Alekszandr Szolzsenyicin: Hogyan mentsük meg Oroszországot?
Töprengések
(részlet)
Egy társadalom erejének vagy erőtlenségének a meghatározója mindenekelőtt a lelki élet színvonala, és csak másodsorban az iparé. A piacgazdaság, sőt még az általános jólét sem lehet önmagában az emberi lét koronája. A társadalmi viszonyok tisztasága fontosabb, mint a bőség. Ha egy nemzet lelkierői elapadnak, nincs az a tökéletes társadalmi berendezkedés, nincs az az ipari fejlettség, amely megmentené a pusztulástól. A korhadt, odvas fa előbb-utóbb kidől. Minden lehetséges szabadságjog közül óhatatlanul a lelkiismeretlenség szabadsága tör az élre: nem lehet se betiltani, se törvényekkel megzabolázni. A társadalom tiszta légkörét, sajnos, nem lehet a jog eszközeivel megteremteni.
E háromnegyed évszázad legszörnyűbb öröksége a lelkek szétrombolása.
Rettenetes, hogy a züllött vezető osztály – a sokmilliós párt- és állami nómenklatúra – nem volt hajlandó önként lemondani egyetlen megkaparintott privilégiumáról sem. Évtizedeken keresztül élt lelkiismeretlenül a nép nyakán, és ezt szeretné tenni továbbra is.
Vajon van-e akár egy is az egykori hóhérok és zsandárok közül, akit megfosztottak funkciójától, érdemtelenül szerzett magas nyugdíjától? Halálukig kényeztettük Molotovot, ma is körülajnározzuk Kaganovicsot, s még sokakat. Németországban az ilyeneket – de még a kisebb halakat is – mind bíróság elé állították, nálunk meg épp ellenkezőleg, manapság ők fenyegetőznek bírósággal, és van, akiknek ma – ma! – állítanak emlékművet, mint Berzinnek, a gonosztevő csekistának. Ugyan már, még hogy megbüntetnénk az állami bűnözőket? Még hogy akár a legkisebb megbánást is tanúsítanák? Legalább a nyilvánosság erkölcsi ítéletének alá kellene vetni őket… De nem, úgy látszik, mi már csak így fogunk tovább araszolni…
És mi van a glasznoszty és a peresztrojka dicső mozgatóerőivel? E divatos szavak mellől hiányzik a megtisztulás szó. Így aztán nem csoda, hogy az új nyíltságban megnyíltak mindazok a tisztátalan szájak is, amelyek évtizeden keresztül szolgálták ma totalitárius rendszert. A mai nyíltság minden négy dalnoka közül három a Brezsnyev-éra talpnyalója volt, de vajon melyikük vezekelt saját bűneiért ahelyett, hogy az arctalan „pangásra” szórta volna átkait? Az egyetemek humán tanszékein ma is öntelten hirdetik ugyanazokat a hittételeket, amelyekkel évtizedeken át butították a hallgatókat. Az úgynevezett művelt emberek tízezreit fertőzte meg a képmutatás, a gerinctelenség, és mi senkitől sem várunk bűnbánatot, ezt az egész lelki gennygócot cipelnünk kell magunkkal a jövőbe?
(részlet)
Egy társadalom erejének vagy erőtlenségének a meghatározója mindenekelőtt a lelki élet színvonala, és csak másodsorban az iparé. A piacgazdaság, sőt még az általános jólét sem lehet önmagában az emberi lét koronája. A társadalmi viszonyok tisztasága fontosabb, mint a bőség. Ha egy nemzet lelkierői elapadnak, nincs az a tökéletes társadalmi berendezkedés, nincs az az ipari fejlettség, amely megmentené a pusztulástól. A korhadt, odvas fa előbb-utóbb kidől. Minden lehetséges szabadságjog közül óhatatlanul a lelkiismeretlenség szabadsága tör az élre: nem lehet se betiltani, se törvényekkel megzabolázni. A társadalom tiszta légkörét, sajnos, nem lehet a jog eszközeivel megteremteni.
E háromnegyed évszázad legszörnyűbb öröksége a lelkek szétrombolása.
Rettenetes, hogy a züllött vezető osztály – a sokmilliós párt- és állami nómenklatúra – nem volt hajlandó önként lemondani egyetlen megkaparintott privilégiumáról sem. Évtizedeken keresztül élt lelkiismeretlenül a nép nyakán, és ezt szeretné tenni továbbra is.
Vajon van-e akár egy is az egykori hóhérok és zsandárok közül, akit megfosztottak funkciójától, érdemtelenül szerzett magas nyugdíjától? Halálukig kényeztettük Molotovot, ma is körülajnározzuk Kaganovicsot, s még sokakat. Németországban az ilyeneket – de még a kisebb halakat is – mind bíróság elé állították, nálunk meg épp ellenkezőleg, manapság ők fenyegetőznek bírósággal, és van, akiknek ma – ma! – állítanak emlékművet, mint Berzinnek, a gonosztevő csekistának. Ugyan már, még hogy megbüntetnénk az állami bűnözőket? Még hogy akár a legkisebb megbánást is tanúsítanák? Legalább a nyilvánosság erkölcsi ítéletének alá kellene vetni őket… De nem, úgy látszik, mi már csak így fogunk tovább araszolni…
És mi van a glasznoszty és a peresztrojka dicső mozgatóerőivel? E divatos szavak mellől hiányzik a megtisztulás szó. Így aztán nem csoda, hogy az új nyíltságban megnyíltak mindazok a tisztátalan szájak is, amelyek évtizeden keresztül szolgálták ma totalitárius rendszert. A mai nyíltság minden négy dalnoka közül három a Brezsnyev-éra talpnyalója volt, de vajon melyikük vezekelt saját bűneiért ahelyett, hogy az arctalan „pangásra” szórta volna átkait? Az egyetemek humán tanszékein ma is öntelten hirdetik ugyanazokat a hittételeket, amelyekkel évtizedeken át butították a hallgatókat. Az úgynevezett művelt emberek tízezreit fertőzte meg a képmutatás, a gerinctelenség, és mi senkitől sem várunk bűnbánatot, ezt az egész lelki gennygócot cipelnünk kell magunkkal a jövőbe?
A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja
A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja megtartását a Magyar Köztársaság Országgyűlésének 2000. június 13-án elfogadott 58/2000. (VI. 16.) sz. határozata rendelte el.
Ennek értelmében a középfokú oktatási intézményekben minden év február 25-én tartják a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapját, annak emlékére, hogy Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát 1947-ben ezen a napon jogellenesen letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták.
Koncepciós perek az 50-es évek Magyarországán
Támadás az egyházak ellen: Mindszenty
A belső ellenség: Rajk
A forradalmár medika: Tóth Ilona
A legfiatalabb áldozat: Mansfeld Péter
Ennek értelmében a középfokú oktatási intézményekben minden év február 25-én tartják a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapját, annak emlékére, hogy Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát 1947-ben ezen a napon jogellenesen letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták.
Koncepciós perek az 50-es évek Magyarországán
Támadás az egyházak ellen: Mindszenty
A belső ellenség: Rajk
A forradalmár medika: Tóth Ilona
A legfiatalabb áldozat: Mansfeld Péter
forrás: múltkor.hu
Petőfi Sándor: A nemzethez
Konduljanak meg a vészharangok!
Nekem is egy kötelet kezembe!
Reszketek, de nem a félelemtől;
Fájdalom és düh habzik szivembe'!
Fájdalom, mert düledék hazámra
Uj viharnak közeledtét látom,
És düh, és düh, mert tétlenkedünk, mert
Nem szakad le szemünkről az álom.
Pillanatra fölriadt e nemzet,
S szétnézett, mi zaj van a világban?
És a másik oldalára fordult,
S mostan ujra aluszik javában.
Ébredj, ébredj, istenverte nemzet,
Aki ott az elsők közt lehetnél,
S kárhozatos lomhaságod által
Mindig hátul és alant hevertél!
Ébredj, hazám, mert ha most nem ébredsz,
Soha többé nem lesz ébredésed,
S ha ébredsz is, annyi időd lesz csak,
Míg nevedet sírkövedre vésed!
Föl, hazám, föl! százados mulasztást
Visszapótol egy hatalmas óra,
"Mindent nyerni, vagy mindent veszítni!"
Ezt írjuk föl ezer lobogóra.
Oly sokáig tengődtünk mi úgy, hogy
Volt is, nem is a mienk az ország;
Valahára mutassuk meg már, hogy
Senkinek sincs semmi köze hozzánk.
Vagy ha végzés, hogy el kell enyésznünk,
Irtsanak ki hát ezen világból!...
A haláltól, nem tagadom, félek,
De csupán a becstelen haláltól.
Haljunk meg, ha nem szabad már élnünk,
Haljunk meg oly szépen, oly vitézül,
Hogy azok is megsirassanak, kik
Eltörölnek a földnek szinérül!
Legyen olyan minden ember, mintha
Zrínyi Miklós unokája volna,
Harcoljon ugy minden ember, mintha
Egyedül rá támaszkodnék honja!
Oh de akkor, akkor nem veszünk el,
Akkor élet és dicsőség vár ránk,
Akkor saját örök birtokunk lesz,
Ami után eddig csak sovárgánk.
Föl hazám, föl nemzetem, magyar nép!
Lépj a síkra gyorsan és egyszerre,
Mint a villám oly váratlanúl és
Oly erővel törj ellenségedre.
Hol az ellen, kérdezed? ne kérdezd,
Mindenütt van, ahová tekintesz,
S legnagyobb és legveszélyesebb az,
Ki mint testvér símul kebleinkhez.
Köztünk van a legnagyobb ellenség,
A cudar, az áruló testvérek!
S egy közűlök százakat ront el, mint
A pohár bort az egy cseppnyi méreg.
A halálos itéletet rájok!
Százezerszer sujtson bár a hóhér,
Bár a házak ablakán foly is be
Az utcáról a kiáradó vér!
Könnyü bánni külső elleninkkel,
Ha kivesznek e belső bitangok...
Félre most, lant... futok a toronyba,
Megkondítom azt a vészharangot!
Egy írás az internetről!
Némi mazochizmussal kevert kíváncsisággal hallgattam Mesterházy Attilát az MSZP kampánynyitójának felvételén.
Az már az elején látszott, ez már nem a régi banda. Sokan voltak, de korántsem annyian, mint négy éve. A nagy leplekkel kettéválasztott csarnokban, a Gyurcsány Fecót körülrajongó agymosott vén hárpiákat és a lopásban elfáradt középkorúakat hátra szorítva ültek közvetlenül a pulpitus mellett piros táblákkal felszerelkezve a Zuschlag, Arató, Újhelyi, Molnár Csaba generációt követő koncra éhes ifjú menetelők, akik vészjósló tekintettel bólogattak a szakállát kihullató miniszterelnök-jelölt minden ostobaságára. Pont ez a sietős image váltás jelzi, hogy ismét csak a kép változott a szocialista színpadon, a szellemiség ugyanaz. A Mesterházyt felkészítő kampánymenedzserek még arra is ügyeltek, hogy véletlenül se ejtse ki a szitokszóvá vált elvtársak kifejezést, inkább Orbán Viktor által gyakran használt „barátaimmal” szólította meg a hallgatóságot. Igyekeztek lemásolni megjelenésben és szövegben is a Fidesz elnökét, még gyakori retorikai trükkjeiből is átvettek jó néhányat. Az erőltetett átmenet kontrasztját csak fokozta, hogy Kovács László és Lendvai Ildikó - ez a két mindent túlélő, megalkuvó, gátlástalan figura - ellenpontjaként állt színpadra megváltóként a Gyurcsány puccsnál bevált sikereses recept szerint, aki szintén ott ült a nézők között. A volt miniszterelnök elmerengő tekintetét elnézve egy Sztálinról szóló anekdota jutott az eszembe.
A postarablóból vörös pártfőtitkárrá előlépett Joszip Visszarionovics egy-egy általa nem kedvelt elvtársát behívatta a Kremlbe vacsorára, ahol etette-itatta, valamilyen kitüntetést is a mellére biggyesztett, majd a boldogságtól elkábultan távozót a folyosón tarkón lőtték. Gondolom, ez lesz az ifjú titán sorsa, hacsak előbb valahogy ki nem záratja vagy meg nem mérgezi volt főnökét.
Ígéret-ígéret hátán, ahogy már megszoktuk és persze a szokásos náci-fasiszta rasszista ideológia, a Jobbikkal való riogatás. Ebbe Mesterházyék szeretnék belevonni a Fidesz vezetőit is, aminek célja egyértelmű. Megosztani végleg a jobboldalt és olyan mély árkot ásni a polgári párt és a Jobbik közé, amelyből ismét profitálhatnának. Erre csak akkor van esélyük, ha mi, a jobboldali szavazók is bevéve a maszlagot egymással vagyunk elsősorban elfoglalva. Ők mindent megpróbálnak, hogy a baloldal katasztrofális vereségét megakadályozzák, a választásokig az ingyen cirkusz csak fokozódik. Az egész már rég nem a nemzetről és pártok programjáról szól, hanem arról, ki gyakorolhatja a hatalmat. Nincs szó választókkal kötendő megegyezésről, már rég nincs szó arról a szociális piacgazdaságról, amivel Antallék megnyerték annak idején a választásokat.
Az Európai Unió gúzsba köti a mozgásteret, nem véletlen, hogy még marginálisan sem érintik ezt a témát, a Lisszaboni Szerződést olvasatlanul ratifikált pártok. Az sem véletlen, hogy a Duna Televízióban megrendelésre nagyhírtelen Surján László ontani kezdte az Unió dicsőítését, mintegy megmentőnek beállítva azt. Látják, érzik, hogy kevesen olvassák azt a kampányhadjárat részét képező írástömeget, amit a kereszténydemokraták honlapján próbálnak megetetni az emberekkel, a kormánypárt pedig teljesen elhiteltelenedett. A TV és az internetes újság remek lehetőség arra, hogy ne kelljen válaszolni a cáfolatokra, ellenvetésekre.
A szocialista hatalomátmentés nem célja a Fidesznek ugyanakkor egyes hibás gyakorlatok folytatása igen. Orbán nem fog kiállni vitára Mesterházyval, mert akkor nem térhetne ki Bokros Lajos, Vona Gábor és a többi vezér elől. A szocialisták ma már csak a túlélésre játszanak, céljuk, hogy egyrészt képviselői mentelmi joghoz jussanak, másrészt elkerüljék az elszámoltatást. Kampányukban azért hoztak a szűk belső körön kívüli számtalan új arcot, mert tisztában vannak azzal, legtöbbjük úgy sem kerül megválasztásra. Ezek a hatalom és pénzéhes elemek a legveszélyesebbek a magyar társadalom számára, a Szocialista Párt veszélyét csak úgy leírni nagy butaság.
Ezért álljunk meg itt egy szóra: ne higgyük azt, ha nem megyünk el elegendően a jobb oldalon szavazni, hogy ezek végleg eltűnnek önként. Ne higgyük azt, hogy bármi megváltozik, ha nem követeljük folyamatosan az elszámoltatást, hogy itt valaha is jobb lesz a népnek, hogy egy kiegyensúlyozott világot hagyhatunk utódainkra. Ne higgyünk a már számtalanszor hazudott és önmagát lejáratott megélhetési politikusoknak. Követeljünk egy igazi rendszerváltást áprilisban, a szavazófülkékben!
Cságoly Péterfia Béla
Polgár Info
Az már az elején látszott, ez már nem a régi banda. Sokan voltak, de korántsem annyian, mint négy éve. A nagy leplekkel kettéválasztott csarnokban, a Gyurcsány Fecót körülrajongó agymosott vén hárpiákat és a lopásban elfáradt középkorúakat hátra szorítva ültek közvetlenül a pulpitus mellett piros táblákkal felszerelkezve a Zuschlag, Arató, Újhelyi, Molnár Csaba generációt követő koncra éhes ifjú menetelők, akik vészjósló tekintettel bólogattak a szakállát kihullató miniszterelnök-jelölt minden ostobaságára. Pont ez a sietős image váltás jelzi, hogy ismét csak a kép változott a szocialista színpadon, a szellemiség ugyanaz. A Mesterházyt felkészítő kampánymenedzserek még arra is ügyeltek, hogy véletlenül se ejtse ki a szitokszóvá vált elvtársak kifejezést, inkább Orbán Viktor által gyakran használt „barátaimmal” szólította meg a hallgatóságot. Igyekeztek lemásolni megjelenésben és szövegben is a Fidesz elnökét, még gyakori retorikai trükkjeiből is átvettek jó néhányat. Az erőltetett átmenet kontrasztját csak fokozta, hogy Kovács László és Lendvai Ildikó - ez a két mindent túlélő, megalkuvó, gátlástalan figura - ellenpontjaként állt színpadra megváltóként a Gyurcsány puccsnál bevált sikereses recept szerint, aki szintén ott ült a nézők között. A volt miniszterelnök elmerengő tekintetét elnézve egy Sztálinról szóló anekdota jutott az eszembe.
A postarablóból vörös pártfőtitkárrá előlépett Joszip Visszarionovics egy-egy általa nem kedvelt elvtársát behívatta a Kremlbe vacsorára, ahol etette-itatta, valamilyen kitüntetést is a mellére biggyesztett, majd a boldogságtól elkábultan távozót a folyosón tarkón lőtték. Gondolom, ez lesz az ifjú titán sorsa, hacsak előbb valahogy ki nem záratja vagy meg nem mérgezi volt főnökét.
Ígéret-ígéret hátán, ahogy már megszoktuk és persze a szokásos náci-fasiszta rasszista ideológia, a Jobbikkal való riogatás. Ebbe Mesterházyék szeretnék belevonni a Fidesz vezetőit is, aminek célja egyértelmű. Megosztani végleg a jobboldalt és olyan mély árkot ásni a polgári párt és a Jobbik közé, amelyből ismét profitálhatnának. Erre csak akkor van esélyük, ha mi, a jobboldali szavazók is bevéve a maszlagot egymással vagyunk elsősorban elfoglalva. Ők mindent megpróbálnak, hogy a baloldal katasztrofális vereségét megakadályozzák, a választásokig az ingyen cirkusz csak fokozódik. Az egész már rég nem a nemzetről és pártok programjáról szól, hanem arról, ki gyakorolhatja a hatalmat. Nincs szó választókkal kötendő megegyezésről, már rég nincs szó arról a szociális piacgazdaságról, amivel Antallék megnyerték annak idején a választásokat.
Az Európai Unió gúzsba köti a mozgásteret, nem véletlen, hogy még marginálisan sem érintik ezt a témát, a Lisszaboni Szerződést olvasatlanul ratifikált pártok. Az sem véletlen, hogy a Duna Televízióban megrendelésre nagyhírtelen Surján László ontani kezdte az Unió dicsőítését, mintegy megmentőnek beállítva azt. Látják, érzik, hogy kevesen olvassák azt a kampányhadjárat részét képező írástömeget, amit a kereszténydemokraták honlapján próbálnak megetetni az emberekkel, a kormánypárt pedig teljesen elhiteltelenedett. A TV és az internetes újság remek lehetőség arra, hogy ne kelljen válaszolni a cáfolatokra, ellenvetésekre.
A szocialista hatalomátmentés nem célja a Fidesznek ugyanakkor egyes hibás gyakorlatok folytatása igen. Orbán nem fog kiállni vitára Mesterházyval, mert akkor nem térhetne ki Bokros Lajos, Vona Gábor és a többi vezér elől. A szocialisták ma már csak a túlélésre játszanak, céljuk, hogy egyrészt képviselői mentelmi joghoz jussanak, másrészt elkerüljék az elszámoltatást. Kampányukban azért hoztak a szűk belső körön kívüli számtalan új arcot, mert tisztában vannak azzal, legtöbbjük úgy sem kerül megválasztásra. Ezek a hatalom és pénzéhes elemek a legveszélyesebbek a magyar társadalom számára, a Szocialista Párt veszélyét csak úgy leírni nagy butaság.
Ezért álljunk meg itt egy szóra: ne higgyük azt, ha nem megyünk el elegendően a jobb oldalon szavazni, hogy ezek végleg eltűnnek önként. Ne higgyük azt, hogy bármi megváltozik, ha nem követeljük folyamatosan az elszámoltatást, hogy itt valaha is jobb lesz a népnek, hogy egy kiegyensúlyozott világot hagyhatunk utódainkra. Ne higgyünk a már számtalanszor hazudott és önmagát lejáratott megélhetési politikusoknak. Követeljünk egy igazi rendszerváltást áprilisban, a szavazófülkékben!
Cságoly Péterfia Béla
Polgár Info
Levélváltás!
Tisztelt Köves Slomó!Kérdéseim vannak Önhöz, mert Öntől még érdemes kérdezni. Ön szerint mi történne, ha a második világháború után szibériai koncentrációs táborokba hurcolt és ott meggyilkolt magyarok hozzátartozói most beperelnék az orosz államvasutakat, mennyire is? Kilencmilliárd dollárra. S mi történne, ha egykorvolt amerikai rabszolgák leszármazottai beperelnék a hollandiai, portugál és spanyol zsidókat, amiért nevezettek ősei a rabszolga-kereskedelem kilencven százalékát tartották a kezükben (hja, kérem, a pénznek nincsen szaga…).
A választ Ön is tudja. Közröhej, köznevetség lenne a válasz. A magyar kabarék és megfelelő tévéműsorok megtelnének viccesebbnél viccesebb produkciókkal az ügy kapcsán. Mondván, ez mégiscsak nonszensz.
Talán kitalálta már, miért kérdezem ezt Öntől. Igen, azért kérdezem, mert néhány tucat amerikai és izraeli zsidó beperelte a MÁV-ot, mondván, tevékenyen részt vett a zsidók deportálásában. Néhány tucat amerikai és izraeli zsidó beperelte a MÁV-ot kilencmilliárd dollárra (ez a szám a Népszabadság számításai alapján jött ki).
Megtudtuk a hírekből, hogy a most beadott perirat kilencévnyi (!) „kutatómunka” eredménye. S hogy Chicagóban már ki is jelölték a bírót.
Kilencévnyi kutatómunka, tisztelt Köves Úr! És szóljon hozzá, éppen most, a választások előtt ötvennyolc nappal lett hirtelen aktuális ez a per. Kérdezem, Köves Úr, vajon miért éppen most? Talán csak nem azért, hogy legyen mivel felkorbácsolni a zsidóellenes hangulatot? S természetesen ennek folyományaként a zsidók rettegését? Talán csak nem azért, hogy legyen még öt-tíz százalékkal több a Jobbiknak? Vagy esetleg azért, hogy mikrofonokat lehessen dugdosni a Fidesz vezetők orra alá, akik minderre úgysem tudnak jó feleletet adni? Ezért, Köves Úr? Vagy teljesen tévúton járok, és ez a per komoly? Hogy magyartalanul fejezzem ki magam: komolyan van gondolva? Mert az egy másik helyzet, természetesen. De érdemes rajta eltöprengeni…
Tehát kilencmilliárd dollár kártérítés, hatvanöt évvel a második világháború után. A MÁV-tól. Az 1800 milliárd forint, Köves Úr. A magyar költségvetés nagyjából tizenöt százaléka. És ez most tényleg komoly? Mert ha igen, akkor nem kéne megállni félúton, Köves Úr. Mert itt vannak, ugye, a pékek. Hatvanöt évvel ezelőtt is sütötték a kenyeret, s azt a kenyeret megették a vasutasok, így szerezvén energiát napi munkájukhoz. Kilencmilliárdot fizessenek a pékek leszármazottai is! Továbbá a hentesek, a zöldségesek és nem utolsósorban a kabinosok, akik lelkiismeretlen munkájukkal lehetővé tették, hogy gonosz bakterek és forgalmisták a strandokon frissítsék fel zsidódeportálásban megfáradt testüket.
Nem, Köves Úr, mégsem lehet ezt komolyan venni. És mégis muszáj lesz. Mert ez a per végig lesz játszva. El lesz víve egészen az abszurdumig. S mi itt fogunk állni, hatvanöt évvel a második világháború után, holokausztügyben csupa csecsszopó és költő (ha érti, mire gondolok), és nagyon erősen fogunk koncentrálni, hogy valahogyan mégis megértsük ezt az egészet. Hallgassa csak, Köves Úr, a nép hangját! Az egyik népszerű internetes portálon erről vitatkozik a nép, erről a kis perről, s egyikük ezt írta:
„Inkább az a kérdés, hogy tud tükörbe nézni az, aki a nagyapja szenvedéséből akar megélni?
Nagy igazság, hogy a zsidók egy bizonyos része nem zárta még le a háborút. Csak ezt most nem fegyverrel vívják, hanem jogszabályokkal.
Ennek semmi köze a megbékéléshez, ezt lassan észrevehetné a világ, és helyére tehetne már őket.
Azért azt is meg kell jegyezni, hogy a zsidóság nagy része nem ért ezzel már réges-régen egyet. Azért sem, mert fel tudja fogni ennek a gusztustalan mivoltát, és azért sem, mert egy szem petákot nem kap belőle.”
Nos, Köves Úr, minden nyelvi baki ellenére, ez a kis szöveg pontos és igaz. És talán erről is töprenghetnénk egy kicsit…
Ezernyolcszáz milliárd forint, Köves Úr. Szép szám, igaz? Éppen a minap vetette fel a drága Bolgár úr a rádiójában, hogy miből akar Orbán dupla fizetést adni az orvosoknak, mikor az belekerülhet 140 milliárdba is. Tudja, Köves Úr, egészen biztos vagyok benne, hogy Bolgár úr legkésőbb a mai napon ki fogja fejteni a rádiójában, hogy ez a MÁV ellen indított per gyomorforgatóan aljas és undorító. Miképpen abban is egészen biztos vagyok, hogy a magyarországi zsidóság szintúgy közleményben fog elhatárolódni néhány tucat eszement és aljas amerikai és izraeli zsidó akciójától, hiszen Önök ennek az országnak a polgárai. A mi társadalmunk megbecsült tagjai. És így nem hagyhatják szó nélkül ezt a szemétséget.
Előre is köszönöm!
Tisztelettel üdvözli:
Bayer Zsolt
Köves Slomó
az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija
Meglepetéssel láttam, hogy múlt hét pénteki publicisztikáját nekem címezte. Meglepetéssel, mert egy pillanatra sem gondoltam volna, hogy 95 olyan magánszeméllyel kapcsolatban, aki személyesen élte meg a világtörténelem egyik legkegyetlenebb tragédiáját, akit szisztematikusan megfosztottak emberi méltóságától, vagyonától, és fiatal gyermekként marhavagonra tették, hogy előre kitervelt módon a világ legnagyobb halálgyárában végezze, és most kárpótlási kereset ad be Chicagóban, szóval, hogy ennek folytán nekem bármilyen felelősségem lenne, illetve ennek okán el kellene határolódnom, csupán azért, mert zsidó vagyok és rabbi. Azt sem gondolom, hogy magyarként el kellene határolódnom más magyarok fájdalomtól vezetett sérelmeitől, csak azért, mert annak formáját egyesek nem tartják helyénvalónak.
De ha már nekem címezte a cikkét, akkor illik válaszolnom. Nézzük az elejéről!
Tény, hogy 1944-ben több százezer zsidó magyart fosztottak meg emberi méltóságától, személyes vagyonától, majd pedig életétől. Az is tény, hogy ez nemcsak a zsidóság kollektív, hanem több százezer ember személyes tragédiája. Ezek az emberek nem „aljasok” (ahogy ön írja), ha kárpótlást kérnek, és nincs abban semmi „holokausztbiznisz”, ha valakinek a családját kiirtják. Nem ők az aljasok, hanem azok, akik őket hidegvérrel meggyilkolták, vagy ahhoz asszisztáltak. Más kérdés, hogy a kárpótlás MÁV-val szembeni jogi megalapozottságáról már eltérhetnek a vélemények.
Közös bibliai hagyományunk tanítása, hogy „ha vétkezik és bűnbe esett, akkor térítse meg a rablottat, amit elrabolt” (Biblia, Leviticus 5:23.). Egy természetes vagy jogi személy felelőssége nem évül el. Egy bűnözőt, egy gyilkost élete utolsó napjáig is kötelességünk felelősségre vonni, még akkor is, ha felelősségre vonása, adott esetben, másokban szánalmat kelt iránta: „Ne szánja meg őt szemed, ne kíméld és ne leplezgesd” (Biblia, Deuteronomium 13:9.).
Ez a szabály mindenkire igaz, még azokra is, akik mára már „aggastyánok. Ülnek a tolókocsikban, és folyik a nyáluk…” (Bayer Zsolt: Vérdíj, MH, 2010. január 6.).
Az emberi tragédia és veszteség nem relativizálható, így aztán a holokauszt tragédiája nem tompítja a szibériai koncentrációs táborokba elhurcoltak drámáját vagy az Amerikába hurcolt rabszolgák veszteségeit. Ha ők vagy leszármazottaik számon tartják sérelmeiket, és akár kárpótlási pert akarnának indítani, akkor minden joguk megvan hozzá.
Mindehhez érdemes hozzátenni, hogy személyes felelősség van, de kollektív felelősség nincs! „Gyermekek ne ölessenek meg az atyák miatt; mindenki a maga vétkéért ölessék meg” (Biblia, Deuteronomium 24:16.). Nem gondolom, hogy a holokauszt után született nemzedéknek bármifajta erkölcsi deficitje lenne a holokauszt áldozatainak gyermekeivel szemben. Felelőssége nincs, de közös tanulsága van.
Én személy szerint a felelősségre vonásban is azt a célt látom fontosnak, „hogy hallják és hogy megtanulják, és féljék az Örökkévalót, és őrizzék meg, hogy megtegyék a tannak minden szavait” (Biblia, Deuteronomium 31:12.). A pénzbeli igazságtétel fontos, és legalább ilyen fontos, hogy a holokausztnak – éppúgy, mint minden eszeveszett gyilkolásnak – univerzális, máig ható üzenete és tanulsága legyen. Ehhez pedig arra van szükség, hogy a holokauszt kérdése ne egy politikai narratíva része legyen, hanem az emberi gonoszság, elvetemültség feltételek nélkül prezentált precedense.
Bayer Úr! Most pedig térjünk rá cikkének egy másik vetületére: szavaiból úgy értem, aggódik amiatt, hogy ez az eset is a magyar belpolitikai csatározás további muníciója lesz. Ezt megértem, sőt egyet is értek önnel. Nagyon szerencsétlen dolog, hogy a holokauszt kérdése csak egy buta belpolitikai narratíva részeként tud megjelenni a magyar közbeszédben és közéletben.
Továbbá, Bayer Úr! Ön, egy amerikai zsidó kárpótlási per elindítóinak mögöttes szándékát kutatva, engem faggat: „Talán csak nem azért, hogy legyen mivel felkorbácsolni a zsidóellenes hangulatot?” Tőlem vár helyeslést vagy cáfolatot olyan izgalmas feltevésekre, amelyek szerint zsidók szándékosan hergelnék saját maguk ellen az antiszemitákat? Merthogy ennyire körmönfontak lennének?
Mint tapasztalt újságíró, sokszor láthatta, hogy szinte bármilyen hír alkalmas hangulatkeltésre – megfelelő tálalásban persze. Egészen bizonyosan meg tudja ítélni nélkülem is, lehet-e zsidóellenes éle súlyos gazdasági válság idején, mondjuk, az olyan megfogalmazásnak, amely a gazdasági válságot „a brooklyni zsidó pénzügyesek és a Wall Street-i yuppie-k mérhetetlen pénzsóvárságának, telhetetlenségének és felelőtlenségének” tulajdonítja (Bayer Zsolt: A lepke szárnya, MH, 2008. november 7.).
Engem mindenesetre igen rosszul érint, ha az utcán szembeköpnek, abból kiindulva, hogy mivel zsidónak látszom, nyilván mérhetetlen pénzsóvárságomnál fogva a köpködő személyes ellensége is vagyok, életének, sőt országunk és a világ gazdaságának tönkretevője.
Nagyon kár az is, hogy amikor az ember építő kritikával élne ezzel az eszmefuttatással szemben, akkor ehhez az ön lapjának a szerkesztősége nem járul hozzá (lásd: Köves Slomó: Mit ér az emlékezés, ha nincs önkritika?, Élet és Irodalom, 2009. február 13.)
Az is nagyon szerencsétlen képzettársítás, amikor a fasizmus áldozatait a kommunizmus áldozataival állítják szembe. Ez ugyanis azt a nagyon káros képzetet erősíti, mintha a holokauszt bűne a nem zsidók bűne lenne a zsidókkal szemben, a kommunizmus bűne meg a zsidók bűne lenne a nem zsidókkal szemben. Meggyőződésem, hogy sem a kommunizmus, sem a fasizmus bűnösei nem a faji hovatartozásuk, hanem emberi gyarlóságuk miatt lettek bűnösök.
Köves Slomó
Közel egy héttel ezelőtt Ön nyílt levelet intézett Köves Slomóhoz, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbijához (Vonatrablás = Magyar Hírlap, 2010. február 12.).
Azért fordult e jeles személyhez a Magyar Hírlap hasábjain, mert néhány tucat amerikai és izraeli zsidó egy amerikai bíróságon pert indított a MÁV ellen a vasúttársaságnak az ún. „holocaust”-ban betöltött szerepe miatt. Ezek a zsidók nem kevés pénzre perlik a MÁV-ot (illetve a magyar államot, hiszen a cég az állam tulajdona): több milliárd dollár a tét. Hogy erre a hírre Ön fölhördült, azt természetesnek tartom. Ami most történik, az is a „holocaust-ipar” része. Undorító, elítélendő. Csak azt nem értem, jogos fölindulásában miért éppen Köves Slomóhoz fordult?
Nyílt levél Bayer Zsolthoz
Tisztelt Bayer Zsolt!
Közel egy héttel ezelőtt Ön nyílt levelet intézett Köves Slomóhoz, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbijához (Vonatrablás = Magyar Hírlap, 2010. február 12.). Azért fordult e jeles személyhez a Magyar Hírlap hasábjain, mert néhány tucat amerikai és izraeli zsidó egy amerikai bíróságon pert indított a MÁV ellen a vasúttársaságnak az ún. „holocaust”-ban betöltött szerepe miatt. Ezek a zsidók nem kevés pénzre perlik a MÁV-ot (illetve a magyar államot, hiszen a cég az állam tulajdona): több milliárd dollár a tét. Hogy erre a hírre Ön fölhördült, azt természetesnek tartom. Ami most történik, az is a „holocaust-ipar” része. Undorító, elítélendő. Csak azt nem értem, jogos fölindulásában miért éppen Köves Slomóhoz fordult?
Ön persze ad némi magyarázatot levele elején. Azt írja, a vezető rabbitól „még érdemes kérdezni”. Későbbi írásában részletesebben is kitér erre az „indokra”, mondván, hogy például egy volt munkásőrből lett zsidó vezérrel nincs miről beszélnie. Tudjuk mindannyian, hogy Ön Zoltai (Zucker) Gusztávra (Gerzsonra) célzott. Meg kell mondanom, nem értek egyet Önnel. Én például szívesen beszélgetnék Zoltai (Zucker) úrral is, bizonyára megmutatná nekem kissé megfakult munkásőr zubbonyát, történeteket mesélne a régi szép időkből (a háttérben halkan szólna a munkásőr-induló), közben lapozgathatnám szintén megfakult párttagkönyvét, s bizony kérdezném, bizony faggatnám őt, hogyan lehet eljutni a munkásőrségtől, az MSZMP-tagságtól a mazsihisz csúcsáig, meg az ’56-os kitüntetésig. Számomra ugyanis az ilyen pályaív felfoghatatlan, még akkor is, ha tudom, hogy „Istennek semmi sem lehetetlen” (Lukács evangéliuma, 1, 37). S Önnel is szívesen elbeszélgetnék adandó alkalommal, mert az Ön pályaíve is okot ad merengésre. Szeretném azt is megérteni – mindenféle ítélkezés nélkül.
A Népszabadságtól a mai Magyar Hírlapig Ön is hosszú, kacskaringós utat tett meg, ezért könnyed ítélkezése kapcsán figyelmébe ajánlom az Újszövetség egyik híres passzusát a szálka meg a gerenda különös viszonyáról (Máté evangéliuma 7, 1-5.).
Elkalandoztam, térjünk vissza Köves Slomóhoz. Mi köze Köves Slomónak az amerikai és izraeli zsidók által indított perhez? Köves Slomó nem perli a magyar vasúttársaságot. Köves Slomó nem amerikai vagy izraeli zsidó. Ön levele végén azt írja, biztos abban, hogy „a magyarországi zsidóság közleményben fog elhatárolódni néhány tucat eszement és aljas amerikai és izraeli zsidó akciójától, hiszen Önök ennek az országnak a polgárai. A mi társadalmunk megbecsült tagjai. És így nem hagyhatják szó nélkül ezt a szemétséget.” Hát ez az idézet elég zavaros. Egy országos napilap vezető publicistájától többet vártam volna. Először is: miért gondolja azt tisztelt Bayer Zsolt, hogy Köves Slomó a „magyarországi zsidóság” képviselője? Csak nem azért, mert a baloldalra bebetonozott mazsihisz helyett az Ön pártja a Köves Slomó nevével fémjelzett EMIH felé kacsingat? Másodszor: miért kellene a „magyarországi zsidóságnak” – az Ön szavával élve – „elhatárolódnia” néhány tucat külhoni zsidó akciójától? Ha például Ön – mint magyar és keresztény – valami bődületes marhaságot művel, akkor nekem – szintúgy magyarként és keresztényként – miért kellene Öntől, illetve az Önnek tulajdonított marhaságtól elhatárolódnom? Már a szótól – „elhatárolódás” – is kiráz a hideg: ez a kifejezés az Ön szókészletében népszabis örökség. Egyfajta – számomra betegesnek tűnő – gondolkodás nyelvi lenyomata. Abba kellene már hagyni ezt a buta szócséplést. Hogy valakiket mindig „felszólítunk”, hogy mitől és miként „határolódjanak el”. Vagy ez is a polgári értékrend része?
Amúgy nem tisztem megvédeni Köves Slomót. Nem ismerem, nem vagyok a hitközség tagja, mert nem vagyok zsidó (ez nem érdem, csupán adottság). De nem állhatom meg, hogy megkérdezzem Öntől: miért nem akkor fordult Köves Slomóhoz, amikor az általa fémjelzett felekezet meghívására hazánkba érkezett az Elie Wiesel nevet viselő állítólagos „holocaust-túlélő”? Miért nem akkor írt nyílt levelet? Miért nem kérdezte meg Köves Slomótól: miért hívnak meg hazánkba egy kétséges múltú – erősebb kifejezéssel élve: szélhámos – embert, aki ráadásul rettenetesen pocsék író is? Ön talán nem ismeri Wiesel „életművét”? Nem ismeri zavaros történeteit? Vagy talán főnökei nem engedik, hogy ilyesmiről írjon? Gondolom, ez utóbbiról van szó. Gyanítom, Ön csak arról ír, amiről szabad. Amiről lehet. Amit Önnek megengednek. A kényes – és lényeges – kérdéseket inkább elhallgatja. Kár. Aki elfogadja a köréje fölállított korlátokat, az idővel képtelen lesz önállóan gondolkodni. Az már csak mások gondolatait gondolja.
De térjünk a lényegre. Ön megírta levelét, Köves Slomó elolvasta, s válaszolt is rá. Ön pedig a Köves-féle válaszra egy rövid szövegben reflektált. A két utóbbi szöveg február 20-án, szombaton jelent meg a Magyar Hírlapban. Alaposan, többször is elolvastam a két írást, s meghökkentem. Ön ugyanis a Köves-levél lényegére nem válaszolt. Két eset lehetséges: vagy egyetértett Köves Slomó „teológiai” érveivel, vagy nem válaszolhatott az említett érvekre. Az előbb említett korlátok miatt. Ezért – élve a nyílt levél bevett műfajának lehetőségével – kérdésekkel fordulok Önhöz, tisztelt Bayer Zsolt. Mert Öntől talán „még érdemes kérdezni”.
Köves Slomó – egy helyütt közös bibliai hagyományunk tanítására hivatkozva - több ószövetségi idézettel is tarkítja levelét, amelyben visszautasítja, hogy az említett pereskedőket Ön „aljasnak” és „eszementnek” nevezi. Ezt írja a vezető rabbi: „Egy természetes vagy jogi személy felelőssége nem évül el. Egy bűnözőt, egy gyilkost élete utolsó napjáig is kötelességünk felelősségre vonni, még akkor is, ha felelősségre vonása, adott esetben, másokban szánalmat kelt iránta: ’Ne szánja meg őt szemed, ne kíméld és ne leplezgesd’ (Biblia Deuteronomium 13: 9).” Érdekes szövegrészlet, erre azonban Ön, tisztelt Bayer Zsolt, nem reflektált. Pedig megért volna néhány egyszerű szót.
Először is: a „jogállamokban” létezik elévülés. Köves Slomó szerint viszont egy természetes vagy jogi személy felelőssége sohasem évül el. Tehát egy bűnözőt élete utolsó napjáig üldözni kell. Az Ön kedves pártjának elnöke az utóbbi időben mindig ostorozza azokat a politikai erőket, amelyek a „törvény fölé” helyezik magukat. Aki a jogrendbe iktatott elévülést nem fogadja el, az nem helyezi magát a törvény fölé? Köves Slomó okfejtésével Ön szerint nincs semmi baj? Vagy kizárólag az ún. „holocaust”-ra más törvények érvényesek?
A Köves-szöveggel azonban nagyobb baj is van. Méghozzá a bibliai idézettel, amely Mózes utolsó könyvéből, az ún. Második Törvénykönyvből (Deuteronomium) való. Ez a bibliai könyv voltaképp Mózes Izraelhez intézett búcsúbeszéde, amelyben megadja azokat az utasításokat, amelyek az Ígéret földjén letelepedett zsidóság életét meghatározzák. Ezen utasítások középpontjában áll a különböző előírásokat tartalmazó törvény (Deuteronomium 12-26), amelyet keretként közrefog egy bevezető és egy záróbeszéd. Az említett előírásokat tartalmazó törvény tartalmazza azt a részt, amely arról szól: mi a teendő azzal a zsidóval, aki idegen istenek imádására akar rábírni más zsidókat. Idézem a teljes szöveget a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat fordítása alapján: „Ha rá akar beszélni téged a testvéred, anyádnak a fia, vagy a fiad, vagy a lányod, vagy a kebleden levő feleséged, vagy az a barátod, akit úgy szeretsz, mint lelkedet, s titkon azt mondogatja: ’Gyerünk és szolgáljunk más isteneknek’, akiket te nem is ismersz és atyáid sem ismertek, bármely nemzet isteneinek, amely körülötted van, közel vagy távol, a föld egyik végétől a másik végéig: ne engedj neki, s ne hallgass rá, sőt ne szánja meg őt szemed, ne könyörülj rajta, s ne takargasd, hanem öld meg mindjárt. Először te emeld fel rá a kezedet, s azután az egész nép vesse rá kezét.” (Deuteronomium 13: 7-10). Köves Slomó kétszeresen is csúsztatott levelében. Először: az általa idézett bibliai szöveg az idegen istenek szolgálatára csábítani akarók megbüntetéséről szól, aminek semmi köze a Köves-írásban említett bűnösök, gyilkosok állítólagos el nem évülő felelősségéhez. Másodszor: a bibliai szöveget Köves Slomó megcsonkította. Kimaradt az egyik fontos tagmondat: „hanem öld meg mindjárt”. Vajon miért maradt ki a vezető rabbi szövegéből az idézett parancs? Önben ez a kérdés nem merült fel, tisztelt Bayer Zsolt? Vagy nem ismeri kellően az Ószövetséget?
Kis kitérőt teszek, mielőtt folytatnám. Ön, tisztelt Bayer Zsolt, magyar szakon végzett, a literatúra a kenyere, tehát jól ismeri Babits Mihály Az európai irodalom története című híres művét. Kicsit hosszabb idézet következik ebből a könyvből: „Bizonyos, hogy az Evangélium szerzői többé-kevésbé telítve voltak egy másik irodalommal, amely kívül áll a görög-római ’világirodalom’ áramkörén. Egy zsidó nemzeti szellemű irodalommal, amelynek főművei az Ó Testamentumban maradtak ránk. Mégis ha az Ó és Új Szövetséget olvasom, egészen különböző érzésem van: a kettőt nem tudom közös nevezőre hozni. Az Ó Szövetség idegen számomra. A Mózes barbár regéiben, a család és üzlet patriarkális kapcsolataiban, a szerelmi könyvek sűrű érzékiségében, a Jób embertelen türelmében, a próféták dühkitöréseiben, az Istennel való nemzeti viszonyban, a Prédikátor cinikus szkepticizmusában egy magábavonult fajnak zárt és fülledt levegőjét érzem. /…/ Egészen másképp van az Új Szövetséggel. Ha ezt fölnyitom, azonnal otthon vagyok. Tiszta, friss levegő áramlik belőle, minden szava nekem szól, mintha csak tegnap írták volna.” Érti, tisztelt Bayer Zsolt? Babits „egy magábavonult fajnak zárt és fülledt levegőjét” érezte az Ószövetség olvastán, s ebben bizony igaza is volt. Tényleg „közös bibliai hagyományunk tanítása” például az, hogy az idegen isteneket imádó embertársainkat ne szánjuk, ne könyörüljünk rajtuk, ne takargassuk őket, hanem öljük meg mindjárt valamennyit? Ön nem érzi, hogy a Mózes korában élt zsidóságnak ez a törvénye a mai olvasót elborzasztja? S nem zavarja, hogy egy vezető rabbi éppen erre a szövegrészletre hivatkozik?
Miért nem volt meg Önben, tisztelt Bayer Zsolt, a kellő bátorság ahhoz, hogy felüsse az Újszövetséget, s replikázzon Köves Slomó borzalmas szavaira? Most megteszem Ön helyett.
Máté evangéliumában ezt olvassuk: „Akkor Péter odament hozzá és azt mondta neki: ’Uram! Hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?’ Jézus azt felelte neki: ’Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer (Ter 4,24).” (Máté evangéliuma, 18: 21-22). Bizonyára látja, tisztelt Bayer Zsolt, hogy az evangéliumi szöveg hivatkozik az első mózesi könyvre, a Teremtés könyvére. A megjelölt helyen (4,24) ez áll Mózesnél: „Hétszeres a bosszú Káinért: de hetvenhétszeres Lámekért!” Ugye, világos ez a hivatkozás? A „fülledt levegőjű” ószövetségi szöveg bosszúról beszél – Jézus pedig megbocsátásról. Ez a különbség a mózesi zsidóság törvénye és a jézusi tanítás között. A távolság - szakadéknyi. Mert „közös bibliai hagyományunk tanítása” – vagyis az Újszövetségé - nem bosszúra, hanem megbocsátásra buzdít minket. Mert mi nem zsidók, hanem keresztények vagyunk. Vagy Ön talán zsidó vallású, tisztelt Bayer Zsolt? Ha nem, akkor miért hagyta szó nélkül a Köves-féle „teológiai” érvet?
Köves Slomó levelében persze vannak igaz megállapítások is. A vezető rabbi például leszögezi, hogy nincs kollektív felelősség. Egyetértünk. Köves szerint bár fontos a pénzbeli kártérítés az ún. „holocaust-túlélőknek”, de ugyanilyen fontos, hogy „a holokausztnak /…/ univerzális, máig ható üzenete és tanulsága legyen.” Ezt inkább nem kommentálom, ez úgyis a maga terrénuma, tisztelt Bayer Zsolt. Hiszen a Köves-levélre adott válaszában Ön a kommunizmus áldozatairól beszél, arról, hogy nem lehet különbséget tenni áldozat és áldozat között. Ez is igaz. De rögvest adódik a kérdés: ezt a megállapítást miért adresszálja Köves Slomónak? Ön a Magyar Hírlap vezető publicistája. Elég tágas és széles a lap, hogy teleírja a Hortobágyra kitelepítettek, a recski rabok, a Gulág túlélőinek a történeteivel. Miért nem él a lehetőséggel? Vagy a főnökei nem engedik? Aztán miért nem ír például arról, hogy máig nem lehet hozzáférni az ún. ügynöklistához? Önnek mi a véleménye arról, hogy kedvenc pártja – amelynek Ön is alapítója volt egykoron – sem sürgeti ebben a kérdésben a megfelelő törvényt? Amikor az Ön pártja volt hatalmon, miért nem csökkentették – a lengyel példához hasonlóan – a kommunista nomenklatúra tagjainak a nyugdíját? Nem folytatom a kérdéseket, Ön is tudja, milyen kérdések következnének.
Köves Slomó levelét tehát Ön úgy válaszolta meg, hogy a lényegre nem válaszolt. Maszatolt egy kicsit a felszínen, felidézte a kommunizmus bűneit, arra is utalt, hogy a kommunista bűnösök között zsidók is voltak szép számmal. Ez mind igaz, de ezt már rengetegen elmondták. Engem már untat, hogy mindig a Bauerekre, Petőkre hivatkoznak. Nagyjából tudjuk, kik voltak ezek az ávós legények, de megjelent róluk alapos, okadatolt cikk például a Magyar Hírlapban? Nem emlékszem rá. De most nem is ez a lényeg. A Köves-féle levélre való maszatoló, gyöngécske válasza helyett mást vártam. Például azt, hogy az ószövetségi idézetre válaszul jézusi szavakat fog idézni. Arról, hogy létezik megbocsátás is. Hogy nem lehet évtizedeken át bosszúért lihegni, pénzt követelni, s elhessenteni a megbocsátás gesztusát. Én is álljak bosszút azért, mert véletlenül az én családomat is megnyomorította a kommunista hatalom? Az ún. „rendszerváltozás” idején követelnem kellett volna, hogy például Biszku Bélát zárják börtönbe? Nem, ezt a bosszúszomjas eljárást meghagyom a mózesi parancsokat vakon követő embereknek. A bűnért büntetés jár, ez igaz. De a bosszú bosszút szül, a gyűlöletből pedig semmi sem terem.
Az ún. „holocaust”-tal is az a baj, hogy több mint hat évtized után még mindig milliós-milliárdos kártérítésekről hallunk, aggastyánokat cipelnek bíróság elé – miközben más bűnök a feledésbe merülnek. Például a mai Izrael gyilkos politikájára a világ hallgatása a válasz. Az Ön lapja, a Magyar Hírlap is kiveszi részét ebből a hallgatásból. S ebben megvan az Ön felelőssége is.
Ön, tisztelt Bayer Zsolt nem válaszolt Köves Slomó levelének fentebb taglalt különös „teológiai” okfejtésére. Talán nem véletlenül. Pedig Ön és lapja oly sokszor hivatkoznak a keresztény értékrendre. Hát rajta, legyen bátor, tisztelt Bayer Zsolt, s adjon csattanós választ Köves Slomónak. Mert a mi „bibliai hagyományunk tanítása” egészen más, mint a Köves Slomó által idézett mózesi szöveg. Márai Sándor írta a háború után, hogy egy dolgot tud ajánlani a zsidóknak: fogadják el Jézust. Jó tanács. Amíg ez nem következik be, addig a megbocsátás lehetősége helyett marad a bosszú. A felebaráti szeretet helyett az „öld meg mindjárt” rémületes mózesi parancsa. Amit a normális keresztények elutasítanak. Még akkor is, ha antiszemitának bélyegzik őket. Ahogy Babits is megkapta a könyvéből idézett rész miatt az antiszemita stemplit.
Zárásul a 20. század egyik legnagyobb gondolkodójának néhány sorát idézem. Simone Weil szavait, aki – mint Ön is tudja – Pilinszky János kedves szerzője volt. Simone Weil zsidónak született, de keresztény lett, bár soha sem keresztelkedett meg. Többek között azért, mert sokallta a kereszténységben meglévő zsidó örökséget. Íme az idézet: „Izrael. Mindene szennyes és kegyetlenül rossz, szinte tervszerűen, Ábrahámtól kezdve s őt sem véve ki (leszámítva néhány prófétát). Mintha egészen egyértelműen azt jelezné: Figyelem! Itt, itt van maga a rossz! Kiválasztott nép: kiválasztott az elvakulásra, kiválasztott arra, hogy Krisztus hóhéra legyen.” Hogy miért idéztem Weil szavait? Azért, mert többek között a Köves Slomó által idézett mózesi szavak alapján halt kereszthalált Jézus. A mózesi törvény állt a Golgota hátterében. Érdemes tehát erről írnia, tisztelt Bayer Zsolt. Remélem, a Magyar Hírlap hasábjain megteszi. Hiszen ezekkel a szavakkal zárta Köves Slomónak írt válaszát: „Addig is: beszéljünk. Beszélgessünk. Abból nem lehet baj. S bizony, a múltat be kell vallani. Még ha fáj is.” Igaza van: beszélgetésből baj nem lehet. Kíváncsian fogom lapozgatni a Magyar Hírlap elkövetkező számait. Hátha válaszol, tisztelt Bayer Zsolt. Nem nekem – Köves Slomónak. Vagy lehet, hogy baj lenne belőle? Majd elválik. Válaszának hiánya is fontos üzenet lenne. Olykor a hallgatás beszédesebb a szónál.
Tisztelettel üdvözli:
Falusy Márton
Ki hallott a Velseni Szerződésről?
Ugyanazon a napon amikor Lisszabonban hivatalosan megszületett az ún. Lisszaboni Szerződés, azaz 2007. október 18-án, létrejött párhuzamosan egy másik szerződés Velsen holland városában, az ú.n. Velseni Szerződés.
Ezt akkor helyben és diszkréten aláírták az európai kormányok bankárseggnyaló képviselői és szó sem volt népszavazásról, vagy akár csak arról, hogy az országos parlamentek elé legyen terjesztve ez a Velseni Szerződés, ami arról szól, hogy az EU létrehoz egy úgynevezett "European Gendarmerie Force" szervezetet, azaz "Európai Csendőrség"-et.
A Velseni Szerződés pontosabban arról szól, hogy olyan utcai zavargások esetében bármelyik európai országban és különösen azok ellen, amelyek az Európai Unió intézkedései ellen irányulnának, a helybeli kormány "segítségül" hívhatja a tömegoszlatásra szakosodott Európai Csendőrséget.
Ezt akkor helyben és diszkréten aláírták az európai kormányok bankárseggnyaló képviselői és szó sem volt népszavazásról, vagy akár csak arról, hogy az országos parlamentek elé legyen terjesztve ez a Velseni Szerződés, ami arról szól, hogy az EU létrehoz egy úgynevezett "European Gendarmerie Force" szervezetet, azaz "Európai Csendőrség"-et.
A Velseni Szerződés pontosabban arról szól, hogy olyan utcai zavargások esetében bármelyik európai országban és különösen azok ellen, amelyek az Európai Unió intézkedései ellen irányulnának, a helybeli kormány "segítségül" hívhatja a tömegoszlatásra szakosodott Európai Csendőrséget.
Hieronymus Bosch: Pokol
Jelenleg Európában a nemzeti alkotmányok nem engedélyezik az országos kormányokat idegen rendfenntartó erőket bevetni saját népük ellen, és ezért is vette eddig körbe ekkora csend a Velseni Szerződést; ez nyomban meg fog változni, ha a Lisszaboni Szerződés bevezetésre kerül, mert akkor az országos belügy, és rendészeti intézkedések törvényszerűen is Brüsszel irányítása alá kerülnek.
Jelenleg az Európai Csendőrség francia, holland, olasz, portugál, spanyol és... román csendőrökből áll. Katonai szervezés jellemzi az alakulatot és nem csak a szokásos tömegoszlató fegyverekkel (gumibot, könnygáz, vízágyú...) vannak felszerelve, hanem éles lőfegyverekkel is.
Az Unió elképzelése szerint, polgári zavargások esetében hatékonyabban lehet fellépni a tömeg ellen, ha az oszlató erők idegen tagokból állnak. Ezt már jól tudták és alkalmazták is annak a másik "Unió" idejében, amit Szovjet Uniónak neveztek, és amit ugyanazok az immár több, mint két évszázados és világuralomra törekvő bankárdinasztiák hoztak létre a huszadik század elején, mint később az Európai Uniót...
(Forrás: BD)
Vélemények az internetről:
http://postaimre.euroweb4you.eu/print.php?news.86
Önök közül senkit sem zavar, hogy Orbán Viktor Gyurcsánnyal egyeztette Bajna hatalomra juttatását tavasszal azért, hogy a „nagy ellenzékiség” álarca alatt teljesen eladják az országot? Orbán Tel-Aviv-i 2005-ös látogatásán is ígéretet kapott a miniszterelnöki székre, ha az izraeli érdekeket maximálisan kiszolgálja! Gyurcsány, háta mögött az Apró (Klein) – Dobrev klánnal ugyanezt tette korábban, de Bajnai első külföldi útja is Izraelbe vezetett!
Orbán Viktor a Lisszaboni – és Velseni Szerződés szerinti terrorállam létrehozása mellett kampányol Bajnaival karöltve!
A Szovjetunió mintájú terrorállam létrehozása az utolsó lehetőség a bankárkaszt számára, hogy elkerülje a felelősségre vonást! A Lisszaboni EU -t az erőszak fogja összetartani, a nemzetközi terrorizmusra hivatkozó állami terrorizmus.
Az USA - szépen fogalmazva - belehalt a parazita bankárok működésébe, ezért a háttérhatalomnak új gazdatest kellett. Hogy az EU mennyire felel meg erre a feladatra, az erősen kérdéses. Ugyanis a 27 tagállamból mind a 27 el van adósodva, számottevő termelés nem folyik, hiszen a bankárok által meghatározott világgazdaság nem a termelésre, hanem a spekulációra alapozott virtuális gazdasági rendszer, ahol egy szem borsóból kifejlett tököt lehet csinálni!
Erőszakos és diktatórikus mű országban, éhező nép!
Az EU hosszú távú fennállása a tagországok egyéni érdekein fog elbukni. Ezt akár borítékolni is lehet.
Éppen ezért ideje lenne megszabadulni a helytartóinktól és új kapcsolatokat kellene létrehozni...
Ha valaki nem tudná, Vaclav Klaus Cseh kormányfő állt már csak a Lisszaboni szerződés ratifikálása útjában, de rendkívüli külön kiegészítésben biztosították a Benes-dekrétumok szerinti német és magyar kollektív bűnösség elvének alkalmazásával kitelepített, elüldözött és legyilkolt németek és magyarok rehabilitálásának és kárpótlásának „végleges” elmaradását!
Klaus kifogásolta a 2011-es földmoratórium megszűnését, mert álláspontja szerint a Cseh földek nem eladók, valamint kifogásolta, hogy a Cseh Alkotmány és a Lisszaboni Szerződés nem egyeztethető össze!
Ez az, az Orbán és Bajnai (és a háttérben Gyurcsány) által képviselt "sikerrel érvényesítettük a magyar érdekeket” címmel futó „játék” Magyarország lakosságának a bőrére, illetve annak árán is!
A Lisszaboni szerződés felülírja a nemzeti Alkotmányokat! Törvényben rögzíti, hogy a tagállamok nem korlátozhatják a tőke szabad be és kiáramlását (EUM 63. cikkely)! Az EU tagállamaiban minden eladóvá válik, a korlátozott jogkörű kormányok nem akadályozhatják meg a felvásárlásokat. A 2011-es földmoratórium megszűnésével kivásárolják alólunk a még megmaradt állami tulajdonú földeket is! A Lisszaboni Szerződés értelmében tilos korlátozni a behozatalt és kivitelt (EUM 34.-35. cikkely), elveszítjük nemzeti termékeink védelmét! Elveszítjük a pénzügyi (EUM 282), kereskedelmi (EUM 106), belügyi (EUM 88), vám (EUM 28), önálló adó (EUM 110), külügyi, hadügyi (EUM 18), jogalkotási (EUM 288), közigazgatási (EUM 7), belbiztonsági (EUM 88), igazságszolgáltatási önrendelkezési jogunkat (EUM 19.)!
Az EU-n belüli bevándorlás nem korlátozható (EUM 49.) az EU tagállamokból, és a bankárkaszt irányította „Világkormány” létrehozásának célja (EUM 21.)!
Magyarország elvesztésének 13 stációján kívül a +1 –es, az EU-ban a tagállamok közül adható legalacsonyabb minimálbér (ami a jelenlegi Lett, a magyar minimálbér fele) megállapítása!
A Lisszaboni Szerződéssel párhuzamosan a Velseni Szerződés is életbe lép. Az EU csendőrséget elsősorban az EU határozatai ellen lázadó országok tüntetőinek leverésére hozták létre a másik, általunk már jól ismert unió, a Szovjetunió mintájára!
Az eredményeket mindannyian jól ismerjük (1956 Magyarország, 1968 Csehszlovákia)!
Izrael többszöri EU felkérésre sem fogadta el a felkínált EU tagságot. Ezt az indokolta, hogy magára nézve a mai napig nem fogadja el az ENSZ emberjogi határozatait, az Atomsorompó Egyezményt, az atomenergia felhasználás és atomfegyver ellenőrzési nemzetközi egyezményeket!
EU tagsága valószínűleg azért nem indokolt, mert az izraeli elit betelepítése Magyarországra folyamatban van!
A 2010 elejére tervezett Irán elleni háborújukba így is belerángatják az egyesített EU haderőt, amire a szintén 2010-re prognosztizált USA polgárháború okozta USA részvétel hiánya miatt tartanak szükségesnek!
Ui.: A 2005-ös költségvetési hiány, az EU jelentések meghamisítása, az ország valódi gazdasági állapotának eltitkolásával, és a becsapott választók félrevezetésével jutott hatalomra 2006-ban Gyurcsány Ferenc kormánya! A költségvetésből 2005-ben ellopott több mint 1000 milliárd az EU-nak is feltűnt, ezért nem fogadta el az elszámolást! Gyurcsány Ferenc és Veres János hazugságaival és csalással nyerte meg a választásokat az MSZP, ami ellen az „ellenzéki” FIDESZ, bár tisztában volt vele (és részese is) nem emelt kifogást!
Az illegitim Gyurcsány-kormányt az illegitim Bajnai-kormány követte.
Nincs joguk, felhatalmazásuk, megbízásuk az ország nevében nemzetközi szerződéseket aláírni, egyezményeket megkötni, ahogy a bűnpártoló, és társ-tettes FIDESZ-nek sem!
A korrupciós és megvesztegetési ügyekkel kapcsolatban a Nemzetközi Bűnügyek Osztálya is nyomozást folytat!
Minden Magyar Állampolgárnak jogában áll az Alkotmány szerint feljelenteni a parlamenti korrupt rabló elit tagjait a Hágai Nemzetközi Bíróságon!
(Nem csak állampolgári jogunk és kötelességünk, de érdekünk is, mert minden, az illegitim álkormányzat elleni fellépést, akár a Bajnai, akár az Orbán-kormány, a Lisszaboni -és Velseni Szerződés ratifikálása után, az EU csendőrség behívásával és a „lázadás” leverésével fog megtorolni!)
www.mno.hu/portal/666901
Balogh Roland: Úniós rohamosztag?
Jól szervezett, erőteljes és bárhol azonnal bevethető; a rendőrségi és katonai jelleget – a kialakuló krízishelyzetek miatt – egyesítő gyorsreagálású rendőrségi különítmény – így határozza meg bevezetőjében egy 2007. október 18-án aláírt velseni szerződés az új, kialakításra váró uniós csendőrség feladatköreit. A lisszaboni szerződés előtt két hónappal Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Hollandia és Portugália által elfogadott, a hollandiai Velsenben megkötött szerződés értelmében – francia javaslatra – egy olyan csúcsszerv létrehozásáról döntöttek, amelyik a schengeni határokat kihasználva bárhol és bármikor bevethető, paramilitáns egységei pedig különösen krízishelyzetek, zavargások esetére az adott ország rendfenntartó erőit segítve, katonia osztagokként működve beavatkozhatnak az aktuális eseményekbe.
A Párizs által még 2004-ben megálmodott uniós csendőrség – European Gendarmerie Force (EGF) – feladatkörei, jogosítványai azóta is nagy vitatémát szolgáltatnak az Európai Unió több tagállamában. A velseni szerződéshez az elmúlt két évben csak Románia csatlakozott, ugyanakkor megfigyelőként a programban részt vesz Lengyelország és Törökország is. A Tony Blair vezette brit munkáspárti kabinet fontolóra vette ugyan a csatlakozást, ám akkora társadalmi ellenállás övezte, hogy végül lemondtak a tagságról.
A szervezet leginkább problematikus pontja az, hogy a szerződés értelmében a katonai jogosítványokkal felruházott különleges rendőrségi alakulatok tulajdonképpen bármit megtehetnek egy-egy krízishelyzet kezelése, elfojtása érdekében. (Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy például az EGF-en keresztül román vagy francia – speciális jogkörrel felruházott – rendőrök verhetnének szét egy esetleges budapesti tüntetést, illetve léphetnének fel az azon részt vevő magyar állampolgárokkal szemben – a szerk.) A brit sajtónak emellett különösen az szúrja a szemét, hogy ennek értelmében az EGF munkájában szerepet vállaló – uniós állampolgársággal nem rendelkező – török rendőrök az EU schengeni zónáján belül katonai műveletet hajthatnának végre brit állampolgárokkal szemben.
A jelenleg az olasz Vicenzában székelő EGF feladatairól az elmúlt két évben nem sok minden került nyilvánosságra. A tagállamonként ezer-ezer fővel operáló uniós csendőrség – amely a franciák szerint az amerikai szövetségi nyomozó hivatal (FBI) mintájára létrehozott uniós csúcsszervként működik/működne – saját honlapja szerint 2007. november 22. óta részt vesz Bosznia-Hercegovinában az EUFOR Althea elnevezésű rendfenntartói, rendőrségi munkájában. Sőt tavaly december elején a katonai alakulatok vezetésével az olasz Stefano Castagnotto vezérőrnagyot bízták meg. Az Althea progam EGF-missziója mellett azonban semmi egyéb rendfenntartói munkában való részvétel nem ismert. Így az sem, hogy a franciák által gründolt EU-csendőrség egyáltalán részt vesz-e, együttműködik-e az Europollal. Egyes vélemények szerint az egyezményt – a várható felháborodás miatt – tudatosan választották le a lisszaboni szerződésről. A brit Anne Palmer az üggyel kapcsolatban írt több cikkében arra figyelmeztetett, a velseni szerződésben felvázolt multinacionális rendfenntartó hatóságot csak a lisszaboni szerződés elfogadása után kezdik el kialakítani. Noha a hivatalos EGF-honlap egy 2007. december 14-i bejegyzése szerint Magyarország fontolgatta az uniós csendőrség munkájába való bekapcsolódását, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium lapunk megkeresésére közölte, hazánk nem tagja az European Gendarmerie Force elnevezésű, jelenleg hat európai államot tömörítő együttműködésnek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
