Bayer Zsolt: Commodus és Nyakigláb

Bayer Zsolt, főmunkatárs nyílt levele Gyurcsány Ferencnek


Csermely Péter néhány éve úgy kezdte egyik cikkét, hogy "Gyurcsány Ferenc egy hülye".
Találó, felszabadító mondat volt.
S bár a megállapítás tényszerűségét s igazságát nincsen okunk felülbírálni,
mégis ki kell jelentenünk, hogy némiképp meghaladta mára az idő. A maga esetében mindenképpen szükség van árnyalásra és kiegészítésre.
Az alábbiakban erre teszek kísérletet.
A kiegészítés lényege pusztán ennyi: Gyurcsány Ferenc egy gazember.
S ennyivel el is intézhetnénk a dolgot – de a "dolog" mégiscsak a haza és a jövő,
méghozzá a szívre tett kézzel énekelt Himnusz hazug, mesterkélt, ellesett és idegen farizeussága nélkül.
Ezért fontos ismernünk ennek a gazemberségnek a mibenlétét, természetrajzát. Nos hát, akkor milyen is, miben is áll a maga gazembersége?
Sokrétű gazemberség ez, s nincsen benne semmi egyedi, semmi új.

A maga gazemberségével van kikövezve az egész emberi történelem s az egész irodalom. Mivel ez a súlyosan beteg, lelki beteg kor, amelyben élünk, egyáltalán nem az irodalom kora,
még kevésbé pedig a történelem ismeretének és tudásának kora,
így igen szűk mezsgyén kell járnunk, ha közérthetően akarunk beszélni a maga gazemberségéről.
Mint minden beteg kor, így ez a miénk is a gondolkodást redukáló vizualitás és az örökkévalóságot nevetségessé tevő pillanat kora, ezért az a leghelyesebb, ha a mozihoz fordulunk.
Mégpedig a hollywoodi mozihoz.
Mert Hollywood ugyan az egyik főbűnös abban, hogy itt tartunk,
mégis igazolja valamelyest azt a marxi tételt, hogy a mennyiség egyszer átcsap minőségbe.
Magyarán olykor ott is készül valami érték. Ha a maga gazemberségéhez keresgélünk közérthető és sokak által ismert példát,
akkor két nagy filmet találunk erre alkalmasnak: a Gladiátor és a Rettenthetetlen címűeket. Szerintem maga is látta mindkettőt.
A Gladiátor, mint tudja, Maximusról szól, Marcus Aurelius győzhetetlen hadvezéréről, a "hispánról",
akit Commodus, miután megölte a saját apját, szintén halálra szán.
Igen, itt jön a képbe maga… Mert kicsoda ez a Commodus?
Ő a mi gazemberünk.
A nagyszerű császár, Marcus Aurelius fia.
Aki tragikusan súlyos önértékelési zavarokkal küzd, akiben a beteges kisebbségi komplexusok
még betegesebb cezaromániával kapcsolódnak össze.
A ki képes megölni (megtagadni) saját apját, mert az tudja, hogy fia egy szörnyeteg.
S aki azért tör Maximus életére, mert tudja, hogy a hadvezérben minden megvan, ami őbelőle hiányzik,
s érzi, hogy Maximus az egyetlen, aki veszélyt jelenthet hatalmára.
Ezért a meggyilkolt Marcus Aurelius hullája felett hűségesküre szólítja fel Maximust,
s miután az megtagadja ezt, parancsot ad a hispán és egész családja meggyilkolására.
Maximus feleségét és kisgyerekét megölik, ám a hispán megmenekül.
És gladiátor lesz, rabszolga, így jut el Rómába, ahol az arénában végül megöli gyűlölt ellenségét, a gazember Commodust. Nincs is más lehetőség.
Mert Commodus igazi rémuralmat épít ki, amely a mindenhol jelen lévő besúgóhálózaton,
a legkisebb ellenállás azonnali megtorlásán, a hazugságon, a rettegésen, a gátlástalanságon alapul.
S ezzel párhuzamosan – ma úgy mondanánk – Commodus zseniális hatalomtechnikus.
Amellett, hogy állandó rettegésben tartja a népet, cirkuszt és kenyeret is ad neki.
Egyebek mellett ezért találja ki a százötven napig tartó gladiátorjátékokat,
hogy a népet megnyerje, és a maga oldalára állítsa.
S nem sejti, hogy ez lesz a veszte…
Mert a játékokra hozzák Rómába a hispánt, az pedig a nép kedvence lesz.
A dramaturgiai szabályoknak megfelelően Commodus megtudja, kit rejt a hispán álarca,
és akkor már nincs más választása: halálos párbajra hívja Maximust az egész nép szeme előtt.
Csak hát, mivel gazemberrel állunk szemben, a párviadal előtt tőrével halálosan megsebzi a kikötözött Maximust.
Végül a halálosan megsebzett hispán megöli a zsarnokot, de ő is holtan marad az aréna homokjában. Ez az egyik példabeszéd, amely magának szól.
Persze ne keressen egyértelmű megfeleléseket.
Az ugyanis szintén beteg kor volt, de legalább nagyszabású.
Ez a miénk pedig pitiáner.
Csak a hazugságok, az aljasságok és a hatalomtechnikai manipulációk állandóak.
Maga is megpróbálja hűségesküre kényszeríteni ellenfelét, amikor gátlástalanul arra szólítja fel a
"nehéz, válságos helyzetre" tekintettel, hogy fogjon össze magával.
És maga is megpróbálja halálosan megsebezni a végső párviadal előtt,
amikor azt mondja, hogy ő az "elmúlt húsz év legnagyobb politikai szélhámosa".
Ez is csak hatalomtechnika: ami vagyok, s amiről már mindenki tud, azzal megvádolom az ellenfelem.
Ráadásul megpróbálom bűntársammá tenni, ha már le nem győzhetem.
Ennyi maradt nekünk: egy pitiáner, de ettől még ugyanolyan gazember Commodus. Bárhol is járok ebben a szerencsétlen országban, kérdezem a helyi ellenzékieket,
mégis, mit csinálnak most a szocik, reménykednek még valamiben, ki mernek még menni az utcára?
A válasz mindenhol ugyanaz: az utcára már nem mennek, de reménykednek.
Gyurcsányban bíznak.
Azt mondják, hogy majd előveszi az Orbán-kártyát, majd jön a gyűlöletkampány, az eddig mindig működött. Hát ez maga.
Egy gyűlöletkampány.
A gyűlöletkampány a halálos döfés, a lekötözött ellenfél bordái közé…
Ennyit jelentenek az ilyen ocsmány, aljas mondatok, amelyek elhagyják a maga száját.
Ennyit jelent, amikor maga arról értekezik, hogy a válság nem lenne ilyen nagy,
ha az ellenzék nem akadályozta volna meg népszavazással a "reformokat".
Ez a mondat önmagában is hazugság, de a lényegről még nem is beszél.
A lényeg pedig mégiscsak az, hogy maga 2006 tavaszán ezzel nyert választást:
"Nem lesz vizitdíj. Nem lesznek megszorítások. Nincs semmi baj, a költségvetés köszöni szépen, jól van.
De lesz adócsökkentés, mert mi leszünk a adócsökkentés kormánya."
Ezzel nyert választást, maga gazember!
Maga Commodus…
Ezzel.
Látja, a népszavazás is erről szólt: hogy bele lehet-e nyíltan hazudni egy egész nép pofájába.
És kiderült, hogy nem lehet.
S maga is láthatja, hogy az igazság házhoz jön. Emlékezzen csak a "köteles beszédre".
Magának muszáj emlékeznie, hát maga Commodus, és maga találta ki az egészet,
amint erről gátlástalanul és büszkén beszámol udvari seggnyalójának, Debreczeni Józsefnek.
Mit is mondott akkor Kövér László?
Azt, hogy aki csak panaszkodni tud, kösse föl magát.
S mivé hazudták ezt maguk, Commodus?
Az, hogy a Fidesz "fel akarja akasztani politikai ellenfeleit".
Ott állt a Fidesz-székház előtt egy rakás további gazember, kötéllel a nyakában.
S ettől meg a választási csalásoktól lett negyvenezerrel több szavazat – és megkezdődött Magyarország végromlása. S mit mondott most Kuncze, az a másik Commodus?
Hogy azoknak, akik panaszkodnak, legszívesebben ciántablettákat osztogatna.
Látja, az igazság utolérte magát.
Mert ha most következetesnek akarna mutatkozni, legalább a gazemberségben,
akkor ciántablettával a pofájukban oda kellene állniuk az SZDSZ-székház elé…
Ugye-ugye, Commodus, milyen csodálatos is az élet, és az isteni gondviselés…
Ez a mély ciánügyi hallgatás, ez benne a csodálatos, és elmond mindent magáról, magukról. De két filmet ígértem.
A másik a Rettenthetetlen.
William Wallace-ról szól ez a nagyszerű film, s a skótok szabadságharcáról.
Ki ellen?
Hát I. (Plantagenet) Edward, közismertebb nevén Nyakigláb Edward ellen.
No, de ki is volt ez a Nyakigláb?
Jól ismerjük őt!
Ő volt, aki 1294–95-ben leveri a walesiek felkelését, s őróla szól a mi Arany Jánosunk örök kiáltása a zsarnokság ellen,
A walesi bárdok…
S ő az, aki ugyan Felkirknél megveri a skótok seregét 1298. július 22-én,
s aki 1305-ben kivégezteti Wallace-t, de soha nem tudja megtörni a skót ellenállást.
Pedig hatalomtechnikai manipulációkban és gazemberségben verhetetlen.
Pénzzel, zsarolással, s ha kell, gyilkossággal, szembefordítja a skót főurakat Wallace-szal, mindhiába.
S Wallace azt ordítja a vérpadon, hogy "SZABADSÁG",
miközben Nyakigláb megvetetten és gyűlölten haldoklik.
De még hallja a szabadság kiáltását. Itt az ideje, hogy megnézze újra mindkét filmet.
A példa végett.
S hogy lássa a jövőt…