Magyar népi hangszerek


A fentiekben vázolt hallásmódokból fakadó igényeket sokféle eredetű és típusú hangszer , illetve ezek együttese szolgálhatja ki. A tapasztalat azt mutatja, hogy nem egyszerűen a hangszerek adottságai szabták meg a velük előadható zene karakterét, hanem a mindenkori kívánalmak, a zenei hangzásigény alakította ki a használandó zeneszerszámok körét, és határozta meg azok lehetőségeit.

Tekerő csukva és nyitva
"Hogy mi népi , azt természetesen nem a primitívség szabja meg, hanem kizárólag annak alapján döntjük el, mennyire vert gyökeret, milyen szerepet tölt be a nép zenei életében, szokásaiban. A népi hangszer fogalma igen tág gyűjtőfogalom; beletartozhat minden hangszerfajta, ősi vagy újabb keletű, házi vagy gyári készítésű: a levélsípoktól a klarinétig, a köcsögdudától a nagybőgőig.

A magyar népi hangszer nem attól magyar, mintha csupán nálunk fordulna elő. [.] A ma ismert hangszerfajták mind ősi gyökerűek és ugyancsak régóta váltak az emberiség közös tulajdonává. Mindenki örökölte, kapta, átvette valahonnan. Terjedésüknek még csak nyelvi akadály sem állt útjában. Egy-egy hangszer tehát olyan mértékben magyar, amilyen mértékben a mi népünk hagyományába is beépült." (Sárosi Bálint: Népi hangszereink , Bp. 1981.)

A legfontosabb magyar népi hangszerek - Sárosi Bálint csopor­tosítása szerint:

1. Idiofon (=önmagában hangzó) hangszerek: deszkadob, kereplők, facimbalom, kolomp, csengő, láncosbot, cirokhegedű.

2. Membranofon (=rezgésbehozott hártya révén megszólaló) hangszerek: dobok, köcsögdudafélék, fésűre szorított cigarettapapír, nádduda.

3. Chordofon (húros) hangszerek: citera, cimbalom, tambura, hegedű, tekerő, koboz, gardon.
forrás: hagyomanyokhaza.hu

Nincsenek megjegyzések: