Wittner Mária beszéde a Parlamentben 2001-ben

Wittner Mária beszéde a Parlamentben

halálra ítélt forradalmár és szabadságharcos beszéde, a Parlamentben, a “Kommunista Diktatúra Áldozatainak Emléknapja” alkalmából,
2001 február 24.



Megilletődve állok a magyar Országházban, ahol történelmünk kimagasló személyiségei a magyar nép javára alkottak törvényeket – mint Tisza István, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. De itt alkottak törvényeket egy hamis eszme nevében is, mely egy jobb sorsra érdemes magyar nemzet elvesztésén munkálkodott.


Ma, a kommunizmus áldozatainak emléknapján megidézem az áldozatokat, – az élőket, a holtakat –, hogy együtt vádoljuk a szocialista köntösbe bújt hóhérainkat:

– vádoljuk őket, mert a "lenini utat" – igyekezettel – honfitársaink csontjaival kövezték ki. A világ legdrágább, legfájdalmasabb "útja" volt ez. A "továbbhaladásuk" tétje: milliónyi emberélet;

– vádoljuk őket, mert nemzetünk kiváló polgárait küldték bitófára és gyalázták meg még holtukban is;

– vádoljuk őket a Gulágon embertelen körülmények között elpusztult honfitársaim nevében;

– vádoljuk az otthonuktól megfosztott és kitelepített polgárok nevében, kiknek kiszemelt otthonukba betelepedtek, elrabolva egy élet munkáját;

– vádoljuk a recski haláltábor megkínzott, megalázott rabjainak nevében;

– vádoljuk a munkaszolgálatosok nevében;

– vádoljuk a 298-as parcella halottai nevében, az ÁVH – erőszakszervezetük – által fogva tartott, megkínzott és agyonvert emberek nevében;

– vádoljuk a 6 millió meg nem született gyermek nevében;

– vádoljuk őket a legdrágább kincs, a gyermek nevében, akitől elvették az apát, az anyát és az otthon melegét;

– vádoljuk a legfőbb érték, az ember nevében, akit egy tollvonással küldtek bitóra, vagy zártak börtönbe hosszú évekre;

– vádoljuk a megkínzott, megalázott bajtársaim nevében;– vádoljuk a sortüzek áldozatai nevében;

– vádoljuk, hogy kiölték az emberből a hitet, a reményt, a morált, egy egyszerű, tisztább élet reményét;

– vádoljuk őket Mindszenty bíborosért;– az Istenhez hu papjaiért, akiket börtönbe zártak hitükért, mert erkölcsre, hazaszeretetre nevelték népünket;

– vádolom, hogy kifosztották az országot, hogy a dolgos magyar nép munkájából, elveiket megtagadva lettek vörös kapitalisták;

– vádoljuk őket a magyar parasztok nevében, akiket megfosztottak földjeiktől, életterüktől, és így kiszolgáltatottá tették őket;

– vádoljuk őket a történelmünk meghamisításáért;

– vádolom a nyugdíjasok nevében, akiknek elrabolták a hosszú, dolgos élet gyümölcsét, bizonytalanná téve biztos, nyugdíjas éveiket;

– vádolnak az élők, és vádolnak a meggyilkolt halottak; és vádoljuk őket, mert hitünkben megcsaltak, megloptak.

Megállapítom az áldozatok nevében:
– soha nem lesznek képesek arra, hogy magyar politikusként egy nemzet felemelkedése érdekében cselekedjenek!
Itt teszem fel a kérdést: milyen morál alapján ülnek egy magyar Parlamentben még most is, és alkotnak törvényeket egy általuk tönkretett, kifosztott, megalázott nemzet számára?

A Szent Korona Tana és a magyar nemzet nevében – erkölcsi hullává nyilvánítom őket. Köszönöm szépen!