Csütörtökön kezdték vetíteni "Az ügynökök a paradicsomba mennek" című játékfilmemet a Művész és az Uránia moziban.
A háttér(hálózat)-hatalom azonnal megkezdte az aknamunkát,hogy a mozik ne vetítsék sokáig. Egyetlen fegyver van: ha megnézik a filmet, mert az érdeklődés nyomására nem merik levenni,bár azonnal szeretnék.
A film az elcsalt rendszerváltásról, a III/III-as Főcsoportfőnökségről és az SZDSZ szerepéről (is) szól, közérthetően,sőt szórakoztató módon. Lukács Sándor, Kubik Anna, Andorai Péter, Benkóczy Zoltán és Karalyos Gábor a főszereplők, főcímdalát Vizy Márton írta.
A film után elkezdődött egy polémia, hogy vajon ki lehetett az SZDSZ-be épített " Kakukk" fedőnevű titkos megbizott? Esetleg Demszky? Vagy mások?
Ha fontosnak tartjátok a rendszerváltás tisztázását, akkor segítsetek: ezen a hétvégén vegyetek jegyet a filmre. Fontos,hogy e hétvégén,mert hétfőn döntenek a forgalmazás további sorsáról.
Bernád Ilona, a híres székely népigyógyító előadása
Szülés - születés - gyermekáldás
Szülés előtt így imádkoztak egykor az asszonyok:
"Mennynek és földnek teremtője, az első ember vétkiért igaz ítéleted szerint azt akarád, hogy azon fáradtsággal és fájdalommal szülné magzatját. Szent és igaz mindenekben a szent akaratod, ki az örök kárhozatot, melyet első szüleimben érdemlettünk az ideig való kínra és fájdalomra választottad, haragodban és megelégedvén irgalmasságodról: könyörgök, Uram, te néked, te szent Fiadért és szeplőtlen Szűz Máriának teher nélkül való hordozásért, és fájdalmaimban bátoríts engem szent lelkeddel, hogy békességeddel szenteljem fájdalmas szülésnek nyavalyáját. Vigasztalj meg engem e nekem adott gyermeknek ép és egészséges hozására. Oltalmazd meg, Uram, a te szolgálód magvát minden veszedelemtől, bénaságtól, illetlen és éktelen, ábrázattól, hogy a te hasonlatosságodra teremtett gyermeket minden tárgyainak illendõ szerivel hozza a világra. Szentkeresztség által megtisztíttassék, néped közébe írassék, az Anyaszentegyházban áldassék. Őrizz meg engem és bennem való ajándékodat, mert csa k a Te kezedre bízom magamat, ki a teljes Szent-Háromságban élsz és uralkodol, most és mindörökkön örökké Ámen."
Az otthon szülés hagyományáról, a gyerekáldás fontosságáról és arról hogy hogyan szültek és hogyan születtek eleink a népihagyományban. Van ma ennél fontosabb és időszerűbb téma?
Előzetes helyfoglalás és helyszín: Két Hollós Könyvesbolt, Bp. Kenyérmező u. 3/a. telefon: 299-0032
Kezdési idõpont: 2010. november 25. csütörtök, 18 óra
Belépőjegy: 1000 Ft
Ne hagyja ki! Soha vissza nem térő alkalom attól tanulni, aki még éli a hagyományokat!
November 14-én ünnepelte fennállásának első évfordulóját a Csángó Rádió, a moldvai csángók egyetlen elektronikus médiuma.
Lőrinc Celesztin kerekesszékhez kötve, saját szobájából szolgáltatja a legjobb híreket a csíkfalusiaknak, és viszi jó hírét szerte a nagyvilágba a csángóközösségnek.
Nem tudom, Alföldi Róbert tett-e már lépéseket a jövő évi március 15-i ünnepségünk megszervezésére a Bukaresti Nemzeti Színházban. Járt-e már a bukaresti magyar nagykövetségen, vagy még nem mert bekopogtatni hozzájuk a grandiózus tervvel. Miért is ne ünnepelhetnénk meg Romániában is március 15-ét vagy az 1956-os évfordulót, de leginkább az államalapítás ünnepét? Csak hát ehhez az kellene, hogy a Bukaresti Nemzeti Színház élén egy Alföldi Róberthez hasonló elvtelen fajankó legyen, aki a hazáját semmibe veszi.
Hogy a budapesti román nagykövetség, illetve a kulturális intézet elegáns helyszínt keresett Románia december elsejei nemzeti ünnepének tiszteletére rendezett fogadásra, abban semmi kivetnivaló nincsen. A politikának gyakran a diplomácia a megjelenési formája. Alföldi Róbert mérhetetlenül cinikus módon megállapodott a román kulturális intézettel, hogy nagyvonalúan átengedi nekik az évfordulóra a Nemzeti Színházat. A botrány kitört. A vélemények fölhabzottak, árjuk elöntötte a színigazgatót, aki levegőért kapkodott. És tegnap késő este visszavonta a megállapodást. Románia ünnepelt, és ünnepelni is fog minden december elsején. Ez az ő szempontjukból rendben is van.
De mit gondolt Alföldi? Magyarország mit ünnepeljen? Azt, hogy elvesztette területének kétharmadát? Hogy Erdély területén színmagyar városok váltak mára román többségűvé? Egyetlen ország nemzeti színháza sem arra való, hogy más népek állami ünnepeinek elegáns hátteréül szolgáljon. Ezt Alföldi saját magától nem tudta? Sejthette, hogy ha megteszi ezt a gyalázatosságot, a következő lépés az lesz, hogy a Nemzeti előtt fognak tüntetni ellene, hogy húzzon el. Húzzon el azokhoz, akiknek az érdekeit képviseli. A románokhoz nem érdemes dörgölőznie, mert őbennük elég erős a nemzeti öntudat ahhoz, hogy egy ilyen alakot megvessenek.
Mi volt ez a gusztustalan felajánlkozás Alföldi Róbert részéről? Bosszú, amiért nem volt képes olyan műsortervet összeállítani, amely helytállt volna önmagáért? Érdekes, a románok tudják, hogy legnagyobbjaikat, főleg a bukaresti Nemzetiben, időről időre műsorra kell tűzni. Alföldi erről nem hallott semmit? Azt hiszi, hogy ő idehaza azt tehet, amit csak akar? Miért adta oda a Nemzetit alázatosan és gyáván a számunkra szomorú évfordulóhoz? Mit mondott volna azon a fogadáson? Hogy „de jó, hogy elvesztettük az ország kétharmadát?” Vagy „úgyis annyi gondunk volt Erdéllyel”? Röhögcsélt volna? Vicceket mesélt volna? Bemutatót tartott volna a románoknak a szolganépek lélektanáról? Tószt után megkérte volna a hozzá legközelebb álló román diplomatát: „Ugyan lenne olyan kedves föltörölni velem a padlót?” Miért éppen a Nemzetit ajánlotta föl? Miért nem rögtön a Parlamentet? Mert nincs hozzá hatalma?
Alföldi Róbertnek nem a Nemzeti élén, hanem egy multkulti varietében a helye. Ott önmegvalósíthat. Ha nem lépett volna vissza gyalázatos fölajánlásától, a Nemzeti Színházat december elseje után nyugodtan átkeresztelhettük volna Nemzeti Nyilvánosháznak. Türelmünket már az is próbára tette, amikor Medgyessy koccintott az országcsonkolásra a Kempinskiben. Alföldi akciója viszont már provokáció volt. Az volt éppen a célja, hogy kiváltsa azokat a reakciókat, amelyek után cinikusan vigyoroghat a kamerákba: hát ilyenek ezek mind! Nacionalisták! Fáj nekik, hogy Kolozsváron még mindig renoválás alatt van a Mátyás-szobor! Elsírják magukat a csucsai kastélynál, meghatódnak Léda nagyváradi házának láttán! Mert szemetek! Magyarok!
Alföldi Róbert most visszalépett. Kár, hogy nem egyúttal a Nemzeti színigazgatói posztjáról is.
A film 2004-ben készült. Akkor én a Két Hollós Könyvesboltban (Bp., VIII., Kenyérmező u. 3.) vásároltam meg az 5. és 6. osztályosoknak készült alternatív tankönyveket. Akkor még csak ez a két kötet jelent meg.
A magyar nemzetnek történelmi lehetősége van visszatérni ezer éves történeti alkotmányához.
A Magyarok Szövetsége ebben látja a magyar nemzet biztonságos jövendőjének megteremtését.
Szövetségre hívunk mindenkit, aki egyetért a jogfolytonosság helyreállításával.
Ma 91 éve, hogy Horthy Miklós “tetemre hívta” a magyar nemzetet országunk fővárosában.
A kormányzó 1919. november 16-án Siófokról érkezett Budapestre átvenni a hatalmat. Miután különvonata reggel negyed 7-kor beért a Kelenföldi Pályaudvarra, a szemerkélő esőben lóhátra ült, és hadserege élén végigvonult a városon. Hivatalos fogadása a Gellért Szálló előtt, a bevonulási ünnepség pedig az Országháznál zajlott.
A magyar királyságnak mint államformának 1920 február végén történt visszaállítása a háború utáni európai történelem egyedülálló eseménye. A széthullott Habsburg Monarchia valamennyi utódállama köztársasággá lett: Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország, sőt, 1918 őszén Magyarország is. Az akkor központi hatalmaknak nevezett, legyőzött katonai szövetség tagjai közül Németország éppúgy köztársasággá alakult át, mint Törökország. Miért állították vissza a magyar törvényhozók e parányivá csonkított államban az alkotmányos monarchiát?
A kérdés abból a szempontból is jogosnak tűnik, mert bár hazánknak volt megkoronázott királya IV. Károly személyében, az ő visszatértét a győztes hatalmak megtiltották. De mivel a nemzetgyűlés mindezek ellenére ragaszkodott a királysághoz mint államformához, a történelmi hagyományainkhoz híven ideiglenes államfőt, kormányzót kellett választani. A nemzetgyűlés királysággal kapcsolatos döntése tehát nem egy személynek, hanem az államformának szólt.
Horthy Miklós bevonulásának kilencvenedik évfordulója alkalmából érdemes szemügyre vennünk tehát, hogy milyen politikai folyamatok vezettek el 1919. november 16-ig, illetve milyen események voltak a közvetlen előzményei annak, hogy Horthy az utolsó magyar — király nélküli — királyság első embere lett.
1919 nyarán-őszén Magyarországon három hatalmi tényező jött létre: a megszálló román hadsereg, a Horthy Miklós fővezér által irányított Nemzeti Hadsereg és a budapesti ellenforradalmi kormány.
November közepéig a legerősebb hatalmi tényező a román hadsereg volt. A Tiszántúlon román katonai közigazgatást vezettek be azzal a szándékkal, hogy azt Nagy-Romániához csatolják. A megszállás hatalmas anyagi károkat okozott: a román katonák megkezdték a magyarországi területek szisztematikus kirablását. Mindent elvittek, ami a kezük ügyébe került és mozdítható volt: gabonát, állatokat, élelmiszert, komplett gépsorokat, műkincseket — és egyúttal a vagonokat és mozdonyokat is. Miután a győztes hatalmak úgy gondolták, Románia elég lopott holmit szállíthatott el az országból, kiparancsolták az ország területéről. A románok azonban nem vették sietősre a magyar állam területének elhagyását, a Tiszántúlt csak 1920 tavaszán hagyták el.
A Balatontól délre fekvő területeken az 1919 augusztus elejétől fokozatosan átvonuló Nemzeti Hadsereg volt az igazodási pont. A hadügyminiszteri tisztséget betöltő Horthy augusztus elején függetlenítette magát a szegedi kormánytól, és 1919. augusztus 9-én Siófokon megalapította a Fővezérséget. Horthy csapatai az Ausztriából visszatérő magyar alakulatokkal karöltve állították helyre az általuk ellenőrzött területeken a korábbi közigazgatást és a rendet, a Nemzeti Hadsereg alakulatai ezzel párhuzamosan pedig igyekeztek a kommunista kommün utolsó vidéki sejtjeit is felszámolni.
A leginkább kaotikus helyzet Budapesten alakult ki, ahol augusztus 6-tól egy Friedrich István vezetésével és a románok katonai felügyelete mellett működő ellenforradalmi kormány alakult. A különböző politikai pártok koalíciós megállapodásain alapuló kormány többségét a keresztény-nemzeti pártok tették ki. A rendezőelv a keresztény-nemzeti ellenforradalom elfogadása, és a szocializmus, liberalizmus teljes elutasítása lett.
A békekonferencia (sic!) küldöttjének, Sir George Clerknek budapesti működése nyomán folyamatosan kezdett körvonalazódni a a leginkább működőképes politika iránya. Amikor a román katonák november közepére végre elhagyták Magyarország fővárosát, Horthy Miklós a Nemzeti Hadsereg elit alakulatainak élén bevonult Budapestre. Az ellenforradalmi kormány azonban feltételekhez kötötte a bevonulás lehetőségét, Horthy pedig — engedve a reá nehezedő politikai nyomásnak — írásos kötelezvényt adott a politikai pártoknak. Ebben ígéretet tett arra, hogy nem vezet be katonai diktatúrát, hanem elismeri az új koalíciós kormányt és aláveti magát az alkotmányos hatalomnak. A Fővezér november 16-án fehér lova nyergében ülve így válaszolt az őt köszöntő budapesti polgármester üdvözlő szavaira:
Polgármester Úr!
Szívből köszönöm szíves üdvözlő szavait. Mondhatom, nem vagyok abban a lelkiállapotban, hogy e percben megszokott frázisokat használjak, igazságérzetem azt parancsolja, hogy minden kertelés nélkül azt mondjam, amit e percben érzek. Mikor még távol voltunk innen, és csak a remény sugara pislogott lelkünkben, akkor — kimondom — gyűlöltük és átkoztuk Budapestet, mert nem azokat láttuk benne, akik szenvedtek, akik mártírok lettek, hanem az országnak itt összefolyt piszkát. Szerettük, becéztük ezt a várost, amely az elmúlt évben a nemzet megrontója lett. Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait és egy év alatt elprédálta összes javainkat. De minél jobban közeledtünk, annál jobban leolvadt szívünkről a jég, és készek vagyunk megbocsátani. Megbocsátunk akkor, hogy ha ez a megtévelyedett város visszatér megint a hazájához, szívéből, lelkéből szeretni fogja a rögöt, amelyben őseink csontjai porladoznak, szeretni azt a rögöt, amelyet verítékes homlokkal munkálnak falusi testvéreink, szeretni a koronát, a dupla keresztet. Katonáim, miután földjeikről betakarították Isten áldását, fegyvert vettek a kezükbe, hogy rendet teremtsenek itt e hazában. Ezek a kezek nyitva állanak testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell. Meg vagyok győződve róla, azaz úgy remélem, hogy erre nem fog sor kerülni, hanem ellenkezőleg, akik bűnösöknek érzik magukat, megtérnek, és hatványozott erõvel segítenek a nemzeti reményekben tündöklő Budapest felépítésében. A mártírokat, az itt sokat szenvedett véreinket meleg szeretettel öleljük szívünkhöz.
Ezt követően a mérvadó politikai pártokból november 24-én megalakult a “koncentrációs kormány” Huszár Károly keresztény párti politikus vezetésével. 1920. januárjában azután a meg nem szállt területeken lezajlottak az első nemzetgyűlési választások általános, egyenlő s titkos választójog alapján. 1920. február 23-án ült össze első alkalommal a Nemzetgyűlés, a megválasztott politikusok két évre szóló mandátumot kaptak. A két legnagyobb párt az Országos Kisgazdapárt és a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja lett.
A Nemzetgyűlés legsürgetőbb feladata — amellett, hogy az államforma kérdése nem volt vitakérdés — az államfővel kapcsolatos alkotmányozó tevékenység volt. A szociáldemokraták kivételével egyetértettek abban, hogy a kommün bukása után automatikusan helyreállt az 1918. október 31-e előtti állapot: Magyarország államformája királyság.
Az 1920. évi első törvénycikk értelmében a Monarchia megszűnésével érvényét veszítette a Pragmatica Sanctio, így helyreállt a Magyar Királyság szuverenitása, a királyválasztás joga pedig visszaszállt a nemzetre. Ezt a jogot a törvény értelmében az országgyűlés gyakorolja. A nemzet azonban most nem dönthet szabadon ebben a kérdésben, s ezért ideiglenes jelleggel államfői tisztséget létesít: az államfői hatalom gyakorlását a nemzetgyűlés által választott kormányzóra ruházza.
A kormányzóválasztásra 1920. március 1-jén került sor. Az ülésteremben helyet foglaló 141 képviselő közül 131 Horthy Miklóst jelölte meg mint kormányzót, így Magyarország első embere erős legitimitással a talpa alatt láthatott hozzá az ország politikai és gazdasági stabilizációjához.
“Vegyétek a zászlót, és ne nyugodjatok, míg bele nem tükröztétek képét négy folyónk vizébe, míg vissza nem emeltétek a három halmok fölé. Vegyétek, asszonyok keze áldotta meg, szentelje fel dicsőségben a Ti férfikezetek.”
(részlet Tormay Cécile 1919. november 16-án a Nemzeti Hadsereg katonái előtt elmondott beszédéből)
1919. november 16. Horthy Miklós a Nemzeti Hadsereg élén bevonul Budapestre.
Vitéz nagybányai Horthy Miklós (Kenderes, 1868. június 18. – Estoril, Portugália, 1957. február 9.) az Osztrák–Magyar Haditengerészet tengerésztisztje, 1909–1914 között Ferenc József szárnysegédje, ellentengernagyként a flotta utolsó főparancsnoka volt.
Az uralkodó a világháború végén altengernaggyá léptette elő. Az első világháborút követő proletárdiktatúra összeomlása után megszilárdította az államhatalmat. 1920. március 1-jétől 1944. október 15-éig ő volt a Magyar Királyság kormányzója. Portugáliai emigrációban halt meg 1957-ben.
1993. szeptember 4-én temették újra Kenderesen.
Első magyar ábécés könyvem latin betűkkel és rovással
A szép magyar beszéd tanítására, a szókincs fejlesztésére már kicsi a korban is nagy figyelmet kell fordítani. Az írás tanulása későbbi feladat, de játékos formában a kicsik már maguk is ismerkednek a betűkkel.
Ebben a folyamatban kívánunk segítségükre lenni kis kötetünkkel. Igazából ez egy rajzkönyv, melyet a szülői segítség csak még hasznosabbá tehet, de a kezdőbetűket magukban rejtő képek tudat alatt önképzésre is serkentik a kicsiket.
A latin abécé képi megjelenése mellett párhuzamosan a rovásjeleket is megtanulják. Friedrich Klára sok éves rovástanítása igazolta, hogy a rovásírás fejleszti az intelligenciát, a képzelőerőt, és a gyermek ismereteit, személyiségét egyaránt gazdagítja.
Embernek lenni fáj, és ettől a fájdalomtól csak harc árán szabadulhatunk. A harc azonban mindig csak magunkkal folyik. Ebben a küzdelemben mindig belebotlunk valakibe, belekapaszkodunk, keresünk valami állandót, biztosat.
