) profitnövekedésről számolt be, s ebben jelentős részt vállalt azon részleg hétszeres bevételnövekedése, amely készletezi, szállítja és értékesíti a gabonaféleségeket. A Monsanto (ismert világgyarmatosító, amely vetőmag és „növényvédőszerek” előállításával foglalkozik), a Deere & Co. mezőgazdasági gépgyártó vagy a Mosaic műtrágyagyártó egytől egyig rekordbevételeket könyvelt el. Tehetik ezt annak árán, hogy milliók halnak éhen. Ez már a Szép Új Világ, ahonnan azért van visszaút, mint a későbbiekben kiderül. A fenti tények is mutatják, hogy a helyzet tarthatatlan, azonnali megoldásra vár.
Megoldási javaslatok
– Ahogy az ENSZ is megfogalmazta, az élelmiszerválság során az árak „csendes cunamija” zajlik, ami miatt a helyzetet emberi jogi problémává kell nyilvánítani, hiszen nem természeti csapásról, földrengésről, hanem emberek által előidézett helyzetről van szó, amit mások kárára követtek el! Magyarán írásba kell foglalni az ember élethez való jogát – így védhetjük meg magunkat a legkönnyebben. Ha a magyar alkotmányban szerepelne a polgárok vízhez, földhöz, egészséges élettérhez való joga, ezen az alapon azonnal kizárhatnánk minden olyan multinacionális vagy nekünk ártó érdekeltséget, amely károsítja önvédelmi képességünket.
- Azonnal be kellene fagyasztani az amerikai bioüzemanyag-programokat és az európai hasonló terveket is elvetni – 2003-ban még „túltermelés” miatt csonkolták a magyar mezőgazdaságot, most viszont az egész nemzetgazdaság abból élhetne, hogy élelmiszert ad el azoknak, akiknek nincs, és meg tudnák fizetni!
- Új földtörvényt és -szabályozást, amely alapján a spekulánsok kizavarhatók az országból, a föld pedig magyar kézben marad.
- A hazai mezőgazdasági termelés azonnali felélesztése, állami segédlettel, majd saját feldolgozóipar építése a kiváló minőségű, magyar termékekre alapozva. Ehhez minden adottságunk megvan!
- A hazai termelést új energiapolitikával kell alátámasztani, hogy ne a drága, külföldi energiahordozóktól függjünk, hanem használjuk a lábunk alatt lévő földhőt, geotermikus energiát, a nap és a víz erejét.
- Itthon és nemzetközileg is keményen büntetni kell az élelmiszerrel spekuláló tőkéseket, olyan összegekkel, hogy tevékenységük semmiképp ne érje meg. A befolyt összeget vissza kell fordítani a hazai mezőgazdaságba, például fiatal házasok tanyákra telepedését és ottani munkalehetőségét támogatandó.
- A génmódosítás tiltása mellett a történelmi, tradicionális nemesítés fejlesztése, hogy a csökkenő mezőgazdasági hozamok problémáját kiküszöböljük (további részletek a cikk következő részében).
- A külföldiek földszerzésének teljes tilalma vagy olyan feltételek támasztása, amelyeknek csak a hazaiak felelnek meg. Párhuzamosan meg kell szabni a legnagyobb lehetséges üzemméretet, mondjuk 300 hektárban, hogy kizárható legyen az egy tulajdonos kezében összpontosuló, nagyipari termelés – mindezt a Tanka Endre által írt földtörvény alapján.
- A vásárlók összefogása minden szinten: közösség által támogatott mezőgazdaság, mely során a városiak előre megállapodnak a gazdával, hogy a bevásárlóközpontok szemete helyett az ő áruját vásárolják meg, előre kikötött áron. Ily módon a polgár egészséges, valódi ÉLELEMhez jut, a gazda pedig megmaradhat tevékenységénél. (További részletek a Karpatia c. havilap számaiban, minden hónap 10-én az újságárusoknál!)
- Szövetkezetek, nemzeti hitelintézet kiépítése, akár alulról, mivel az ágazat kínos tőkehiányát a multinacionális bankok és a nagypolitika soha nem fogja enyhíteni. Azonban a lokálpatrióta civilek helyi érdekvédő szervezetei pénzügyi tevékenységet is folytathatnak, a munka ellenértéke pedig a vidék jellegének megőrzése, egészséges étel, élet lesz! Igaz, hogy az ajánlások egyharmadának megvalósítása ma még nehezen képzelhető el, de a kezdeti lépések is csak a távoli cél ismeretében valósíthatók meg!
– Ahogy az ENSZ is megfogalmazta, az élelmiszerválság során az árak „csendes cunamija” zajlik, ami miatt a helyzetet emberi jogi problémává kell nyilvánítani, hiszen nem természeti csapásról, földrengésről, hanem emberek által előidézett helyzetről van szó, amit mások kárára követtek el! Magyarán írásba kell foglalni az ember élethez való jogát – így védhetjük meg magunkat a legkönnyebben. Ha a magyar alkotmányban szerepelne a polgárok vízhez, földhöz, egészséges élettérhez való joga, ezen az alapon azonnal kizárhatnánk minden olyan multinacionális vagy nekünk ártó érdekeltséget, amely károsítja önvédelmi képességünket.
- Azonnal be kellene fagyasztani az amerikai bioüzemanyag-programokat és az európai hasonló terveket is elvetni – 2003-ban még „túltermelés” miatt csonkolták a magyar mezőgazdaságot, most viszont az egész nemzetgazdaság abból élhetne, hogy élelmiszert ad el azoknak, akiknek nincs, és meg tudnák fizetni!
- Új földtörvényt és -szabályozást, amely alapján a spekulánsok kizavarhatók az országból, a föld pedig magyar kézben marad.
- A hazai mezőgazdasági termelés azonnali felélesztése, állami segédlettel, majd saját feldolgozóipar építése a kiváló minőségű, magyar termékekre alapozva. Ehhez minden adottságunk megvan!
- A hazai termelést új energiapolitikával kell alátámasztani, hogy ne a drága, külföldi energiahordozóktól függjünk, hanem használjuk a lábunk alatt lévő földhőt, geotermikus energiát, a nap és a víz erejét.
- Itthon és nemzetközileg is keményen büntetni kell az élelmiszerrel spekuláló tőkéseket, olyan összegekkel, hogy tevékenységük semmiképp ne érje meg. A befolyt összeget vissza kell fordítani a hazai mezőgazdaságba, például fiatal házasok tanyákra telepedését és ottani munkalehetőségét támogatandó.
- A génmódosítás tiltása mellett a történelmi, tradicionális nemesítés fejlesztése, hogy a csökkenő mezőgazdasági hozamok problémáját kiküszöböljük (további részletek a cikk következő részében).
- A külföldiek földszerzésének teljes tilalma vagy olyan feltételek támasztása, amelyeknek csak a hazaiak felelnek meg. Párhuzamosan meg kell szabni a legnagyobb lehetséges üzemméretet, mondjuk 300 hektárban, hogy kizárható legyen az egy tulajdonos kezében összpontosuló, nagyipari termelés – mindezt a Tanka Endre által írt földtörvény alapján.
- A vásárlók összefogása minden szinten: közösség által támogatott mezőgazdaság, mely során a városiak előre megállapodnak a gazdával, hogy a bevásárlóközpontok szemete helyett az ő áruját vásárolják meg, előre kikötött áron. Ily módon a polgár egészséges, valódi ÉLELEMhez jut, a gazda pedig megmaradhat tevékenységénél. (További részletek a Karpatia c. havilap számaiban, minden hónap 10-én az újságárusoknál!)
- Szövetkezetek, nemzeti hitelintézet kiépítése, akár alulról, mivel az ágazat kínos tőkehiányát a multinacionális bankok és a nagypolitika soha nem fogja enyhíteni. Azonban a lokálpatrióta civilek helyi érdekvédő szervezetei pénzügyi tevékenységet is folytathatnak, a munka ellenértéke pedig a vidék jellegének megőrzése, egészséges étel, élet lesz! Igaz, hogy az ajánlások egyharmadának megvalósítása ma még nehezen képzelhető el, de a kezdeti lépések is csak a távoli cél ismeretében valósíthatók meg!
Z. Kárpát Dániel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése