Stargate - csillagkapu


Kutatási anyag 1993-ból - átdolgozva és kibővítve 2006.07


Az egész Földre kiterjedő energia-áramlási rendszer

A Földünknek, akárcsak az élőlényeknek, megvan a maga „érrendszere”. Csak míg az élőlények ereiben vér folyik, addig szülőbolygónk megfelelő áramlási rendszerében energia.
A globális léptékű energia-áramlási rendszer feltérképezésében Sunderson – amerikai, valamint Nyikolaj Goncsarov szovjet kutató tette meg az első lépést.. Sikerült ugyanis felismerniük a rendszer geometriáját. Miután felismerésüket magán a földgömbön ábrázolták, 12 szabályos ötszögből és 20 szabályos háromszögből álló elrendezést kaptak.







Amikor munkájuknak nekifogtak, igazából nem ilyesfajta rendszert kerestek, pusztán a Föld különleges pontjait kívánták feltérképezni, nagy léptékben. Olyan különleges pontokat, ahol hajók, repülők tűntek el, úgymond tehát a „végzetes térségeket” azonosítottak be, mint amilyen pl. a Bermuda-háromszög, az Ördög-tenger, vagy az Afar-háromszög.
Munkájukat folytatván, az egyes „végzetes térségek” mellett, feljegyezték a földmágnesesség rendellenességeinek, a szélsőséges légköri nyomásváltozásoknak, a legpusztítóbb szélviharoknak a megjelenési helyeit, a jellegzetes egyirányú légáramlásokat, az ásványi kincsek leggazdagabb lelőhelyeit, az óceánok mélyén húzódó hegygerinceket és begyűrődéseket, a vulkánikus tevékenységről és földmozgásokról legismertebb pontokat, az óceánok áramlatainak gigantikus méretű örvényeit, sőt, még a madarak legfontosabb telelőhelyeit is.
Az imént felsorolt, más-más szempontok szerint fontos térségek, szépen illeszkedtek az általuk korábban felismert szabályos rendszerbe.
A régmúlt legfontosabb színhelyei ugyancsak e geometriai rendszer csomópontjaiban találhatók: Egyiptom, az Indus-völgyi civilizáció, Észak-Mongólia, Írország, Húsvét-szigetek, az ősi Peru, stb.
A Föld „végzetes helyeit” megfigyelve azt tapasztaljuk, hogy az őket övező misztikumot nyugodtan félretehetjük, a térképen adódó hálózati pontok ugyanis éppenséggel a legnagyobb mágneses anomáliákat jelzik, napkitörésekkor itt fejlődnek ki a legerősebb mágneses viharok. Ugyancsak ezeken a helyeken a legerősebbek a hurrikánok és a tengeri örvények. Mind-mind igen fontos tényező az ember-alkotta szerkezetek „eltűnésére”.
A Földünkre borított háló azonban egyes, földtani és/vagy egyéb jelentőséggel bíró helyszíneket nem jelöl. Talán a rendszert még tovább kellene finomítani. Ehhez természetesen sokkal jobban meg kell ismerni annak működését.
Persze ez az energiarendszer nemcsak a Föld fizikai működésére gyakorol alapvető hatást, hanem az életre magára is. A dolog innentől kezdve válik még izgalmasabbá.
Magának a rendszernek a kialakulására és tulajdonságainak okára még nem sikerült válaszolni.

A Ley-vonalak rendszere
A teljes szülőbolygónkat behálózó energiarendszernek megvannak a jóval kisebb léptékű, de számunkra nem kevésbé érdekes „helyi” változatai is. Alfred Watkins munkássága nyomán ezek az energia-áramlási csatornák kapták a Ley-vonalak elnevezést.
Többféle néven hivatkoznak – kultúrától függően – ezekre az energia-csatornákra, mint pl. sárkányvonalak, ugarvonalak, tündérösvények, stb. A név különbözősége ellenére az közös bennük, hogy rajtuk ősidők óta ménhírek, dolmenek, kőgyűrűk, rendkívül régi épületek, mesterséges dombok, és ugyancsak mesterségesen elhelyezett, ingókövek találhatók. Mára már több tízezer ilyen vonalat tártak fel. Működésük pontos megismerése még gyerekcipőben jár, azonban Dr. Wilhelm Reich már odáig jutott, hogy az energiavonalak segítségével képes volt esőt előidézni., vagy éppenséggel eloszlatni a viharfelhőket. Halála előtt közvetlenül az űrhajózásban való felhasználhatóságukat kutatta.
A vonalak mentén elhelyezett ingókövek nemcsak iránymutatóként szolgáltak, hanem energia-fókuszáló szerepük is volt, hiszen pl. a pákozdi Pogánykő közelben 12, különböző erősségű Ley-vonal találkozik.
Meghatározott helyeken „gyógyító-köveket” állítottak fel tízezernél is messze több évvel ezelőtt élt őseink.
Ami különös, hogy az egész rendszer szinte él és lüktet, ahogy azt Dobogókőn, megfelelő Hold- és Napállásnál, bárki megtapasztalhatja.
A vonalak többnyire nyílegyenesen futnak.
Miként lehet megtapasztalni, hogy ezekben a vonalakban energia áramlik?
Az ilyen jellegű sugárzásokra érzékenyebb emberek beszámolnak róla, hogy az egyik vonalon állva kellemes bizsegést éreznek, a másik vonal esetleg éppen a fáradtság érzetét kelti bennük, a harmadik esetleg áramütésszerű zsibbadást okoz, míg a negyedik melegséget. A pontos kiváltó mechanizmus nem ismert még.
Igen fontos dolog lenne, ha e vonalak energetika működését pontosan felderítenénk, többé nem lennének ugyanis energia-gondjaink sem, hiszen közvetlenül bolygónk energiáját tudnánk megcsapolni. A kimerítés veszélye sem fenyegetne, mivel a Nap és a Hold folyamatosan újratölti a rendszert, mint valami hatalmas akkumulátort. A tiszta energia tehát kéznyújtásnyira van, talán mindössze néhány centiméterre tőlünk.

Gyógyító energia
Egyes megalitikus emlékhelyekről, mint amilyen pl. a Nagy-Britanniában található Moel Ty Uchaf, azt tartják, hogy gyógyító energia áramlik bennük, ám a felállított kövek villámokat és mennydörgést is képesek előidézni, sőt, időnként állítólag odébb vándorolnak. A köveket megérintve az emberek egy része bizsergést, olykor áramütést érez. E jelenségről elsőként Dion Fortune tett említést 1936-ban. A szent helyeket „energiaközpontoknak” nevezte. Arthur Lawton 1939-ben megjelent könyvében felismerte a kapcsolatot az ősi emberek által elhelyezett építmények és a kozmosz között.




Egyesek szerint a kőépítmények csak jelzik az energia-központokat, míg mások szerint konkrétan beavatkoznak az energia-áramlási rendszerbe, pl. különböző összetételű és formájú kőzetek, kristályok felhasználásával. Az egyes energiaáramok polaritását befolyásolják a holdfázisok, valamint a kozmikus hatások is. A kristályok segítségével az energia-áramlatok eltéríthetők, esetleg időlegesen kikapcsolhatók.
A Kőkorszaki emlékhely, Moel Ty Uchaf, nemcsak erről híres. 1974 telén ugyanis a közvetlen közelében zuhant le egy repülő csészealj. A közeli Llandrillo-ban élő szemtanúk elmondták, hogy erős robbanást, majd azt követően morajlást hallottak, mindeközben erős fényű, narancssárga színű tűzgömb jelent meg a hegyek felett. A hegyi utat napokra lezárta a Királyi Légierő, szakértői ufókutatókkal együtt közösen vizsgálták ki az eseményt. A pásztoroknak a védelmi minisztérium képviselő személyesen tiltották meg, hogy nyájaikat a kérdéses területre tereljék.



Létezik egy beszámoló arról is, hogy két, Királyi Légierő felségjelzést viselő, terepjáró hagyta el a helyszínt, két földönkívüli testét szállítva, akiket a roncsok közül szedtek össze, és azonnal Dél-Angliába, Porton Downba szállították őket a kutatóközpontba.
Feltétlen meg kell itt jegyezni, a lezuhant repülő csészealjak túlnyomó többségének hátterében balsikerű katonai kísérletek állnak és nem földönkívüliek! Talán jelen esetben is. A hivatalos források bizonyára ezt soha sem fogják nekünk részleteiben is elmondani...

Tápiószentmárton
Nekünk magyaroknak is megvannak természetesen a magunk „gyógyító helyei”, ezek közül talán a leghíresebb, folyamatosan a legtöbb embert vonzó, a tápiószentmártoni Attila-domb.











Az Attila domb a Kincsem Lovaspark területén fekszik. A terület a múlt század elejéig a Blaskovich nemesi család birtoka volt, itt nevelkedett a verhetetlen csodakanca, Kincsem is. Emlékére 1999-ben múzeum nyílt a Lovasparkban.
Gróf Blaskovich Ernő, Priscos Rhetor korabeli leírása alapján valószínűsítette, hogy hajdanán itt állhatott Attila fapalotája, ezért ásatásokat kezdett a területen.
Ennek köszönhetően 1924-ben itt találták meg a legjelentősebb szkíta kori leletünket, az Aranyszarvast, mely jelenleg a Nemzeti Múzeum féltett kincse. Ezen kívül számos új-kőkori, réz-, bronz-, vas-, szarmata-, avar- és Árpád-kori használati és dísztárgy került a felszínre. Ez azt támasztja alá, hogy esetleg, a terület jótékony hatását is felismerve, már Kr.e. 4-5000 évvel ezelőtt is éltek itt emberek. A hely régészeti védettséget élvez, mert a terület teljes feltárása még nem történt meg.
Jelenleg itt lótenyésztés folyik, valamint a Kincsem Lovaspark SE fogathajtó és díjugrató versenyzőinek felkészülése. Természetesen a Parkba látogatók is kipróbálhatják a lovaglást, kocsikázást. Egy könnyű sétára található az őshonos állatok parkja, ahol a jellegzetes szikes ősgyepen szürke marha gulya legel és megtekinthetőek a mangalicák, rackajuhok, szamarak és őshonos lábasjószágok.



15 hektáron érezhető az a természeti erő, mely a köztudatban „energia” fogalomként ismert, az egész Kincsem Lovaspark területén megnyilvánul, beleértve annak létesítményeit (szálloda, étterem, istállók, udvar) is. Bár a jelenség középpontja az Attila-dombon van, a jelenség intenzitásban, térben és időben állandóan változik. A hatásmechanizmusban nem az erősség dominál.
Ma már köztudott, hogy minden betegség egyfajta energiahiányos állapot következménye. Az itt tapasztalható sugárzás segít helyreállítani és megőrizni a testi, lelki egyensúlyt. Az egész szervezetben harmonizálja az energia áramlását, tehát nem csupán egy szervre hat, hanem az egész szervezetre. Az alapvető működést segíti, öngyógyító folyamatokat indít be. Valakinek már egy alkalom is elég, másoknak a hely kúra-szerű felkeresése javallott.
Az első, amit érezhetünk, az energia megtapasztalása. Kézen, lábon, egész testen bizsergés, melegség, vagy éppenséggel hidegség, érezhető. Ám mindezt nem mindenki érzi és a különböző megnyilvánulások megtapasztalásának hiánya nem akadálya a gyógyító folyamatok beindulásának.
Meditatív, révületi állapot kedvezően befolyásolja a kívánt hatás elérését.
Nem tudni kinél, milyen betegségnél és milyen változások indulnak be. A tudományos adatgyűjtés és az adatok feldolgozása jelenleg is folyik. Ha sikerülne megismerni a hatásmechanizmus hogyanját és mikéntjét, az orvoslás tudománya sokat kamatoztathatna belőle.

Rollright
Az eddigi legátfogóbb vizsgálat földünk energia-áramlatainak felkutatására az 1977-ben, Paul Devereux kezdeményezésére Angliában meghirdetett Dragon-Project, azaz Sárkány-terv volt. A felhívást tíz éven át tartó, olykor rendkívül nehéz körülmények között végzett, ám hihetetlenül alapos és minden részletre kiterjedő munka követte. A kutatók két csoportra oszlottak. Egyikük szigorúan, a tudomány által elfogadott eszközökkel mért, míg a másik csoport parapszichológiai eljárásokat használt. Figyelmüket elsősorban a Rollright-kövekre összpontosították.






Rögtön megadta a kutatás alaphangját a teljesen ismeretlen természetű rádiójelek érzékelése. Emellett folyamatosan jelzett a Geiger-Müller számláló is.
A térségben az ultrahang-tartományt is monitorozták. Ugyanis évekkel korábban felfigyeltek már kutatók a Ley-vonalak felől érkező szokatlan ultrahang-jelekre. Néhány különleges adottságú ember hallotta is ezeket. Hallotta „énekelni” a köveket. Most mindezt sikerült igazolni is. Pirkadat előtt észlelték a legerősebb kilengéseket, Napfelkelte után a jelek fokozatosan gyengültek, majd elhaltak. Olykor napokon át nem történt semmi változás, legfeljebb éjszakánként rezdült meg egyszer-kétszer a mutató.

A megfigyeléseket úgy összegezték, hogy a holdfázisok, valamint a napfoltok száma valamiképpen hatást gyakorol a térségben elhelyezett kövek környékén tapasztalt ultrahang-kibocsátásra. A jelenség hatásmechanizmusa sajnos teljes mértékben ismeretlen. Viszont egy dologban tisztábban láthatunk, ugyanis a megfigyelés következményeképpen most már biztosak lehetünk abban, hogy az érzékeny fülű utazókkal nem a képzeletük játszott, amikor „éneklő kövekről” beszéltek. A Rollright kövek védettek, és közülük is fokozottan védett a a King Stone - azaz a Király Kő.

Ha a kövek képesek ultrahangokat kibocsátani, már pedig minden erre vall, akkor ez, az átlagos emberi fül számára nem hallható hangrezgés, fókuszálható, megfelelően elhelyezett kövekkel. ily módon elősegíthető az emberi szövetek regenerálódása - amennyiben az illetőt a megfelelő helyre állítjuk. Magvak csírázása is felgyorsítható ultrahang segítségével. Nem kizárt, hogy bizonyos termékenységi „rítusokat” nagyon is konkrét céllal és konkrét helyeken végeztek, nem is beszélve a rendkívüli precizitással megválasztott időpontról és körülményekről.
A Sárkány-terv kissé átformálódva, de 1991-től folyamatosan zajlik. Önkéntesek alszanak a köveken, illetve a kövek közvetlen környékén, miközben tudósok azt próbálják kideríteni, van-e bármiféle köze a jelen lévő sugárzásoknak az emberi tudat- és tudatalatti működésére. Arra is kíváncsiak, vajon jelentkeznek-e olyan álmok, látomások, melyek az energia-központokban megfigyelhetők.

Magyarországi Ley-vonalak
Mások példáját követve, az 1990-es évek elején megpróbáltuk felderíteni a magyarországi Ley-vonal rendszert, megkeresni a hazánkban legjellemzőbb energia-központokat. Álláspontunk szerint, mivel az energia-ösvények az egész világra kiterjedő hálózatot alkotnak, akkor ennek a hálózatnak szükségképpen Hazánkban is vannak elemei. Olyan helyeket kerestünk elsősorban, melyek valamilyen „csodálatos esemény” kapcsán híressé váltak, és a katolikus egyház jelentős búcsújáró helyei közt tartja számon, de ugyanilyen alapossággal kerestük a „jelenési helyeket”, látomások helyeit, de gyógyforrások, különleges ikonok, szentképek, olykor „szent” források helyeit.



Munkánkat néhány körülmény hátráltatta, ugyanis legnagyobb sajnálatunkra, amikor valamilyen természetfölötti élményt tapasztalnak az emberek, és beszámolójukkal megkeresnek tudósokat, akkor a tudósok általában az illető bejelentő elmeállapotát kezdik el vizsgálni és nem magát a jelenséget, a megtapasztalt tényt. Nem kell mondani, ez a fajta hozzáállásuk mennyire árt a tudománynak, de a megfigyelőknek is, akik legközelebb nem mernek kiállni észleléseikkel.
A tudományt leginkább a „szokatlan” jelenségek megismerése viszi előre, s nem pedig az ilyeneknek való hátat fordítás. Mindezek ellenére tekintélyes mennyiségű anyag gyűlt össze az évek során archívumunkban.
Ahogy egyre-másra gyűltek térképünkön a különböző „szent helyeket” jelölő pontok, úgy vált mindinkább felismerhetővé az a rendszer, melyet alkotnak. Több száz kilométeren át vezető nyílegyenes vonalak, több tucat kilométeres sugarú körívek bukkantak fel. Nem hittünk a szemünknek!

Az ország egyik legnagyobb erővonal-csomópontja látható itt, Csobánka közvetlen közelében, a Pilisben. Közel hasonló jelentőségű csomópont található Gyulán és Lentiben. Ezek a helyek sok szempontból kitüntetettek.

A fő égtájakkal egybeeső, ezért „fő” vonalnak tekintett egyenesek meghúzása után néhány mellékvonal is előbukkant. Igazából csak ekkor mutatkozott meg az összefüggés a vonalrendszer és az ingókövek, illetve a kunhalomként (más vidékeken kurgán, mound, stb. néven) ismert dombok között. Ugyanis kiderült, hogy ezek az olykor több mint tízezer évvel ezelőtt, mesterségesen emelt halmok olyan rendszert alkotnak, amely pontosan beillik a korábban említett fővonalak rendszerébe.
Ráadásul, amikor a vonalakat meghosszabbítottuk a környező országok felé, azt tapasztaltuk, hogy azok gyakorlatilag tökéletesen egybeesnek a Daniken és mások kutatásai alapján feltárt egyenesekkel. Pl. az egyik Dánián és Németországon áthaladó vonal áthalad a csobánkai szentkúton, Petőfiszállás-Szentkúton, a szegedi Dómon, valamint és az ókori jóshelyen Delphoin is. A kérdéseket mi is feltettük: Mi ez? És mi ennek az egésznek az értelme? Mindez a véletlen műve lenne csupán?
A Szentes közelében tapasztalt fő Ley-vonalak. Jól látható, hogy egyikük városunk főutcájával egybeesik, s öt templommal is közvetlenül érintkezik.

Csobánka
Magyarország legjelentősebb „energia-központja” Csobánka. Négy Fő Ley-vonal metszi itt egymást. A településhatárában, egy domboldalon fakadó forrás már hosszú évszázadok óta ismert gyógyító hatásáról.
A Pilis-hegység déli peremén lévő község Pest megyéhez tartozik. Szerbek alapították a XVII. század végén, német és szlovák lakosságát a XVIII. század folyamán nyerte. A Szentkút eredetileg az ortodox szerbek búcsújáró helye volt, katolikus kultusza későbbi és német eredetű.

A hely legendája szerint 1842-ben a Pilis erdőségében egy nyáját legeltető pásztornak megjelent Mária egy forrás miatt mocsaras helyen. A látomás után a falusiak ivásra és mosakodásra használták a forrás vizét, s a víztől többen csodálatos módon meggyógyultak.
A legenda egy másik változata szerint a favágók kivágtak egy fát, amelyen egy Mária-kép függött. A fa vérezni kezdett, s ennek hatására kezdődtek meg a búcsújárások.
Akárhogy is, a forrásnak már a Mária-jelenés előtt, a XIX. század elején gyógyító híre volt: Lázkutacska, volt a neve. A jelenés után kapta a Máriakút, Szentkút nevet. A zarándokok ma is felkeresik a forrást, vizéből isznak, fájó tagjaikat, főleg szemüket mosogatják. Ezután a környező fákra, bokrokra akasztják kötéseiket, rongyaikat, ezzel is jelezve az elért vagy kívánt gyógyulást.


A múlt század közepén egy budai és egy pesti német asszony kápolnát építtetett a forrásnál, amit Sarlós Boldogasszony ünnepén áldottak meg. A nyitott forrás fölé századunk elején lourdes-i barlangot emeltek, amelybe hamarosan sok hálatábla került az első világháborús katonákért. Itt áll a szerbek keresztje is. Ezen egykor Illés próféta képe volt látható, akinek ünnepén szívesen látogattak ide.
A kápolnát az 1930-as évek végén átépítették. Bár az átalakítással sok régi fogadalmi kép kikerült a templomból, a felajánlás századunkban is szokás volt. Máig sok imameghallgatás történik itt. A zarándokok egy része zöld ágat visz haza Csobánkáról, más része a forrásból vizet.
Illés napján a szerb zarándokok a kereszt előtt építettek oltárt. Mise után a pap megszentelte a forrást, ennek vizével pedig a búcsúsokat.
Fő búcsúja Sarlós Boldogasszony (július 2).

Jönnek zarándokok más Mária-ünnepeken is, és különösen szombatonként, mert a szombatot Mária napjának tartják. Egyéb búcsúi: Kisasszony napja (szeptember 8), illetőleg Illés-nap (július 20). A csobánkai búcsújáró kápolna vadregényes természeti környezetben fekszik. Hosszú erdei úton, kellemes sétával közelíthető meg. Rövidebb hétvégi kirándulások céljának is alkalmas.


Petőfiszállás-szentkút
A Csobánkán és Budapesten áthaladó, majd Delphoit is metsző vonal következő állomása Petőfiszállást-Szentkút. Az egyetlen nagy-alföldi, artézi forrás helye. Szintén ismert búcsújáró hely.
Az egykori Ferencszállás a XIII. században Magyarországra beköltözött kunok települése volt a Kiskunság területén. A templommal rendelkező falu életét a török hódítás törte meg. Lakói a portyázó török-tatár hadaktól nagyobb biztonságot jelentő Kecskemétre költöztek be. A falu határa hosszú ideig Kecskemét és más kun, jász települések legelője volt. 1745-ben a jászkunok önmegváltásakor a puszta területét Kiskunfélegyháza váltotta magához.

A legenda szerint 1791-et írtak, amikor egy pásztor, nyáját az éjszakai órán is legeltetvén egy ismeretlen forrásra bukkant, amelynek vizében Mária nagy fénnyel tündöklő alakját pillantotta meg. A hír gyorsan elterjedt a környéken és sokan jöttek a forráskúthoz csodát látni, vizéből pedig az otthonmaradt hozzátartozóknak vinni. A hagyomány ezt a csodát azzal magyarázta, hogy a falu papja a betörő törökök elől az Oltáriszentséget a templom előtti forráskútba rejtette.
Az 1700-as évek végén, mondja egy másik legenda, egy béna koldus jött a Szentkúthoz. Megmosakodott vizében, s a lába meggyógyult. Mankóit leszúrta a földbe, amelyek kihajtottak és terebélyes fává nőttek. E fákat később a búcsúsok szilánkonként elhordták.
A meginduló búcsújárás hatására a kiskunfélegyházi tanács a helyszínen egy kőkeresztet emeltetett. A zarándoklatokat azonban 1793-ban a váci püspöki hatóság betiltotta. Ennek hatására a város elrendelte a forrás betömését. Egy tanyai ember, akinek a földjén a búcsúsok a friss vetést sokszor letiporták, trágyával tömte el a víz útját. Ám a víz a piszkot kihányta, s még nagyobb erővel tört föl. Ezt égi intésnek tekintették, s ettől kezdve senki sem mert a forráshoz nyúlni. Körülkerítették, védőtetőt emeltek föléje és különösen Pünkösdkor és Kisasszony napkor (szeptember 8.) nagyon sokan látogatták.


A búcsújárás miatt Kiskunfélegyházán 1873-ban kápolnaépítő bizottság alakult. A templom építéséhez a középkori Ferencszállás elpusztult templomának köveit is felhasználták. Egy évtized múlva készen volt a templom és előtte a szent keresztút tizennégy stációja. A szentkút környékét Kiskunfélegyháza város 1888-ban megvásárolta és fásította. A millennium emlékére megépült a Skapulárés Szűzanya kápolnája, majd a Prágai Kisjézus képoszlopa, s végül a Lourdes-i barlang, amely egyúttal szabadtéri oltár is. A stációkat egy fedett folyosón újjáépítették.
A kegyhely sajátos szertartása a búcsús ünnepek gyertyás éjszakai körmenete. A tágas pusztán, ahol a látóhatárt csak néhány fa korlátozza, hatalmas égbolt borul a virrasztó búcsúsokra. A teremtmény-érzéssel eltöltött híveknek megtapasztalt Istenélményük van. A kegyhely jellegzetessége a búcsúsok adományaiból összegyűlt Mária-múzeum kiállítása. A kegyhely legendáját és történetét Móra Ferenc is felhasználta Ének a búzamezőkről című regényében.

Ley-vonalak mibenléte
Már korábban is használtunk különböző típusú sugárzásmérőket repülő csészealjak leszállási nyomainak, valamint gabonaköröknek vizsgálatára. Az eredeti (vagyis nem ember által elkészített) nyomok mindig fokozott háttérsugárzást mutattak, mely sugárzásnak sem keletkezését, pontos viselkedési módját, sem pedig minden egyes összetevőjét nem ismerjük pontosan, ám tulajdonságaiban annyira jellegzetes, hogy egyértelműen megkülönböztethető, és a rendelkezésre álló fizikai ismeretek alapján ilyen típusú sugárzás sem mesterséges, sem természetes keletkezéséről nem tudunk.
A sugárzásmérőkkel aránylag pontosan fel tudtuk deríteni ezeket a különleges tartományokat. A műszerek elektromágneses - mikrohullámú, infravörös és ultraibolya, valamint alfa, béta és gamma tartományban dolgoztak. A Ley-vonalak szélessége olykor a 20 métert (!) is elérte, a jellemző érték ennek a számnak a tizedrésze körül volt, de egész keskeny vonalakkal is találkoztunk.
A vonalak mentén elektromos töltésáramlást is kimutattunk, ami jó magyarázat lehet a gyógyforrások kialakulására. Ugyanis, a töltések folyamatos jelenléte miatt a kőzetek tulajdonságai a piezoelektromos-hatás miatt megváltoznak, emellett, a felfakadó forrás ionösszetételében is bekövetkezhetnek változások, emiatt a víz gyógyvízzé válhat, révén egyes beteg sejtek nem tudják elviselni a normális vízétől eltérő ionösszetételt.
A piezoelektromos-hatást érhetjük tetten a kőzetek összenyomódásakor is, pl. geológiai törésvonalak mentén. Ilyen helyeken a kőzetek szilárdsága és vezetőképessége megváltozik. A törésvonalak mentén könnyebben fakadnak források, az előtörő víz minőségére pedig hatással vannak a környező kőzetek, azok fizikai, illetve elektromos tulajdonságai. Mindezek megváltoztathatják a víz fizikai, de kémiai tulajdonságait is. Így születnek a gyógyvizek.
A síkvidékeken a dombok, a hegyes vidékeken az ingókövek, ménhírek jelzik, a vonalak haladási irányát, egyben gyakran erősítőkként is működnek. Nem feltétlen minden domb és minden ingókő, hiszen azoknak csillagászati, temetkezési és egyéb szerepük is volt. Bár, a két rendszert olykor lehetetlen szétválasztani.
A mérésekből az derült ki, hogy a Ley-vonalak rendszere szorosan összefügg a földmágneses térrel, annak mintegy felszíni megjelenése. Habár a naptevékenység, a földmágneses viselkedések olykor gyorsan változnak (a vonalak energiatartalma is igen széles határok közt ingadozik, még az időjárás, napállás, holdállás hatására is!), a fővonalak helye hosszútávon megmarad, miközben egyes kisebb energiájú alhálózatok időlegesen megszűnhetnek, illetve újra kialakulhatnak.
Ha a fővonalak megmaradnak - márpedig így tesznek - akkor felfoghatók állóhullámokként, a fővonalak ráadásul egyfajta minimál-potenciálfelületet is alkotnak, hiszen függőleges kiterjedésük is van (hasonlóan a szappanbuborékokat egymástól elválasztó síkokhoz), levonható tehát a következtetés: a Ley-vonalak nem mások, mint a földmágneses tér földfelszínen tükröződő alakzatainak minimál-potenciálfelületei.



Magyarországon és környezetében 456-tól napjainkig keletkezett földrengések epicentrumai, valamint a legfontosabb törésvonalak.

Mindezek mellett, a Ley-vonalak gyakorlatilag egybeesnek a legfontosabb geológiai törésvonalakkal is. A geológiai törésvonalak pedig igen sok furcsa jelenséget produkálnak önmagukban is. Leginkább fényjelenségeket. A dolog érdekessége az, hogy az legtöbb fényjelenséget „Szűz Máriaként” azonosítják. Ennek miértje nem ismert még. A törésvonalakkal való egybeesés természetesen fokozza a piezoelektromos hatást is, sok esetben egyenesen kiváltója ezeknek.
A Ley-vonalak többszörös kereszteződése az emberi tudatra gyakorolt hatást is fokozza. Nem véletlen, hogy pontosan ilyen helyeken mentek fel táltosaink a hegyekre révületbe esni, azaz belelátni a jövőbe. Pontosan tudták, hogy ezeken a helyeken, megfelelő technikát alkalmazva, igenis bele lehet látni a jövőbe. Sőt, a többi táltossal is kapcsolatba tudtak lépni. Meg még sok mindenki mással.
Az sem véletlen, hogy a Föld leghatalmasabb építményei szintén ilyen pontokon, vagy közvetlen közelükben találhatók. Mint pl. az egyiptomi nagy piramisok (azaz peremesek). Ezek a vonalak ugyanis a már tárgyalt hatások mellett további furcsasággal rendelkeznek: anyagszállításra is felhasználhatók! Ha pl. egy szállítandó kő felszínét elektrosztatikusan feltöltik, a kő szépen végiglebeg célállomásáig, ahol azután csak be kell illeszteni a pontos helyére. Nem ismert a pontos mechanizmus, miként hajtották ezt végre. De azt biztosan tudjuk, hogy Merlin pontosan ezzel a módszerrel építette Camelot várát.
A Ley-vonalak adta energetikai hátteret felhasználják a repülő csészealjak is közlekedésük során, hiszen a megfigyelt „légifolyosóik” éppenséggel a főbb Ley-vonalakkal esnek egybe.
De ilyen vonalak mentén tűnnek fel a gabonakörök, s a legtöbb „természetfelettinek” tartott esemény is vagy a vonalak mentén, vagy a csomópontokban észlelhető.

Kunhalmok - kurgánok
"Ti vagytok a mi katedrálisaink" - Illyés Gyula nevezte így a kunhalmokat, az Alföldnek ezeket a sajátos tájképi elemeit. Az egykor vízjárta síkság jellemző földpiramisai Győrffy István, a honi néprajztudomány jeles képviselője szerint "olyan 5-20 méter magas, 20-50 méter átmérőjű, kúp vagy félgömb alakú képződmények, amelyek legtöbbször víz mellett, de vízmentes helyen terültek el. A legvalószínűbbnek az tetszik, hogy a kunhalmok többségét a honfoglalás előtt itt élő népek temetkezési és őrhelyéül hozták létre, s a későbbi időben ezek lettek a ’vigyázóhalmok’ és a határhalmok.”



Szelekovszky László - Békés megye kunhalmai - című könyvéből

Az elgondolás szép, csakhogy a kunhalmok száma már önmagában is elgondolkodtató: 40.000 lehetett belőlük (levéltári adatok és katonai térképek szerint)! Mivel pedig errefelé sűrű erdőségek voltak, a kunhalmokon állva sem lehetett messzebb látni...
A kunhalmok elsősorban tájképi, régészeti és növénytani értékként fontosak. Emellett azonban számos halomhoz történelmi események, legendák, hiedelmek, irodalmi emlékek és egyéb néprajzi kuriózumok fűződnek.
Sajnos mind több a jellegét vesztett (befásított, beépített, megcsonkított) halom. De az is rontja a látványt, ha a halom környékén létesítmények (távvezetékek, épületek, roncsolt területek) találhatók.
A kunhalmokat, kurgánokat azonban nem véletlenszerűen helyezték el elődeink, és mivel tekintélyes részük megsemmisült, eredeti rendszerük már csak töredékesen tárható fel.
A Föld valamennyi sík területén emeltek kurgánokat. Az eurázsiai sztyeppéken, de Amerikában, sőt, Ausztráliában is. Minden bizonnyal ugyanazzal az eredeti céllal: a Föld energiaösvényeinek fókuszálására és felhasználására. Ettől eltérő cél minden bizonnyal későbbi korokhoz köthető.
Az alföld legmagasabb kunhalma a Békésszentandrás közelében található Gödény-halom.
Csongrád megye legmagasabb kurgánja a Sáp-halom. Méréseink gyakori színhelye. A Szentes és Szegvár határán emelkedő halom körül azonosították az azonos nevű falut. A hagyomány szerint Sáp nevű vitézről nevezték el, aki a törökök ellen vívott harcban itt esett el. A halom tetején egykor templom állt.


1730-ban Mikoviny Sámuel csillagász itt végezte szögméréseit, ezért a Sáp-halom térképtörténeti emlékhely is egyben. Ennek emlékét egy tábla is őrzi a halom tetején.
Közelében Árpád-kor temetőt találtak.

Térkapuk?
A Ley-vonalak rendszerének és fizikájának megismerése egészen távolra is vezethet. Mindebben az a furcsa, hogy ez a tudás egykoron már az emberiség birtokában volt, és alkalmazta is azt mindennapi élete során. Miről is van szó?
A többszörös Ley-vonal kereszteződésekben impulzus-mágnesestér van jelen. Ráadásul ez a tér asszimetrikus és a felharmonikusok igen nagy frekvenciákon rezegnek. Lásd Rollright. Az így létrejött tér nemcsak az agyra és a viselkedésre hat (jelenések, parajelenségek, stb.), hanem magának a térnek a szerkezetére is. Ilyen helyeken - adott időpontokban - nyílik meg az időkapu, tárul fel a jövő vagy a múlt. Ha ezt figyelembe vesszük, mindjárt érthetővé válik, miért azokon a helyeken épültek jósdák, ahol.
Mindezeken túl térkapu is megnyílhat, vagyis, ha valaki ismeri ezen helyek titkát, a működési mechanizmusát, azaz a fizikáját, akkor az illető a tér egy másik pontján is meg tud jelenni, esetleg egy párhuzamos világban is. A sok-sok eltűnés mögött esetleg ilyen „spontán” bekövetkezett jelenség is állhat. Egyben magyarázatot kaphatunk bizonyos „égből pottyant” állatok felbukkanására is.
Az idő- és térkapuk helyes használatával a természet szinte korlátlan uraivá válhatunk. Jelenleg azonban erre abszolút alkalmatlanok vagyunk…

forrás: aranylaci.freeweb.hu/turin/turin.htm

Jézus evangéliuma


Részlet: Badinyi Jós Ferenc: Jézus, a Pártos herceg - című könyvéből

Ha a biztos tárgyi emlékeket a „szakemberek" hitelessé nyilvánítanák - fenn áll a veszély, hogy a Tamások is hinni kezdenek akkor, amidőn a világ törekvései épp ellenkező irányúak.
Gyakran kell gondolnom Jézus azon mondására, hogy: „Az Atya kövekből is tud támasztani Fiakat!" - Napjainkban a kiásott kövek, a régészeti leletek, mind a magyar igazságot hirdetik azoknál a „fiaknál" is hangosabban, akiknek minden igyekezete az, hogy magyar népünk elmerüljön a feledés tengerében Jézussal együtt.... de én hiszek egy isteni örök igazságban!
Sok adatot közöltem, de a lényegre, vagyis Jézus Urunk azon hagyatékára, melyet az Ő írás-emlékének nevezhetnénk - nem tértem rá eddig. Most, hogy így Jelek érkeznek hozzám, eddigi jószándékom új bátorítást kap és egybefonom azokat a böngészéseket, amelyeket a maniheus tudományban Mani igehir detésében és az újgur hitvilágban találtam és Jézusnak kijelentéseit, szavait tartalmazzák. Ezek pedig csak annak az „elveszett" írásnak részei lehetnek, melyet - az említett „Hegyi beszéd" pergamenthez hasonlóan - Jézus Urunk saját maga írhatott le. (A sorrend és a számozás az én jószándékomé, de a „tartalom" nem más, mint

Jézus Urunk Evangéliuma

I.) Messzi idők ígéretét teszem valóvá most, hogy emberként jöttem ide közétek.
2.) Nem volt ez szükséges addig, míg atyáitok lelkéből a szeretet imádsága törhetetlen hittel érkezett az örökké lett Mindenhatóság fényvilágá­ba.
3.) Amíg a földi ügyeket az Égi Törvény örök rendje irányította.
4.) Amíg az emberi gonoszság meg nem rontotta bennetek az istenfiú­ság méltóságát.
5.) Amíg az örök Szeretet Teremtőjét - akit ti Istennek neveztek - meg nem gyalázták e gonoszok azzal, hogy más népek legyilkolását ez örökké­való rendelésének és akaratának hirdetik.
6.) Amíg a mindent előre elrendező és a földi ügyeket is irányító Fényvilág Igazsága helyett - az ember- és állatáldozatokat követelő, gonosz akaratát, hogy az istenfiakat emberi szolgákká tehesse - „Törvény­nek" nem nevezte egy parázna nemzetség.
7.) Meglátjátok és halljátok is, miként ostorozom majd őket, mint mérges kígyók fajzatait, kiknek szája gonoszul és hamisul szól, mert csak önszeretet és önérdek lakozik bennük.
8.) Akik nem akarják észrevenni az Idők jeleit és azokban az Igazságra intés felemelt ujját.
9.) Akik Istennek tisztelik a maguk-csinálta írást, azt „Törvénynek" nevezik, hogy a sötétségben járók útját irányítsa.
10.) Engem meg akarnak ölni, mert tudják, hogy én vagyok a Világ Világossága, de az én beszédemet nem értik, mert nincsen bennük Igaz­ság.
11.) Ha majd legyőztem a halált és visszatérek a Fényvilágba, titeket is üldözni fognak az én nevemért.
12.) De érettetek és mindazokért, akik majd nektek hisznek, járom végig emberi utamat, hogy Atyánk Igazsága megszentelődjék és mindnyájan egyek legyetek az Ő Igazságában.
13.) Így teszek bizonyságot arról, hogy Ő küldött engem e világra, hogy az igazak és hívek megőriztessenek minden gonosztól.
14.) Mert a gonoszok a hazugságot és a bosszút vallják istenüknek. Majd eltitkolják és meghamisítják az én beszédemet is, amit az Igazságról hirdetek, hogy titeket a Fényvilágból a sötétség útvesztőjébe tereljenek.
15.) Azt fogják nektek mondani mindennap, hogy bűnösök vagytok és bűneitek terhétől csak az ő feloldozásuk szabadíthat meg titeket.
16.) De ne higgyetek nekik, mert nem születtetek bűnösöknek, hanem sokan meggyengültetek a Lélekben.
17.) Tartsátok meg azért és kövessétek az én tanításomat, hogy a Lélek által mindig elérjetek engem és megmaradjatok az én Igazságomban.
18.) Meg kell hát tisztulnod az önmagadba való nézéssel.
19.) Ha saját lelkedbe nézel, már ketten vagytok a megújulásra: jószándékod és az elhatározás, hogy jóváteszed azt, mit gyengeségedben rosszul végeztél. Jóvátevésed, lelked így megtisztulása, örömöt ad.
20.) Ilyenkor nézz a Fénybe. Én vagyok ott is Veled és új erőt kapsz.
21.) A Lélek Világosságára gyújtott Tűz is szent. Általa is tisztulhat Lelked, hiszen láthatod hatalmát a gonoszság elégetésére. Ne nézzed hát csak tűznek, mert bizony égi Fény az is. Jóra való elhatározásodat örökíti, jóvá tett vétkeidet elégeti. Szent fogadalmak születnek a Tűzbe, Fénybe vetett tekintetekkel.
22.) A Fény-tüze és a Tűz-fénye adja lelkednek sugarát, mely segít is, gyógyít is - ha úgy akarod és kéred a Kegyelem erejét hozzá.
23.) Maradj hűséges és fordulj hozzám, hiszen emberi, apró, igaz dolgaidban is megsegítlek. - De igaz légy útjaidon akkor is, ha a gonoszok közelítenek hozzád.
24.) Nehéz az Igazság útja - de ha a Fényt követed, szembe állsz vele, akkor a sötét árnyék mögötted van. - De bizony, ha hátadat fordítod a Fénynek, csak a sötétség vesz körül, melyben legnagyobb teher a saját árnyékod.
25.) Én úgy parancsoltam: "Szeressétek egymást, mint én szeretlek titeket!" - Ez legyen életvizeteknek a forrása: a SZERETET.
26.) Szeresd nagyon atyádfiát, családodat, nemzet-testvéreidet, hiszen közéjük születtél. Sorsotok is egy - közös.
27.) A nemzetség, melybe Isten rendelt, földi életed vára, otthona. Hozzá láncol az Igazság. Ha eltéped e láncot, olybá leszel, mint a hulló falevél, melyet a szelek visznek magukkal s egyszer elvész valahol a feledés sarában.
28.) Maradjatok meg nemzetségetek erős hajtásának, mert kőtelességetek az Igazság tanítása - az én földi munkám folytatása.
29.) Fogjátok erősen egymás kezét és ne féljetek! Én veletek vagyok, de összefogott erőtök, közös akarattal és törhetetlen hittel végzett munkátok szükséges ahhoz, hogy veletek maradjak.
30.) Kaptok majd jeleket tőlem, amikor az idők megkövetelik. - Küldök majd vigasztalókat is. Egyszerű Fénylátókat. Nem hatalmasokat.
31.) De maradjatok meg mindig a FÉNYBEN, mert amint majd erősödik a gonoszság hatalma a Földön, úgy majd az épített, gazdagsággal és pompával berendezett templomok is a sötétség házai lesznek.
32.) De én veletek maradok a világ végezetéig!"

Liszt: La Campanella

Adalékok - a torinói lepellel kapcsolatban


Kiss Irén–Váralljai Csocsán Jenő

A torinói lepel és Magyarország


Ian Wilson azt írja a torinói lepelről, hogy az a templomosoknál volt, mielőtt az 1350-es években Geoffrey de Charny birtokán bukkant fel, és ez a lepel azonos az ún. edesszai Mandylionnal, melyet 944-ben vittek Konstantinápolyba. Mégis van egy olyan időszak 1204, a IV. keresztes hadjárat éve után, amikor a lepelnek nyoma vész, mivel a templomosok csak a 13. század végén veszik birtokukba.
Kétségtelen, hogy Kr. u. 944. augusztus 15-e, az edesszai Mandylion Bizáncba érkezése után teljesen új Krisztus-képmás tűnt fel a bizánci pénzérméken. Ezeken Krisztus orra olyan formájú volt, mint amilyen a leplen is, szemöldöke ugyanolyan ívű, bajusza nemkülönben. Mindez arra utal, hogy a torinói lepel azonos az edesszai Mandylionnal.
Ez utóbbi Bíborbanszületett Konstantin idejében érkezett Bizáncba. Unokái, II. Bazil (Baszileiosz) és VIII. Konstantin 976 és 1025 közt olyan pénzérméket adtak ki, melyeknek Krisztus-ábrázolása rendkívüli módon hasonlított a „Lepel-férfiú” arcára, ami azt bizonyítja, hogy a Lepel még ebben az időszakban is Konstantinápolyban volt.
Geoffroy de Villehardouin, Konstantinápoly 1204-es kifosztásának szemtanúja leírja, hogy a császári palotában élő legtekintélyesebb személy az Árpád-házi Mária Margit császárné volt, akit ő igen szép nőnek mond. A császárné ekkortájt 29 éves volt, és 1204 februárjában özvegyült meg, amikor is Iszak Angelosz császár börtönben meghalt. Röviddel ezután Boniface de Montferrat, aki az egész császári palotát elfoglalta, feleségül kérte Mária Margitot, és ugyanaz év május 15-én a házasság meg is köttetett.
Mária Margit édesapja III. Béla magyar király volt, akit I. Komnénosz Mánuel bizánci császár nevelt, anyja pedig Chatillon Ágnes-Anna antiochiai hercegnő. A házasságukból születő hercegnőt tízéves korában, 1185-ben adták feleségül II. Iszak Angelosz bizánci császárhoz. Feleségként el kellett szenvednie Iszak trónfosztását és megvakíttatását az 1195-ös palotaforradalom során. Férjével együtt bebörtönözték, a keresztesek szabadították ki a császári párt 1203-ban, majd a rákövetkező évben ismét megfosztották őket trónjuktól.
Mária Margit (a Boniface de Montferrattal történt házasságkötést követően) Thesszalonikibe vitte a Leplet, férje ugyanis ennek a tartománynak lett a királya. Boniface egyébként módszeresen kifosztotta a konstantinápolyi császári palotát, a Bukoleont.
Fontos körülmény, hogy 1201-ben Nicholas Mesarites még látta a Leplet a Pharos-kápolnában, ellenben Mária Margit elutazása után a keresztesek már sehol nem találták a szent ereklyét, ahogy azt Robert de Clari szóvá is teszi. Thesszalonikiben a Száz Templomát az 5. században építették, de Mária Margit odatelepülése után átkeresztelték „Acheiropoietosz” („a nem kézzel festett”) templomára. A császárnéból lett királyné ezt a templomot jelölte ki bírósága székhelyéül is.
Boniface és Mária Margit még házasságkötésük harmadik évfordulóját sem ünnepelhették meg, amikor a királyt megölték egy bolgárokkal való csatározásban. Mária Margit Thesszaloniki egyeduralkodója lett fia, Montferrat Demetriosz képviseletében. Ezután az özvegy egy másik „frankkal”, Nicholas de St.Omerrel kötött házasságot, akinek családja a keresztes lovagok rendjének alapítói közé tartozott.
Mária Margit azonban 1222-ben, 18 év uralkodás után elvesztette Thesszaloniki fölötti hatalmát, és a Szirmiumi Hercegségbe költözött, mely akkoriban Magyarországhoz tartozott, s amelyet bátyja, II. András adományozott neki. Ez a Szávától délre fekvő terület volt. Bár Mária Margitot 1229-es történelmi források még említik, 1233 táján elhalálozott. 1242-ben fia, William de St. Omer, aki anyja örökébe lépve Macsó hercege lett, a magyar királyi család más tagjaival együtt Klisszába, a templomosok ottani várába menekült. A vár Spalatóhoz közel fekszik a dalmát tengerparton, s mindez a magyarországi tatárjárás idején történt. William ennek során halt meg 1242. április 21-én, és sírfelirata eredetileg a traui székesegyházban, egy szomszédos szigeten volt olvasható, ahol eltemették. Ennek a sírfeliratnak egyik szakasza érdekesen utal a Lepelre:

„ [...] qualia Ecclesiae tulit ornamentaex Imperialibus pannis vestimenta,patent intuentibus lucem et supernameius postulent requiem eternam.”

A „pannis” kifejezésről nehéz nem a Lepelre gondolni, mely ráadásul „felülről világít”. A felirat arra utal, hogy a Lepel William tulajdonában volt, amikor meghalt. Nem valószínű, hogy az ifjú herceg a tatárok elől menekülve és sok száz mérföldet vágtatva lóháton, másfajta textíliát is magával vihetett, mint a legbecsesebbet.
A modern nyugati jogrend számára talán furcsának tűnhet, hogy a Leplet az egykori császárné fiatalabbik fia örökölte, de a régi magyar örökösödési törvény szerint a szülők házát a benne lévő ingóságokkal együtt a fiatalabb fiú örökli.
A traui felirat nem az egyetlen bizonyíték arra nézve, hogy a Lepel Mária Margittal volt, mikor Thesszalonikiból Szirmiumba költözött. A franciaországi Laon székesegyházában őriznek egy XIII. századi Mandylion-ikont, melyet a „laoni Szent Arc” néven emlegetnek. Ez az ábrázolat nagyon hasonlít a torinói „Lepel-arcra”, és a képmás barnás árnyalatokkal van festve, mint amilyen színű a „Lepel-férfiú” lenyomata is. A laoni ikonon a következő felirat olvasható:

OBRAZ G/O/SP/O/D/I/N NA UBRUSE

Ez az eredetileg cirill betűs felirat arra utal, hogy az ikont abban az időben festették, mikor a Lepel Szirmiumban volt. Az ottani, szávaszentdemeteri bizánci monostorban éltek ugyanis együtt magyar, görög és szlovén barátok – ezt VI. Kelemen pápa leveléből tudjuk. Ha az ikont máshol festették volna, a felirat görög, latin vagy glagolita volna. Az ikon UBRUSE felirata és az ennek megfelelő magyar „abrosz” szó azt mutatja, hogy a laoni ikon alapja egy nagy lenvászon anyag.
Mikor a laoni ikont festették, a „sudarium” kifejezés Krisztus nagy halotti leplét jelentette – ezt bizonyítja II. Balduin konstantinápolyi latin császárnak IX. (Szent) Lajos francia királyhoz intézett, 1247-es levele is. Ez említi a szudáriumot, melybe Jézus testét burkolták a sírban. Így a laoni ikon feliratának fordítása: AZ ÚR KÉPE A LEPLEN. A fentiekből következően az ikont 1222 (Mária Margit Szirmiumba költözésének éve) és 1242 között festették, mikor a trónfosztott császárné fia, a macsói herceg Klisszába vitte a Leplet.
A rítusok, melyekkel a templomosok imádták a Leplet, ugyanazok voltak, mint a bizánci egyház nagypénteki szertartása, s ezt a szertartást Mária Margit hozta magával nyugatra.
A harmadik bizonyíték arra nézve, hogy a Leplet az uralkodónő Magyarországra hozta, az 1192 és 1195 között írt Pray-kódexben található. Ennek a XXVII. és XXVIII. lapján olyan rajzok láthatók, amelyek Krisztus passióját és feltámadását ábrázolják. A rajzok felirata az 1203–1216 közötti évekből származik. Az ábrázolt Krisztus-arc arányaiban megfelel a „Lepel-férfiú” arcának, s az ábrázolásmód az egész európai keresztény művészetben egyedülálló, mivel Krisztust ágyékkötő nélkül jeleníti meg – forrása így csakis maga a Lepel lehetett. A szent ereklyének ilyen alapos ismerete azonban csak úgy volt lehetséges, hogy azt Magyarországon őrizték.
Bizonyára ezeknek a rendkívüli körülményeknek tudható be, hogy – amint arra a traui sírfelirat is utal –, William de St. Omer özvegye azt osztotta szét a szegények közt, amit a vélhetően elzálogosított Lepelért kapott.
Kérdés, kinek adta zálogba William özvegye a legszentebb ereklyét. A templomosok bizonyára ekkor vásárolták meg a Leplet, annál is inkább, mivel ők laktak Klissza várában, ahová a tatárjáráskor a magyar királyi család is menekült. Itt Laszkarisz Mária és királyi gyermekei 1242 szeptemberéig maradtak.
Az is világos volt, hogy a tatár pusztítást követően csak a templomosok nemzetközi pénzügyi forrásai segítségével lehetett megszüntetni az általános ínséget, ráadásul a St. Omer család a templomos rend alapítói közé tartozott. Ez a szoros kapcsolat a St. Omerek és a templomosok között hozzájárulhatott ahhoz, hogy a lovagok kapták meg a Leplet.
Az Adria-parti templomos kastélyokról Dante is megemlékezik az Isteni Színjáték paradicsomi XXI. énekében – az a Dante, aki 23 évvel a macsói herceg halála után született. Ebben az énekben Szent Bernát, a templomosok lelki atyja mondja:

103. Mint ki messziről, tán Croatiából,jön, bámulni a Veronika-kendőn,melynek oly nagy hírét hallotta távol,
106. és míg mutatják, nézi csak merengőn?„Szent Uram Jézus! – mondja mind magában –,ilyen volt hát az arcod, én Teremtőm!”
(Babits Mihály fordítása)

Croatia Horvátország eredeti neve. Valószínű tehát, hogy a Lepel egy kis darabja Dalmáciában maradt, s ezt a raguzai rektor Luxemburgi Zsigmondnak ajándékozta, mikor az megtért a nikápolyi (nikopoliszi) csatából 1396 decemberében. A hivatkozott „pannicello” (szövetecske) azonban annak a szalagnak egy darabja is lehetett, amellyel a Leplet átkötve tartották („othonia”).
Ismerünk egy olyan Pietá-képet is, mely Krisztus testét ugyanúgy vérző sebekkel borítva ábrázolja, mint ahogy az a Leplen látható. Ezt Trauban festették – ugyanott, ahol William de St. Omer macsói herceg van eltemetve, s a festményt Korcsulában őrzik. A képen a „Lepel-arcú” Dicsőség Királyát imádó 16 adományozó a templomosok vörös római kereszttel jelölt fehér öltözetét viseli, és tudjuk, hogy a képmás imádata jellegzetesen templomos rítus volt. Ez azt mutatja, hogy a templomosok kegyelete Krisztus leple iránt igen erős maradt Dalmáciában, mint ahogy arról Dante is megemlékezett.

(A témáról bővebben lásd:
The Turin Shroud and Hungary.
Ungarn Jahrbuch, Band 15, Jahrgang 1987)

A torinói lepel


A torinói lepel egy olyan ember képét hordozó vászon, akit valószínűleg a keresztre feszítéshez egyező módon kínoztak meg.
A leletet a torinói Szent János-katedrálisban őrzik.

A lepel heves viták tárgya tudósok, hívők, történészek és írók, de legelsősorban szindonológusok körében. Sokak szerint a textília akkor szineződhetett el, amikor Jézus feltámadt a sírjából. A kétkedők szerint ez az elmélet egy középkori hiedelem, ami egy meg nem értett folyamatot próbált magyarázni.

A lepel anyaga: egy több mint négy méter hosszú és egy méternél is szélesebb, jellegzetesen a szövési mód „halszálka-mintájáról” könnyen felismerhető eredendően fehér, - bár a korának köszönhetően megfakult, megsárgult, - vajszínű lenvászon anyag.
Alkalmas egy ráfektetett emberi test / a leplet a fejnél visszahajtva / teljes befedésére. Az időszámításunk kezdete körül a közel-keleten elterjedt szövőszékfajtán készítették. Korábban gyapotot is feldolgoztak rajta, mivel ilyen anyagmaradványok kerültek a len szálai közé. A rajta lévő képmás: amely a felszíni elemi - rost - szálak / szépia, – szalmasárgaszínű / elszíneződésével keletkezett, anatómiailag pontosan követi egy keresztre feszített és ott kínhalált halt ember testének képét.
A férfialakon kívül, az így elhunytaknál várható módon, vérzősebek körvonalai ismerhetők fel. A közel-keleten gyakori AB vércsoportba tartozó emberi vér foltjai Krisztusnak, az evangéliumokban leírt bántalmazásaival vannak összhangban.

Sebek: Krisztusnak az elfogatása után említett, az evangéliumokban leírt sebeire utaló jelek a leplen mind fellelhetők, nagyfokú egyezőséget mutatnak a passiótörténetben foglaltakkal! Az emberi testet szemünk elé idéző frontális és dorziális kép, negatív: Az eredetileg fehér, de manapság már sárgás vásznon látható képet alkotó elszíneződés, szalmasárga színű képmás, a modern fényképezés technikájának fejlődése után a tizenkilencedik században, a lepel lefényképezése után tisztázta azt, hogy az miért olyan furcsa szemünk számára.

A lepel eddigi legalaposabb vizsgálatakor olyan tulajdonságára derült fény, amely csak a legmodernebb számítógépes analizáló rendszerek megalkotása után vált elérhetővé, hozzáférhetővé a kutatók számára.
A képanalizátor feltárta a lepel azon tulajdonságát, mely szerint a képmást létrehozó kenderszálak elszíneződése, víztelenedése / dehidrálása / egyenes arányosságot mutat a hullamerevségbe rögzült emberi test, és az azt borító textília távolságával. Az ennek megfelelően létrehozott háromdimenziós képmás részletgazdagabb, amely kimutatott egy egyébként nem látható tárgyat, az áll felkötésére használt kendőt is.

1988-ban a Római Katolikus Keresztény Egyház hozzájárulását adta a C14-es eljárás alkalmazásához, kifejezve ezzel elkötelezettségét a tudományos vizsgálatok iránt.
A korábbi korszerű technikai analízisek (1978)mind a hitelesség mellett szóltak: a leplen található virágpor maradványok Palesztinában és kis-Ázsiában honosak. A
sebek környékén, a leplen fellelt vöröses anyag – korábbi elképzelésekkel szemben nem festék vagy állatból származó vér, hanem a közel-keleten gyakoribb AB vércsoportba tartozik, a vászon az időszámítás kezdetén elterjedt szövőszék terméke, a festéssel való elkészítésnél kötelezően előforduló irányítottság hiánya. A talpak környékéről vett és vizsgált szennyeződések a jeruzsálemi sziklasírokból ismert édesvízi travertino aragonitból, mészkőből származik.

forrás: www.mommo.hu/media

A C14, avagy a radiokarbon módszer buktatói

A kitalált középkor elmélete nem csak merész elgondolásával váltotta ki a történészek heves ellenszenvét. Ugyanis felhívta a figyelmet a történelemtudomány olyan területeire is, melyek látszólag tökéletesen rendben vannak, valójában viszont ezer sebből véreznek.
Ilyen terület a régészeti kormeghatározás. Ezen belül is a radiokarbon, más néven a C14 alapú kormeghatározás. Nézzük meg, mi a helyzet ezzel a híres - hírhedt módszerrel!

A C14 története és tudományos alapja
A radiokarbon kormeghatározást Chicago Egyetemen dolgozó Wollard F. Libby fedezte fel 1946-ban.
A szénnek 3 izotópja létezik. A leggyakoribb a 12-es (C12) tömegszámú 6 protont és 6 neutront tartalmazó változat, ami stabil. A 13-as és 14-es (C14) tömegszámú izotóp egy illetve kettő plusz neutront tartalmaz, ami csökkenti az atommag stabilitását, tehát a két izotóp radioaktív. Kémiailag a három izotóp között nincs különbség. A kormeghatározásban a C14-et használják.

A C14 mennyisége a C12-höz képest igen alacsony, körülbelül minden ezredik C12 atomra jut egy C14 atom. Keletkezési helye a sztratoszféra alsó rétege, ahol a kozmikus sugárzás hatására a nitrogénból keletkezik. Mivel nem stabil, 5370ą40 éves felezési idővel visszabomlik nitrogénné.
A C14 lassan alászáll a légkör alsóbb rétegeibe, ahol szerves, vagy szervetlen formában megkötődik. Egy adott anyagból mintát véve, megmérve a radioaktív és az inaktív szén arányát egy szerves anyagban, és FELTÉTELEZVE az eredeti arányt következtetni lehet a vizsgált anyag korára.


A C14 ideális bomlása esetén, ha a minta aktivitását bejelöljük,
automatikusan hozzárendelhetünk egy időpontot.

De vajon valóban ilyen könnyű lenne a dolog?










A C14 kormeghatározás buktatói

A radioaktív szénizotópos kormeghatározás látszólag nagyon egyszerű és objektív fizikai mérés. Azonban számtalan tényező van az izotóp keletkezésétől a mérésig, ami jelentősen zavarhatja a kormeghatározást.

1. A C14 keletkezését befolyásoló tényezők:

1.1. A Naptevékenység
A Nap által kibocsátott részecske és sugárözön a légkör felsőbb rétegeiben igen csak nagy hatással van az ott zajló folyamatokra. Mint a lenti ábrán látható, igen látványos a párhuzam a naptevékenység, az északi fény gyakorisága és a légkör C14 tartalma között.
A Nap aktivitásában vannak ciklusok, melyekkel számolhatunk, ilyen a 11 és 22 éves ciklus, mely a napfolttevékenységben nagyon jól követhető. Létezik egy 200 év körüli ciklus is, mely az extrém napfolttevékenységhez köthető, ide tartozik a híres Maunder-minimum az 1700-as évek körül.
A Naptevékenység ingadozásai akár 10-15 ezreléknyi ingadozást is okozhatnak egy évszázadon belül.









2.ábra: A naptevékenység változásai erősen kihatnak a C14 eredményeire








1.2. Szupernova-robbanások
A felrobbanó csillagok rövid időre megemelik a kozmikus sugárzást, ezzel pedig a C14 képződésének intenzitását is. Ezek a jelenségek viszonylag ritkák, és hatásidejük mindössze néhány nap. A C14 képződésre gyakorolt hatásukról még nincsenek adatok.

1.3. A Föld mágneses terének ingadozásai
A mágneses tér a kozmikus sugaraktól védi a bolygót. Ha gyengül, emelkedik a sugárzás intenzitása, ezzel együtt a C14 képződése is. Ha erősödik, akkor pont ellenkezőleg, csökken a C14 képződése.
Bolygónk mágneses mezeje is állandóan változik, évezredes időszakokra vetítve igen nagy mértékben, ennek pedig igen jelentős hatása van a C14 keletkezésre, így a kormeghatározásnál mindenképpen figyelembe kell venni a jelenséget.


2. A légköri eloszlást befolyásoló tényezők
2.1. A fosszilis energiahordozók használata.
A kőolaj, a kőszén és a földgáz elégetése hatalmas mennyiségű szén-dioxidot juttat a levegőbe. Ebben a szén-dioxidban viszont gyakorlatilag nincs C14. A lenti ábrán látható, hogy milyen jelentős mennyiségű szén-dioxid került a légkörbe az ipari tevékenység nyomán. Ugyanakkor ez bizonyíték arra is, hogy a globális éghajlat – anomáliák részben visszavezethetőek az emberi tevékenységre!













Ábra:
Az ipari forradalom hatására a légkör C14 koncentrációja erősen csökkent.
Az 1850-1950 évek között ezrelékkel, de ennek túlnyomó része az 1900-as évek óta következett be.

2.2. Klímaváltozás
Az éghajlat változása a C14 megkötésére is kihat. Számos olyan tényező változik meg, ami felboríthatja a C14 kormeghatározását. Ilyen többek között az óceánok szén-dioxid-kötő képessége. A meleg vízben a gázok oldékonysága csökken, emiatt a vízben eddig oldott szén-dioxid a légkörbe visszakerül. Ez (amellett, hogy tovább fokozza a felmelegedést) C14 izotópban szegény, tehát újra csak befolyásolja a kormeghatározásunkat.

3. Rezervoárok
A légkörben lévő szén nem csak a biomassza körforgásában vesz részt. Nagy mennyiség rövidebb vagy hosszabb időre kivonódik a forgalomból. Nagy mennyiséget köt meg az óceán vize, a kőzetképződés során (mészkő, dolomit) karbonátok formájában is sok szén kötődik meg. A szerves szénvegyületekből sem kerül vissza minden a légkörbe, a kőolaj, földgáz és az olaj formájában kikerülhet a természetes körforgásból.
Ezek a folyamatok többnyire állandónak tekinthetőek, de egyes tényezők változásai megzavarhatják a tárolási folyamatokat.
A klímaváltozás, az óceánok áramlatainak átalakulása, az emberi tevékenység igen jelentős mennyiségű szén-dioxidot szabadít fel, melynek C14 tartalma alacsonyabb a légkörénél.

3.2. Vulkáni aktivitás
A vulkáni tevékenység nagy mennyiségű széntartalmú anyag juttathat légkörbe, de a földkéregből származó szénvegyületek C14-ben szegények. Ez a jelenség egész térségek és teljes korszakok időbeli meghatározását boríthatja fel…
Erre legjobb példa az Égei-tengeren Szantorin (Théra) vulkánjának katasztrófája. Krisztus előtt jó másfél ezer évvel az emberiség egyik legnagyobb vulkáni kitörésében megsemmisült a vulkanikus sziget nagy része. Ebben az időbeli távolságban, mindössze 10 éves ingadozással hitelesítik a C14-es kormeghatározását, de ebben az esetben csak teljes csőd az eredmény.
A jelenlegi időszámításunk szerinti i.e. 1350-1400-as korszak egyetlen értékelhetetlen időmasszává kenődik szét az i.e. 1680-1520 közötti korban, 50 év folyik szét több, mint 150 évvé!














A klasszikus, régészeti leletek szinkronizálásán alapuló régészet a kitörést i.e. 1520-1550 környékére teszi, a grönlandi jégréteg vizsgálata i.e. 1645 - 20 éves kort valószínűsített, a dendrokronológia (fák évgyűrűszerkezetén alapuló kormeghatározás) eredményei alapján az i.e. 1628-as év tűnt a legvalószínűbbnek. Megjegyzem, sem a jégrétegvizsgálat, sem a dendrokronológia nem egzaktabb kormeghatározás, mint a C14.
Számos példa van arra, hogy a vulkánok közeléből származó szerves minták még nyugalmi időszakban sem alkalmasak kormeghatározásra, egy-egy kitörés pedig évezredeket is "öregítheti" a helyi szerves anyagokat.
Minden esetre elgondolkodtató, hogy mennyire megbízható az a kormeghatározási rendszer, amely egy történelmileg igen gyakori esemény (vulkánkitörés) hatására teljesen megbízhatatlanná válik és egész korszakok kavarodnak össze.



4. Az élő szervezetek izotóp-szelekciója
Hogy ne legyen olyan egyszerű a dolgunk, még az élő szervezetek is bonyolítják a helyzetet. Ugyanis a növények jobban szeretik beépíteni a kisebb tömegszámú szén-izotópokat, mint ugyanannak az elemnek a nagyobb tömegszámú (jelen esetben radioaktív) változatát. Emiatt a növényekben a C14 koncentrációja alacsonyabb, mint a környező légtérben. Az állatoknál az sem mindegy, hogy növényevő, vagy ragadozó volt e az adott élőlény, mert még ez is befolyásolja a C14 koncentrációját.

5. Egyéb, "in situ" C14 produkció.
Nem csak a légkör felső részében képződhet C14. Ez ismét csak nehezíti a helyzetünket.

5.1. Nukleáris kísérletek és atom-balesetek.
A légköri és földfelszíni nukleáris robbantások és a balesetek növelik a C14 képződéshez szükséges neutronok számát. Az 1950-1960 közötti időszakban az emberi nukleáris tevékenység 800 ezrelékkel emelte a C14 szintézisét, ez az érték még ma is 200 ezrelékkel haladja meg azt az értéket, ami egyébként elvárható lenne.










5.2. Urántartalmú kőzetek
Azokon a lelőhelyeken, ahol a leletek közelében uránt, vagy más radioaktív elemet (gyakori még a radon) tartalmazó kőzet található, számítani lehet a C14 módszer használhatatlanságára.

5.3. Magasság-jelenség
Bár a C14 túlnyomó része a sztratoszférában keletkezik, alacsonyabban is létrejöhet. A légkör véd a kozmikus sugárzástól, de ahogy emelkedünk a tengerszinttől felfelé, ez a védőhatás egyre csökken. 3000 méter magasságban a kozmikus sugárzás egy nagyságrenddel erősebb a tengerszintem mérhetőnél, ebből kifolyólag a C14 keletkezésének intenzitása is magasabb. A hegyvidéki leletek ezért fiatalabbnak adódhatnak pusztán azért, mert magasabban vannak.

5.4. Villámlás
A villámlás is képes C14 képződéséhez szükséges körülményeket produkálni. Az eddigi kísérletek szerint ez nem jelentős.


Miután láttuk, hogy mennyire érzékeny is a C14 mennyisége a légkörben, most lépjünk eggyel tovább. Nagyon fontos a meghatározás szempontjából, hogy a mintában lévő C14 mennyiségét pontosan határozzuk meg, mert különben teljesen használhatatlan eredményeket kapunk.

6. A minta élettörténete
Az eddig tárgyalt faktorok a C14 keletkezését többnyire mintán kívüli állapotban befolyásolták. Ideális esetben a vizsgált anyag a földben, hermetikusan elzárva a külvilágtól pihen (természetesen messze a vidéken nincs semmilyen radioaktív szennyeződés a talajban) egészen a régészek felbukkanásáig. A régészek pedig ideális körülmények között rögtön laborba szállítják és már hozzá is látnak a vizsgálatokhoz.
Sajnos azonban ez elég ritka eset. Sok leletet megbolygatnak, ami koridegen anyagokkal szennyeződést okozhat. Egyes helyeken a talaj olyan mennyiségben tartalmazhat radioaktív izotópokat, melyek képesek „elrontani” a datálást. Más leletek sosem kerülnek föld alá, és kalandos életük során számos módosító tényezővel találkoznak, erre talán a torinói lepel a legjobb példa.
A föld alatti lét sem tekinthető teljesen sterilnek ugyanis:
- mint említettük a körülölelő kőzetek radioaktivitása is befolyásolhatja a mintában lévő C14 bomlását. Ugyanígy kihatnak a bomlásra azok az anyagok, melyek leárnyékolják a mintát és elnyelik a bomlást elősegítő tényezőket.
- a radioaktív bomlást befolyásolhatja több környezeti tényező (nyomás, hőmérséklet)
- a talajban nyugvó leletek esetén számítanunk kell a kioldódásra, kimosódásra is

Ezek után a igen nehéz pontos koradatot hozzárendelni a egyes leletekhez.

A vizsgálat menete
A méréshez először mintát kell venni a vizsgálandó anyagból. Ezt mechanikai és kémiai módszerekkel meg kell tisztítani a szennyeződésektől, melyek jelentősen befolyásolhatnák az eredményt.
Ezután jön a tényleges mérés. A 70-es évekig a mérés azon alapult, hogy a C14 bomlásakor keletkező elektront detektálták, és egyszerűen megszámolták az időegységekre jutó bomlások számát. Ebből következtettek a korra. Ezzel a módszerrel a főbb probléma az volt, hogy a C14 bomlásából származó elektronokat nem lehet megkülönböztetni a háttérsugárzásból, illetve más (a mintában lévő) radioaktív anyagok (Th, U, K) bomlásakor keletkező elektronoktól. Ez egyrészt jelentősen ronthatta a mérés pontosságát, másrészt 40 000 évnél idősebb leleteknél a háttérsugárzás már elfedi a C14 bomlását, tehát itt használhatatlanná válik a módszer.
Ez azt is jelenti, hogy az 1980 előtti kormeghatározások esetén a hibalehetőség nagyon nagy. A korai mérések bizonytalanságát tovább növeli, hogy a fent említett módosító tényezőket még nem ismerték, tehát nem vették figyelembe.
Újabban egy tömegspektrométeres vizsgálatot alkalmaznak, amely nem a bomlást, hanem közvetlenül a különböző szénizotópok mennyiségét, és azok arányát méri. Ezzel kiküszöböli a háttérsugárzás zavaró hatását, valamint méri a C13 jelenlétét is, ami a mérési eredmények korrekciójában felhasználható.

Mindkét mérés során egy un. nem kalibrált C14-es kort kapunk, ez azt jelenti, hogy a kapott érték biztos nem azonos a minta valódi korával. Ezt az adatot különféle korrekciós faktorokkal (naptevékenység, földmágnesesség, stb.) javítva jutunk el a kalibrált C14-es korhoz, ami a vizsgálatok idejétől visszaszámolva adja a minta hozzávetőleges naptári kort. A különböző korrekciós tényezők számításánál azonban nem tiszta tudományos érvek döntenek, hanem az, hogy az etalonnak tekintett, kalibráló szerves anyagot melyik korszakba várták. Így néhány történeti prekoncepció jelentősen behathat a kormeghatározás területére is.

A korrekció esetében sem csak szigorú matematikai szorzók összegzését kell értenünk. Ebbe beletartozik a nem várt tartományba eső eredmények szelektálása. Ha tehát egy honfoglalás korinak tűnő leletre olyan érték adódna, hogy több száz évvel "megelőzi korát", már első körben kiesne a további feldolgozás alól, esetleg alkotnának egy újabb korrekciós faktort, ami kiküszöböli az elcsúszást.


Az eddigiek alapján talán már érthető, hogy sokan miért kételkednek a C14-es kormeghatározás megbízhatóságában. Minden időkben voltak olyanok, akik kritikával illették a radiokarbon módszert és esetleg újabb, egyéni kormeghatározást ajánlottak, de mint az sejthető, ezeket a kritikusokat nem fogadták kitörő örömmel, és akkor még finoman fogalmaztunk…


Szájról szájra

Végezetül a teljesség igénye nélkül szeretnék néhány, közszájon forgó legendát megosztani arról, milyen furcsaságokat is produkált eddig az izotópos kormeghatározás:
- több millió éve zárt, háborítatlan kőzetben talált faanyag mindössze néhány tízezer évesnek adódott
- egy vulkántól alig néhány kilométerre lévő fákból vett minta több tízezer évesnek adódott,
ugyanez az öregedés volt tetten érhető nagyvárosi fákból vett mintákon.
- a 785 évvel ezelőtt épült angliai oxfordi kastélyból származó habarcsról azt állapították meg, hogy 7.370 éves.
- frissen megölt fókákat 1.300 évesnek állapítottak meg, 30 éve meghalt fókákat pedig 4.600 évesnek.
- élő csigák korát 2.300 évesnek mutatták ki.
- élő fákból kivágott fadarabokat pár nap múlva 10.000 évesnek határoztak meg.
radiokarbon módszerrel egy mumifikálódott pézsmaszarvas fejbőre alatti izomszövetet 24.000 évesnek állapították meg, míg ugyanazon állat hátsó lábáról való szőrt pedig 17.200 évesnek-— kissé hosszú életű állat lehetett!
- egy mammut szőréről azt mutatták ki, hogy 26.000 éves, míg közvetlenül a tetem fölött levő tőzegről azt, hogy 5.610 éves.

Összeállította:
Meleg Sándor


forrás: magtar.atw.hu/hangtar.htm

Liszt - a zongoránál: Arthur Rubinstein


Előadás


Tábori László előadása:

Arimateai József





Előadás


A Szentkorona-tan és Mátyás király


előadó: Kocsis István





Wass Albert üzenete a magyar néphez

Program!

ELSŐ KÖTETLEN TALÁLKOZÓNK A PILIS LÁBÁNÁL

Helye és ideje: Kesztölc, 2008. október 19.
Vasárnap

A tervezett program

10:00 Megérkezés Kesztölcre. Fogadás, ismerkedés, köszöntő!
10:30 Indulás a klastrompusztai Pálos kolostor romokhoz.
11:30 Séta a bencekúti völgybe.
12:15 Lovasíjász bemutató.
13:00 Séta a Halászléhoz.
13:30 Ebéd.
Ebéd után borozgatás - Kozsdi Tamás gondolataival. Ismerkedés, beszélgetés.
17:00 - 18:00 Búcsúzás.

- Az étkek előkészítése miatt előzetes bejelentkezést (lélekszám megadás) kérünk e-mailen,
2008. október 12-ig: osemlekezet@yahoo.com

- Visszaigazolást és bővebb tájékoztatót küldünk a jelentkezőknek.
- Utazás a helyszínre: egyénileg megszervezve. -

Belépőjegy nincs.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Programjaink apróbb változásának jogát fenntartjuk!

A kristálykoponya rejtélye



A leghíresebb kristálykoponya az 1924-ben egy ősi maja város, Lubaantum (a mai Belize területén) feltárásakor talált darab.
Ez a koponya az egyetlen, amely két darabból áll, az összes többi esetében a fogakat csupán rávésték a tömör koponyára. A kvarckristályból készült koponya tömege, 5,2 kg, 12,7 cm magas, 17,8 cm hosszú és 12,7 cm széles, tökéletesen hasonlít az emberi koponyához, anatómiailag szinte tökéletes. A koponya szemüregei trapéz alakúak, a járomcsont kicsit elemelkedik az ékcsonttól, és a halántékcsontnál ér össze újra az alappal.
Az egész enyhén aszimmetrikus, ebben a finom vonásban is hűen tükrözi a valódi emberi koponya jellegzetességeit.
A fogakat egyenként faragták ki, mégpedig olyan alapossággal követve a modellt, hogy a kopás mértéke alapján meg is lehet mondani, milyen korú volt, mintha valódi emberi koponyát tartanánk a kezünkben.

Frederick Albert Mitchell-Hedges 1959-ben halt meg, a koponyát fogadott lánya, a tényleges megtaláló, Anna Le Guillon örökölte. Anna Kanadába költözött, ott élt egy Toronto melletti kisvárosban, Kitchenerben 1996-ig.
Halála után unokaöccse örökölte a kincset, ma ő a tulajdonosa és őrizője.

A koponyának számos természetfeletti erőt tulajdonítanak: képes a színét változtatni, illatot és hangot kibocsátani. A szemüregre koncentrálva pedig, állítólag rég élt embereket, épületeket lehet látni, a legkisebb légmozgásra is reagál.

Eredete

A kristálykoponya eredete a történelem homályba vész: kora meghatározatlan, funkciója, elkészítésének módja nem ismert. A kvarckristály ilyen precíz megmunkálása olyan technológiát feltételez, amely még ma sem áll az emberiség rendelkezésére. A koponya két részből áll, az alsó álkapocsból és a koponya felső részéből, azonban az egész koponya egyetlen nagy kvarckristályból készült, bizonyították az 1970-es évek végén a Hewlett-Packard kristálytani laboratóriumában folytatott kutatások.
Frank Dorland vezető restaurátor elmondása szerint a mikroszkópos vizsgálatok a felületén a legcsekélyebb mértékű karcolást sem tudták kimutatni.

A kvarckristály Mohs-féle keménysége 7, ezért az egyetlen eszköz amivel meg lehet munkálni – a mai ismereteink szerint – a gyémánt. Dorland szerint a koponya készítői először gyémánttal gömbformát faragtak ki, majd a csiszolást, maratást, fényezést víz és homok oldatával végzett megszámlálhatatlanul sok kezeléssel kivitelezték. Ez a folyamat körülbelül 300 emberévnyi munkába kerülhetett.
A Mitchell-Hedges-féle kristálykoponya tehát vagy egy mára már elfeledett eljárással készült, vagy több évszázad alatt nyert el a mai ismert formáját.

Forrás: mommo.hu

Barátaink, a kristálykoponyák


Beszélgetés Joky van Dieten Maasland-dal, a koponyák tulajdonosával

Az amerikai őslakos törzsek szerint a kristálykoponyák hatalmas, természetfeletti tudás birtokosai. Fontos üzenetet hordoznak az emberiség eredetével, küldetésével, jövőjével kapcsolatban, s ezt a tudást képesek telepatikusan átadni az embereknek. Azonban ahhoz, hogy felfedhessék üzenetüket, a legenda szerint össze kell gyűjteni mind a tizenhárom, Földön lévő kristálykoponyát, valamint az emberiségnek el kell érnie egy olyan erkölcsi fejlettségi fokot, hogy ne éljen vissza ezzel a tudással. A különböző törzsek ezért is tartják ünnepi szertartásaikat a kristálykoponyákkal, a Nap tiszteletére. Azért imádkoznak, hogy eljöjjön az az idő, amikor az emberiség eljut arra a szintre, hogy képes meghallani és követni a kristálykoponyák üzenetét.

Egyes mítoszok szerint ezek az átlagos emberi koponya méretű relikviák beszélni, sőt énekelni is tudnak. Vajon egy korábbi világ pusztulása után maradtak hátra? Vagy az űrből érkeztek, hogy idegen lények számára elraktározzák a Föld és az emberiség történetét? Netán minket, embereket hivatottak figyelmeztetni, tanítani? A kristálykoponyák eredetét és rendeltetését legendák és modern kutatások is magyarázni próbálják. Mégsem tudjuk pontosan, honnan származnak, s hány darab lehet belőlük a Földön, de közülük hattal Joky van Dieten Maasland büszkélkedhet. A holland hölgy élőlényeknek tekinti a kristálykoponyákat, akikkel állandó telepatikus kapcsolatban áll. Meggyőződése, hogy kristály-barátai és ő maga is földön kívüli származásúak.

- Hogyan kerültek Önhöz a kristálykoponyák?- Mind a hat darab különös módon került hozzám, kaptam őket. E.T. nevű barátomat például az indiánok ajándékozták nekem. A kristálykoponyák kerestek és találtak meg engem, úgy tűnik azért, hogy az őrzőjük legyek. A hetedik éppen úton van, hogy csatlakozzon hozzánk. Ő ametisztből készült, s amíg hozzánk kerül, addig egy primitív, dél-amerikai nomád törzzsel utazik. Ez a törzs két női tagját cserélte el az ametiszt koponyáért!

- A kristálykoponyák műalkotások, vagy mesterséges élőlények?

- Úgy gondolom, hogy a kristálykoponyák élő entitások, élő energia-források. Mindegyikük más tipusú kristályból készült és mind máshonnan került hozzám: Oroszországból, Mongóliából, Olaszországból, Peruból, Brazíliából és Guatemalából. Ők lényegükben egyedülállóak, s a tudományos világ is hitelesnek fogadta el őket, miután Dr. Distelberger - aki a legnagyobb szakértője annak, hogy hogyan alakultak ki a kövek az ősi és modern időkben - is kiállt hitelességük mellett.

- Ki készíthette őket? Ön szerint földönkívüli eredetűek?

- Igen, amikor megismerkedtem az indiánokkal Ohio-ban, azt mondták nekem, hogy E.T.-t ufóval szállították a Földre a Plejádok csillagrendszeréből. Azt is elárulták, hogy én magam is "csillagember" vagyok, ami nekem is meggyőződésem és nagyon jól érzem így magam. Nem tudjuk pontosan, ki készítette a kristálykoponyákat, de nekem azt mondták az indiánok, hogy E. T.-t én magam készítettem, amikor "odaát" éltem. Én tisztában vagyok azzal, hogy léteznek ufók és földönkívüliek. Sokféle idegen érkezik hozzánk, s azért jönnek, hogy tanítsanak minket. Az ufók mindig életem részei voltak, habár nem tudom, miért. De azt tudom, hogy utazni akarok a csillagvilágokba. A kristálykoponyák földön kívüli voltát az ohio-i indiánokon kívül a maya leszármazottak is elismerték, amikor egy Sedonában tartott napfelkelte-ceremónia alkalmával elvesztették a kristálykoponyájukat. Én nekik akartam adni E.T.-t, de ők azt mondták, hogy én vagyok a megfelelő őrző és még hosszú lesz a közös utunk. Nagyon kiváltságosnak érzem magam, hogy az előző tulajdonosok, őrzők saját magukkal egyenértékűnek fogadtak el, s megfelelőnek tartanak erre a feladatra.

- Hány kristálykoponya lehet a Földön?

- A tulajdonomban lévőkön kívül még öt ősi kristálykoponyáról van tudomásom. Nincs elég pénzem rájuk, de tudom, ők fognak eljönni hozzám, amikor számukra megfelelő lesz az idő, hogy egy utat kövessünk. Ki tudja, hány koponya létezhet s hány kerül még hozzám? Nem tudom, és azt sem, mi lesz a jövőjük, de nem is foglalkozok ezzel. Én a most-ban élek, megértettem, hogy az egyetlen lényeges időpont az életben a most. S nem is tervezek, mindig a jelen pillanatot élem meg. Vegyük példának a World Trade Center sorsát: miért is pocsékolnám arra az időmet, hogy a kristálykoponyák jövőjét tervezzem vagy küldetésüket készítsem elő? Az én életemet a mindennapi csodák irányítják, a kristálykoponyák jövőjét pedig ők maguk határozzák meg. Ahogy az is az ő döntésük volt, hogy eljöttek hozzám.


- Mi a kristálykoponyák küldetése, célja?

- Ők eszközök, hogy kapcsolatba kerülhessünk a csodákkal, ha helyet készítünk azoknak az életünkben. A kristálykoponyák mindenki számára megnyílnak, akik meditálni szeretnének velük, s eszközként kívánják használni őket ahhoz, hogy megismerkedhessenek egyedülálló misztériumukkal, vagyis a lelkükkel. Mi mindannyian részei vagyunk egy varázslatnak, de egyenként a saját főszerepünket játszuk az élet nevű csodában. E.T. és barátai arra tanítanak engem, hogy láthatatlan erők vannak körülöttünk, amiket "lecsapolhatunk", saját javunkra használhatunk, s ezáltal mindig egy pozitív szervezet részei lehetünk. A kristálykoponyák tökéletesen megváltoztatták az életemet. Amióta velem vannak és oly sok felismerést tettem, minden nagyon szép körülöttem és csodálatos emberek keresztezik az utamat, akiktől nagyon sokat tanulok. Nem lehetünk mindig a mennyekben, de én mégis úgy érzem, hogy a mennyekben élek, csak a Földön tevékenykedem.

- Ön mire "használja" a kristálykoponyákat?

- Úgy is kérdezhetnénk, hogy ők mit tesznek velem. Folyton a közelemben tartom mindegyiküket. Egy fenyőasztalon helyeztem el őket, s mindig szép friss virágokat teszek köréjük. Éppen a hetedik barátunk fogadására készülünk, aki még a nomád törzsnél van az esőerdőben, de hamarosan megérkezik hozzánk. Már izgatottan várjuk. Amikor itthon vagyok, minden nap játszom a hárfán a barátaimnak. Ezt a hangszert tartom a legszebbnek, s imádok gyakorolni rajta. Nagyon meglepődtem, amikor egy tudós barátom azt mondta, hogy a hárfa vibrációja megegyezik a kristálykoponyákéval. Állandó telepatikus kapcsolatban vagyok a barátaimmal, főleg E.T.-vel. Ő mindig azt sugallja telepatikusan, hogy nagyon szereti Joky-t és mindig vele akar maradni. Hát nem aranyos?

- Miért hívja őket barátainak?

- Egyszerűen csak szeretem őket, és úgy gondolom, hogy vigyáznom kell rájuk, mintha szent tárgyakat őriznék. Amikor Miami-ban éltem és kitettem őket az erkély párkányára, rengeteg madár jött oda, hogy közelről is megnézzék őket. Biztos vagyok abban, hogy az általuk kisugárzott energia vonzotta oda a madarakat. Hasonló eset történt a floridai Key Largo-ban, egy delfináriumban. Belógattuk E.T.-t a medence fölé, ahol a delfinek a mutatványaikat gyakorolták. A delfinek örömükben kiugráltak a vízből és megpróbálták megérinteni E.T.-t. A kristálykoponyák mindenkit vonzanak. Én szerencsés vagyok, hogy közel kerülhettem hozzájuk, s a barátaimnak tekinthetem őket.

Szalontai Kriszta (a cikk megjelent az Ufómagazinban)
forrás: torvenyek.extra.hu/private/ELEMEK

Interjú Joshua Shapiro és DasyRainbow kristálykoponya felfedezőkkel


A kristálykoponyák rejtélye régóta foglalkoztatja az emberiséget. Sok találgatás került napvilágra e témában, biztosat senki nem tud róluk. Egy viszont tény. A téma mellett elmenni nem lehet érintetlenül. Ha bárkinek lehetősége akad valaha is egy kristálykoponyát tartania a kezében, örökre meghatározó élményben lesz része, mely hatására akár egész élete megváltozhat. Elmúlhatnak az addig fennálló lelki és fizikai problémái és az életét egy teljesen más szemüvegen át fogja szemlélni.

Mit is takar a kristálykoponya elnevezés és milyen vállfajaik ismertek?
A kristálykoponya, amint az nevében is benne foglaltatik, egy hegyikristályból elkészített emberi koponya formájú különböző méretekben fellelhető formáció. Időnként más féldrágakőből is készítenek koponyát, de a legelfogadottabb a hegyikristály változat.

A Nemzetközi Kristálykoponya Társaság három kategóriába sorolja a kristálykoponyákat.

1. Új vagy jelenkori kristálykoponyák, melyeket ma élő mesterek, a hagyományos gyémántcsiszolási technikával készítenek. Napjainkban is több ezer készül belőlük.
2. Régi kristálykoponyák-melyeket több száz évvel ezelőtt, de inkább 1000-1500 évvel megelőzően készítették az akkori csiszolási eljárásokkal. Régmúlt kultúrák és civilizációk hagyatékai.
3. Ősi kristálykoponyák, melyek kora minimum 2000 évvel ezelőttre tehető, de leginkább több százezer vagy több millió éves darabok tartoznak ebbe a kategóriába.

Egyetlen olyan modern kori tudományos teszt sem ismert, mely képes volna a kristálykoponyák korát pontosan meghatározni.
Személyes tapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy egy jellegzetesen megnyilvánuló energia azonban az erre érzékeny személyek számára érzékelhető az ősi kristálykoponyák esetében. Sokkal erőteljesebben, mint a jelenkori társainál. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyik kristálykoponya lényegesen különbözne a másiktól, csupán a rezgéseinek minősége különféle. Valamennyi új és régi vagy ősi darab egyenkénti tanulmányozásra szorul, mivel különféle feladatok leképzésére materializálódott. Amennyiben lehetőség adódik együtt dolgozni egy ilyen darabbal, hihetetlen tanításokat oszt meg az arra érdemes személyekkel.

Önök rengeteg visszajelzést kaptak a koponyákkal kapcsolatba lépő személyek tapasztalatairól. Meg tudnának osztani néhányat velünk is?
Kétféle visszajelzésünk van. Az egyik olyan személyektől származik, akiknek tulajdonukban van kristálykoponya, a másikfajta tapasztalat azoké, akiknek életük során megadatott találkozni ilyen darabokkal, de ők maguk nem rendelkeznek velük.
Manapság bárki, aki erre érdemesnek találtatik, megtalálhatja a módját annak, hogy saját kristálykoponyával rendelkezzen. Ezekben az esetekben amint a kristálykoponya megérkezik tulajdonosához, rövid időn belül felveszi annak tudatalattijával a kapcsolatot, bejelentkezik, tudatja nevét és nemét majd az ottléte alatt segítséget nyújt tulajdonosának, hogy megtalálja helyét a világban, lelki és spirituális fejlődését hatékonyan befolyásolja és tevékenyen részt vesz az emberiség pozitív átalakulásában, a szeretet útjára való rátalálásban.

A személyt, akinek tulajdonában van a kristálykoponya védelmezőnek nevezzük, mert ez a szó jelzi legpontosabban a személy és a koponya közötti kapcsolatot.
Attól a pillanattól, ahogy a koponya legelőször megnyilvánul védelmezője előtt, további folyamatos kommunikáció történik, melynek eredményeképp egy teljes entitás bontakozik ki érzelmekkel, kívánságokkal és vágyakkal telítve. Akár az is előfordulhat, hogy kéri védelmezőjét, szállítsa őt olyan helyekre, ahol kapcsolódni tud feladatát leginkább elősegítő energiákkal. Elmondható tehát, hogy a védelmező élete ettől a pillanattól tele lesz hihetetlen, csodálatos eseményekkel,melynek során részese lehet a harmónia, béke és szeretet rezgések kisugárzásának.

A másik csoportba tartozó személyek, életük egy bizonyos periódusában találkoznak egy ilyen kristálykoponyával, amikor arra épp a legnagyobb szükségük van.
Ennek következtében csodálatos oldások jöhetnek létre, melyek felszabadítják őket a múltban bekövetkezett negatív események hatása alól,lelki és fizikai gyógyulást idézve elő.
Egyeseknek nagyon mély álomképei keletkeznek, melynek során nagyon messziről érkezett információk birtokába kerülhetnek. Energetikailag feltöltődnek és kreatív energiájuk felszínre kerül.
Mások telepatikus úton a múltból kapnak üzeneteket, melyek segítenek megérteni jobban önmagukat és tudatosítani bennük életfeladatukat.

Ha pontosak az információim, akkor az ősi kristálykoponyák Atlantiszból, Lemúriából vagy a maja civilizációból erednek?Ismét csak a saját és hasonló helyzetben lévő emberek tapasztalataira tudunk hivatkozni, mivel ezt valójában nehéz lenne pontosan megmondani. Az biztos, hogy nagyos sok esetben hasonló tapasztalatokról számolnak be a koponyákkal dolgozók, mely információknak kivétel nélkül Atlantiszhoz, Lemúriához és a maja kultúrához is köze van.

Azok az emberek, akik némi információval szolgálhatnak e témakörben, az egyes bennszülött törzsek, akik viszont tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy a kristálykoponyákban rejlő energiát nem szabad bármikor megosztani az emberiséggel, mert még talán nem elég érettek annak befogadására.
A maya papok szerint több koponyát saját embereik őriznek és mivel az emberiség halhatatlanságának ősi titkai, a béke és egyensúly fenntartása a fő feladatuk, nagyon meg kell gondolni, kinek a kezébe kerülnek ezek az információ.
Miben is rejlik pontosan tehát a kristálykoponyák fontossága?Miért kell az emberiségnek hallani felőlük? Mi várható velük kapcsolatban a jövőben?Nos, mi azt gondoljuk, hogy a kristálykoponyák az ősi,rég letűnt civilizációk számítógépei voltak. Ebben őrizték valamennyi, számukra fontos információ lenyomatát. Tulajdonképpen épp úgy kell elképzelni ezt, mint a mai CD vagy DVD felvételeket.
A kristálykoponyákban rejlő üzenetek egyaránt szólnak az egyes személyekhez, felszabadítva őket a bennük rejlő negatív blokkok alól, ugyanakkor pedig az emberiség egészére vonatkozó fontos üzenet hordozói is. Egyes elképzelések szerint ha egy pár fontos kristálykoponya egyszer majd, egyidőben kerül elő és fejti ki hatását, akkor annak eredményeként az emberiség egy újfajta tudatosság állapotába kerül,mely spirituális fejlődésben egy nagy ugrást fog jelenteni.
Ezzel magyarázható az a tény is, hogy az utóbbi 10 évben miért nőtt meg ennyire a kristálykoponyákkal való együttműködés.

forrás: üzenőfal.blogspot.com

1825. október 5-én született Xantus János


Természttudós, néprajzkutató, Amerika és Délkelet-Ázsia utazója.

Apja, Xántus Ignác Széchenyi István magántitkára volt. Jogi tanulmányait Pécsett végezte, de Pesten tett ügyvédi vizsgát 1847-ben. Az 1848-as forradalam idején nemzetőrnek állt, részt vett a pákozdi csatában. 1849 februárjában elfogták, a világosi fegyverletétel után a császári hadseregbe sorozták. Sikerült megszöknie. Londonba ment, ahol másfél évet töltött, de a kilátástalanság tovább űzte Amerikába. A "korlátlan lehetőségek hazájában" élete igen változatos volt, sok megpróbáltatást kellett elviselnie. Itt vált elismert természetrajzi gyűjtővé. Gyűjteményéből a Magyar Nemzeti Múzeumnak is küldött anyagot. Küldeményei és itthon megjelent publikációi elismeréséül az MTA levelező tagjává választotta. 1861 novemberében hazatért Magyarországra, de a kedvezőtlen polgári körülmények miatt már a következő évben újból Amerikába utazott, ahol hadnagyi rangban lépett vissza a hadseregbe. Utóbb Mexikó egyik kikötővárosába (Manzanillo) nevezték ki konzulnak. 1864 júliusában végleg visszaköltözött Magyarországra. Részt vett az állatkert szervezésében, és annak megnyitásától (1866) igazgatója volt.
1868-ban állásáról lemondva csatlakozatt az Osztrák-Magyar Kelet-ázsiai Expedícióhoz. 1872-ben a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának őrévé (1893-ban igazgató-őrévé) nevezték ki. A Magyar Földrajzi Társaság egyik alapítója volt, 1890-ben alelnökké is megálasztották. 1892-ben a Néprajzi Társaságnak is az elnöke lett. - 1873-ban megnősült, de fél év után elvált. 1886-ban ismét megnősült. Elborult elmével halt meg.

Amerikai utazásai: 1852. június közepén érkezett New Yorkba. Egy darabig itt próbált megélhetést találni, majd a vadnyugaton szecsencsét keresők egyik nagy gyülekezőhelyére, Saint Louisba ment, és fél évig alkalmi munkával itt kereste a kenyerét. Később sikerült bejutnia egy vasútépítő társaság terepfelmérő expedíciójába. Hazaküldött levelei nem nyújtanak megbízható támpontot arról, hol is járt valójában, de az biztos, hogy akkora utat, amekkoráról említést tesz, semmiképp sem járt be. (A leveteket nem közlésre szánta, csupán otthoni rokonai szórakoztatására.)
A következő év márciusában New Orleansba ment, ahol több mint egy évig időzött. Szerencsés időpontot választott, ebben a városban a híres utazók valósággal egymásnak adták a kilincset. Pál württenbergi herceg fogadta kísérőjéül, de ebből végül csak rövid utazgatás lett Texasban, valamint a Mexikói-öböl szigetein. Mivel nem tudott csatlakozni a kontinens belsejébe induló expedíciók egyikéhez sem, elhatározta, hogy farmernak áll. A magyar emigránsok alapította Új Budán (ma: Davis City, Iowa) akart letelepedni. 1854. augusztus közepén érkezett ide. Rövid idő múltán összekülönbözött a település egyik vezetőjével, Madarász Lászlóval (aki 1848-1849-ben az Országos Honvédelmi Bizottmányban a rendőri ügyek felelőse volt), és 1855. augusztusában visszatért Saint Louisba, ahol belépett az amerikai hadseregbe. Egységét egy Kansas Citytől Ny-ra fekvő, határmenti erődbe, Fort Rileybe vezényelték.
Az ezen időszakban hazaküldött, utóbb megjelent levelei térképező expedícióról beszélnek, a valóságban azonban egyszerű zsoldoskatonai szolgálatról volt szó. Xántus helyzete akkor fordult jobbra, mikor az ezred egyik segédorvosa (maga is jeles zoológus felfigyelt kiváló képessgeire, és támogatni kezdte vadász, gyűjtő és preparátori tevékenységét.
Xántus hamarosan szakszerűen preparált állatok, növények, magvak tömegét küldte az Unió tudományos intézményeinek. 1857. februárjában átvezényelték a Kalifornia állam D-i részén fekvő Fort Tejonba. Közel másfél évet töltött az erődben, szigorú katonai kötöttségek között, csupán szabad idejében folytathatta a gyűjtést. A tudományosasan addig földolgozatlan táj-, növény- és állatvilágát rendkívüli alapossággal tárta fel. Később őt bízták meg azzal, hogy a Kaliforniai-félsziget D-i csücskén lévő Szt. Lukács-fokon szereljen fel és irányítson egy tengerkutató állomást. Amerikai gyűjtéseinek hazatelepülése vetett véget.

Kelet-ázsiai utazása: Az elsősorban gazdasági és diplomáciai célzatú expedíció 1868. októberében indult Triesztből. de Xántust csak novemberben jelölték ki az útra, ezért Szingapúrba utazott, hogy ott csatlakozzék a két hajóhoz. Útközben érintette Alexandriát, Szuezt, Adent, valamint Ceylont (Srí Lankát), ahol három hetet időzött és gazdag zoológiai gyűjteményre tett szert. Szingapúrban több hétig hiába várakozott, ezért előrement Bangkokba, s ott egy hónapig gyűjtött, majd csatlakozott az expedícióhoz, mely Kína és Japán felé vette útját. A hajók osztrák tisztikara és az osztrák tudósok igyekeztek az utazást Ausztria számára kisajátítani, a maroknyi magyar utazó munkája elé akadályokat gördítettek, ezért Xántus októberben megvált az expedíciótól és a továbbiakban mint a magyar közoktatási minisztérium önnáló gyűjtője folytatta útját. Visszatért Hongkongba, majd Makao szigetére, onnan Kantonba és Szingapúrba látogatott. Rövid időzés után továbbutazott Borneó szigetére, a fejvadász dajákok földjére, ahol nagyszerű kollekciót állított össze állat és növénypreparátumokból, valamint néprajzilag értékes tárgyakból. 1870. májusában Szingapúrba ment, onnan pedig Jávára, ahol három hónapot töltött gyűjtéssel. 1870. novemberében érkezett vissza Magyarországra.

Gyűjtéséből értékes anyagot juttatott a Magyar Nemzeti Múzeumnak, itthoni hírnevét azonban könyvei alapozták meg. Leveleit nyomtatásban is megjelentette, és ez korának egyik legnagyobb könyvsikere volt, annak kellenére, hogy nagyobbrészt más amerikai útleírók munkáit dolgozta át, nem is mindig következetesen. Még különösebb, hogy a Kaliforniáról szóló művét évekkel azelőtt írta, mielőtt valóban eljutott erre a területre. Mint természettudományos gyűjtő, a legjobb képességeit kamatozhatta. Nagy jelentőségre tett szert néprajzi gyűjteménye is: az abból rendezett kiállítása lendületet adott a magyarországi néprajztudománynak: megszületett a döntés, hogy az 1873-as bécsi világkiállításon hazánk egyebek mellett néprajzi anyaggal is szerepeljen. Ennek összeszedésében Xántus is részt vett. (Az anyag jelentős része utóbb szétszóródott.)
Az utókor emlékezetében Xántus elsősorban mint a két "amerikai könyv" szerzője marad meg. A korabeli sajtóban megjelent cikkei száma meghaladja a kétszázat. Publikációi közül kiemelkednek a Borneóról, Jáváról és Ceylonról írottak.
Munkái:
Xántus János levelei Északamerikából, Pest 1858.,
Utazás Kalifornia D-i részeiben, Pest 1860.,
Néhány hét Ceylon szigetén, Budapesti Szemle, 1877-1878.,
Úti emlékek Singapore és vidékéről, Győri Közl. 1879.,
Borneó szigetén 1870-ben tett utazásom, Földr. Közl. 1880.

forrás: www.fsz.bme.hu/mtsz/mhk/csarnok/x/xantusid.htm