Tóth Imre: A magyarok nem finnugor eredetűek!

A ma hivatalosan tanított történelem sokak szerint köszönő viszonyban sincs a valósággal.
Ez talán túlzás, de a –finnugor eredet” elméletével sajnos több probléma is akad! Mindjárt az első az, hogy valótlanságokat állít, mint pl., azt, hogy szavaink nyolcvan-akárhány százalékban finnugor eredetűek. Ezt az –akadémikusok” arra alapozzák, hogy (szerintük) a magyar nép finnugor eredetű, tehát nyelve is alapvetően az kell, hogy legyen.

Amint az alábbiakban látni fogjuk, antropológiai, genetikai rokonság nem mutatható ki közöttünk, –legközelebbi rokonaink” pl., a kb. hatezer főt számláló mongoloid vogulok! Rokonságunkat tehát nyelvi alapon igyekeznek bizonyítani. Feltételezéseik szerint, a finnugor alapszókincsre rakódtak rá az egyéb nyelvekből átvett szavak, és mivel akadémikusaink szerint őseink mindig, minden szomszédjuknál primitívebbek voltak, mindig ők voltak az átvevők! Amelyik szavunk tehát hasonlít valamelyik nyelv valamely szavára, az szerintük nyilvánvalóan onnan származik! (Kivéve a sumért, mert annak összehasonlítása a magyarral dilettáns gondolat, nemkívánatos nacionalizmus, de legalábbis gonosz magyarkodás!)

Más nyelvek szavaira hasonlító sajátjainkat idegenből származtatják még akkor is, ha az illető nyelvben a hasonló szónak egészen más értelme van, feltételezik ugyanis, hogy őseink annyira buták voltak, hogy úgy is vettek át szavakat, hogy az értelmüket nem is ismerték!
Érdekes módon, minden más népnek lehetnek saját eredetű szavai, csak a magyarnak nem, amelyik szót sehová sem tudják kötni, azt ismeretlen eredetűnek nyilvánítják.

Csak érdekességképpen: a szláv nyelvekben egyetlen ismeretlen eredetű, vagy jövevényszó sincs, mert úgymond, a szláv ősnyelv olyan magasrendű kultúrnyelv, amelynek nem volt szüksége idegen szavakra!
Ezzel szemben a magyarban legalább ezer szláv eredetű szó van, (szerintük) mint pl. a szablya, vagy a gatya!
Már a nyugat-európai szakirodalom is túllépett a hazai véleményeken, hiszen pl., a szablyát már ők is a –szab-ni” (vágni) magyar igéből vezetik le, (míg más nyelvekben a szó értelmetlen,) de ha egészen a sumérokig visszamegyünk, ott is megtaláljuk a szib (szab) igét! Ugyanígy a gatyát is, ez ott még gada!

És folytathatnánk a felsorolást a végtelenségig, hiszen ez csak két kiragadott példa. Ha tehát valamelyik szavunk nem hasonlít egyetlen más nyelv egyetlen szavára sem, az tudósaink szerint –nyilván” finnugor, hiszen –tudjuk, hogy mi finnugor eredetűek vagyunk”!

Így lehet aztán kijelenteni pl. azt, hogy a himnusz szavainak kb. 80 %-a finnugor szó, de ez, ebben az esetben csak azt jelenti, hogy a himnusz szavainak csak mintegy 15-20 %-át találták hasonlónak más nyelvek szavaihoz, a többi –automatikusan” lett finnugor! (Hogy azok, amelyek más nyelvek szavaira hasonlítanak, miért hasonlítanak, és hogy honnan erednek, ki vette át a másiktól, ez egy másik történethez tartozik.)
Aztán a logikai sorrend megfordul, innentől már finnugor nyelvünk bizonyítja finnugor eredetünket! Gyakorlatilag Münchausen báró esetével állunk tehát szemben, aki a saját hajánál fogva húzta ki magát a slamasztikából! Azért finnugor a nyelvünk, mert finnugor eredetűek vagyunk, és az bizonyítja finnugor eredetünket, hogy nyelvünk finnugor! Ne gondolja senki azt sem, hogy létezik valamiféle finnugor ősnyelv, amelynek valamilyen írott emlékét megtalálták volna, ilyenek sehol sem léteznek! Nem is csoda, hiszen a finneken kívül az összes többi –rokon” a XX. századig írástudatlan maradt! (Ezért is választották rokonainknak őket!)

A legrégibb finn írás is csak a XVII. századból való. Ha már a feltételezett finnugor nyelvcsaládnál tarunk, el kell mondani, hogy vannak a nyelvcsaládok kutatásának nemzetközileg elfogadott írott, és íratlan szabályai. Ezek közé tartozik, pl. az, hogy mindig a legnagyobb létszámú népcsoportból, és a legrégibb írásos emlékekből kell kiindulni!
Ha csak ezt betartanák nyelvészeink, egészen más következtetésekre jutnának, hiszen a tizenötmilliós magyarság után a következő finnek már csak kb. hatmillióan, a többiek összesen is csak mintegy kétszázezren vannak! Így aztán finnugor helyett magyar nyelvcsaládról kellene beszélni, és a többi nyelvet kellene a magyarhoz hasonlítani! Ki is derülne hamar, melyik mit vett át belőle.
Őseink ugyanis, valóban érintkeztek a finnugornak mondott népek őseivel! Kr.e. 3000 körül a mezopotámiai sumér nyelvet beszélő nép jelentősen elszaporodott, és egyre nagyobb területeket foglalt el. Régészeti leletekkel pontosan igazolható, hogy a vízbe dobott kő hullámaihoz hasonlóan terjedt a sumér kultúra, fokozatosan benépesítve így többek között a Mezopotámiától északra elterülő, hatalmas sztyeppei területeket is.
A ma finnugornak mondott népek őseit fokozatosan kiszorították onnan, akik ennek a területi átrendeződésnek a folyamán vehették át azokat a nyelvi elemeket, amelyekre a rokonságunkat egyesek alapozzák.

Ha a sumér kultúra és nyelv felől indulunk el, összehasonlíthatatlanul több mezopotámiai-sumér elemet találunk a szkíta, majd a szkíta-magyar népeknél, és ez így érthető is! Később, Kr.e. 2300 után a mezopotámiai területek fokozatosan elvesztek, az elvándorlás egyre erőteljesebbé vált. Hérodotosz Kr.e. 550 körül már azt írta, hogy a szkíták birodalma a Dunától Kínáig terjed, voltak tehát a sztyeppén, akik keletre, de voltak, akik nyugatra indultak, így van az, hogy a hunokat Kínában is, de a Kárpát-medencében is megtaláljuk, holott korábban Baktriában laktak!
Így jöttek aztán ide a mi őseink is!
Badiny Jós professzor írja egyik könyvében, hogy a kutya a sumérban kutta, a kuvasz kuassza, a komondor kumundur és a puli puli! Ez megint csak egy példa, de ha jól belegondolunk, ezeknek a kimondottan magyar fajtáknak a tartása és a nevei önmagukban bizonyítják a sumér-magyar rokonságot! Ennyi véletlen ugyanis nem létezik!
Götz László Keleten kél a nap c. "óriási" jelentőségű művében leírja, hogy a "finnugor őshazát”, hogyan vándoroltatták történészeink keresztül-kasul az Urál keleti és nyugati oldalán, olyan területeken, ahol a szovjet régészet 1950-es években elvégzett több száz földtani vizsgálata szerint abban az időben (Kr.e. 4000 előtt) nem is éltek emberek! Nem hogy magyarok tehát, de semmilyen más fajta nép sem! Nem csoda ezek után, hogy a régészeti leletek is hiányoznak! Így került aztán egyre délebbre az őshaza, lassan már a szkíta területeknél tartanak.

Itt vannak aztán a genetikai vizsgálatok, amelyek már egyértelműen bizonyíthatják a más népekkel való rokonságunkat, vagy annak ellenkezőjét.
Bizonyítják is, de ezzel sem jutunk egyelőre sokkal előbbre, mert ezek eredményeit is meghamisíthatja a szándékos félreértelmezés, és a szűk körben birtokolt információkat el is lehet hallgatni!
Találunk is erre példát, ha elég figyelmesek vagyunk a genetikáról manapság megjelenő anyagok tanulmányozásakor! Mégis bíztatónak mondható, hogy a részrehajlás nélkül, nemzetközi összefogással elvégzett vizsgálatok már nehezen titkolhatók el a nagyközönség elől, és az eredményeik sem egykönnyen hamisíthatók.
Ilyenek pl. a Hideo Matsumoto japán professzor vezetésével elvégzett nemzetközi –marker-gén” vizsgálatok, amelyek kimutatták, hogy –..az a marker jelleg, amelynek legnyugatibb elterjedési területe a magyaroknál van, keleten legmesszebb a mai ujgurok, jugarok lakta területeken fordul elő. E két népesség között élettani, immunológiai rokonság áll fenn. Nem fordulnak elő ezek a markerek a finneknél és az ugoroknál, ... ezzel a biológia kizárja a magyaroknak a finnekkel és az ugorokkal való közös ősiségét, bármiféle ősi kapcsolatát!” (ld. http://www.kiszely.hu/!)

A Békés Megyei Napló 2001.12.08-i számában Köteles Lajos történész nyilatkozta az alábbiakat: ... –finn-magyar kormányközi együttműködésben 1994 és 1997 között tizenhat ma élő eurázsiai népességcsoportban végeztek genetikai vizsgálatokat, ezekből kiderült, hogy - a korábbi feltételezésektől eltérően - nem állunk genetikai rokonságban a finnekkel.”

Azt is tudjuk, hogy a finnek már kb. tíz éve nem tanítják a rokonság meséjét az iskolákban. Ám, ahogy a nemzetközi vizsgálatokban résztvevő Kiszely professzor finn kollégája mondta az egyik genetikai vizsgálat-sorozat eredménye láttán: –Semmi baj, a rokonság megszűnt, de a barátság ettől még megmarad!”
Magam is így gondolom.