Böjte Csaba: Az alábbi gondolatokkal kívánok Istentől megáldott szép Karácsonyi ünnepet!

Gáspár, Menyhért, Boldizsár! Tisztelettel köszöntlek!

Ülök a kölni dóm emberáradatában, és nézem az oltár magaslatában a golyóálló üvegvitrinben, a csodálatos szarkofágot, mely porladó testeteknek végső nyughelye. A középkor Európájának, vagy talán minden idők egyik legcsodálatosabb épületében, ebben a tiszteletetekre kőből faragott gregorián himnuszba, itt a csodálatos gótikus katedrális szentélyében ért véget, a mesés keletről indult földi vándorlásotok.
Ülök a hatalmas Dómban, nem kapcsolódom bele az örök vitába, nem érdekel, hogy mennyire hitelesek az ereklyék..számomra most nem ezek a részletek a fontosak. Itt vagyok, elzarándokoltam hozzátok, és alázattal meghajtom fejemet, csodállak benneteket.
Igen, tisztelettel meghajtom fejemet az ember előtt, ki fényűző keleti gazdagságából, bejáratott világnézetéből, sokféle kényelmes földi igazából feláll és útra kel, mert űzi belülről egy vágy. Csodálom az "Éhséget" mely talpra állított és kényelmes otthonaitokból az országútra vitt, hogy elinduljatok, választ keressetek, feleletet, hatalmon, anyagi jóléten túli kérdéseitekre.
Az évezredek korlátait átlépve, örök emberi kíváncsiságától vezetve követlek titeket Heródes palotájába.
Lelkem csendességében szemlélődöm és látom, hogy tanácstalanul ott álltok a csodás udvartartása előtt és kissé feszengve teszitek fel kérdéseiteket. Zavarban vagytok, magatok sem tudjátok pontosan, hogy mit kerestek, de mégis zörgettek.
Heródes int és az udvari papok, a tudás őrzői, ősrégi pergamenekből nektek utat mutatnak..... "Ne félj Betlehem, mert belőled származik a megváltó!" Döbbenetes, ők tudják a választ és tanításuk alapján ti célba értek. Egy egyszerű barlang mélyén, egy jászol ölén, meglelitek az Életet, a törékeny Gyermeket, mely előtt élő hittel hódoltok... Csodálatos, ti alázattal hisztek a jól ápolt udvari papok szavában! Hitetek gyümölcse, találkozás az élő Istennel! Heródes is hisz, hiszi az írás szavait, komolyan veszi a papjai tanítását, ezért is küldi katonáit...
Döbbenetes, ugyanazt a szentírást olvasva, ugyanattól a hittől vezetve, Heródes katonáit küldi, hogy minden újszülött fiú gyermeket kivégeztessen. Az udvari papok jól tápláltan folytatják helyben topogó intrikáikat, és ti, a jött ment idegenek, útmutatásuk alapján, csendes égre figyelő alázattal célba értek..

E szent karácsonyi időben, népem nagy családja számára nem a tudást és nem is a hitet kérem, ez többé kevésbé mindannyiunkban meg van, hanem "Éhséget", az olthatatlan "Szomjúságot" mely kitép tespedtségünkből és elindít az Igazság felé.

Alázattal kérem a mardosó vágyat, mely kilök a tunya kényelmünkből, a magam cinikus értelmiségi elefántcsonttornyából. Igen ajándékként kérem az elégedetlenség tovább vivő erejét, mely segít elszakadni a kommunizmust, a liberalizmust és más rendszereket legyőző, temető intellektuális gőgtől, hogy a hús-vér életet karjaim közé zárjam.

Adj erőt Uram, hogy hatalom vágyammal szembe menjek, ne féljek az igazságtól, mely lehet, hogy ledönti ingatag trónomat, vélt hatalmamat lesöpri a történelem asztaláról, de mely szabaddá tesz, mely új hajnalt ígér.

Erőt kérek, hogy a Trianont, a Holokausztot és többi személyes, közösségi sérelmemet elengedve, útra keljünk és megtaláljuk a huszonegyedik század Betlehemét.

Igen hiszem hogy Te a ma embere számára is megakarsz születni! Tudom, hogy nem értük el az álmainkat lezáró plafont, földi létünk kibontakozásának korlátait. Az emberi élet nagy meccsét még nem fújták le! Van tovább! Te minket is, e fiatal évszázad megszeppent fiait is vársz, karjaid roskadoznak ajándékaidtól. Van válasz korunk minden kérdésére!

Ezért kérek mardosó éhséget, erőt Uram, hogy erőtlen, már csak az inerciájától sodródó világunkban felálljunk, kérdéseinkkel szembe nézve útra keljünk és megtaláljunk.
Napkeleti bölcsek vezessetek!

Kisebb testvéri szeretettel, Cs. t.