Németh László (Nagybánya, 1901. április 18. – Budapest, 1975. március 3.)Kossuth-díjas magyar író, esszéista, drámaíró, 1998-tól a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.
A 20-as években jelenik meg első novellája (Horváthné meghal), valamint első tanulmánya (Móricz Zsigmond, 1926). Regényeiben a realizmus klasszikus hagyományát, a gide-i, prousti modern tudatregény esztétikájával ötvözte, középpontban a „szent”, a „hős” alakjával (Emberi Színjáték, 1929; Égető Eszter, 1956), vagy a világtól elszigetelődő ember belső állapotrajzát mutatja be (Iszony, 1947; Gyász, 1935). Drámáiban az igazságtevő hőst állítja szembe korának kicsinységeivel (Széchenyi, 1946; Galilei, 1953; Az áruló, 1954; A két Bolyai, 1961). A XX. századi magyar próza megújítója, a regényben és az esszében európai szintű művelője. Megindítja a Tanú című folyóiratát.
Írás Németh Lászlóról : "Hajsza Németh László ellen"
(Megjelent: Kortárs folyóirat 2003/2. számában)
Hajsza Németh László ellen
Illyés Gyula 1943. november 6-án ezt írta naplójába: „Németh olyan üldöztetési mániás, akit véletlenül valóban üldöznek.” A német megszállás után Illyés is, Németh is zsilettpengét rejtett a cipőjébe, készen az öngyilkosságra, mielőtt a Gestapo elfogná őket. Németh később ciántablettát tartott skatulyában a zsebében, majd morfiumot, zakójába varrva.
Pest ostroma után családjával Püski Sándor (*1911) vendége volt Békésen, amikor 1945. március 15-én a rendőrség letartóztatta, egy napon át fogva tartotta. Megalázva, a fal felé fordulva kellett állniuk Féja Gézával. Erdei Ferenc mint belügyminiszter éppen ott járt, de nem volt hajlandó védelmébe venni írótársát, még fölkeresni sem. Veres Péter is éppen ekkor fordult meg ott: ő legalább bátorította a halálra rémisztett Németh Lászlót.
Nyara azzal telt, hogy jövőjét próbálta megszervezni: Békésen, Orosházán, Debrecenben, Pesten munkát keresett. Végül Kristó Nagy István (*1921) javaslatára és előkészítése után Hódmezővásárhelyen talált.
Szeptember 2-án érkezett Vásárhelyre. Itt először 1940-ben Móricz Zsigmonddal együtt járt, s már akkor meglepte a helyi diákság, értelmiség érdeklődése, rokonszenve a népi írók munkássága iránt. A Bethlen Gábor Református Gimnázium igazgatója, Vörös Mihály (1913–2000), tanári kara, sőt az iskolát fölügyelő egyházi vezetők is szívesen fogadták, csak a hivatalos, állami engedélyezési eljárás haladt lassan. Nem volt tanári oklevele, s aki akarta, ezt elháríthatatlan akadálynak tüntethette föl. Hol taníthatott, hol nem. Közben Illyés biztatására megírta tanulmányát A tanügy rendezéséről. Illyés bekapcsolta őt a vezetésével megalakult Népi Művelődési Intézet munkájába is.
A Népszava december 8-i számában Horváth Zoltán Tiszta vizet a pohárba! címmel az írók, főként a népi írók s köztük is elsősorban Németh László igazoltatását sürgette. 1946. január 23-án a rádióban Schöpflin Gyula Kútmérgezők címmel ugyancsak elsőként Németh Lászlót támadta meg. Az egyébként is túl érzékeny író leköszönt a katedráról. Egy hónap múlva azonban a tanerőhiány miatt Vörös Mihály ismét rávette, hogy helyettesítsen. Vásárhely különlegességét mutatja, hogy mint Németh László írta Homályból homályba című önéletrajzában, a Kútmérgezők vádaskodására „meg sem rezzent”. Sőt, a gimnázium tanári kara kiállt Németh László mellé – tanári értekezleti jegyzőkönyvben rögzítették: „az országos hírű író alkalmazása az iskolára olyan nyereséget jelent, amivel az ország egy középiskolája sem dicsekedhet.” „Leghatározottabban elítéljük az ellene lázadozó és az ő szellemiségéhez képest szellemi törpék magatartását.”
Február 13-án újjáalakult a Tornyai Társaság. Elnöke Galyasi (Reisinger) Miklós (1903–1974), munkaszolgálatáig a társaság titkára, költő, József Attila itteni baráti körének tagja, műbarát, ekkortól múzeumigazgató, a legjellegzetesebb vásárhelyi figura, az Égető Eszter Gyenesének modellja. 1945 után belépett a szociáldemokrata pártba. Nem véletlen, hogy az 1956. évi forradalomban játszott szerepe miatt nyugdíjba küldték. Javaslatára Németh Lászlót a társaság tagjává választották.
A támadások nemhogy csitultak volna, inkább szaporodtak. Rónai Mihály András a Haladás című polgári radikális hetilap március 21-i számában Németh László új szezonja elé címmel kelt ki ellene. A parasztpárti Szabad Szó és a kommunista Szabadság hasábjain Zelk Zoltán védelmébe vette, de ezzel csak olajat öntött a tűzre, Rónai Mihály András annál dühödtebben ismételte meg vádjait. Április 11-én Egy cinkosság felmondása, 20-án Búcsú Zelk Zoltántól címmel. Június 19-én újabb támadás éri a Haladásban: Kósa János Magyar állami írók címmel Kodolányi Jánost, Sinka Istvánt, Féja Gézát, de legfőképpen Németh Lászlót akarta kitudni a magyar irodalmi életből.
Megint Vásárhelyre jellemző, hogy itt még a szociáldemokraták is a népi írók hívei voltak. A párt helyi lapjának július 18-i számában Szalay János (1887–1957) vette föl a kesztyűt a Népszavában a népi írókat rendszeresen támadó pesti elvtársaival szemben. Szalay tanító volt, később Szegeden újságíró, Juhász Gyula kollégája, 1919-ben a Kommunisták Magyarországi Pártja szegedi szervezetének elnöke.
Az ellenforradalom börtönbe zárta (Juhász Gyula nem kis bátorságról tett tanúbizonyságot, amikor meglátogatta a Csillagban), s utána nem taníthatott. 1945 után a vásárhelyi szocialista napilapot, az Alföldi Újságot szerkesztette.
Augusztus 29-én Keresztury Dezső vallás- és közoktatási miniszter engedélyezte, hogy – kísérleti jelleggel – Németh László taníthasson. Ez, és hogy Németh László augusztus elején a Népi Művelődési Intézet szervezőmunkája keretében Illyéssel együtt járta be autóval Kelet-Magyarországot, fölbőszítette ellenségeit. Antal Gábornak a Haladás augusztus 8-i számában megjelent Kultúrbotrány című cikke az intézetet fasiszták búvóhelyének bélyegezte.
Csatasorba lépett a szociáldemokrata párt országos vezetősége is. Bálint László a Politikatörténeti Intézet levéltárában, az MSZDP iratai közt (283. f. 10. csop. 55. s. e. 119. lap) találta ezt a tanulságos leiratot:
[Budapest, 194]6. szeptember 2.
Szociáldemokrata Párttitkárság
Hódmezővásárhely
Értesülünk róla, hogy a Népmüvelődési Intézet megalakulásával kapcsolatban aktivitásba lépett Németh László. Ugyanakkor arról is értesültünk, hogy Németh László érdekében Galyasi Miklós elvtárs a Tornyai társaság utján agitációt fejt ki és elősegiti Németh László reaktiválását az irodalmi életbe.
Tekintettel arra, hogy Németh László és az egész hozzátartozó kör a magyar fasiszta mentalitás egyik ha nem is rosszhiszemü, de veszedelmes előkészitője volt, Pártunk álláspontja vele szemben mindaddig, amig a helyzet való felismerésének tanubizonyságát nem adja, teljesen elutasitó.
Sziveskedjenek tehát Galyasi Miklós elvtársat utasitani, hogy Németh László mellett való propagandát haladéktalanul hagyja abba. Annál is inkább utasitjuk ilyen magatartásra, mert ha Németh László aktivitását ugy folytatja tovább, hogy a multban elkövetett büneiért nem vállal nyilvános megbánást, ugy hamarosan sor kerülhet rá, hogy a Párt egész sajtóját vele és az egész ezzel kapcsolatos veszedelmessé válható akcióval szemben fellépésre utasitjuk.
Egyelőre nem kivánjuk, hogy a pártsajtó nyiltan fellépjen Németh ellen, mert megvárjuk a fejleményeket, de Pártunk tagjai Németh László mellett akárcsak rokonszenvező nyilatkozatot sem tehetnek.
Kérjük, hogy ennek az utasitásnak legszigorúbb betartására őrködni és amennyiben ezzel kapcsolatban valami jelentenivaló van, ugy bennünket erről haladéktalanul értesiteni sziveskedjék.
Barátsággal:
[Olvashatatlan aláírás]
Főtitkárság.
[Kézírással:] Lássa lerakás előtt Marosán elvtárs!!
Sajnos, vásárhelyi szociáldemokrata barátaim, így Galyasi Miklós és a Tornyai Társaság folyóiratát, a Puszták Népét szerkesztő Tárkány Szücs Ernő (1921–1984) már nem mondhatják el, hogyan fogadták pártjuk központjának ukázát. Németh László tudott róla, és Illyésnek küldött levelében Sárközi Márta elvált férjének, Horváth Zoltánnak (1900–1967) tulajdonította.
A további eseményekből azonban nyilvánvaló, hogy a vásárhelyi szocialisták fütyültek rá. Ellenségei nem tudták megakadályozni, hogy Németh László tanítson a Bethlen Gábor Gimnáziumban; érdekes és értékes pedagógiai kísérleteit elvégezze, ezeket meg is írja; szerepeljen a Puszták Népe és a másik vásárhelyi folyóirat, a Moldvay Győző (1925–1996) szerkesztette Délsziget lapjain; befejezze az Iszonyt (1947); megírja az Égető Esztert (1956) – visszatérjen a magyar irodalmi életbe, s elfoglalja benne méltó helyét.
„Üldözési mániájának” táplálásáról ellenfelei mindig gondoskodtak.
Péter László
(Megjelent: Kortárs folyóirat 2003/2. számában)
Hajsza Németh László ellen
Illyés Gyula 1943. november 6-án ezt írta naplójába: „Németh olyan üldöztetési mániás, akit véletlenül valóban üldöznek.” A német megszállás után Illyés is, Németh is zsilettpengét rejtett a cipőjébe, készen az öngyilkosságra, mielőtt a Gestapo elfogná őket. Németh később ciántablettát tartott skatulyában a zsebében, majd morfiumot, zakójába varrva.
Pest ostroma után családjával Püski Sándor (*1911) vendége volt Békésen, amikor 1945. március 15-én a rendőrség letartóztatta, egy napon át fogva tartotta. Megalázva, a fal felé fordulva kellett állniuk Féja Gézával. Erdei Ferenc mint belügyminiszter éppen ott járt, de nem volt hajlandó védelmébe venni írótársát, még fölkeresni sem. Veres Péter is éppen ekkor fordult meg ott: ő legalább bátorította a halálra rémisztett Németh Lászlót.
Nyara azzal telt, hogy jövőjét próbálta megszervezni: Békésen, Orosházán, Debrecenben, Pesten munkát keresett. Végül Kristó Nagy István (*1921) javaslatára és előkészítése után Hódmezővásárhelyen talált.
Szeptember 2-án érkezett Vásárhelyre. Itt először 1940-ben Móricz Zsigmonddal együtt járt, s már akkor meglepte a helyi diákság, értelmiség érdeklődése, rokonszenve a népi írók munkássága iránt. A Bethlen Gábor Református Gimnázium igazgatója, Vörös Mihály (1913–2000), tanári kara, sőt az iskolát fölügyelő egyházi vezetők is szívesen fogadták, csak a hivatalos, állami engedélyezési eljárás haladt lassan. Nem volt tanári oklevele, s aki akarta, ezt elháríthatatlan akadálynak tüntethette föl. Hol taníthatott, hol nem. Közben Illyés biztatására megírta tanulmányát A tanügy rendezéséről. Illyés bekapcsolta őt a vezetésével megalakult Népi Művelődési Intézet munkájába is.
A Népszava december 8-i számában Horváth Zoltán Tiszta vizet a pohárba! címmel az írók, főként a népi írók s köztük is elsősorban Németh László igazoltatását sürgette. 1946. január 23-án a rádióban Schöpflin Gyula Kútmérgezők címmel ugyancsak elsőként Németh Lászlót támadta meg. Az egyébként is túl érzékeny író leköszönt a katedráról. Egy hónap múlva azonban a tanerőhiány miatt Vörös Mihály ismét rávette, hogy helyettesítsen. Vásárhely különlegességét mutatja, hogy mint Németh László írta Homályból homályba című önéletrajzában, a Kútmérgezők vádaskodására „meg sem rezzent”. Sőt, a gimnázium tanári kara kiállt Németh László mellé – tanári értekezleti jegyzőkönyvben rögzítették: „az országos hírű író alkalmazása az iskolára olyan nyereséget jelent, amivel az ország egy középiskolája sem dicsekedhet.” „Leghatározottabban elítéljük az ellene lázadozó és az ő szellemiségéhez képest szellemi törpék magatartását.”
Február 13-án újjáalakult a Tornyai Társaság. Elnöke Galyasi (Reisinger) Miklós (1903–1974), munkaszolgálatáig a társaság titkára, költő, József Attila itteni baráti körének tagja, műbarát, ekkortól múzeumigazgató, a legjellegzetesebb vásárhelyi figura, az Égető Eszter Gyenesének modellja. 1945 után belépett a szociáldemokrata pártba. Nem véletlen, hogy az 1956. évi forradalomban játszott szerepe miatt nyugdíjba küldték. Javaslatára Németh Lászlót a társaság tagjává választották.
A támadások nemhogy csitultak volna, inkább szaporodtak. Rónai Mihály András a Haladás című polgári radikális hetilap március 21-i számában Németh László új szezonja elé címmel kelt ki ellene. A parasztpárti Szabad Szó és a kommunista Szabadság hasábjain Zelk Zoltán védelmébe vette, de ezzel csak olajat öntött a tűzre, Rónai Mihály András annál dühödtebben ismételte meg vádjait. Április 11-én Egy cinkosság felmondása, 20-án Búcsú Zelk Zoltántól címmel. Június 19-én újabb támadás éri a Haladásban: Kósa János Magyar állami írók címmel Kodolányi Jánost, Sinka Istvánt, Féja Gézát, de legfőképpen Németh Lászlót akarta kitudni a magyar irodalmi életből.
Megint Vásárhelyre jellemző, hogy itt még a szociáldemokraták is a népi írók hívei voltak. A párt helyi lapjának július 18-i számában Szalay János (1887–1957) vette föl a kesztyűt a Népszavában a népi írókat rendszeresen támadó pesti elvtársaival szemben. Szalay tanító volt, később Szegeden újságíró, Juhász Gyula kollégája, 1919-ben a Kommunisták Magyarországi Pártja szegedi szervezetének elnöke.
Az ellenforradalom börtönbe zárta (Juhász Gyula nem kis bátorságról tett tanúbizonyságot, amikor meglátogatta a Csillagban), s utána nem taníthatott. 1945 után a vásárhelyi szocialista napilapot, az Alföldi Újságot szerkesztette.
Augusztus 29-én Keresztury Dezső vallás- és közoktatási miniszter engedélyezte, hogy – kísérleti jelleggel – Németh László taníthasson. Ez, és hogy Németh László augusztus elején a Népi Művelődési Intézet szervezőmunkája keretében Illyéssel együtt járta be autóval Kelet-Magyarországot, fölbőszítette ellenségeit. Antal Gábornak a Haladás augusztus 8-i számában megjelent Kultúrbotrány című cikke az intézetet fasiszták búvóhelyének bélyegezte.
Csatasorba lépett a szociáldemokrata párt országos vezetősége is. Bálint László a Politikatörténeti Intézet levéltárában, az MSZDP iratai közt (283. f. 10. csop. 55. s. e. 119. lap) találta ezt a tanulságos leiratot:
[Budapest, 194]6. szeptember 2.
Szociáldemokrata Párttitkárság
Hódmezővásárhely
Értesülünk róla, hogy a Népmüvelődési Intézet megalakulásával kapcsolatban aktivitásba lépett Németh László. Ugyanakkor arról is értesültünk, hogy Németh László érdekében Galyasi Miklós elvtárs a Tornyai társaság utján agitációt fejt ki és elősegiti Németh László reaktiválását az irodalmi életbe.
Tekintettel arra, hogy Németh László és az egész hozzátartozó kör a magyar fasiszta mentalitás egyik ha nem is rosszhiszemü, de veszedelmes előkészitője volt, Pártunk álláspontja vele szemben mindaddig, amig a helyzet való felismerésének tanubizonyságát nem adja, teljesen elutasitó.
Sziveskedjenek tehát Galyasi Miklós elvtársat utasitani, hogy Németh László mellett való propagandát haladéktalanul hagyja abba. Annál is inkább utasitjuk ilyen magatartásra, mert ha Németh László aktivitását ugy folytatja tovább, hogy a multban elkövetett büneiért nem vállal nyilvános megbánást, ugy hamarosan sor kerülhet rá, hogy a Párt egész sajtóját vele és az egész ezzel kapcsolatos veszedelmessé válható akcióval szemben fellépésre utasitjuk.
Egyelőre nem kivánjuk, hogy a pártsajtó nyiltan fellépjen Németh ellen, mert megvárjuk a fejleményeket, de Pártunk tagjai Németh László mellett akárcsak rokonszenvező nyilatkozatot sem tehetnek.
Kérjük, hogy ennek az utasitásnak legszigorúbb betartására őrködni és amennyiben ezzel kapcsolatban valami jelentenivaló van, ugy bennünket erről haladéktalanul értesiteni sziveskedjék.
Barátsággal:
[Olvashatatlan aláírás]
Főtitkárság.
[Kézírással:] Lássa lerakás előtt Marosán elvtárs!!
Sajnos, vásárhelyi szociáldemokrata barátaim, így Galyasi Miklós és a Tornyai Társaság folyóiratát, a Puszták Népét szerkesztő Tárkány Szücs Ernő (1921–1984) már nem mondhatják el, hogyan fogadták pártjuk központjának ukázát. Németh László tudott róla, és Illyésnek küldött levelében Sárközi Márta elvált férjének, Horváth Zoltánnak (1900–1967) tulajdonította.
A további eseményekből azonban nyilvánvaló, hogy a vásárhelyi szocialisták fütyültek rá. Ellenségei nem tudták megakadályozni, hogy Németh László tanítson a Bethlen Gábor Gimnáziumban; érdekes és értékes pedagógiai kísérleteit elvégezze, ezeket meg is írja; szerepeljen a Puszták Népe és a másik vásárhelyi folyóirat, a Moldvay Győző (1925–1996) szerkesztette Délsziget lapjain; befejezze az Iszonyt (1947); megírja az Égető Esztert (1956) – visszatérjen a magyar irodalmi életbe, s elfoglalja benne méltó helyét.
„Üldözési mániájának” táplálásáról ellenfelei mindig gondoskodtak.
Péter László
Idézetek Németh László műveiből:
Gyász (1931)
Nem kell az embernek az Istennel kikezdeni. Ha valamit elvesz, ne mondjuk, hogy amit adna, az se kell. Az ember csak magának árt, ha durcáskodik.
Nem kell az embernek az Istennel kikezdeni. Ha valamit elvesz, ne mondjuk, hogy amit adna, az se kell. Az ember csak magának árt, ha durcáskodik.
Galilei (1953)
Én a kinyilatkoztatott igazságok elsőbbségét nem vonom kétségbe. De vannak kérdések, amelyekben nem történt kinyilatkoztatás. Isten csak az erkölcs és a szeretet kérdéseiben tartotta fontosnak, hogy mintegy személyesen szóljon, az olyan kérdéseket, mint a természet szerkezete, tévelygő eszünk tornájául hagyta.(Galilei; I. felvonás)
Az erkölcsi törvény nem ismer tudóst és tudatlant, vagyonost, szegényt. Akármi van a fejemben, a Sinai-hegy nekem sem adott külön tízparancsolatot.(Galilei; IV. felvonás)
Én a kinyilatkoztatott igazságok elsőbbségét nem vonom kétségbe. De vannak kérdések, amelyekben nem történt kinyilatkoztatás. Isten csak az erkölcs és a szeretet kérdéseiben tartotta fontosnak, hogy mintegy személyesen szóljon, az olyan kérdéseket, mint a természet szerkezete, tévelygő eszünk tornájául hagyta.(Galilei; I. felvonás)Az erkölcsi törvény nem ismer tudóst és tudatlant, vagyonost, szegényt. Akármi van a fejemben, a Sinai-hegy nekem sem adott külön tízparancsolatot.(Galilei; IV. felvonás)
VII. Gergely (1937)
Az ember törekedik a jó felé. Csak a maga homályában megváltozik, átalakul a jó; indulat, tudatlanság hozzáadja magát, s az ember ebben a félvilágosságban botorkál.
Aki nem vet számot az emberekben lakó homállyal, az nem becsüli meg a homálytól vezetett jó igyekezetük. Megátalkodottságot lát, ahol nincs, csak tökéletlen igyekezet.(Desiderius; V. felvonás)
Szerettem az igazságot, gyűlöltem a méltatlanságot, ezért halok meg száműzetésben.
(Gergely, V. felvonás)
Az ember törekedik a jó felé. Csak a maga homályában megváltozik, átalakul a jó; indulat, tudatlanság hozzáadja magát, s az ember ebben a félvilágosságban botorkál.
Aki nem vet számot az emberekben lakó homállyal, az nem becsüli meg a homálytól vezetett jó igyekezetük. Megátalkodottságot lát, ahol nincs, csak tökéletlen igyekezet.(Desiderius; V. felvonás)
Szerettem az igazságot, gyűlöltem a méltatlanságot, ezért halok meg száműzetésben.
(Gergely, V. felvonás)
Letölthető:
II. József
VII. Gergely
A magyar rádió feladatai
A minőség forradalma
Arany János
Az áruló (146 kbyte)
Emelkedő nemzet
Galilei
Ha én miniszter lennék. Levél egy kultúrpolitikushoz
Ha most lennék fiatal
Irodalmunk jövője (120 kbyte)
Második szárszói beszéd
Négy könyv
Negyven év -- Tájékoztató pályámról és munkásságomról (142 kbyte)
Németh László: Galilei - a dráma "pere", 1953-56
Nemzet és író
Nincsen anyám, se apám
Pártok és egység
Széchenyi
Sztálin: Les questions du léninisme
Villámfénynél
VII. Gergely
A magyar rádió feladatai
A minőség forradalma
Arany János
Az áruló (146 kbyte)
Emelkedő nemzet
Galilei
Ha én miniszter lennék. Levél egy kultúrpolitikushoz
Ha most lennék fiatal
Irodalmunk jövője (120 kbyte)
Második szárszói beszéd
Négy könyv
Negyven év -- Tájékoztató pályámról és munkásságomról (142 kbyte)
Németh László: Galilei - a dráma "pere", 1953-56
Nemzet és író
Nincsen anyám, se apám
Pártok és egység
Széchenyi
Sztálin: Les questions du léninisme
Villámfénynél
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése