Sík Sándor: Ballagás a Pilisen

"Gondolatoktól körülrajzva leülök
a pilisi romok mellett a diófa alatt fakadó forráshoz,
mely az egyetlen, ami nem változott
s úgy bugyborékol most, mint 800 év előtt."

Prohászka: A Pilis hegyén

Ballagdálok a vén Pilisen,
Az ezredes erdő lelkét lesem.
Málló köveken, zörgő avaron
Régvolt magyarok nyomait kavarom.
E kövön tán a táltosok
Regesajkú népe áldozott.

Amott a völgyben szíthatta tüzét
Remeték apja, boldog Özséb.
Az irtás földön amoda át
Feltűrt csuhájú bence-barát
Irtotta az erdőt, törte rögét
És pingálgatta pergamenét.

A forrásparton itt pihent
Tán tegnap is még a
Püspök, a szent.
Látom most is, amint meditál,
Fákkal, füvekkel összeáll
S ezüst fejével tovalebeg,
És elnyeli lassan a rengeteg.

Zsibongó fejjel járdosok,
Elnyargaltak a táltosok.
Elfeküdtek a remeték,
Némák a romok, köveik feketék.
Múlt már, rege már a Püspök is,
Mese vagy magad is már, néma Pilis.

Megyünk-e mi is már aludni, mesék,
Ha kibontja az éjszaka szemfödelét
S egyedül marad ébren a rengeteg,
Elsiratni a szenteket?