2009. március 25. - Szerda,
Urunk születésének hírüladása (Gyümölcsoltó Boldogasszony)
Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így szólt: "Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!"
Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: "Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!"
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: "Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?" Az angyal ezt válaszolta neki: "A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen." Erre Mária így szólt: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!" Ezután az angyal eltávozott. Lk 1,26-38
Urunk születésének hírüladása (Gyümölcsoltó Boldogasszony)
Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így szólt: "Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!"
Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: "Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!"
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: "Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?" Az angyal ezt válaszolta neki: "A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen." Erre Mária így szólt: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!" Ezután az angyal eltávozott. Lk 1,26-38
Gyümölcsoltó Boldogasszony - népszokások
Gyümölcsoltó Boldogasszony napja (március 25.) a tavasz kezdete, fák, virágok, rügyek éledése, a fogantatás, megtestesülés napja.
Boldogasszony a Napot és Holdat egyaránt tisztelő magyarok Nagyasszonya volt. Akkora hatalommal és befolyással bírt a magyarok hitében, hogy átvette a keresztény egyház is, és Máriával azonosították. Ez alkalmat adott arra, hogy alakjában ősi tartalmak éljenek tovább.
A katolikus egyház hagyománya e naphoz köti az Angyali Üdvözletet, Jézus Szentlélektől fogantatásának napját.
A magyar nő mindig Boldogasszonyban látta nőiességének örök példaképét, és ezért tisztelte is őt a magyar férfi mindig úgy, mint a Boldogasszonynak részére küldött földi mását. Európa népeinél pedig szinte közmondásszerű lett a „lovagias magyar nép” elnevezés. Hiszen a lovagoknak éppen az egyik vállalt főtulajdonságuk volt a nőtisztelet. A férfi az erő, a nő a szív, és ezen az egységen Boldogasszony őrködik.
Ez a nap a fák szemzése, a gyümölcsoltás napja, amikor teremtő módon termővé teszik a gyümölcsfákat. Ekkor használták fel a február 10-én levágott, és a pincében tartott oltóágakat. A reggeli mise után, aki tehette indult a gyümölcsösbe oltani. A régi szőlő- és gyümölcsgazdák azt vallották, hogy „az ember ilyenkor Szűz Máriával olt almát.” A magyar nyelvterületen él az a hiedelem, hogy azt a fát, amit ilyenkor oltanak nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyna ki belőle.
Szeged népe szerint a szemzett fából nem jó másnak adni, mert ezzel a termést odaadnák. Ugyanitt a méhek mézelő kedvét serkentették a kaptár elé állított gallyal. A meddő asszonyok sem maradtak tétlen, föltétlenül a férjükkel háltak ezen a napon. A pásztorok is ehhez a naphoz kötik a tavasz kezdetének egyik pillanatát: „Gyümölcsoltó indítja meg a mezőt a növekedésre. Gyümölcsoltó előtt, ha vasharapóval húzzák is kifelé a füvet, akkor se gyün ki a fődbül. De ha elmúlt gyümölcsoltó, akkor, még ha kalapáccsal verik vissza, akkor is eljön.” A hal is felveti már magát a vízben, mondták a halászok. Vörösbort ittak, kukoricát pattogtattak ezen a napon, hogy a fák vére növekedjék, és a rügyek kipattanását elősegítsék.
Időjárásjóslás ehhez a naphoz is kapcsolódott. Bácsszőlősön a békákat figyelték. Ha ezen a napon megszólaltak, úgy vélték, még negyven napig hideg lesz. Gyümölcsoltó Boldogasszony hozza haza az énekesmadarakat is. A gazdák ezen a napon kitárt istállóajtóval fogadták Isten madarát, a fecskét.
Boldogasszony a Napot és Holdat egyaránt tisztelő magyarok Nagyasszonya volt. Akkora hatalommal és befolyással bírt a magyarok hitében, hogy átvette a keresztény egyház is, és Máriával azonosították. Ez alkalmat adott arra, hogy alakjában ősi tartalmak éljenek tovább.
A katolikus egyház hagyománya e naphoz köti az Angyali Üdvözletet, Jézus Szentlélektől fogantatásának napját.
A magyar nő mindig Boldogasszonyban látta nőiességének örök példaképét, és ezért tisztelte is őt a magyar férfi mindig úgy, mint a Boldogasszonynak részére küldött földi mását. Európa népeinél pedig szinte közmondásszerű lett a „lovagias magyar nép” elnevezés. Hiszen a lovagoknak éppen az egyik vállalt főtulajdonságuk volt a nőtisztelet. A férfi az erő, a nő a szív, és ezen az egységen Boldogasszony őrködik.
Ez a nap a fák szemzése, a gyümölcsoltás napja, amikor teremtő módon termővé teszik a gyümölcsfákat. Ekkor használták fel a február 10-én levágott, és a pincében tartott oltóágakat. A reggeli mise után, aki tehette indult a gyümölcsösbe oltani. A régi szőlő- és gyümölcsgazdák azt vallották, hogy „az ember ilyenkor Szűz Máriával olt almát.” A magyar nyelvterületen él az a hiedelem, hogy azt a fát, amit ilyenkor oltanak nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyna ki belőle.
Szeged népe szerint a szemzett fából nem jó másnak adni, mert ezzel a termést odaadnák. Ugyanitt a méhek mézelő kedvét serkentették a kaptár elé állított gallyal. A meddő asszonyok sem maradtak tétlen, föltétlenül a férjükkel háltak ezen a napon. A pásztorok is ehhez a naphoz kötik a tavasz kezdetének egyik pillanatát: „Gyümölcsoltó indítja meg a mezőt a növekedésre. Gyümölcsoltó előtt, ha vasharapóval húzzák is kifelé a füvet, akkor se gyün ki a fődbül. De ha elmúlt gyümölcsoltó, akkor, még ha kalapáccsal verik vissza, akkor is eljön.” A hal is felveti már magát a vízben, mondták a halászok. Vörösbort ittak, kukoricát pattogtattak ezen a napon, hogy a fák vére növekedjék, és a rügyek kipattanását elősegítsék.
Időjárásjóslás ehhez a naphoz is kapcsolódott. Bácsszőlősön a békákat figyelték. Ha ezen a napon megszólaltak, úgy vélték, még negyven napig hideg lesz. Gyümölcsoltó Boldogasszony hozza haza az énekesmadarakat is. A gazdák ezen a napon kitárt istállóajtóval fogadták Isten madarát, a fecskét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése