A világgazdasági válság éveiben, Németországban a munkanélküliség, az életszínvonal csökkenése, a kis- és középvállalatok tömeges tönkremenetele radikális változások követelésére mozgósította a tömegeket. A szociáldemokraták és a kommunisták ádáz küzdelmet vívtak egymás ellen.
Mindezen körülmények előmozdították az NSDAP (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartie = Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) rohamos növekedését. A hatalmi elit zöme pedig azért támogatta a náci pártot, hogy segítségével elejét vegye egy esetleges baloldali fordulatnak. Az NSDAP kialakulása és fejlődése Adolf Hitler nevéhez fűződik.
Hitler a munkásságnak munkalehetőséget és több bért, a parasztságnak földet és a "kamatrabszolgaság" eltörlését ígérte. A kisiparosokat és a kiskereskedőket a nagy tőke megzabolásával és az adók csökkentésével, az állástalan értelmiségieket alkalmazással, a tisztikart új, nagy hadsereg létrehozásának ígéretével nyert meg.
Az egész német nemzetnek a "versailles-i szégyenbélyeg" letörlését, a Nagynémet Birodalom megteremtését és a "zsidó méregtől való megszabadulás"-t helyezte kilátásba. A náci párt gyors erősödését mutatja, hogy a birodalmi gyűlési választásokon 1928-ban kb. 800 ezer, míg 1930-ban 6,4 millió, 1932 júliusában 13,1 millió szavazatot kapott. Hindenburg birodalmi elnök 1933. január 30-án Hitler, az NSDAP vezérét birodalmi kancellárrá nevezte ki.
Hitler első kormánya koalíciós kabinet volt.
Drábik János: Hitler és a nemzetközi háttérhatalom
(Első rész)
Adolf Hitler - Salomon Rothschild unokája?
A hivatalos történetírás gyakran azt a funkciót látja el, hogy a valóságos történelemnek egyes vonatkozásait elrejtse. Amikor az idő múlásával mégis olyan tények válnak ismerté, amelyek ezt a lepelt fellendítik, akkor gyakran szembesülünk azzal, hogy még az ismert történelem bizonyított tényei is más jelentést hordoznak, mint amit korábban tudtunk róluk. Amióta a pénzuralmi rendszer globálisan uralkodóvá vált, egyre többet foglalkoztatja az embereket: kikből áll az az érdekcsoport, amelyik ezt a rendszert működteti? Így kerültek előtérbe a leggazdagabb bankárdinasztiák és az általuk létrehozott titkos vagy féltitkos társaságok, intézmények, szervezetek, hálózatok. Közülük most csak a "Round Table" társaságokra, azok elágazásaira: a Council on Foreign Relations-re, a londoni Royal Institute of International Affairs-re, a 300-ak Tanácsára, a Bilderberg Csoportra, a Trilaterális Bizottságra utalunk, mint a legfontosabbakra.
[A leggazdagabb bankárdinasztiák közül is kiemelkedik a Rothschild Családi Alapítvány együttes vagyona. Ezt a "Family Trust"-ot még a dinasztiaalapító Mayer Amschel Rothschild hozta létre végrendeletével, amely ma is a Rothschild-család legfőbb törvénykönyve. Szakértők Frederick Morton adataiból kiindulva 1998-ban 491 409 trillió amerikai dollárra becsülték a Rothschild Family Trust vagyonát. (1 trillió ebben az esetben 1000 milliárdnak felel meg). E sorok írója már több mint két éve számos kísérletet tett arra, hogy ezt az adatot leellenőrizze. Sajnos nem sikerült bejutnia az Angliában működő Rothschild Archívum honlapjára, de ha ez sikerült is volna, akkor is csak 1930-ig juthatott volna adatokhoz. Ezért felkér mindenkit, aki ezt az írást elolvassa és kételkedik a http://www.mega.nu:8080/ampp/rothschild2.html Internet címen elérhető adatokban, akkor - tényekre támaszkodva - cáfolja meg ezt. Ezért nemhogy nem fogunk rá haragudni, hanem hálásan megköszönjük a segítségét. Tapasztalatunk az, hogy a Rothschild-család vagyonára vonatkozó és bizonyítottnak vehető tények igen nehezen elérhetőek, mert szigorú titkot képeznek.
2004. december 30-án azonban sikerült egy rövid tájékoztatást kapni a londoni Rothschild Archívum munkatársától. Ebben olvasható:"... Egyetértek azzal, hogy az ön által említett Internetes oldalon megjelölt összeg igen nagymértékben valószínűtlen. Nincs erről információnk - az Archívum csak történelmi anyagokat tartalmaz - de megnéztem néhány a közelmúltban megjelent publikációt. Az alábbi számok, azt mutatják, hogy milyen nagymértékben tévesek a megjelölt weboldal állításai.
Euro Business, 2002. január 1. számának becslése szerint Báró Benjamin Rothschild vagyona 1 milliárd és 70 millió euró. Benjamint tekintik a Rothschild család leggazdagabb tagjának.
A "Mail on Sunday" 2002. február 24-i száma Sir Evelyn Rothschild vagyonát 500 millió angol fontra becsüli.
Niall Ferguson "The World's Banker: the history of the house of Rothschild" - London: Weidenfeld-Nicolson, 1998 - című könyvében azt állítja, hogy a Rothschild Continuation Holdings részvényeinek az összértéke 460 millió brit fontot tesz ki."
(A Rothschild Continuation Holding-ot 1941-ben alapították azért, hogy biztosítsa a Rothschild család bankári tevékenységét. Ez a Holding a nagyszülője valamennyi Rothschild vállalatnak és ez a holding gyakorolja a végső ellenőrzést fellettük, noha valamennyi Rothschild cég többé-kevésbé önállóan tevékenykedik.-DJ)
John Daniel "Scarlet And The Beast" című művének harmadik kötetében, amely az angol szabadkőművesség, a bankok és az illegális kábítószer-kereskedelem összefüggéseivel foglalkozik, a következőket írja az idézett mű 58. oldalán:
"Az 1900-as évek kezdetéig a Rothschild-ház vagyona olyan mértékben megnövekedett, hogy becslések szerint a Rothschildok ellenőrizték a Föld vagyonának a felét. (John Daniel ezt William Still "New World Order: The Ancient Plan of Secret Societes - Lafayette, LA: Huntington House 1990. - című könyvének a 136. oldalán közöltekre hivatkozva írja.) Az I. Világháború alatt a Rothschild család angol ága újabb százmilliárd dollárt keresett azzal, hogy kölcsönt folyósított a háborúban álló országoknak. 1925-re vagyonukat 300 milliárd dollárra becsülték. 1940-re ez a szám 500 milliárd dollárra növekedett, amely akkori helyzet szerint mintegy a kétszerese volt az Amerikai Egyesült Államok egész vagyonának. (Ezt az adatot John Daniel, George Armstrong: "The Rothschild Money Trust" 1940. című könyvének a 35. és 36. oldalán található adatokra támaszkodva írja.) Ha évi szerény 5%-os emelkedéssel számolunk 1940-től kezdődően, akkor a Rothschildok mai napig (1995-ig - DJ) felhalmozódott vagyonát 7 trillió (1 trillió = 1000 milliárd) dollárra becsülhetjük, amely csaknem a kétszerese annak az összegnek, amit az Egyesült Államok fennállásának 200 éve alatt adósság formájában felhalmozott. S kinek tartozik Uncle Sam ezzel az adóssággal? A szabadkőműves Rothschild háznak és a velük társult központi bankoknak, amelyek finanszírozták a II. Világháború vége óta deficites túlköltekezésünket."
A rendelkezésünkre álló adatok szerint - vagyis ha a fenti levélben és a John Daniel idézett könyvében foglalt adatokból indulunk ki - akkor a világ szupergazdag családjai közül is valószínűleg a leggazdagabb és a legbefolyásosabb a Rothschild-dinasztia. Ez a család korábban más neveken volt ismert, így többek között a Bauer nevet is használták. A befolyásos családok leszármazását kutató genealógusok szerint a Bauer vérvonal az egyik legjelentősebbnek számított a középkori Németországban. Ez a leszármazási ág a XVIII. században vette fel a Roth-Schild (Vörö-Címer vagy Vörös-Embléma) nevet, amikor a család jelentősége Európa pénzügyeiben kiemelkedően fontossá vált. Magát a Rothschild házat, mint pénzügyi hatalmat, Mayer Amschel Rothschild alapította meg a hesseni választófejedelemmel, II. Vilmossal évtizedeken keresztül folytatott, és igen nyereségesnek bizonyult pénzügyi együttműködése során. A hesseni uralkodóház régi Illuminátus családnak számított. Az együttműködés a Bauerek, illetve a Rothschildok között először szerény formában, különleges érmék kölcsönös gyűjtésével, cseréjével és adásvételével kezdődött, majd úgy folytatódott, hogy a dinasztia-alapító egyre inkább átvette a hesseni fejedelmi ház üzleti ügyeinek az intézését. A hesseni választófejedelem, II. Vilmos vagyonának jelentős részét onnan szerezte, hogy alattvalói közül nagy létszámban adott kölcsön, például a brit uralkodónak, zsoldosokat. A hesseni katonákért kapott zsoldot a választófejedelem a saját kincstárának a gyarapítására használta.
Visszatérve a Rothschildokra már említettük, hogy a frankfurti Judengasse-n lévő házukra kifüggesztett vörös hexagramról, vagyis hatszögű-csillagról, ami ma Dávid-csillagként is ismert, nevezték el magukat. Egy másik írásunkban, amelynek a címe: "A vörös csillag", már szóltunk részletesen a Dávid-csillag, illetve a Salamon-pecsét történetéről. Most csak annyit említünk meg, hogy ez ősi, ezoterikus jelkép, és csak azután került szoros kapcsolatba a zsidó néppel, miután a Rothschildok ezt elfogadták a maguk számára. Egyes kutatók a leghatározottabban állítják, hogy a jelképnek sem Dáviddal, sem Salamonnal nincs kapcsolata, s ezt elsősorban zsidó történeti források erősítik meg. David Icke brit kutató szerint a Rothschildok a legmagasabb rangú illuminátus vérvonalat alkotó családokhoz tartoznak Földünkön.
Guy de Rothschild, a Rothschild ház francia ágának a feje, irányítja a dinasztia egészét. Ugyancsak David Icke az, aki szerint ő az egyik kimagaslóan fontos képviselője a traumával okozott agykontrollnak, amelyről részletesen írtunk "Tudatmódosítás" című könyvünkben. Mivel Guy de Rothschild hisz a traumával okozott tudatmódosításban, ezért több kutató is ellenszenves emberként mutatja be. Azt állítják róla, hogy valójában életellenes a beállítódása. David Icke például szemére veti, hogy az általa kontrolláltak millióinak okozott így vagy úgy szenvedést. Azt is megírják róla, hogy sátánista rituálékban vesz részt és ez szorosan kapcsolódik a legelőkelőbb vérvonalhoz tartozó illumminátusok hagyományaihoz.
David Icke, aki ezeket a kemény állításokat teszi a http://www.davidicke.com/icke/articles/hitler.html internetes címen olvasható írásában, szó szerint a következőket írja:
"Ha nem felel meg a tényeknek, amit állítok, akkor kérem Guy de Rothschild, pereljen be és engedje meg, hogy felmutassam bizonyítékaimat. Ön sokszoros milliárdos és befolyásolja a bíróságokat s a tömegtájékoztatást is. Nekem jóformán semmim sincs. Én könnyű ellenfél vagyok. Nos, jöjjön Mr. Rothschild, terjesszük ezeket az állításokat a közvélemény nyilvános ítélőszéke elé és foglaljuk el helyünket mindketten a tanúk padján. Szerezzen egy ünnepnapot nekem."
Volt-e köze a Rothschildoknak Hitlerhez?
Ennek az írásnak a közelebbi témája annak szemügyre vétele: vajon igaz-e, hogy Adolf Hitlernek és a német nemzetiszocialistáknak is volt bizonyos közük a Rothschild-házhoz. Számos kutató állítja, hogy Hitler nem csupán saját magának köszönheti, hogy Németország diktátorává lehetett. A I. Világháború német hadseregének pedáns őrmestere az Illuminátusok Németországban működő titkos társaságai - a "Thule Gesellschaft" és a "Vrill Gesellschaft" - segítségével vált Európa egyik legnagyobb népének a teljhatalmú vezérévé. Ezek a kutatók azt is állítják, hogy a Rothschildok finanszírozták Hitlert a "Bank of England", valamint más brit és amerikai bankok segítségével. Ez utóbbiak közé tartoznak a Rothschildok képviselőiként a Kuhn and Loeb bankház, amely egyébként a bolsevik forradalmat is finanszírozta.
A hitleri hadigépezet egyik motorja az I.G. Farben nevű vegyipari világcég volt, amelynek az amerikai elágazását a Rothschildok hű kiszolgálóikon, a Warburgokon keresztül irányították. Paul Warburg úgy vonult be az amerikai történelembe, mint aki a teljesen magántulajdonban lévő Federal Reserve System, a FED legfőbb létrehozója volt. Ez a FED nevű magánpénz-kartell tölti be 1913 óta az Egyesült Államok központi bankjának a szerepét, Paul Warburg később az amerikai I.G. Farben felügyelő bizottságában is helyet foglalt. Az I.G. Farben, amely többek között fontos szerepet játszott a német kényszermunka-táborok működtetésében, ténylegesen a Standard Oil nevű óriásvállalat egyik részlege volt, és hivatalosan a Rockefellerek tulajdonában állott. De emlékeztetnünk kell arra a tényre is, hogy a Rockefeller pénzügyi és korporációs birodalom is a Rothschild háznak köszönhette létrejöttét és hatalmasra növekedését.
Nem közismert az sem, hogy valójában a Rothschildok tulajdonában álltak mindkét világháború idején a nagy német hírügynökségek, amelyek kellően tudták befolyásolni a Németországba érkező és az onnan távozó információk áramlását. Talán az sem meglepő ezek után, hogy amikor a szövetségesek csapatai a II. Világháború során német területre léptek, valamennyi I.G. Farbenhez tartozó gyárat teljes épségben találtak. Egyetlen egy épületet sem ért, még csak véletlenül sem, bombatalálat. Ugyanilyen csodálatos módon éppen maradtak a Ford üzemek is. Henry Fordról közismert, hogy ahhoz az illuminátus családhoz tartozott, amelyik nyíltan nagy összegekkel támogatta Hitlert.
Ilyen megfontolások vezettek lépésről lépésre ahhoz, hogy egyes kutatók kapcsolatot keressenek a Rothschild ház és Hitler családja között. Walter Langer, pszichoanalitikus volt az első, aki azt állította, hogy Hitlert nemcsak támogatták a Rothschildok, de ereiben részben Rothschild vér is csörgedezett. Ez az állítás összhangban van azoknak azoknak a kutatóknak az eredményeivel, akik szerint a Rothschildok és más illuminátus vérvonalhoz tartozó személyek meghatározó szerepet játszottak Hitler hatalomra juttatásában. Hitlert nemcsak a brit királyi család, vagyis a Windsor-ház (korábban a Szász-Gotha-Coburg-ház) segítette, de a legelőkelőbb német arisztokrata családok is, akikről aligha feltételezhető, hogy csak úgy felkarolnak egy senkiházi emberkét az utcáról, csupán azért mert nagy hangon tud szónokolni. Feltételezhető: ezek a támogatók nagyon is tudták, hogy ki Adolf Hitler. Ha valaki nincs tisztában azzal, hogy az illuminátusok mennyire megszállottjai a vérségi kapcsolatoknak, akkor nem is képes kellően felmérni ennek az óriási jelentőségét.
Mit kutatott ki Walter Langer?
Walter Langer a következőket írja "The Mind of Hitler" című munkájában:
"Adolf apja Alois Hitler Maria Anna Schicklgruber-nek volt a törvénytelen fia. Azt feltételezték, hogy Alois Hitler (Schicklgruber) apja Johann Georg Hiedler volt. Sokan vannak olyanok, akik ezt a legkomolyabb formában kétségbe vonták. Egy osztrák dokumentum készült, amely bizonyította, hogy Maria Anna Schicklgruber Bécsben élt, amikor áldott állapotba került. Ebben az időpontban ő Báró Rothschild otthonában dolgozott szolgálóleányként. Amint a család felfedezte, hogy terhes - hazaküldték... ahol is Alois megszületetett."
Walter Langer ezt az információját a magas rangú GESTAPO tiszttől, Hansjürgen Köhler-től szerezte. Köhler "Inside the Gestapo. Hitler's Shadows over the World" (A Gestapo-n belül. Hitler árnyéka a világ fölött. / Pallas Publ. Co., Ltd. London, 1940) című könyvében írja, hogy Hitler családi hátterét igen alaposan Engelbert Dolfuss osztrák kancellár nyomoztatta ki. Köhler személyesen olvasta el a Dolfuss-dokumentáció egyik kópiáját, amelyet ő Heydrich-től kapott, aki ebben az időben a nemzetiszocialista titkosszolgálat felügyelője volt. Az akta természetesen nagy meglepetést és zavart keltett a GESTAPO-n belül. Köhler írja a következőket:
"A kék aktaköteg második csomagja tartalmazta a Dolfuss által összegyűjtött dokumentumokat. A kis termetű, de nagy szívű osztrák kancellárnak ismernie kellett ezt a személyes aktát azért, hogy kézben tarthassa Hitlert. Feladata nem volt túlságosan nehéz. Ausztria irányítójaként könnyen hozzáférhetett a személyes adatokhoz, és Adolf Hitler családi dokumentumaihoz, aki Ausztria földjén született. Az eredeti születési anyakönyvi kivonatokon, a rendőrségi bejelentő-lapokon, a jegyzőkönyveken és az ehhez hasonló okmányokon keresztül, valamennyi az eredeti okiratot tartalmazta. Az osztrák kancellárnak sikerült összeraknia a rejtvény szerteágazó darabkáit, és így megalkotnia egy többé-kevésbé logikus képet... Egy kis vidéki szolgálóleány (Hitler nagyanyja) Bécsbe jön, és házicseléd lesz, aki főleg gazdag családoknál végez munkát. De szerencsétlenül jár. Elcsábítják és teherbe esik. Visszautazik szülőfalujába terhessége idejére.
Hol szolgált a kis cselédlány Bécsben? Ez nem okozott túl nehéz problémát. Bécsben már igen hamar bevezették a kötelező rendőri bejelentkezés rendszerét. Mind a szolgálókat, mind az alkalmazóikat igen nagy összegű bírsággal sújtották, ha ennek a bejelentési kötelezettségüknek nem tettek eleget. Dolfuss kancellárnak sikerült felfedeznie a bejelentési lapot. A kis ártatlan cselédleány a Rothschild palotában szolgált és Hitler ismeretlen nagyapja nagy valószínűség szerint nem lehetett más, mint ennek az előkelő háznak a lakója. A Dolfuss akta megállt ennél a kijelentésnél."
Mit keresett Alois, majd Adolf Hitler Bécsben?
Felmerül a kérdés, hogy Ausztria német megszállása, az Anschluss, esetleg kapcsolatban állhatott azzal is, hogy Hitler meg akarta semmisíteni a származására vonatkozó rendőri adatokat. Olvashatóak olyan feljegyzések is, hogy Hitler tudott mindarról, még Dolfuss kancellár akcióját megelőzően, ami az ő családi eredetére vonatkozik. Apjához hasonlóan, aki ugyanazt tette, a Hitlerek Bécsbe mentek, amikor nehezen ment a soruk. Hitler apja: Alois elhagyta faluját egész fiatalon, hogy szerencsét próbáljon Bécsben. Amikor Hitler anyja, Klara Pölzl 1907. decemberében meghalt, és Adolf Hitler árva lett, akkor ugyancsak Bécsbe távozott. Ott mintegy 10 hónapra nyoma veszett. Hogy mi történt ez alatt a tíz hónap alatt Bécsben, még ma sincs teljesen kiderítve. Ezért is reálisan feltételezhető, hogy Hitlernek kapcsolata volt a bécsi Rothschild házzal. Ekkor megismerkedhetett gazdag házból való unokatestvéreivel, és valamiféle ígéretet is kaphatott a jövőbeni támogatásra.
A Rothschild-dinasztia kutatói szerint e család tagjai is - a többi illuminátus családhoz hasonlóan - számos utódot nemzenek házasságon kívül is, titkos programjaik számára. Ezeket a gyermekeket más név alatt nevelik fel, mint tényleges illuminátus nemzőik neve. Erre jelenünkre vonatkozóan több kutató is Bill Clintont hozza fel példaként, akiről meglepően egybehangzóan és nagy határozottsággal állítják, hogy a Rockefeller család egyik tagja. (Bill Clinton esetére még részletesen visszatérünk, felsorolva az érveket és ellenérveket ezen állítás mellett, illetve ellene.) Tény viszont, hogy ezek az úgynevezett egyszerű családból származó átlagos gyermekek rendkívüli nevelést kapnak, és igen sikeres karriert futnak be életük során.
A magányos Salomon Rothschild
Térjünk azonban arra vissza, hogy a Rothschild dinasztia melyik tagja lehetett Hitler nagyapja. Hitler apja - Alois Schicklgruber - 1837-ben született, amikor Salomon Mayer Rothschild, a dinasztia alapító Meyer Amschel Rothschild második fia, egyedül élt a bécsi Rothschild palotában. Még felesége, Caroline Stern sem tartózkodott vele. Ennek az volt az oka, hogy házasságuk nem sikerült, és Caroline Stern Frankfurtban élt állandó jelleggel. Gyermekük Anselm Salomon pedig Párizs és Frankfurt között ingázva intézte a pénzügyeket, távol Bécstől és távol az atyai háztól.
A Rothschild dinasztia alapítójának második fia, Salomon 1800. november 26-án vette feleségül az akkor 18 éves Caroline Stern-t, Jacob Heyum Stern bor-nagykereskedőnek a leányát. A dinasztia alapítójának szokás szerint döntő szava volt abban, hogy ki lesz a menye. Salomon Rothschild házassága után csatlakozott a "L'Aurore" elnevezésű francia nyelvű szabadkőműves páholyhoz. Ezt követően a hesseni őrgróf, aki egyben választófejedelem is volt, Salomon-t és Amsel-t kinevezte fő udvari szállítójának. Ez abban a korban a legmagasabb rangot jelentette az úgynevezett "udvari zsidók" hierarchiájában. A hesseni uralkodó példáját követte a rendkívül előkelőnek számító Thurn und Taxis herceg, aki a Német-Római Birodalom örökös főpostamestere is volt. Thurn und Taxis a két Rothschild fiút ugyancsak udvarának a hivatalos képviselőivé nevezte ki. Hamarosan egyéb előkelő címeket is szereztek maguknak. Döntő jelentőségű volt az, amikor az osztrák uralkodó 1817-ben az öt Rothschild fiút, valamint visszamenőleg a dinasztialapító atyjukat is, nemesi rangra emelte és feljogosította őket az előkelő "von" megjelölés használatára. Ezt követő néhány éven belül valamennyi Rothschild fiú megkapta a bárói rangot is. Mind az ötnek megvolt a maga által kezelt vagyona és üzleti része. Ennek ellenére az Amschel Mayer Rothschild és fiai Frankfurt, a Nathan Mayer Rothschild London, a Rothschild Freres Párizs és a Salomon Mayer Rothschild Bécs, valamint a Calmann Mayer Rothschild Nápoly pénzügyi és üzleti vállalkozások szoros kapcsolatban maradtak egymással. Valójában egyetlen céget alkottak. A mérlegüket minden évben egységesen készítették el és egy végső számlát alakítottak ki kettős könyveléssel.
A Rothschild testvérek folyékonyan beszéltek németül, angolul, franciául és olaszul - noha erős akcentussal. Amschel, Jacob és Calmann megnemesítette a nevét az előkelőbben hangzó Anselm-ra, James-ra és Karl-ra. Akkor, amikor a nacionalizmus a fő irányvonalat képviselte Európában, ők valóban egy összeurópai kozmopolita-családot alkottak. Az ekkori Európa tekintélyes vezetői - Bismarck, Talleyrand, Metternich és III. Napóleon - gyakran felkeresték palotáikban a Rothschildokat. Asszimilálódott zsidóknak számítottak, de mindig büszkén vállalták etnikai és vallási identitásukat.
Legfőbb törvény az összetartás
A dinasztia-alapító még halálos ágyán is lelkükre kötötte az összetartást és az együttműködést. Noha gyakran volt köztük kisebb-nagyobb nézeteltérés, a legfőbb üzleti tranzakciókat alapos megvitatás után, közösen hajtották végre.
A frankfurti ág, azaz Amschel Rothschild gyermektelen maradt. Nathan Londonban hatalmas üzleti sikereket ért el. Őróla most csak annyit jegyzünk meg, hogy Nicola M. Nicolov bolgár származású amerikai történész 1990-ben kiadott "The World Conspiracy: what the historians don't tell you" című munkájának 168-187. oldalain megírja, hogy Bonaparte Napóleon francia császár Hortense de Beauharnais nevű mostohaleánya - akit Napóleon politikai házasságra kényszerített testvérével Louis Bonapartéval, Hollandia királyával - hosszú időn át Nathan Rothschild adósa és egyben szeretője volt. Hortensia mindig súlyos pénzügyi zavarokkal küzdött, és ezért gyakran kényszerült arra, hogy Nathan Rothschild-tól kölcsönöket vegyen fel, akinek végül már igen nagy összegekkel tartozott. Ilyen mértékű kölcsönök felvételére valójában csak azért volt lehetősége, mert Nathan Rothschildnak tetszett a csinos Hortensia és hosszú időn át hevesen udvarolt neki.
Hortensia harmadik fia, aki 1808-ban született és Charles-Louis-Napoleon névre lett keresztelve, később III. Napóleon néven Franciaország császára lett 1852-től 1871-ig. Charles-Louis-Napoleon Bonaparte egyáltalán nem hasonlított a Bonaparte család egyik tagjára sem, beleértve név szerinti apját Louis Bonapartét is. Ezzel szemben szinte a megszólalásig hasonlított mind termetére, mind fiziognómiájára, valamint természetére nézve Nathan Rothschild-ra. Nathan volt a legaktívabb és a legsikeresebb valamennyi testvér között. Salomon Rothschild, aki most a leginkább érdekel minket, azt írta testvéréről, hogy "te vagy a tábornok és mi vagyunk a te hadnagyaid."
A bécsi Rothschild
Salomon Rothschild Bécsben telepedett le és a kor furcsaságai közé tartozik, hogy noha osztrák báró volt, zsidó volta miatt nem lehetett saját tulajdonú háza Bécsben. Ezért éveken át egy előkelő szállodában lakott, amely a császári palota közelében volt. Karl, aki korábban Calmann volt, Nápolyban telepedett le és az ottani Bourbon uralkodó udvari bankára lett. James is kiválóan prosperált és gyorsan gazdagodott Párizsban. 1820-ban feleségül vette Betty-t, a bécsi Salomon Rothschild leányát. Ez volt az első, közeli Rothschild rokonok között létrejött házasság. A dinasztia alapító Mayer Amschel unokáinak közel 2/3-a egymás között házasodott. Ennek a családon belüli házasságnak legfőbb oka az volt, hogy betartsák a dinasztia alapító végrendeletét. Mayer Amschel azt akarta, hogy egyrészt a család vagyona együtt maradjon; másrészt dinasztikus elképzelései is voltak és így kívánta erősíteni a Rothschild család önállóságát és hatalmát.
Alois Shicklgruber, a későbbi Alois Hiedler, illetve Hitler, akiről még bővebben lesz szó, 1837-ben született, abban az időszakban, amikor az egyedüli Rothschild, aki Bécsben élt, Salomon Mayer volt. Mint már utaltunk rá, még felesége, Caroline Stern sem élt vele, mert házasságuk nem volt sikeres és ezért a Caroline visszatért Frankfurtba. Gyermekük, Anselm Salomon pedig Párizs és Frankfurt között utazgatva intézte üzleti ügyeit és így ő is távol tartózkodott Bécsben élő apjától. Ezek a körülmények valószinűsíthetik azt, hogy Salomon Mayer Rothschildtól eshetett teherbe a nála alkalmazásban lévő Maria Anna Shicklgruber.
Hermann von Goldschmidt, aki Salomon Mayer fiának volt a vezető munkatársa, 1917-ben megjelent könyvében a következőket írja Salomon-ról:
"Az 1840-es évekre gátlástalan lelkesedést tanúsított a fiatal nők iránt és szenvedélyesen vonzódott az igen fiatal lányokhoz. Számos kalandját a rendőrségnek kellett eltussolnia." Logikus a következtetés, hogy Hitler nagyanyja - egy fiatal leány, aki egy fedél alatt élt Salomonnal - szintén célpontja lehetett az egyedül élő férfi közeledésének. Az is nagyon életszerűnek tűnik, hogy ugyanezen leány, miközben ebben a házban dolgozik, teherbe esik a ház urától. Mindez tehát életszerű, de nem cáfolhatatlan kemény bizonyíték. Csak körülményi - közvetett - bizonyíték, ami mindössze valószínűsít. Kemény bizonyíték egy DNS-összehasonlító vizsgálat lenne. Ehhez talán elegendőek lennének az önmagát elégettető Hitler maradványai, de ez sem biztos. Sokkal fontosabb kérdés, hogy kinek fűződne érdeke egy ilyen vizsgálathoz? Kinek lenne hasznos, ha bebizonyosodna ez a rokoni kapcsolat? Láthattuk, hogy még nagy költőnk, Petőfi Sándor esetében sem lehetett elvégezni egy ilyen objektív, természettudományos eszközökkel végzett DNS összehasonlítást, mert ez sértette egyesek érdekeit.
Tehát továbbra is nyitott kérdés, hogy miután ez a szolgálóleány terhesen távozott a bécsi Rothschild-házból, a nagyanyja lehetett-e annak a személynek, aki aztán Németország kancellárja lett. A körülményi vizsgálódás, amely nem bizonyít, csak valószínűsít, még sem felesleges. Tények támasztják alá, hogy a nemzetközi bankárok nagy összegekkel, továbbá gazdaságilag és politikailag is támogatták Hitler gyors felemelkedését. Hitler egész politikája pedig döntően járult hozzá a II. Világháború a kitöréséhez, amely viszont jelentős mértékben segítette elő a nemzetközi pénzügyi közösség és az azt irányító felső illuminátus vezetők világstratégiai céljainak a megvalósulását. Az Illuminátusok történetét tanulmányozó szerzők szerint ennek a zárt körnek a tagjai nagyon is hangsúlyozzák a vérségi kapcsolatok fontosságát. Minthogy a Rothschildok vezető szerepet játszanak mind a nemzetközi pénzügyi közösség, mind az illuminátusok körében, ezért feltételezhető róluk, hogy ők is nagy súlyt helyeznek a vérségi kapcsolatokra.
Miként szolgálta Hitler az illuminátusokat?
Az illuminátusok világstratégiája szempontjából a II. Világháború azért volt igen eredményes, mert jelentősen felgyorsította az egy központból irányított világrendszer létrehozását. 1945 után valósággal gomba módra nőttek ki a világméretekben központosított intézmények. Köztük is kiemelkedő fontosságú az Egyesült Nemzetek Szervezetének és szakosított szervezeteinek, valamint az olyan regionális integrációknak a létrejötte, mint például az Európai Gazdasági Közösség (amely mára már Európai Unióvá alakult át). Mindehhez hozzásorolhatjuk a globális pénzügyi, üzleti és katonai intézményeket. Pontosan az valósult meg a II. Világháború nyomán, amelyet a globális elit világstratégiája tartalmaz. Ennek a hatalomnak az alapját a magán-pénzmonopólium, valamint az államok és az egyének eladósítása alkotja. Az eladósítás teszi lehetővé a termelői vagyon világszintű centralizációját egy szűk érdekcsoport tulajdonaként. Ebben az érdekcsoportban pedig az illuminátus Rothschildoknak meghatározó szerepük van.
Ami magukat a Rothschildokat illeti, régóta foglalkoztatta őket az a terv is, hogy egy külön államot hozzanak létre - illuminátus hegemónia alatt - Palesztinában. Ez magában foglalta azt is, hogy megfelelően befolyásolják a zsidó származású embereket, hogy minél nagyobb létszámban telepedjenek le ebben a tervbe vett hazában. Charles Taze Russell, aki a illuminátus Russel vérvonalhoz tartozik, volt az úgynevezett Watchtower Society megalapítója. Ez a társaság "Jehova tanúi" néven vált ismerté. David Icke azt állítja, hogy a Charles Taze Russell által kezdeményezett agykontroll kultuszt a Rothschildok finanszírozták és Russell szoros baráti kapcsolatot tartott fenn velük. C.T. Russell volt az, aki 1880-ban megjövendölte, hogy a zsidók vissza fognak térni ősi hazájukba. Ez a jövendölése volt az egyetlen, amely teljesült is. De ennek is valószínűleg az volt az oka, hogy ismerte az erre vonatkozó illuminátus elképzeléseket.
A Balfour Nyilatkozat
1917-ben a brit külügyminiszter, Lord Balfour, kormánya nevében megígérte, hogy támogatni fogja egy zsidó nemzeti otthon létesítését Palesztinában. Az úgynevezett Balfour Nyilatkozat azonban nem valamiféle formális kormánydokumentum volt, hanem egy levél, amelyet Lord Balfour küldött Lord Lyonell Walter Rothschildnak. Egyes kutatók azt állítják, hogy a levél tervezetét valójában maga Lord Rothschild és alkalmazottai fogalmazták. Konkrétan Alfred Milner, aki a Rothschild ház megbízásából a XX. század egyik legfontosabb titkos társaságának, a londoni Round Table Society-nek (Kerekasztal Társaságnak) volt a vezetője. Ez a társaság ma is működik, és világszerte rendelkezik kirendeltségekkel. A Round Table-ből ágaztak el az olyan tekintélyes szervezetek, mint a New York-i Council on Foreign Relations (Külkapcsolatok Tanácsa - CFR) és londoni testvérszervezete, a Royal Institute of International Affairs (Királyi Külügyi Intézet - RIIA) - később a Trilaterális Bizottság (TR) és a Bilderberg Csoport. Lord Balfour maga is a Round Table Társaság belső köréhez tartozott. Alfred Milner Cecile Rhodes halála után lett a Round Table Society hivatalos vezetője. Mindehhez azt is tekintetbe kell vennünk, hogy a Round Table Society-t Lord Lyonell Walter Rothschild finanszírozta.
1919-ben, két évvel később, került sor a versailles-i béketárgyalásokra. A résztvevők között vezető szerepet játszottak a Round Table Society brit és amerikai képviselői - köztük Alfred Milner, Edward Mandel House és Bernard Baruch. A megnevezetteknek döntő szerepük volt abban, hogy Versailles-ben teljesíthetetlen jóvátételi kötelezettségeket róttak ki Németországra. Ezzel biztosították a háború utáni Weimari Köztársaság megbénulását majd gazdasági összeomlását. Így tették lehetővé, hogy egy Adolf Hitler típusú személyiség vezető szerephez jusson Németország politikai életében.
A Kerekasztal Társaság és Versailles
A béketárgyalások idején, Párizsban, az illuminátusok - mindenek előtt a Kerekasztal Titkos Társaság tagjai - a Hotel Majestic-ban elkezdték a CFR, a RIIA, a TR és a Bilderberg hálózat létrehozását. Ekkor véglegesítették azt a döntést is, hogy létrehozzák a zsidó államot Palesztinában. Mindazok, akik a döntéseket hozták vagy a Rothschild vérvonalhoz tartoztak, vagy általuk ellenőrzött személyek voltak. Woodrow Wilson amerikai elnököt Versailles-ben is a pénzhatalom által melléje rendelt ellenőre, Edward Mandell House ezredes látta el tanácsokkal, valamint Bernard Baruch. Mindketten közvetlen Rothschild megbízottak és összekötők voltak. A brit miniszterelnököt, Lloyd George-ot, Alfred Milner Rothschild alkalmazottja látta el tanácsokkal. Valamint Sir Phillip Sassoon, aki maga is a dinasztia-alapító Mayer Amschel Rothschild-nak volt a közvetlen leszármazottja. Georges Clemanceau-t, Franciaország miniszterelnökét mindig elkísérte belügyminisztere, Georges Mandel, akinek a valódi neve azonban Jeroboam Rothschild volt.
Az amerikai küldöttségben helyet foglaltak a Dulles testvérek. Egyikükből John Foster Dulles-ből az Egyesült Államok külügyminisztere lett később. Allen Dulles pedig a CIA első igazgatója volt a II. Világháború után. Az ugyancsak illuminátus vérvonalhoz tartozó Dulles testvérek a Versailles-t követő időkben Hitler támogatói voltak. Mindkettőjüket a Rothschildok alkalmazták az ugyancsak a pénzügyi birodalmukhoz tartozó Kuhn, Loeb and Co.-nál. Számos ismerté vált tény szerint a Dulles fivérek érintettek voltak a John F. Kennedy elleni merényletben, Allen Dulles pedig, a Warren-bizottság tagjaként, a gyilkosság hivatalos kivizsgálásában és eltussolásában is részt vett.
A legyőzött Németországot Max Warburg, a németországi Warburg-ház elsőszámú embere és fő tulajdonosa képviselte, aki a császári Németországban nemcsak vezető bankár volt, de a német titkosszolgálatot is ő irányította. Max Warburg később Hitler egyik legfontosabb bankárja és pénzügyi támogatója lett. Ezért érdekes az, hogy a Versailles-ben tárgyaló amerikai küldöttségben részt vett Max Warburg testvére, Paul Warburg is, aki - mint már említettük - a londoni Rothschild ház megbízásából az amerikai Federal Reserve System létrehozásában játszott meghatározó szerepet, és aki maga is a Kuhn, Loeb and Co. alkalmazásában állott. A felsorolt notabilitások házigazdája Franciaországban a békekonferencia ideje alatt nem volt más, mint Báró Edmond de Rothschild, a Rothschild-ház francia ágának vezetője. Ő is kulcsszerepet játszott a zsidó nemzeti otthon megteremtésében Palesztinában.
Több szerző is állítja, hogy a cionista mozgalom mögött álló valódi erő kezdettől a Rothschild-ház volt. A cionizmus kifejezést David Icke "Was Hitler a Rothschild?" című tanulmányának a 8. oldalán (http://www.davidicke.com/icke/articles/hitler.html) így magyarázza meg: "Cionizmus = Sionizmus, Sion = a Nap, következésképp a név mögött a merovingiai vérvonalhoz tartozó titkos társaság húzódik meg, amelynek a neve: The Priory of Sion". Az emberek többsége úgy gondolja, hogy a cionizmus a zsidó néppel függ össze. Tény, hogy igen sok zsidó ember nem cionista, ugyanakkor igen sok nem zsidó származású embertársunk pedig cionista. A cionizmus politikai mozgalom, és nem etnikumhoz kötődik. David Icke ezt úgy szemlélteti, hogy ha azt állítjuk, hogy a cionizmus egyenlő a zsidó néppel, ez olyasmi mintha az Egyesült Államokban azt mondanák egyesek, hogy a Demokrata Párt egyenlő az amerikai néppel.
Palesztinában - ugyancsak Rothschild finanszírozással - hamarosan megkezdődtek a nagyarányú földvásárlások, és egymás után létesültek a zsidó telepek. Edmond de Rothschild, akit Izrael "atyjának" is neveznek (1934-ben halt meg), valójában már az 1880-as években megkezdte a zsidók letelepítését Palesztinában. Ő volt az, aki finanszírozta az oroszországi zsidók áttelepítését is. Kezdeményezésére jöttek létre a kibucok és más közösségi munkahelyek. A zsidó farmereknek megmondták, hogy mit termeljenek, és amikor ez ellen panaszt emeltek, Báró Edmond Rothschild csak annyit válaszolt: "Én hoztam létre a "Yishuv"-ot. Én egyedül. Éppen ezért senkinek, sem a telepeseknek, sem a szervezőknek nincs joga ahhoz, hogy terveimbe beavatkozzanak..."
(A Yishuv héberül telepest, telepet, letelepítést jelent. Izrael Állam létrejöttét megelőzően így hívták a cionista mozgalomban a palesztinai zsidó telepeseket. Amikor valamennyi telepesre hivatkoztak, akkor az összes telepes együtt jelentette a Yishuv-ot. Régi Yishuvnak nevezték azokat a zsidókat, akik már a török Ottomán-uralom alatt is Palesztinában éltek. Új Yishuvnak nevezték azokat a zsidó telepeket, amelyek a brit mandátum ideje alatt jöttek létre Palesztinában 1922 után. - DJ)
Edmund de Rothschild szorosan együttműködött Theodor Herzl-el, akit hivatalosan a cionizmus megalapítójának tekintenek, és akinek a nevéhez fűződik a zsidó állam létrehozásának a terve. Ő mögötte is azonban Edmond de Rothschild állt, ahogyan Chaim Weizmann mögött is, aki a cionizmus másik fontos vezetőjének tekinthető. Rothschild ezt mondta Weizmann-nak: "A cionizmus nélkülem nem lehetett volna sikeres, de cionizmus nélkül az én munkám is halálra lett volna ítélve."
A Rothschild-ok fokozatosan növelték a palesztinai zsidó telepeknek nyújtott pénzügyi támogatásukat. Érdekeltek voltak abban, hogy minél erősebbek legyenek a palesztinai zsidó közösségek, és ezért elő kívánták segíteni az oda történő bevándorlást. Ez törekvésük sikeréhez hozzájárult az üldözés és fokozott jogfosztás, amelyben az ugyancsak Rothschild érdekeltségű bankok által finanszírozott nemzetiszocialisták részesítették a németországi zsidó lakosságot. David Icke és mások, így többek között Jim Marrs, felvetik, hogy a Rothschild pénzügyi érdekeltségek miért támogatták nagy összegekkel a közismerten antiszemita Adolf Hitlert?
Mit mond Jim Marrs Hitler származásáról?
Jim Marrs is azt a választ adja, hogy Hitler a Rothschildok vérrokona lehetett. "Titkos uralom" (Rule By Secrecy) című munkájának 192. oldalán, (amely 2003-ban magyarul is megjelent Budapesten Brády Zoltán gondozásában) ez olvasható:
"Doktor Walter C. Langer pszichológus - aki az Amerikai Stratégiai Szolgálatok Hivatala (OSS) számára pszichoanalízist készített Hitlerről a háború alatt, közzétett egy titkos, a háború előtt született osztrák rendőri jelentést, amelyből kiderül: Hitler apja egy Maria Anna Schiklgruber nevű, paraszti származású szakácsnő törvénytelen gyermeke volt, aki a gyermek fogantatásakor Bécsben, 'Báró Rothschild házában volt alkalmazva szolgálóként.' 1837-ben, amikor terhessége kiderült, elhagyta Bécset és megszülte Hitler apját, Aloist. Öt évvel később állítólag férjhez ment egy Johann Georg Hiedler nevű vándormolnárhoz. Alois mégis közel 40 éves koráig viselte az anyja nevét, amikor Hiedler fivére Johann Nepomuk Hiedler felajánlotta neki, hogy törvényesen örökbe fogadja. A plébános olvashatatlan anyakönyvi bejegyzése miatt a Hiedler-ből Hitler lett, ami vagy véletlen volt vagy a hatóságok megtévesztését szolgálta. Alois Hitler, kormányhivatalnokként szomorú és sivár életet élt. 1885-ben egy különleges püspöki engedély kieszközölése után elvette másod-unokatestvérét, Clara Pölzl-t. Adolf az ausztriai Braunau-ban született 1889-ben, amikor Alois 52 éves volt. Persze lehet azt mondani, hogy ez a hihetetlen történet csak kitaláción alapuló háborús propaganda volt - ám az OSS soha nem hozta nyilvánosságra, ami valószínűleg azt jelenti, hogy túl kényesnek találták."
"A téma az 1930-as évek végén merült fel újra, amikor William Patrick Hitler, Adolf angol unokaöccse (Adolf féltestvérének - ifjabb Alois Hitlernek - a gyermekéről van szó, akinek Franziska Matzelsberger volt az édesanyja - DJ) említést tett néhány riporternek a Führer zsidó származásáról. Hitler személyes ügyvédje, Hans Frank, igazolta a botrányos információt, ám a Rothschild nevet Frankenbergerre cserélte. Amikor Bécsben semmiféle Frankenbergerre vonatkozóan nem találtak feljegyzést, Hitlert kivéve mindenki csendben elfeledkezett a dologról. A történészek régóta felismerték, hogy zsidó származásának lehetősége Hitlert egész életében kísértette.
Ha valaki kételkedne benne, hogy egy Rothschild vajon flörtölne-e egy szolgálóval, annak tanúlságos lehet a Rothschild életrajzíró: Fergusson állítása, miszerint Salomon Rothschild egyik magas beosztású hivatalnokának a fia úgy emlékezett vissza, hogy 'az 1840-es évekre (a bécsi Rothschild) immár fékezhetetlenül rajongott a fiatal lányokért."
Ugyancsak Jim Marrs idéz egy másik személyt a Ralph Epperson-t, aki szerint "lehetséges, hogy Hitler rájött zsidó származására és a Rothschildokkal való rokonságára, és ismervén a család óriási szerepét az európai kormányok felállításában és megbuktatásában, felvette velük a kapcsolatot. Ez részben megmagyarázná azt a roppant mértékű támogatást, amelyet a Rothschild családdal szorosan összefonódott nemzetközi bankártestvériségtől kapott hatalmának kiteljesítése során."
Az bizonyított tény, hogy Hitler hatalomra jutása jelentős mértékben a fontosabb német bankok - így a kölni Schröder bankház, a Deutsche Bank, a Deutsche Kredit Gesellschaft, valamint az Allianz Biztosítótársaság nagyvonalú pénzügyi támogatásának volt köszönhető.
A náci koncentrációs táborok szörnyűségei felgyorsították a zsidó állam létrehozásával kapcsolatos tervek végrehajtását. A Rothschild-ház ekkor is fontos szerepet játszott, mert támogatta azokat a zsidó csoportokat (az Irgun és a Stern szervezetet), amelyek fegyveresen harcoltak a független Izrael Állam létrejöttéért. Ezeknek a fegyveres csoportoknak több vezetője is, így Menachem Begin, David Ben-Gurion, Yitzhak Rabin és Yitzhak Samir Izrael Állam vezetői lettek. De ők voltak azok is, akik 1948. szeptember 17-én megölték Bernadotte grófot, aki a palesztinai konfliktus megoldásán fáradozott nemzetközi közvetítőként. Halálát megelőzően új felosztási tervet kívánt előterjeszteni az Egyesült Nemzetek szervezete számára.
A Rothschild-ház bírálói felelőssé teszik a Rothschildokat azokért a szenvedésekért is, amelyeket a zsidó nép tagjainak a náci uralom alatt kellett elszenvedniük. Azt is állítják, hogy részt vettek a zsidó vagyonok összegyűjtésében és eltulajdonításában. Ugyanezt szemükre vetik az 1917-es bolsevik hatalomátvétellel kapcsolatosan is, amelyet finanszíroztak, de cserében - többek között - megszerezték a cári Oroszország aranytartalékát.
Találkozás Capetown-ban
Dél-Afrika egykori elnöke, Pieter Willem Botha, aki az 1980-as években állt országa élén, 1998-ban mondotta a következőket David Icke-nak, amikor az előadókörúton volt Dél-Afrikában:
"Volt néhány furcsa ügyletem az angol Rothschildokkal Capetownban, amikor elnök voltam." - mondotta Botha David Icke-nak és elmesélt egy történetet, amely állítólag jellemző a Rothschildokra. Kérték, hogy találkozhassanak vele és külügyminiszterével, az illuminátusokhoz tartozó Pick Botha-val. (Pick Botha csak névrokona volt Pieter Willem Botha-nak.) A találkozón a Rothschildok elmondották, hogy hatalmas pénzvagyon fekszik svájci bankszámlákon, amelyek valamikor német zsidókhoz tartoztak, és ezek az összegek rendelkezésre állnak dél-afrikai beruházások számára, ha meg tudnának állapodni a kamatláb mértékében. Ez pontosan az a vagyon, amit a náci uralom alatt üldözött német zsidóktól elraboltak, és amelyre a közelmúlt években fény derült nagy botrányok közepette. A Rothschildok ebből a pénzből egész vagyont szereztek maguknak a háború óta.
Botha elmondta David Icke-nak, hogy elutasította a pénzre vonatkozó ajánlatot, de névrokona - Pick Botha - a Rothschildokkal együtt távozott a megbeszélésről, s ezért azt már nem tudja, hogy vajon sikerült-e valamilyen megegyezésre jutniuk.
Hitler felemelkedésének titka
Bőséges irodalma van e kérdésnek. A kutatók arra keresik a választ, hogyan volt lehetséges, hogy Európa egyik legnagyobb és legkultúráltabb népének nemcsak a politikai vezetője, de abszolút hatalommal rendelkező vezére is váljék belőle. Azok a kutatók, akik mellőzik Hitler és a Rothschild család esetleges vérségi kapcsolatát, Hitler felemelkedését a hatalom csúcsára másképp magyarázzák meg. Abból indulnak ki, hogy történelmileg egyedülálló helyzet alakult ki Németországban, amely lehetővé tette, hogy egy ilyen különc életmódot folytató ismeretlen személy kilépjen az önmaga által választott magányából és bekapcsolódjon a közéletbe. Az I. Világháború kitörése őszinte lelkesedést váltott ki Hitlerből. A Habsburg Birodalom sok nemzetet egyesítő olvasztótégelyét megvetette, de a fajilag tiszta Bismarck, Wagner és Vilmos császár Németországa már lelkesedést váltott ki belőle. Bátor katonának bizonyult, aki életét is kockára tette.
Katonatársai azonban nem szerették, mert kiállhatatlannak tartották a természetét. 1918. októberében Hitler egy gáztámadás során több napra elveszítette a látását, s ekkor egy Berlin közelében lévő kórházba került. Amikor 1918. novemberében életbe lépett a fegyverszünet, csak az vigasztalta, hogy részt vehetett a nagy háborúnak mind az első, mind az utolsó nagy offenzívájában. Kemény kirohanásokat intézett az árulók - a bolsevikok és a zsidók - ellen, akik a hátba szúrták a győzedelmes német hadsereget. A "hátulról jövő támadást" a pszichonalatikus elemzők olyan paranoid téveszmének tekintik, amely aztán vezető témává válik Hitler további életében.
2007
Dr. Drábik János: Az emberközpontú világrend
Mindezen körülmények előmozdították az NSDAP (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartie = Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) rohamos növekedését. A hatalmi elit zöme pedig azért támogatta a náci pártot, hogy segítségével elejét vegye egy esetleges baloldali fordulatnak. Az NSDAP kialakulása és fejlődése Adolf Hitler nevéhez fűződik.
Hitler a munkásságnak munkalehetőséget és több bért, a parasztságnak földet és a "kamatrabszolgaság" eltörlését ígérte. A kisiparosokat és a kiskereskedőket a nagy tőke megzabolásával és az adók csökkentésével, az állástalan értelmiségieket alkalmazással, a tisztikart új, nagy hadsereg létrehozásának ígéretével nyert meg.
Az egész német nemzetnek a "versailles-i szégyenbélyeg" letörlését, a Nagynémet Birodalom megteremtését és a "zsidó méregtől való megszabadulás"-t helyezte kilátásba. A náci párt gyors erősödését mutatja, hogy a birodalmi gyűlési választásokon 1928-ban kb. 800 ezer, míg 1930-ban 6,4 millió, 1932 júliusában 13,1 millió szavazatot kapott. Hindenburg birodalmi elnök 1933. január 30-án Hitler, az NSDAP vezérét birodalmi kancellárrá nevezte ki.
Hitler első kormánya koalíciós kabinet volt.
Drábik János: Hitler és a nemzetközi háttérhatalom
(Első rész)
Adolf Hitler - Salomon Rothschild unokája?
A hivatalos történetírás gyakran azt a funkciót látja el, hogy a valóságos történelemnek egyes vonatkozásait elrejtse. Amikor az idő múlásával mégis olyan tények válnak ismerté, amelyek ezt a lepelt fellendítik, akkor gyakran szembesülünk azzal, hogy még az ismert történelem bizonyított tényei is más jelentést hordoznak, mint amit korábban tudtunk róluk. Amióta a pénzuralmi rendszer globálisan uralkodóvá vált, egyre többet foglalkoztatja az embereket: kikből áll az az érdekcsoport, amelyik ezt a rendszert működteti? Így kerültek előtérbe a leggazdagabb bankárdinasztiák és az általuk létrehozott titkos vagy féltitkos társaságok, intézmények, szervezetek, hálózatok. Közülük most csak a "Round Table" társaságokra, azok elágazásaira: a Council on Foreign Relations-re, a londoni Royal Institute of International Affairs-re, a 300-ak Tanácsára, a Bilderberg Csoportra, a Trilaterális Bizottságra utalunk, mint a legfontosabbakra.
[A leggazdagabb bankárdinasztiák közül is kiemelkedik a Rothschild Családi Alapítvány együttes vagyona. Ezt a "Family Trust"-ot még a dinasztiaalapító Mayer Amschel Rothschild hozta létre végrendeletével, amely ma is a Rothschild-család legfőbb törvénykönyve. Szakértők Frederick Morton adataiból kiindulva 1998-ban 491 409 trillió amerikai dollárra becsülték a Rothschild Family Trust vagyonát. (1 trillió ebben az esetben 1000 milliárdnak felel meg). E sorok írója már több mint két éve számos kísérletet tett arra, hogy ezt az adatot leellenőrizze. Sajnos nem sikerült bejutnia az Angliában működő Rothschild Archívum honlapjára, de ha ez sikerült is volna, akkor is csak 1930-ig juthatott volna adatokhoz. Ezért felkér mindenkit, aki ezt az írást elolvassa és kételkedik a http://www.mega.nu:8080/ampp/rothschild2.html Internet címen elérhető adatokban, akkor - tényekre támaszkodva - cáfolja meg ezt. Ezért nemhogy nem fogunk rá haragudni, hanem hálásan megköszönjük a segítségét. Tapasztalatunk az, hogy a Rothschild-család vagyonára vonatkozó és bizonyítottnak vehető tények igen nehezen elérhetőek, mert szigorú titkot képeznek.
2004. december 30-án azonban sikerült egy rövid tájékoztatást kapni a londoni Rothschild Archívum munkatársától. Ebben olvasható:"... Egyetértek azzal, hogy az ön által említett Internetes oldalon megjelölt összeg igen nagymértékben valószínűtlen. Nincs erről információnk - az Archívum csak történelmi anyagokat tartalmaz - de megnéztem néhány a közelmúltban megjelent publikációt. Az alábbi számok, azt mutatják, hogy milyen nagymértékben tévesek a megjelölt weboldal állításai.
Euro Business, 2002. január 1. számának becslése szerint Báró Benjamin Rothschild vagyona 1 milliárd és 70 millió euró. Benjamint tekintik a Rothschild család leggazdagabb tagjának.
A "Mail on Sunday" 2002. február 24-i száma Sir Evelyn Rothschild vagyonát 500 millió angol fontra becsüli.
Niall Ferguson "The World's Banker: the history of the house of Rothschild" - London: Weidenfeld-Nicolson, 1998 - című könyvében azt állítja, hogy a Rothschild Continuation Holdings részvényeinek az összértéke 460 millió brit fontot tesz ki."
(A Rothschild Continuation Holding-ot 1941-ben alapították azért, hogy biztosítsa a Rothschild család bankári tevékenységét. Ez a Holding a nagyszülője valamennyi Rothschild vállalatnak és ez a holding gyakorolja a végső ellenőrzést fellettük, noha valamennyi Rothschild cég többé-kevésbé önállóan tevékenykedik.-DJ)
John Daniel "Scarlet And The Beast" című művének harmadik kötetében, amely az angol szabadkőművesség, a bankok és az illegális kábítószer-kereskedelem összefüggéseivel foglalkozik, a következőket írja az idézett mű 58. oldalán:
"Az 1900-as évek kezdetéig a Rothschild-ház vagyona olyan mértékben megnövekedett, hogy becslések szerint a Rothschildok ellenőrizték a Föld vagyonának a felét. (John Daniel ezt William Still "New World Order: The Ancient Plan of Secret Societes - Lafayette, LA: Huntington House 1990. - című könyvének a 136. oldalán közöltekre hivatkozva írja.) Az I. Világháború alatt a Rothschild család angol ága újabb százmilliárd dollárt keresett azzal, hogy kölcsönt folyósított a háborúban álló országoknak. 1925-re vagyonukat 300 milliárd dollárra becsülték. 1940-re ez a szám 500 milliárd dollárra növekedett, amely akkori helyzet szerint mintegy a kétszerese volt az Amerikai Egyesült Államok egész vagyonának. (Ezt az adatot John Daniel, George Armstrong: "The Rothschild Money Trust" 1940. című könyvének a 35. és 36. oldalán található adatokra támaszkodva írja.) Ha évi szerény 5%-os emelkedéssel számolunk 1940-től kezdődően, akkor a Rothschildok mai napig (1995-ig - DJ) felhalmozódott vagyonát 7 trillió (1 trillió = 1000 milliárd) dollárra becsülhetjük, amely csaknem a kétszerese annak az összegnek, amit az Egyesült Államok fennállásának 200 éve alatt adósság formájában felhalmozott. S kinek tartozik Uncle Sam ezzel az adóssággal? A szabadkőműves Rothschild háznak és a velük társult központi bankoknak, amelyek finanszírozták a II. Világháború vége óta deficites túlköltekezésünket."
A rendelkezésünkre álló adatok szerint - vagyis ha a fenti levélben és a John Daniel idézett könyvében foglalt adatokból indulunk ki - akkor a világ szupergazdag családjai közül is valószínűleg a leggazdagabb és a legbefolyásosabb a Rothschild-dinasztia. Ez a család korábban más neveken volt ismert, így többek között a Bauer nevet is használták. A befolyásos családok leszármazását kutató genealógusok szerint a Bauer vérvonal az egyik legjelentősebbnek számított a középkori Németországban. Ez a leszármazási ág a XVIII. században vette fel a Roth-Schild (Vörö-Címer vagy Vörös-Embléma) nevet, amikor a család jelentősége Európa pénzügyeiben kiemelkedően fontossá vált. Magát a Rothschild házat, mint pénzügyi hatalmat, Mayer Amschel Rothschild alapította meg a hesseni választófejedelemmel, II. Vilmossal évtizedeken keresztül folytatott, és igen nyereségesnek bizonyult pénzügyi együttműködése során. A hesseni uralkodóház régi Illuminátus családnak számított. Az együttműködés a Bauerek, illetve a Rothschildok között először szerény formában, különleges érmék kölcsönös gyűjtésével, cseréjével és adásvételével kezdődött, majd úgy folytatódott, hogy a dinasztia-alapító egyre inkább átvette a hesseni fejedelmi ház üzleti ügyeinek az intézését. A hesseni választófejedelem, II. Vilmos vagyonának jelentős részét onnan szerezte, hogy alattvalói közül nagy létszámban adott kölcsön, például a brit uralkodónak, zsoldosokat. A hesseni katonákért kapott zsoldot a választófejedelem a saját kincstárának a gyarapítására használta.
Visszatérve a Rothschildokra már említettük, hogy a frankfurti Judengasse-n lévő házukra kifüggesztett vörös hexagramról, vagyis hatszögű-csillagról, ami ma Dávid-csillagként is ismert, nevezték el magukat. Egy másik írásunkban, amelynek a címe: "A vörös csillag", már szóltunk részletesen a Dávid-csillag, illetve a Salamon-pecsét történetéről. Most csak annyit említünk meg, hogy ez ősi, ezoterikus jelkép, és csak azután került szoros kapcsolatba a zsidó néppel, miután a Rothschildok ezt elfogadták a maguk számára. Egyes kutatók a leghatározottabban állítják, hogy a jelképnek sem Dáviddal, sem Salamonnal nincs kapcsolata, s ezt elsősorban zsidó történeti források erősítik meg. David Icke brit kutató szerint a Rothschildok a legmagasabb rangú illuminátus vérvonalat alkotó családokhoz tartoznak Földünkön.Guy de Rothschild, a Rothschild ház francia ágának a feje, irányítja a dinasztia egészét. Ugyancsak David Icke az, aki szerint ő az egyik kimagaslóan fontos képviselője a traumával okozott agykontrollnak, amelyről részletesen írtunk "Tudatmódosítás" című könyvünkben. Mivel Guy de Rothschild hisz a traumával okozott tudatmódosításban, ezért több kutató is ellenszenves emberként mutatja be. Azt állítják róla, hogy valójában életellenes a beállítódása. David Icke például szemére veti, hogy az általa kontrolláltak millióinak okozott így vagy úgy szenvedést. Azt is megírják róla, hogy sátánista rituálékban vesz részt és ez szorosan kapcsolódik a legelőkelőbb vérvonalhoz tartozó illumminátusok hagyományaihoz.
David Icke, aki ezeket a kemény állításokat teszi a http://www.davidicke.com/icke/articles/hitler.html internetes címen olvasható írásában, szó szerint a következőket írja:
"Ha nem felel meg a tényeknek, amit állítok, akkor kérem Guy de Rothschild, pereljen be és engedje meg, hogy felmutassam bizonyítékaimat. Ön sokszoros milliárdos és befolyásolja a bíróságokat s a tömegtájékoztatást is. Nekem jóformán semmim sincs. Én könnyű ellenfél vagyok. Nos, jöjjön Mr. Rothschild, terjesszük ezeket az állításokat a közvélemény nyilvános ítélőszéke elé és foglaljuk el helyünket mindketten a tanúk padján. Szerezzen egy ünnepnapot nekem."
Volt-e köze a Rothschildoknak Hitlerhez?
Ennek az írásnak a közelebbi témája annak szemügyre vétele: vajon igaz-e, hogy Adolf Hitlernek és a német nemzetiszocialistáknak is volt bizonyos közük a Rothschild-házhoz. Számos kutató állítja, hogy Hitler nem csupán saját magának köszönheti, hogy Németország diktátorává lehetett. A I. Világháború német hadseregének pedáns őrmestere az Illuminátusok Németországban működő titkos társaságai - a "Thule Gesellschaft" és a "Vrill Gesellschaft" - segítségével vált Európa egyik legnagyobb népének a teljhatalmú vezérévé. Ezek a kutatók azt is állítják, hogy a Rothschildok finanszírozták Hitlert a "Bank of England", valamint más brit és amerikai bankok segítségével. Ez utóbbiak közé tartoznak a Rothschildok képviselőiként a Kuhn and Loeb bankház, amely egyébként a bolsevik forradalmat is finanszírozta.
A hitleri hadigépezet egyik motorja az I.G. Farben nevű vegyipari világcég volt, amelynek az amerikai elágazását a Rothschildok hű kiszolgálóikon, a Warburgokon keresztül irányították. Paul Warburg úgy vonult be az amerikai történelembe, mint aki a teljesen magántulajdonban lévő Federal Reserve System, a FED legfőbb létrehozója volt. Ez a FED nevű magánpénz-kartell tölti be 1913 óta az Egyesült Államok központi bankjának a szerepét, Paul Warburg később az amerikai I.G. Farben felügyelő bizottságában is helyet foglalt. Az I.G. Farben, amely többek között fontos szerepet játszott a német kényszermunka-táborok működtetésében, ténylegesen a Standard Oil nevű óriásvállalat egyik részlege volt, és hivatalosan a Rockefellerek tulajdonában állott. De emlékeztetnünk kell arra a tényre is, hogy a Rockefeller pénzügyi és korporációs birodalom is a Rothschild háznak köszönhette létrejöttét és hatalmasra növekedését.
Nem közismert az sem, hogy valójában a Rothschildok tulajdonában álltak mindkét világháború idején a nagy német hírügynökségek, amelyek kellően tudták befolyásolni a Németországba érkező és az onnan távozó információk áramlását. Talán az sem meglepő ezek után, hogy amikor a szövetségesek csapatai a II. Világháború során német területre léptek, valamennyi I.G. Farbenhez tartozó gyárat teljes épségben találtak. Egyetlen egy épületet sem ért, még csak véletlenül sem, bombatalálat. Ugyanilyen csodálatos módon éppen maradtak a Ford üzemek is. Henry Fordról közismert, hogy ahhoz az illuminátus családhoz tartozott, amelyik nyíltan nagy összegekkel támogatta Hitlert.
Ilyen megfontolások vezettek lépésről lépésre ahhoz, hogy egyes kutatók kapcsolatot keressenek a Rothschild ház és Hitler családja között. Walter Langer, pszichoanalitikus volt az első, aki azt állította, hogy Hitlert nemcsak támogatták a Rothschildok, de ereiben részben Rothschild vér is csörgedezett. Ez az állítás összhangban van azoknak azoknak a kutatóknak az eredményeivel, akik szerint a Rothschildok és más illuminátus vérvonalhoz tartozó személyek meghatározó szerepet játszottak Hitler hatalomra juttatásában. Hitlert nemcsak a brit királyi család, vagyis a Windsor-ház (korábban a Szász-Gotha-Coburg-ház) segítette, de a legelőkelőbb német arisztokrata családok is, akikről aligha feltételezhető, hogy csak úgy felkarolnak egy senkiházi emberkét az utcáról, csupán azért mert nagy hangon tud szónokolni. Feltételezhető: ezek a támogatók nagyon is tudták, hogy ki Adolf Hitler. Ha valaki nincs tisztában azzal, hogy az illuminátusok mennyire megszállottjai a vérségi kapcsolatoknak, akkor nem is képes kellően felmérni ennek az óriási jelentőségét.
Mit kutatott ki Walter Langer?
Walter Langer a következőket írja "The Mind of Hitler" című munkájában:
"Adolf apja Alois Hitler Maria Anna Schicklgruber-nek volt a törvénytelen fia. Azt feltételezték, hogy Alois Hitler (Schicklgruber) apja Johann Georg Hiedler volt. Sokan vannak olyanok, akik ezt a legkomolyabb formában kétségbe vonták. Egy osztrák dokumentum készült, amely bizonyította, hogy Maria Anna Schicklgruber Bécsben élt, amikor áldott állapotba került. Ebben az időpontban ő Báró Rothschild otthonában dolgozott szolgálóleányként. Amint a család felfedezte, hogy terhes - hazaküldték... ahol is Alois megszületetett."
Walter Langer ezt az információját a magas rangú GESTAPO tiszttől, Hansjürgen Köhler-től szerezte. Köhler "Inside the Gestapo. Hitler's Shadows over the World" (A Gestapo-n belül. Hitler árnyéka a világ fölött. / Pallas Publ. Co., Ltd. London, 1940) című könyvében írja, hogy Hitler családi hátterét igen alaposan Engelbert Dolfuss osztrák kancellár nyomoztatta ki. Köhler személyesen olvasta el a Dolfuss-dokumentáció egyik kópiáját, amelyet ő Heydrich-től kapott, aki ebben az időben a nemzetiszocialista titkosszolgálat felügyelője volt. Az akta természetesen nagy meglepetést és zavart keltett a GESTAPO-n belül. Köhler írja a következőket:
"A kék aktaköteg második csomagja tartalmazta a Dolfuss által összegyűjtött dokumentumokat. A kis termetű, de nagy szívű osztrák kancellárnak ismernie kellett ezt a személyes aktát azért, hogy kézben tarthassa Hitlert. Feladata nem volt túlságosan nehéz. Ausztria irányítójaként könnyen hozzáférhetett a személyes adatokhoz, és Adolf Hitler családi dokumentumaihoz, aki Ausztria földjén született. Az eredeti születési anyakönyvi kivonatokon, a rendőrségi bejelentő-lapokon, a jegyzőkönyveken és az ehhez hasonló okmányokon keresztül, valamennyi az eredeti okiratot tartalmazta. Az osztrák kancellárnak sikerült összeraknia a rejtvény szerteágazó darabkáit, és így megalkotnia egy többé-kevésbé logikus képet... Egy kis vidéki szolgálóleány (Hitler nagyanyja) Bécsbe jön, és házicseléd lesz, aki főleg gazdag családoknál végez munkát. De szerencsétlenül jár. Elcsábítják és teherbe esik. Visszautazik szülőfalujába terhessége idejére.
Hol szolgált a kis cselédlány Bécsben? Ez nem okozott túl nehéz problémát. Bécsben már igen hamar bevezették a kötelező rendőri bejelentkezés rendszerét. Mind a szolgálókat, mind az alkalmazóikat igen nagy összegű bírsággal sújtották, ha ennek a bejelentési kötelezettségüknek nem tettek eleget. Dolfuss kancellárnak sikerült felfedeznie a bejelentési lapot. A kis ártatlan cselédleány a Rothschild palotában szolgált és Hitler ismeretlen nagyapja nagy valószínűség szerint nem lehetett más, mint ennek az előkelő háznak a lakója. A Dolfuss akta megállt ennél a kijelentésnél."
Mit keresett Alois, majd Adolf Hitler Bécsben?
Felmerül a kérdés, hogy Ausztria német megszállása, az Anschluss, esetleg kapcsolatban állhatott azzal is, hogy Hitler meg akarta semmisíteni a származására vonatkozó rendőri adatokat. Olvashatóak olyan feljegyzések is, hogy Hitler tudott mindarról, még Dolfuss kancellár akcióját megelőzően, ami az ő családi eredetére vonatkozik. Apjához hasonlóan, aki ugyanazt tette, a Hitlerek Bécsbe mentek, amikor nehezen ment a soruk. Hitler apja: Alois elhagyta faluját egész fiatalon, hogy szerencsét próbáljon Bécsben. Amikor Hitler anyja, Klara Pölzl 1907. decemberében meghalt, és Adolf Hitler árva lett, akkor ugyancsak Bécsbe távozott. Ott mintegy 10 hónapra nyoma veszett. Hogy mi történt ez alatt a tíz hónap alatt Bécsben, még ma sincs teljesen kiderítve. Ezért is reálisan feltételezhető, hogy Hitlernek kapcsolata volt a bécsi Rothschild házzal. Ekkor megismerkedhetett gazdag házból való unokatestvéreivel, és valamiféle ígéretet is kaphatott a jövőbeni támogatásra.
A Rothschild-dinasztia kutatói szerint e család tagjai is - a többi illuminátus családhoz hasonlóan - számos utódot nemzenek házasságon kívül is, titkos programjaik számára. Ezeket a gyermekeket más név alatt nevelik fel, mint tényleges illuminátus nemzőik neve. Erre jelenünkre vonatkozóan több kutató is Bill Clintont hozza fel példaként, akiről meglepően egybehangzóan és nagy határozottsággal állítják, hogy a Rockefeller család egyik tagja. (Bill Clinton esetére még részletesen visszatérünk, felsorolva az érveket és ellenérveket ezen állítás mellett, illetve ellene.) Tény viszont, hogy ezek az úgynevezett egyszerű családból származó átlagos gyermekek rendkívüli nevelést kapnak, és igen sikeres karriert futnak be életük során.
A magányos Salomon Rothschild
Térjünk azonban arra vissza, hogy a Rothschild dinasztia melyik tagja lehetett Hitler nagyapja. Hitler apja - Alois Schicklgruber - 1837-ben született, amikor Salomon Mayer Rothschild, a dinasztia alapító Meyer Amschel Rothschild második fia, egyedül élt a bécsi Rothschild palotában. Még felesége, Caroline Stern sem tartózkodott vele. Ennek az volt az oka, hogy házasságuk nem sikerült, és Caroline Stern Frankfurtban élt állandó jelleggel. Gyermekük Anselm Salomon pedig Párizs és Frankfurt között ingázva intézte a pénzügyeket, távol Bécstől és távol az atyai háztól.
A Rothschild dinasztia alapítójának második fia, Salomon 1800. november 26-án vette feleségül az akkor 18 éves Caroline Stern-t, Jacob Heyum Stern bor-nagykereskedőnek a leányát. A dinasztia alapítójának szokás szerint döntő szava volt abban, hogy ki lesz a menye. Salomon Rothschild házassága után csatlakozott a "L'Aurore" elnevezésű francia nyelvű szabadkőműves páholyhoz. Ezt követően a hesseni őrgróf, aki egyben választófejedelem is volt, Salomon-t és Amsel-t kinevezte fő udvari szállítójának. Ez abban a korban a legmagasabb rangot jelentette az úgynevezett "udvari zsidók" hierarchiájában. A hesseni uralkodó példáját követte a rendkívül előkelőnek számító Thurn und Taxis herceg, aki a Német-Római Birodalom örökös főpostamestere is volt. Thurn und Taxis a két Rothschild fiút ugyancsak udvarának a hivatalos képviselőivé nevezte ki. Hamarosan egyéb előkelő címeket is szereztek maguknak. Döntő jelentőségű volt az, amikor az osztrák uralkodó 1817-ben az öt Rothschild fiút, valamint visszamenőleg a dinasztialapító atyjukat is, nemesi rangra emelte és feljogosította őket az előkelő "von" megjelölés használatára. Ezt követő néhány éven belül valamennyi Rothschild fiú megkapta a bárói rangot is. Mind az ötnek megvolt a maga által kezelt vagyona és üzleti része. Ennek ellenére az Amschel Mayer Rothschild és fiai Frankfurt, a Nathan Mayer Rothschild London, a Rothschild Freres Párizs és a Salomon Mayer Rothschild Bécs, valamint a Calmann Mayer Rothschild Nápoly pénzügyi és üzleti vállalkozások szoros kapcsolatban maradtak egymással. Valójában egyetlen céget alkottak. A mérlegüket minden évben egységesen készítették el és egy végső számlát alakítottak ki kettős könyveléssel.
A Rothschild testvérek folyékonyan beszéltek németül, angolul, franciául és olaszul - noha erős akcentussal. Amschel, Jacob és Calmann megnemesítette a nevét az előkelőbben hangzó Anselm-ra, James-ra és Karl-ra. Akkor, amikor a nacionalizmus a fő irányvonalat képviselte Európában, ők valóban egy összeurópai kozmopolita-családot alkottak. Az ekkori Európa tekintélyes vezetői - Bismarck, Talleyrand, Metternich és III. Napóleon - gyakran felkeresték palotáikban a Rothschildokat. Asszimilálódott zsidóknak számítottak, de mindig büszkén vállalták etnikai és vallási identitásukat.
Legfőbb törvény az összetartás
A dinasztia-alapító még halálos ágyán is lelkükre kötötte az összetartást és az együttműködést. Noha gyakran volt köztük kisebb-nagyobb nézeteltérés, a legfőbb üzleti tranzakciókat alapos megvitatás után, közösen hajtották végre.
A frankfurti ág, azaz Amschel Rothschild gyermektelen maradt. Nathan Londonban hatalmas üzleti sikereket ért el. Őróla most csak annyit jegyzünk meg, hogy Nicola M. Nicolov bolgár származású amerikai történész 1990-ben kiadott "The World Conspiracy: what the historians don't tell you" című munkájának 168-187. oldalain megírja, hogy Bonaparte Napóleon francia császár Hortense de Beauharnais nevű mostohaleánya - akit Napóleon politikai házasságra kényszerített testvérével Louis Bonapartéval, Hollandia királyával - hosszú időn át Nathan Rothschild adósa és egyben szeretője volt. Hortensia mindig súlyos pénzügyi zavarokkal küzdött, és ezért gyakran kényszerült arra, hogy Nathan Rothschild-tól kölcsönöket vegyen fel, akinek végül már igen nagy összegekkel tartozott. Ilyen mértékű kölcsönök felvételére valójában csak azért volt lehetősége, mert Nathan Rothschildnak tetszett a csinos Hortensia és hosszú időn át hevesen udvarolt neki.
Hortensia harmadik fia, aki 1808-ban született és Charles-Louis-Napoleon névre lett keresztelve, később III. Napóleon néven Franciaország császára lett 1852-től 1871-ig. Charles-Louis-Napoleon Bonaparte egyáltalán nem hasonlított a Bonaparte család egyik tagjára sem, beleértve név szerinti apját Louis Bonapartét is. Ezzel szemben szinte a megszólalásig hasonlított mind termetére, mind fiziognómiájára, valamint természetére nézve Nathan Rothschild-ra. Nathan volt a legaktívabb és a legsikeresebb valamennyi testvér között. Salomon Rothschild, aki most a leginkább érdekel minket, azt írta testvéréről, hogy "te vagy a tábornok és mi vagyunk a te hadnagyaid."
A bécsi Rothschild
Salomon Rothschild Bécsben telepedett le és a kor furcsaságai közé tartozik, hogy noha osztrák báró volt, zsidó volta miatt nem lehetett saját tulajdonú háza Bécsben. Ezért éveken át egy előkelő szállodában lakott, amely a császári palota közelében volt. Karl, aki korábban Calmann volt, Nápolyban telepedett le és az ottani Bourbon uralkodó udvari bankára lett. James is kiválóan prosperált és gyorsan gazdagodott Párizsban. 1820-ban feleségül vette Betty-t, a bécsi Salomon Rothschild leányát. Ez volt az első, közeli Rothschild rokonok között létrejött házasság. A dinasztia alapító Mayer Amschel unokáinak közel 2/3-a egymás között házasodott. Ennek a családon belüli házasságnak legfőbb oka az volt, hogy betartsák a dinasztia alapító végrendeletét. Mayer Amschel azt akarta, hogy egyrészt a család vagyona együtt maradjon; másrészt dinasztikus elképzelései is voltak és így kívánta erősíteni a Rothschild család önállóságát és hatalmát.
Alois Shicklgruber, a későbbi Alois Hiedler, illetve Hitler, akiről még bővebben lesz szó, 1837-ben született, abban az időszakban, amikor az egyedüli Rothschild, aki Bécsben élt, Salomon Mayer volt. Mint már utaltunk rá, még felesége, Caroline Stern sem élt vele, mert házasságuk nem volt sikeres és ezért a Caroline visszatért Frankfurtba. Gyermekük, Anselm Salomon pedig Párizs és Frankfurt között utazgatva intézte üzleti ügyeit és így ő is távol tartózkodott Bécsben élő apjától. Ezek a körülmények valószinűsíthetik azt, hogy Salomon Mayer Rothschildtól eshetett teherbe a nála alkalmazásban lévő Maria Anna Shicklgruber.
Hermann von Goldschmidt, aki Salomon Mayer fiának volt a vezető munkatársa, 1917-ben megjelent könyvében a következőket írja Salomon-ról:
"Az 1840-es évekre gátlástalan lelkesedést tanúsított a fiatal nők iránt és szenvedélyesen vonzódott az igen fiatal lányokhoz. Számos kalandját a rendőrségnek kellett eltussolnia." Logikus a következtetés, hogy Hitler nagyanyja - egy fiatal leány, aki egy fedél alatt élt Salomonnal - szintén célpontja lehetett az egyedül élő férfi közeledésének. Az is nagyon életszerűnek tűnik, hogy ugyanezen leány, miközben ebben a házban dolgozik, teherbe esik a ház urától. Mindez tehát életszerű, de nem cáfolhatatlan kemény bizonyíték. Csak körülményi - közvetett - bizonyíték, ami mindössze valószínűsít. Kemény bizonyíték egy DNS-összehasonlító vizsgálat lenne. Ehhez talán elegendőek lennének az önmagát elégettető Hitler maradványai, de ez sem biztos. Sokkal fontosabb kérdés, hogy kinek fűződne érdeke egy ilyen vizsgálathoz? Kinek lenne hasznos, ha bebizonyosodna ez a rokoni kapcsolat? Láthattuk, hogy még nagy költőnk, Petőfi Sándor esetében sem lehetett elvégezni egy ilyen objektív, természettudományos eszközökkel végzett DNS összehasonlítást, mert ez sértette egyesek érdekeit.
Tehát továbbra is nyitott kérdés, hogy miután ez a szolgálóleány terhesen távozott a bécsi Rothschild-házból, a nagyanyja lehetett-e annak a személynek, aki aztán Németország kancellárja lett. A körülményi vizsgálódás, amely nem bizonyít, csak valószínűsít, még sem felesleges. Tények támasztják alá, hogy a nemzetközi bankárok nagy összegekkel, továbbá gazdaságilag és politikailag is támogatták Hitler gyors felemelkedését. Hitler egész politikája pedig döntően járult hozzá a II. Világháború a kitöréséhez, amely viszont jelentős mértékben segítette elő a nemzetközi pénzügyi közösség és az azt irányító felső illuminátus vezetők világstratégiai céljainak a megvalósulását. Az Illuminátusok történetét tanulmányozó szerzők szerint ennek a zárt körnek a tagjai nagyon is hangsúlyozzák a vérségi kapcsolatok fontosságát. Minthogy a Rothschildok vezető szerepet játszanak mind a nemzetközi pénzügyi közösség, mind az illuminátusok körében, ezért feltételezhető róluk, hogy ők is nagy súlyt helyeznek a vérségi kapcsolatokra.
Miként szolgálta Hitler az illuminátusokat?
Az illuminátusok világstratégiája szempontjából a II. Világháború azért volt igen eredményes, mert jelentősen felgyorsította az egy központból irányított világrendszer létrehozását. 1945 után valósággal gomba módra nőttek ki a világméretekben központosított intézmények. Köztük is kiemelkedő fontosságú az Egyesült Nemzetek Szervezetének és szakosított szervezeteinek, valamint az olyan regionális integrációknak a létrejötte, mint például az Európai Gazdasági Közösség (amely mára már Európai Unióvá alakult át). Mindehhez hozzásorolhatjuk a globális pénzügyi, üzleti és katonai intézményeket. Pontosan az valósult meg a II. Világháború nyomán, amelyet a globális elit világstratégiája tartalmaz. Ennek a hatalomnak az alapját a magán-pénzmonopólium, valamint az államok és az egyének eladósítása alkotja. Az eladósítás teszi lehetővé a termelői vagyon világszintű centralizációját egy szűk érdekcsoport tulajdonaként. Ebben az érdekcsoportban pedig az illuminátus Rothschildoknak meghatározó szerepük van.
Ami magukat a Rothschildokat illeti, régóta foglalkoztatta őket az a terv is, hogy egy külön államot hozzanak létre - illuminátus hegemónia alatt - Palesztinában. Ez magában foglalta azt is, hogy megfelelően befolyásolják a zsidó származású embereket, hogy minél nagyobb létszámban telepedjenek le ebben a tervbe vett hazában. Charles Taze Russell, aki a illuminátus Russel vérvonalhoz tartozik, volt az úgynevezett Watchtower Society megalapítója. Ez a társaság "Jehova tanúi" néven vált ismerté. David Icke azt állítja, hogy a Charles Taze Russell által kezdeményezett agykontroll kultuszt a Rothschildok finanszírozták és Russell szoros baráti kapcsolatot tartott fenn velük. C.T. Russell volt az, aki 1880-ban megjövendölte, hogy a zsidók vissza fognak térni ősi hazájukba. Ez a jövendölése volt az egyetlen, amely teljesült is. De ennek is valószínűleg az volt az oka, hogy ismerte az erre vonatkozó illuminátus elképzeléseket.
A Balfour Nyilatkozat
1917-ben a brit külügyminiszter, Lord Balfour, kormánya nevében megígérte, hogy támogatni fogja egy zsidó nemzeti otthon létesítését Palesztinában. Az úgynevezett Balfour Nyilatkozat azonban nem valamiféle formális kormánydokumentum volt, hanem egy levél, amelyet Lord Balfour küldött Lord Lyonell Walter Rothschildnak. Egyes kutatók azt állítják, hogy a levél tervezetét valójában maga Lord Rothschild és alkalmazottai fogalmazták. Konkrétan Alfred Milner, aki a Rothschild ház megbízásából a XX. század egyik legfontosabb titkos társaságának, a londoni Round Table Society-nek (Kerekasztal Társaságnak) volt a vezetője. Ez a társaság ma is működik, és világszerte rendelkezik kirendeltségekkel. A Round Table-ből ágaztak el az olyan tekintélyes szervezetek, mint a New York-i Council on Foreign Relations (Külkapcsolatok Tanácsa - CFR) és londoni testvérszervezete, a Royal Institute of International Affairs (Királyi Külügyi Intézet - RIIA) - később a Trilaterális Bizottság (TR) és a Bilderberg Csoport. Lord Balfour maga is a Round Table Társaság belső köréhez tartozott. Alfred Milner Cecile Rhodes halála után lett a Round Table Society hivatalos vezetője. Mindehhez azt is tekintetbe kell vennünk, hogy a Round Table Society-t Lord Lyonell Walter Rothschild finanszírozta.
1919-ben, két évvel később, került sor a versailles-i béketárgyalásokra. A résztvevők között vezető szerepet játszottak a Round Table Society brit és amerikai képviselői - köztük Alfred Milner, Edward Mandel House és Bernard Baruch. A megnevezetteknek döntő szerepük volt abban, hogy Versailles-ben teljesíthetetlen jóvátételi kötelezettségeket róttak ki Németországra. Ezzel biztosították a háború utáni Weimari Köztársaság megbénulását majd gazdasági összeomlását. Így tették lehetővé, hogy egy Adolf Hitler típusú személyiség vezető szerephez jusson Németország politikai életében.
A Kerekasztal Társaság és Versailles
A béketárgyalások idején, Párizsban, az illuminátusok - mindenek előtt a Kerekasztal Titkos Társaság tagjai - a Hotel Majestic-ban elkezdték a CFR, a RIIA, a TR és a Bilderberg hálózat létrehozását. Ekkor véglegesítették azt a döntést is, hogy létrehozzák a zsidó államot Palesztinában. Mindazok, akik a döntéseket hozták vagy a Rothschild vérvonalhoz tartoztak, vagy általuk ellenőrzött személyek voltak. Woodrow Wilson amerikai elnököt Versailles-ben is a pénzhatalom által melléje rendelt ellenőre, Edward Mandell House ezredes látta el tanácsokkal, valamint Bernard Baruch. Mindketten közvetlen Rothschild megbízottak és összekötők voltak. A brit miniszterelnököt, Lloyd George-ot, Alfred Milner Rothschild alkalmazottja látta el tanácsokkal. Valamint Sir Phillip Sassoon, aki maga is a dinasztia-alapító Mayer Amschel Rothschild-nak volt a közvetlen leszármazottja. Georges Clemanceau-t, Franciaország miniszterelnökét mindig elkísérte belügyminisztere, Georges Mandel, akinek a valódi neve azonban Jeroboam Rothschild volt.
Az amerikai küldöttségben helyet foglaltak a Dulles testvérek. Egyikükből John Foster Dulles-ből az Egyesült Államok külügyminisztere lett később. Allen Dulles pedig a CIA első igazgatója volt a II. Világháború után. Az ugyancsak illuminátus vérvonalhoz tartozó Dulles testvérek a Versailles-t követő időkben Hitler támogatói voltak. Mindkettőjüket a Rothschildok alkalmazták az ugyancsak a pénzügyi birodalmukhoz tartozó Kuhn, Loeb and Co.-nál. Számos ismerté vált tény szerint a Dulles fivérek érintettek voltak a John F. Kennedy elleni merényletben, Allen Dulles pedig, a Warren-bizottság tagjaként, a gyilkosság hivatalos kivizsgálásában és eltussolásában is részt vett.
A legyőzött Németországot Max Warburg, a németországi Warburg-ház elsőszámú embere és fő tulajdonosa képviselte, aki a császári Németországban nemcsak vezető bankár volt, de a német titkosszolgálatot is ő irányította. Max Warburg később Hitler egyik legfontosabb bankárja és pénzügyi támogatója lett. Ezért érdekes az, hogy a Versailles-ben tárgyaló amerikai küldöttségben részt vett Max Warburg testvére, Paul Warburg is, aki - mint már említettük - a londoni Rothschild ház megbízásából az amerikai Federal Reserve System létrehozásában játszott meghatározó szerepet, és aki maga is a Kuhn, Loeb and Co. alkalmazásában állott. A felsorolt notabilitások házigazdája Franciaországban a békekonferencia ideje alatt nem volt más, mint Báró Edmond de Rothschild, a Rothschild-ház francia ágának vezetője. Ő is kulcsszerepet játszott a zsidó nemzeti otthon megteremtésében Palesztinában.
Több szerző is állítja, hogy a cionista mozgalom mögött álló valódi erő kezdettől a Rothschild-ház volt. A cionizmus kifejezést David Icke "Was Hitler a Rothschild?" című tanulmányának a 8. oldalán (http://www.davidicke.com/icke/articles/hitler.html) így magyarázza meg: "Cionizmus = Sionizmus, Sion = a Nap, következésképp a név mögött a merovingiai vérvonalhoz tartozó titkos társaság húzódik meg, amelynek a neve: The Priory of Sion". Az emberek többsége úgy gondolja, hogy a cionizmus a zsidó néppel függ össze. Tény, hogy igen sok zsidó ember nem cionista, ugyanakkor igen sok nem zsidó származású embertársunk pedig cionista. A cionizmus politikai mozgalom, és nem etnikumhoz kötődik. David Icke ezt úgy szemlélteti, hogy ha azt állítjuk, hogy a cionizmus egyenlő a zsidó néppel, ez olyasmi mintha az Egyesült Államokban azt mondanák egyesek, hogy a Demokrata Párt egyenlő az amerikai néppel.
Palesztinában - ugyancsak Rothschild finanszírozással - hamarosan megkezdődtek a nagyarányú földvásárlások, és egymás után létesültek a zsidó telepek. Edmond de Rothschild, akit Izrael "atyjának" is neveznek (1934-ben halt meg), valójában már az 1880-as években megkezdte a zsidók letelepítését Palesztinában. Ő volt az, aki finanszírozta az oroszországi zsidók áttelepítését is. Kezdeményezésére jöttek létre a kibucok és más közösségi munkahelyek. A zsidó farmereknek megmondták, hogy mit termeljenek, és amikor ez ellen panaszt emeltek, Báró Edmond Rothschild csak annyit válaszolt: "Én hoztam létre a "Yishuv"-ot. Én egyedül. Éppen ezért senkinek, sem a telepeseknek, sem a szervezőknek nincs joga ahhoz, hogy terveimbe beavatkozzanak..."
(A Yishuv héberül telepest, telepet, letelepítést jelent. Izrael Állam létrejöttét megelőzően így hívták a cionista mozgalomban a palesztinai zsidó telepeseket. Amikor valamennyi telepesre hivatkoztak, akkor az összes telepes együtt jelentette a Yishuv-ot. Régi Yishuvnak nevezték azokat a zsidókat, akik már a török Ottomán-uralom alatt is Palesztinában éltek. Új Yishuvnak nevezték azokat a zsidó telepeket, amelyek a brit mandátum ideje alatt jöttek létre Palesztinában 1922 után. - DJ)
Edmund de Rothschild szorosan együttműködött Theodor Herzl-el, akit hivatalosan a cionizmus megalapítójának tekintenek, és akinek a nevéhez fűződik a zsidó állam létrehozásának a terve. Ő mögötte is azonban Edmond de Rothschild állt, ahogyan Chaim Weizmann mögött is, aki a cionizmus másik fontos vezetőjének tekinthető. Rothschild ezt mondta Weizmann-nak: "A cionizmus nélkülem nem lehetett volna sikeres, de cionizmus nélkül az én munkám is halálra lett volna ítélve."
A Rothschild-ok fokozatosan növelték a palesztinai zsidó telepeknek nyújtott pénzügyi támogatásukat. Érdekeltek voltak abban, hogy minél erősebbek legyenek a palesztinai zsidó közösségek, és ezért elő kívánták segíteni az oda történő bevándorlást. Ez törekvésük sikeréhez hozzájárult az üldözés és fokozott jogfosztás, amelyben az ugyancsak Rothschild érdekeltségű bankok által finanszírozott nemzetiszocialisták részesítették a németországi zsidó lakosságot. David Icke és mások, így többek között Jim Marrs, felvetik, hogy a Rothschild pénzügyi érdekeltségek miért támogatták nagy összegekkel a közismerten antiszemita Adolf Hitlert?
Mit mond Jim Marrs Hitler származásáról?
Jim Marrs is azt a választ adja, hogy Hitler a Rothschildok vérrokona lehetett. "Titkos uralom" (Rule By Secrecy) című munkájának 192. oldalán, (amely 2003-ban magyarul is megjelent Budapesten Brády Zoltán gondozásában) ez olvasható:
"Doktor Walter C. Langer pszichológus - aki az Amerikai Stratégiai Szolgálatok Hivatala (OSS) számára pszichoanalízist készített Hitlerről a háború alatt, közzétett egy titkos, a háború előtt született osztrák rendőri jelentést, amelyből kiderül: Hitler apja egy Maria Anna Schiklgruber nevű, paraszti származású szakácsnő törvénytelen gyermeke volt, aki a gyermek fogantatásakor Bécsben, 'Báró Rothschild házában volt alkalmazva szolgálóként.' 1837-ben, amikor terhessége kiderült, elhagyta Bécset és megszülte Hitler apját, Aloist. Öt évvel később állítólag férjhez ment egy Johann Georg Hiedler nevű vándormolnárhoz. Alois mégis közel 40 éves koráig viselte az anyja nevét, amikor Hiedler fivére Johann Nepomuk Hiedler felajánlotta neki, hogy törvényesen örökbe fogadja. A plébános olvashatatlan anyakönyvi bejegyzése miatt a Hiedler-ből Hitler lett, ami vagy véletlen volt vagy a hatóságok megtévesztését szolgálta. Alois Hitler, kormányhivatalnokként szomorú és sivár életet élt. 1885-ben egy különleges püspöki engedély kieszközölése után elvette másod-unokatestvérét, Clara Pölzl-t. Adolf az ausztriai Braunau-ban született 1889-ben, amikor Alois 52 éves volt. Persze lehet azt mondani, hogy ez a hihetetlen történet csak kitaláción alapuló háborús propaganda volt - ám az OSS soha nem hozta nyilvánosságra, ami valószínűleg azt jelenti, hogy túl kényesnek találták."
"A téma az 1930-as évek végén merült fel újra, amikor William Patrick Hitler, Adolf angol unokaöccse (Adolf féltestvérének - ifjabb Alois Hitlernek - a gyermekéről van szó, akinek Franziska Matzelsberger volt az édesanyja - DJ) említést tett néhány riporternek a Führer zsidó származásáról. Hitler személyes ügyvédje, Hans Frank, igazolta a botrányos információt, ám a Rothschild nevet Frankenbergerre cserélte. Amikor Bécsben semmiféle Frankenbergerre vonatkozóan nem találtak feljegyzést, Hitlert kivéve mindenki csendben elfeledkezett a dologról. A történészek régóta felismerték, hogy zsidó származásának lehetősége Hitlert egész életében kísértette.
Ha valaki kételkedne benne, hogy egy Rothschild vajon flörtölne-e egy szolgálóval, annak tanúlságos lehet a Rothschild életrajzíró: Fergusson állítása, miszerint Salomon Rothschild egyik magas beosztású hivatalnokának a fia úgy emlékezett vissza, hogy 'az 1840-es évekre (a bécsi Rothschild) immár fékezhetetlenül rajongott a fiatal lányokért."
Ugyancsak Jim Marrs idéz egy másik személyt a Ralph Epperson-t, aki szerint "lehetséges, hogy Hitler rájött zsidó származására és a Rothschildokkal való rokonságára, és ismervén a család óriási szerepét az európai kormányok felállításában és megbuktatásában, felvette velük a kapcsolatot. Ez részben megmagyarázná azt a roppant mértékű támogatást, amelyet a Rothschild családdal szorosan összefonódott nemzetközi bankártestvériségtől kapott hatalmának kiteljesítése során."
Az bizonyított tény, hogy Hitler hatalomra jutása jelentős mértékben a fontosabb német bankok - így a kölni Schröder bankház, a Deutsche Bank, a Deutsche Kredit Gesellschaft, valamint az Allianz Biztosítótársaság nagyvonalú pénzügyi támogatásának volt köszönhető.
A náci koncentrációs táborok szörnyűségei felgyorsították a zsidó állam létrehozásával kapcsolatos tervek végrehajtását. A Rothschild-ház ekkor is fontos szerepet játszott, mert támogatta azokat a zsidó csoportokat (az Irgun és a Stern szervezetet), amelyek fegyveresen harcoltak a független Izrael Állam létrejöttéért. Ezeknek a fegyveres csoportoknak több vezetője is, így Menachem Begin, David Ben-Gurion, Yitzhak Rabin és Yitzhak Samir Izrael Állam vezetői lettek. De ők voltak azok is, akik 1948. szeptember 17-én megölték Bernadotte grófot, aki a palesztinai konfliktus megoldásán fáradozott nemzetközi közvetítőként. Halálát megelőzően új felosztási tervet kívánt előterjeszteni az Egyesült Nemzetek szervezete számára.
A Rothschild-ház bírálói felelőssé teszik a Rothschildokat azokért a szenvedésekért is, amelyeket a zsidó nép tagjainak a náci uralom alatt kellett elszenvedniük. Azt is állítják, hogy részt vettek a zsidó vagyonok összegyűjtésében és eltulajdonításában. Ugyanezt szemükre vetik az 1917-es bolsevik hatalomátvétellel kapcsolatosan is, amelyet finanszíroztak, de cserében - többek között - megszerezték a cári Oroszország aranytartalékát.
Találkozás Capetown-ban
Dél-Afrika egykori elnöke, Pieter Willem Botha, aki az 1980-as években állt országa élén, 1998-ban mondotta a következőket David Icke-nak, amikor az előadókörúton volt Dél-Afrikában:
"Volt néhány furcsa ügyletem az angol Rothschildokkal Capetownban, amikor elnök voltam." - mondotta Botha David Icke-nak és elmesélt egy történetet, amely állítólag jellemző a Rothschildokra. Kérték, hogy találkozhassanak vele és külügyminiszterével, az illuminátusokhoz tartozó Pick Botha-val. (Pick Botha csak névrokona volt Pieter Willem Botha-nak.) A találkozón a Rothschildok elmondották, hogy hatalmas pénzvagyon fekszik svájci bankszámlákon, amelyek valamikor német zsidókhoz tartoztak, és ezek az összegek rendelkezésre állnak dél-afrikai beruházások számára, ha meg tudnának állapodni a kamatláb mértékében. Ez pontosan az a vagyon, amit a náci uralom alatt üldözött német zsidóktól elraboltak, és amelyre a közelmúlt években fény derült nagy botrányok közepette. A Rothschildok ebből a pénzből egész vagyont szereztek maguknak a háború óta.
Botha elmondta David Icke-nak, hogy elutasította a pénzre vonatkozó ajánlatot, de névrokona - Pick Botha - a Rothschildokkal együtt távozott a megbeszélésről, s ezért azt már nem tudja, hogy vajon sikerült-e valamilyen megegyezésre jutniuk.
Hitler felemelkedésének titka
Bőséges irodalma van e kérdésnek. A kutatók arra keresik a választ, hogyan volt lehetséges, hogy Európa egyik legnagyobb és legkultúráltabb népének nemcsak a politikai vezetője, de abszolút hatalommal rendelkező vezére is váljék belőle. Azok a kutatók, akik mellőzik Hitler és a Rothschild család esetleges vérségi kapcsolatát, Hitler felemelkedését a hatalom csúcsára másképp magyarázzák meg. Abból indulnak ki, hogy történelmileg egyedülálló helyzet alakult ki Németországban, amely lehetővé tette, hogy egy ilyen különc életmódot folytató ismeretlen személy kilépjen az önmaga által választott magányából és bekapcsolódjon a közéletbe. Az I. Világháború kitörése őszinte lelkesedést váltott ki Hitlerből. A Habsburg Birodalom sok nemzetet egyesítő olvasztótégelyét megvetette, de a fajilag tiszta Bismarck, Wagner és Vilmos császár Németországa már lelkesedést váltott ki belőle. Bátor katonának bizonyult, aki életét is kockára tette.
Katonatársai azonban nem szerették, mert kiállhatatlannak tartották a természetét. 1918. októberében Hitler egy gáztámadás során több napra elveszítette a látását, s ekkor egy Berlin közelében lévő kórházba került. Amikor 1918. novemberében életbe lépett a fegyverszünet, csak az vigasztalta, hogy részt vehetett a nagy háborúnak mind az első, mind az utolsó nagy offenzívájában. Kemény kirohanásokat intézett az árulók - a bolsevikok és a zsidók - ellen, akik a hátba szúrták a győzedelmes német hadsereget. A "hátulról jövő támadást" a pszichonalatikus elemzők olyan paranoid téveszmének tekintik, amely aztán vezető témává válik Hitler további életében.
2007
Dr. Drábik János: Az emberközpontú világrend
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése