73 évvel ezelőtt halt meg Gömbös Gyula magyar miniszterelnök.
Az Országházban felállított ravatal előtt Darányi Kálmán hivatalban levő miniszterelnök többek közt ezeket mondta: „…A Nemzet előbbre haladását szolgáló valamennyi zsidó honfitársamat nemzettestvéremnek tekintem…” - jelenti ki Gömbös miniszterelnök.
Igen ám, de ki is volt Gömbös Gyula, akiről vélemény formálói kivétel nélkül megegyeznek abban, hogy korának meghatározó politikusa volt. A mai krónikák minden esetre hallgatnak róla. Gömbös az ország talpra állítását abban látja, a háború után kivérzett nemzetnek sikerül-e megfelelő mennyiségű felszerelt katonát állítania amellett, hogy olyan célokat fogalmazzon meg, amelyek a területi integritás megvédésére irányultak. Azokat az embereket, akik a négy évi háború után hajlandók fegyvert fogni azért, hogy meg tudják védeni az ország integritását, ehhez igen komoly nemzetszeretetre és elkötelezettségre volt szükség.
Az ország területét a környező államok seregei - de főleg a román seregek - fokozatosan szállják meg, és ez borzalommal tölti el a magyar embereket. A Belvárosban román katonák grasszálnak, ilyet magyar ember még nem látott. Ez erkölcsileg is megrendítette a magyarságot. (Gondoljunk csak - többek közt - a Nemzeti Múzeum kirámolási kísérletére, amit aztán Bandholz tábornok erélyes fellépése akadályozott meg.)
Gömbös kidolgoz egy új Nemzeti Munkatervet, amely 95 pontból áll (ez egyben utalás is lehet Luther Márton kiáltványára!) Ezt természetesen előzőleg bemutatta a Kormányzónak, aki erre áldását adta! Egyik legfontosabb intézkedési terve volt, hogy az emberek ne alamizsnából éljenek, hanem megfelelő mennyiségű munkahelyet kell teremteni. Másik igen fontos intézkedése a f a j i alapú politika bevezetése volt!
Még mielőtt zsidó honfitársaink felszisszennének - hogy, no lám, mi már előre láttunk és tudtunk mindent! - Gömbös jó előre maga is kiemelte: „…a nemzet előbbre haladását szolgáló valamennyi zsidó honfitársamat nemzettestvéremnek tekintem…”
Sokan - a rosszul megtanult és rosszul beidegződött tanulmányait hatására - most borzalommal forgatják a szemüket, mert a gömbösi politika a németek melletti szövetségre irányult. Nem szabad elfelejteni, a német politika irányultsága 1933-ban még nem volt előre látható! A német-magyar kereskedelmi egyezmény viszont azt jelentette, hogy hazánk szinte valamennyi gabona feleslegét felvásárolja a német piac. Ez tette lehetővé, hogy a világpiaci ár felett lehetett eladni a magyar - egyébként kiváló minőségű gabonát. Így lehetett elérni, hogy a magyar mezőgazdasági munkások munkához jutottak.FAJVÉDŐ PÁRT? Hát persze hogy az! Éppen ezzel vált Gömbös a magyar politikai élet meghatározó tagjává. Kik voltak még ebben a pártban? Olyan személyek, mint a legalábbis kétes jellemű Bajcsy Zsilinszky Endre, de megtalálható volt a kiváló politikus és mezőgazdasági szakember, Eckhardt Tibor vagy a halhatatlan nagy magyar író-politikus: Szabó Dezső is. (Szabó Dezső művei a fajvédelem szerepében fontos forrásmunkák szerzője is volt).
Magyarországon élő elsősorban zsidó érdekeket kiszolgáló történészek ma is előszeretettel említik a fajvédelmet, mint valami szörnyűséget. Márpedig Gömbös életműve nem faji alapon álló antiszemitizmus volt, (ezt emlegetik boldog borzongással zsidaink!) hanem a magyarságnak mint f a j n a k , tehát n é p n e k az érdekeinek, élet lehetőségeinek megvédése és kiterjesztése.
Ez tán csak nem baj? Nézzük meg ugyanezt kisebb mértékkel: Melyik az az elferdült hajlamú családfő, aki ne szeretné, hogy a saját gyermekei, szerettei békében, biztonságban éljenek? Tényként állapíthatjuk meg, hogy Gömbös hivatali ideje alatt semmiféle olyan törvényt nem léptettek érvénybe, amely a hazai zsidóság kárára szolgált volna.
Gömbös egyetlen „…bűne !...” az lehetett, hogy nem csupán a zsidók, hanem az egész magyarság egyetemes felemelkedését akarta elősegíteni! Ezért robbantotta fel évekkel később a zsidó Faludy György bűntársaival az egykori miniszterelnök szobrát, aki később a cionista zsidópárt, az SZDSZ ünnepelt „nagy öregjeként” halt meg ágyban, párnák közt 2006-ban.
Gömbös „hármas” jelszava: „…bátorság, becsület, bölcsesség…” lehetne alapja egy következő nemzeti kormánynak, amely ha megvalósul, olyan becsületes személyek, olyan magyarok ülnek majd, akik nem Brüsszel, Moszkva vagy Tel-Aviv egyre nyíltabb, egyre agresszívabb utasításait hajtják végre lihegve, hanem ennek a sokat szenvedett magyar népnek az érdekeit tartják szem előtt. „…Magyarország csak akkor maradhat meg, ha magyar marad…” (Gömbös Gyula) Mindenekelőtt!
(Czékus Jób Lelkiismeret 88 csoport)
www.lekiismeret88.hu
Az Országházban felállított ravatal előtt Darányi Kálmán hivatalban levő miniszterelnök többek közt ezeket mondta: „…A Nemzet előbbre haladását szolgáló valamennyi zsidó honfitársamat nemzettestvéremnek tekintem…” - jelenti ki Gömbös miniszterelnök.
Igen ám, de ki is volt Gömbös Gyula, akiről vélemény formálói kivétel nélkül megegyeznek abban, hogy korának meghatározó politikusa volt. A mai krónikák minden esetre hallgatnak róla. Gömbös az ország talpra állítását abban látja, a háború után kivérzett nemzetnek sikerül-e megfelelő mennyiségű felszerelt katonát állítania amellett, hogy olyan célokat fogalmazzon meg, amelyek a területi integritás megvédésére irányultak. Azokat az embereket, akik a négy évi háború után hajlandók fegyvert fogni azért, hogy meg tudják védeni az ország integritását, ehhez igen komoly nemzetszeretetre és elkötelezettségre volt szükség.
Az ország területét a környező államok seregei - de főleg a román seregek - fokozatosan szállják meg, és ez borzalommal tölti el a magyar embereket. A Belvárosban román katonák grasszálnak, ilyet magyar ember még nem látott. Ez erkölcsileg is megrendítette a magyarságot. (Gondoljunk csak - többek közt - a Nemzeti Múzeum kirámolási kísérletére, amit aztán Bandholz tábornok erélyes fellépése akadályozott meg.)
Gömbös kidolgoz egy új Nemzeti Munkatervet, amely 95 pontból áll (ez egyben utalás is lehet Luther Márton kiáltványára!) Ezt természetesen előzőleg bemutatta a Kormányzónak, aki erre áldását adta! Egyik legfontosabb intézkedési terve volt, hogy az emberek ne alamizsnából éljenek, hanem megfelelő mennyiségű munkahelyet kell teremteni. Másik igen fontos intézkedése a f a j i alapú politika bevezetése volt!
Még mielőtt zsidó honfitársaink felszisszennének - hogy, no lám, mi már előre láttunk és tudtunk mindent! - Gömbös jó előre maga is kiemelte: „…a nemzet előbbre haladását szolgáló valamennyi zsidó honfitársamat nemzettestvéremnek tekintem…”
Sokan - a rosszul megtanult és rosszul beidegződött tanulmányait hatására - most borzalommal forgatják a szemüket, mert a gömbösi politika a németek melletti szövetségre irányult. Nem szabad elfelejteni, a német politika irányultsága 1933-ban még nem volt előre látható! A német-magyar kereskedelmi egyezmény viszont azt jelentette, hogy hazánk szinte valamennyi gabona feleslegét felvásárolja a német piac. Ez tette lehetővé, hogy a világpiaci ár felett lehetett eladni a magyar - egyébként kiváló minőségű gabonát. Így lehetett elérni, hogy a magyar mezőgazdasági munkások munkához jutottak.FAJVÉDŐ PÁRT? Hát persze hogy az! Éppen ezzel vált Gömbös a magyar politikai élet meghatározó tagjává. Kik voltak még ebben a pártban? Olyan személyek, mint a legalábbis kétes jellemű Bajcsy Zsilinszky Endre, de megtalálható volt a kiváló politikus és mezőgazdasági szakember, Eckhardt Tibor vagy a halhatatlan nagy magyar író-politikus: Szabó Dezső is. (Szabó Dezső művei a fajvédelem szerepében fontos forrásmunkák szerzője is volt).
Magyarországon élő elsősorban zsidó érdekeket kiszolgáló történészek ma is előszeretettel említik a fajvédelmet, mint valami szörnyűséget. Márpedig Gömbös életműve nem faji alapon álló antiszemitizmus volt, (ezt emlegetik boldog borzongással zsidaink!) hanem a magyarságnak mint f a j n a k , tehát n é p n e k az érdekeinek, élet lehetőségeinek megvédése és kiterjesztése.
Ez tán csak nem baj? Nézzük meg ugyanezt kisebb mértékkel: Melyik az az elferdült hajlamú családfő, aki ne szeretné, hogy a saját gyermekei, szerettei békében, biztonságban éljenek? Tényként állapíthatjuk meg, hogy Gömbös hivatali ideje alatt semmiféle olyan törvényt nem léptettek érvénybe, amely a hazai zsidóság kárára szolgált volna.
Gömbös egyetlen „…bűne !...” az lehetett, hogy nem csupán a zsidók, hanem az egész magyarság egyetemes felemelkedését akarta elősegíteni! Ezért robbantotta fel évekkel később a zsidó Faludy György bűntársaival az egykori miniszterelnök szobrát, aki később a cionista zsidópárt, az SZDSZ ünnepelt „nagy öregjeként” halt meg ágyban, párnák közt 2006-ban.
Gömbös „hármas” jelszava: „…bátorság, becsület, bölcsesség…” lehetne alapja egy következő nemzeti kormánynak, amely ha megvalósul, olyan becsületes személyek, olyan magyarok ülnek majd, akik nem Brüsszel, Moszkva vagy Tel-Aviv egyre nyíltabb, egyre agresszívabb utasításait hajtják végre lihegve, hanem ennek a sokat szenvedett magyar népnek az érdekeit tartják szem előtt. „…Magyarország csak akkor maradhat meg, ha magyar marad…” (Gömbös Gyula) Mindenekelőtt!
(Czékus Jób Lelkiismeret 88 csoport)
www.lekiismeret88.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése