Bayer Zsolt: Nyílt levél Fodor Gábornak

Magyar Hirlap
2009-03-27


Gábor, azért a közös múltnak mégiscsak van valami ethosza...

Talán.

Legalábbis kellene hogy legyen. Ezért írok most neked. Ezért írok, s megkérdezem: meddig csináljátok még ezt? Írok, s megkérdezem: nem szégyellitek magatokat, s kiváltképp te nem szégyelled magad? Gábor, amikor a múlt szombaton Gyurcsány leköszönt a miniszterelnökségről, te kiálltál a nyilvánosság elé, és azt mondtad: csütörtökig van határideje az MSZP-nek, hogy előálljon egy általatok is elfogadható miniszterelnökkel. Csütörtökig van határidő mindenre. Te mondtad. Most péntek késő délután van, és az a kutyakomédia, amit csináltok közösen, felülmúl minden képzeletet.
A te csütörtöki határidődön túl, ha megengeded, felelevenítem a legfontosabb állomásokat.

Tehát múlt szombaton Gyurcsány lelép a romhalmaz tetejéről, amit volt szíves összehozni minekünk. Lelépése után öt perccel Bokros Lajos önként jelentkezik miniszterelnöknek. Ekkor ti közlitek, hogy Bokrosról szó sem lehet, ugyanis "MDF-es ámokfutásával végképp leírta magát".
Vasárnap már maga Bokros szólal meg, s az MDF is, és ezt mondják: "Nem kívánunk részt venni az MSZP hatalmi játszmáiban." Ugyanezen a napon, tehát múlt vasárnap pedig Gyurcsány így fogalmaz: "Rendkívül csodálkoznék, ha Bokrosból miniszterelnök lenne Magyarországon." Lendvai Ildikó meg ezt mondja ugyanakkor: "A szocialista küldöttek kilencven százaléka elutasítja Bokros személyét."
E hét csütörtökön pedig megszólal ismét Dávid Ibolya, és ezt közli az ország népével: "Ehhez a programhoz (mármint Bokroséhoz - a szerk.) azonban a választók felhatalmazására van szükség, ezért előre hozott választást kell tartani."
Mindezek után te, ti, péntek kora délután előálltok Bokros jelölésével. Most, hogy mindezt írom, itt tartunk. S persze volt még sok minden. Az MSZP nevek tucatjaival állt elő, legutóbb éppen Takács Jánost húzták elő a kalapból, amiben az a szép, hogy a teljes ismeretlenségen túl Takács ráadásul román-magyar kettős állampolgár. Ez pedig igen érdekes gondolatokat ébreszt annak ismeretében, hogy Gyurcsány találta ki annak idején az undorító és ocsmány "23 millió romános" kampányt (ti is asszisztáltatok hozzá!), valamint éppen ő akadályozta meg, hogy a határon túli magyarok állampolgárságot kapjanak.
S azonnal eszembe is jutott, hogy lám-lám, milyen igaza volt Gyurcsánynak! Tényleg elveszi előlünk a munkát a 23 millió román, ráadásul nem aprózzák el, mindjárt Gyurcsány melójával kezdik... De már ez sem számít.
A lényeget az egyik politikai vitafórumra beíró hazánkfia foglalta össze a kutyakomédiátokkal kapcsolatban, s így szólt: "Bazdmeg, nemsokára én is sorra kerülök!" Mármint a miniszterelnök-jelöltségre...
Gábor, ez kutyakomédia. Ez elviselhetetlen. S nem értem, mire gondolsz, mire gondoltok közben. Évek, hosszú évek óta nem értem.
Miképpen azt sem értem, hogy miért csináltál megint segget a szádból. S azt sem értem, miért nem szólalsz meg olyankor, amikor megszólalhatnál. Például te, aki a hőskorszakban mégis csak Orbánnal éltél egy kollégiumban, s a legjobb barátok voltatok.
Miért nem kéred ki magadnak, hogy Gyurcsány Orbánt nyilasozza, nácizza, s hogy tőle féltse a demokráciát.
Gábor, neked nem volt Gyurcsánnyal közös múltad, sőt, éppen a gyurcsányok ellenében volt nekünk közös múltunk!
Gábor, te katonakorodban nem voltál hajlandó kimondani az elvtárs szót, és uraztad azokat az idiótákat.
Istenem, mennyire felnéztem rád ezért, amikor megtudtam... Mennyire irigyeltelek! S hogy utáltam a saját gyávaságom.
Gábor, tudod te, hogy kiket tartasz most hatalomban? Hát ennyire nem számít mára semmi sem? Most már mindegy, csak az egyszázalékos pártotok zsarolhasson még egy kicsit? Még egy kicsit tehessetek úgy, mintha fontosak lennétek? Már csak ez számít, Gábor? S hogy tudsz hallgatni akkor, amikor Gyurcsány, mint egy igazi elmebeteg, nekiront a bíróságnak és az ügyészségnek? Ehhez sincs hozzáfűzni valód? Vagy már helyénvalónak találod...

Már csak ennyi mondandód maradt, Gábor, hogy bejelented a csütörtöki végső határidőt, aztán péntek délután előállsz Bokrossal? Kutyakomédia.
Ott álltok most mind a harcmezőn, s országotokat kínálgatjátok egy lóért. S mindjárt vége lesz, Gábor. Szánalmasan, iszonyúan, minden méltóság nélkül.
Sajnálom...

Bayer Zsolt, főmunkatárs